Délmagyarország, 1919. szeptember (8. évfolyam, 184-207. szám)

1919-09-14 / 194. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTQA 9. SZÁM A szerkesztőség telefonja : 3Ó5. Szeged, 1919 V1IL évfolyam 194. szám. • • irta: JUHÁSZ GYULA. Alba Regia püspökéhez fordulok gon- \ templomban (elragadóan kedves tótos dolatban és érzésben e szomorú és ke- akcentussal) a nagy Krisztus mellett a serü napok láttán, mikor a megváltó szeretet nevében megrontó gyűlöletet hirdetnek országszerte. Alba Regiá,. püspökéhez fordulok gpndQlátbáfi, ,'^oz a keresztény férfiú hos, akti nem csupán az aranyos, süveg és pásztorbot ékesít, de á; kivételes tehetség és kivételes jó ság emberi és -isteni~ tündöklése-is. A magyarság1 J és - kereszténység nevéén 1 irtó háborúi tyirdeiriejí ma azok, akiknek még a; nevűik se magyar és akiknek a tetteiről mindent- el lehet mondani, csak azt lném, hogy azok valódi keresztényhez méltók. Alba Reg a püspökéhez foidulok ma, ahhoz a gondolkodóhoz és prédikátorhoz, aki először hirdette a kultura éa terror inkompatibilitását. Ahhoz a keresztény szeííemi vezérhez fordulok, aki az ősi Fehérvár templomának' félhomályában világos szavakkal jelentette ki most, hogy a fehér terror éppen olyan ' elítélendő, mint á vörös terror „és aki > a hegyi beszéd tanítását állította szembe a mai gyűlölet igéivei és tetteivel. Prohászka Ottokár, én ebben a gesztusban a régi Prohászka Ottokárra ismerek, arra, aki az egyéténu %mplom/ri munkapártot, ííegrtap hábbmtjOTajcí^orra nagy Dosztojevszkijt és a nagy Nietzschét is ugy emlegette pünkösdi ¡iáiii^gal égő és világító., prédikációiban, mint a modern emberi érzés és gondolat uj szentjeit, prófétáit és vértanúit, arra-a Pruhászkára.. gondolok, aki gyalog,, per pedes apostolonim vonult be Aíba Regiába, mint az ősi város püspöke.. a,rra;;a Pröhászka Ottokárrá, ákit á római széni í&inödus indexre helyezett, mivel a püspökségnél is kívánatosabbnak tartotta az Igazságot, amely mindenek felett való. .Kereszténység: kiabálják ma teli tüdővel es teie torokkal azok, akik .konjunktúrát .csinálnak az érzésből és gondolatból, akik hasznot húznak a szépségből és igazságból, akik kortesfogásra használják fel a lelkiszegéuyek áhítatát és kockái vetnek a, Krisztus köntösére. Kereszténység: kiabálják tele tüdővel és tele torokkal és amié a kereszténységet hajtogatják; tulajdonképpen, á lelkük raél^éo, szivük, szerint bizony klerikáílzniusii reakciót, fehér terrort, pogromot, politikát, koncot értenek aiatta. Kereszténység: kiabálják tele tüdővei és tele1 torokkal ma azok, akik tegnapelőtt még^j ugyán hirdetik, de nem -győzöm elégszer ismételni, amit , Strindberg, kapitánya mond : Miiyen gyűlölettel tudtok ti beszélni a szeretetről! És milyen gyűlölettel cselekszenek! ' Kereszténység: ez nagy tan, olyan nagy, mint az, amelyet Sakyamuni. hirdetett a benareszi prédikációban, olyan nagy, mint az az Etika, amelyet Spinoza irt, (A három mester közül kettő zsidó volt és csak egy európai.) Éri Krisztusban nem azt csodalom. Pröhászka Ottokár; hogy az Isten emberré lett, hanem, hogy az ember isteni magaslatra emelkedett! Ez a valódi 'csoda, a mély** séges ipisztérium, az e.mbe-i ;nagyság, a civilizáció íégkülömb t^nyé, amely á homo sapienst önmaga íölp emelj: a földi menyországba. Ecce Homo! A fát ''- ezt is ő íán#éfta, á szelid szószékéről és az egyetemi katedráról egyaránt a hit és tudás ellentéteinek kiegyenlítését, a hagyomány és haladás maradandó értékeinek összehangolását, a kereszténység és modérnség igazságainak magasabb egységbe foglalását és a krisztusi tanítás lényegét hangsúlyozó,, minden embert egy tisztább magaslatra emelő világnézet lehetőségi és diadalát hirdette volt. Aki azt Vallotta, hogy az igazság fölül áü megkövesült dogmán, maradi előítéleten, mindenen. Hogy az igazság szerélme az Isten igazi szerelme. A régi Prohászka Ottokárrá gondolok,; tisztelettel, arra, aki, mikor az egyetem világi tanszékén először megjelent, a klerikális ifjak üdvözlő szavait egyetlen elutasító gesztusával elhárította magától, arra, aki dal mai és ellenforradalmai hirdettek tete j torokkal. Kereszténység ? . Énitudom, mi tudjuk, Prohászka Ottokár, e szó egész szépségét, igazságát, mélységét és jelentőségét. ; A kereszténység nagy dolog, á kereszténység nem jelszó és nem taktika, nem köpönyeg, amit forgatni és eladni lehet, a kereszténység az világnézet, amelydés. A kereszténység: az a tan, amelyet a mi Mesterünk, akit legutóbb a háborúban is mindnyájan annyiszor megtagadtunk és elárultunk, a Génezáret mentén hirdetett, mondván : Fiacskáim, szeressétek' egymást! Azóta majdnem kétezer év mult el fölöttünk és m% mindig az ellenkező tanítás tetteit látjuk. Az igét názáreti Smber, az ác$ fia, a fájdalmak fia, ama -io. pásztor) a fát pedig, bizony mondom,, gyün^lcseirő) ismeritek'- meg. És én teljes tisztelettel meghajolok áz előtt a Kereszténység elő'lt, fciy a dantei költészet magasságaiba és mélységeibe visz, az előtt a kereszténység előtt, amely Pascal és báró Eötvös József gondolatait assziszi szent Ferenc és' szent "-Terézíá érzéseit ' Sugalmazták ámeíy a köiépiorban a firenzéi duomot emelte a lánge^ü és lággszavu Savonarolát helyezte beléje, amely a reneszánszban Lionardc is Michelangelo vízióit festegette; amely' áz ujkorban $uskln és íolstoj apostoli tanításait sugalmazta, az őskereszténység modern kiadásában, amely Hauptmann és Paul Claudel lelkét lengette át, és álmait aranyozta be. De a tehetségteiénseg és' törtetés, a tudatlanság és gyűlölködés, a balekség és stréberség, <a- konjunkturázás politizálás úlkereSütényeit és álrnagyarjcát, nemde, Prohászka Ottokár, nem szabad* engedni, hogy kufárkodjanak a7 Eszníq templomában. Kereszténység és magyarság, ezek bizony nagy és szent dolgok, de kereszténynek és magyarnak lenni: ez nemcsak jogot jelent, de nehéz és komoly kötelességet is az embernek, Önmagával és másokkal, elsősorban az Eszme szentségével szemben. gtfüfi