Délmagyarország, 1919. szeptember (8. évfolyam, 184-207. szám)

1919-09-28 / 206. szám

StEŐBt), KÁRÁSZ-ÖtÖA 9. • ,'Csr A MadóbN*t»l telefbnjá 305. ^S^TC^-SZAM; - ÉV iiBqifiT ..: " egész évre 96^T{'11 "'Wí^edévre 24.- K ' i 48,- K .*> egyMífPíaé-^fi« »Mn^t Egyes »zára áfa• 40 iitléiv .. »»«.<•. • .M A azerhaa^s1 •lid iqj!.v n JiOásss 'íitbsíinfifí A Vasárnap, Szeptember 28 században': vagyíni^, egyenesen J. J. Roi&seaitnál is pedig annál az egyszerű elvnél (oly egyszerű és nagyszerű, csak egy kicsit nagyért tehetetlen, mett későbben jöttünk rá vagy ötezer évvel), hogy fétöurnoris •ít'lk náttife, v|ssz^ a. természeti • Ön jobban ismeri Rousseairt, mint én 'és jobban ismerj a cáfolatokat is e fagyogo és terjengő 'ékesszólással hir-detett fölhívásra, ön tudja, hogy őseink természetes állapota a bellum omnium pontra omnes volt (ehhez azonban most csákügyán tti^Wtí!érosetí kezdünk Visszatéri® ' és hogy nem ölyah ártatlan Volt a vieil • homine, mint ahogy, azt a Pál és ¡'Virginia költője, a-szelíd apát álmodta, ebeket mind nagyon jól tudja ön. A kultúra, ismétlem,' nem a faluba vezét, hanem föl és előre és tovább. ;; • A térmésízet a mi ősi ellenségünk, érj zékétlen, kenetlen és vak, amelyet nemcsak legyőzni, igába hajtani, de fölülmúlni, túlszárnyalni, humanizálni -. és — Ipsissima verba kulimáhi * & civilizálni a mi .faladatunk, .sütJkűtelességüttk. Az ön falujának parasztja, aki, ha a városban eljfcegődili; ujs^ot olvas, mozit néz, zsekfrhd$t0 használ, igényeket támaszt magával' és másokkal símben : fcföibetvpeggyő# pflfói érte. jKeilves kollégám, önről azt irta egyszer egyik barátja a Nyugatban, hogy ön a kollégium don Quixoteja volt. Elmés, nemes don Quixote, ön ' egy helyeri azt móndja a nagy regényében, hogy a mai protestáns, ha tud hinni, legyen katolikus, ha nem tud hinni," hát akkor legyen' szocialista! Et, hogy az ön kedvenc szavát Vegyem, svungosnalc elég svungos, .de, íjnegengedi, logikusnak sokkal kevésbé logikus. Amit Turgejiyev üzent Tolsztojnak, hogjf maradjon a! regényírásnál, önnek én nem üzenhetem, mert öri csakugyan .nem regényiró. Sokkal lirikusabb, sokkal temperamentumosabb, sokkal — svungosabb. Most például megint szépen 'élvetetté a svungot. Ez a lendület még százszor fölemelőbb és vigasztalóbb, mint a politikus csizmadiák csirizszagu és dikicsszerü bölcsésszé. Lapunk mai száma a fránciá v&roskormányzö %ngi ¡seit —• két oldallal jna^y bbb terjedelemben jelenik Jf IRTA: ¿JUHÁSZ. GYULA.; ^Kedves köHé'gám az Írásban és tanítás- faluhoz visszatérhet, hát bizony egy kicsit ban és még egy kicsit a magyar balek- meggörbül i géfincé, elborul a lelke, ségben is, ahogy ön a mi slemilségünket élfutlád a 'l^fékz^te'éá/eí^ttiQrul'a nevezné, olvastam a regényét, az Eisodort tete: egy jó kis szanatórium lerine neki falut, a leghosszabbat, amit évek óta az a. faitt, lm» ugyan, megengedheti ezt a magyarul írtak. A leghosszabbat és nem fényüzSsFa rövid élete alkonyán magáa legrosszabbat. Nem jó regény, nem is nsk. Arany János is volt olyan magyar éppen regény, de az ön kivételes tempe- és vájt 'lié'mztíiV fróüáfr j&/.cmlMramentumával ás vulkánikus erejével tel- rek .is olyan legény, mint Szabó jes. Hogy e helyen foglalkozom vele, Dezső, mégis Pestre jött, Pesten maradi annak oka benne rejlik: ez a regény nem és cáak őszikéi bánátos hajtásaiban honis annyira regény akart lenni, inkább vSgyoit a falu után, ahol nyomorgó olyan politikai tett, mint a Zalán futása nótáriusnak és koplaló tanárhak Jó volt, annak idején. (Ez a leghosszabb és leg- de bizony költőnek mégis csak áz átkorosszabb époszunk, de oly gyönyörűen zott nagyvárosba kellett feljönnie. Tompa zengő, hogy az ember nem is figyel arra/ Mihály tiszteletes uram se- volt utolsó mit akar a költő.) Nos az ön uj regénye, költíő, :cfe hogy mif jelentett neki a falusi a második és retnéíént az utolsó piszén élet; a fatest idill, azt abból a halálosan mindent elmondott benne, mint a kezdő keserű vádiratból tudtuk meg-félszázaddal irók szeretnék), ez a magyar Maurice a holta után, amit Fekete Könyvnek Barrést és René Bazint mutatja nekem, neveznek. nacionalista regény akar lenni és egész Kedves kollégám a letiport magyarság törekvése, ¿miely ^. .hatszáz egynéhány félt^sébén és a jövendő Járásában, . a oldalán, :vöros (vagy pardon, feljér);fonal- hajadás, a fejlődés, a f.kultúra utja nem ként végesvégig húzódik, mint a gyalog- a faluba vezet. En is szeretem a falut, ösvény pántlikája a belterjesen müveit de elsősorban azért, mert onnan sok búzaföldön: vissza a faluba/vagy á falü- , őserő, Sók friss tehetség, sok szűz akarat hoz (hpgy melyik a helyesebb, azt bíz- ' nő; ki, föl a modern, a városi, anyagi as zukSimonyi Zsigmondra,,aki zsidó ugyan, szellemi kulturába. Abból, hogy Magyarde tudO ország, az eddigi,; a régi Magyarország Vissza a Jahtho*, ezt a megváltó igét egy belterjesen rosszul gazdálkodó, egy, hirdeti ön két köteten keresztül, mi- a 'többtermelés dolgában a nyugattól alatt hőse keresztülmegy a modern mésszé elmaradt agrár-feudális orsiág városi iró minden nyavalyáján, akárcsak "vőTt, ebből. nem . következik, az,; hogy ön,tkedves kollégám, aki Székesfehér- maradjunk meg e mellett, a,régi mellett váron klerikális 'Völt, Nagyváradon filo- és nem következik az, hogy ideállá tegyük* szem íta, Székelyudvárhelven református, ami a múlté, ifiért hiszen ha egészen »Sümegen, nihilista, Ungváron antikiéri- végiggondoljuk az ön hosszú regényének káiis, Budapesten töb bek között kem- alapgondolatát, akkor minek álljunk mpg munistá. (A jó (tótén és a magas kormány aoféluton, hogy vissza a faluhoz és miért hová nem teszi a szegény, nincsetlen ne vonjuk le radikálisan, ahogyan ön magyar tanárt, amíg végre magyarnak szokta eddig az életben és irodalomban ébred Friedrich István előszobájában.) a végső konzekvenciákat? Persze, pérsze Mert itt van a bökkenő- és a . pu.nctum akkor ugyebár egyszerre csak a?qn, veÍ5zsaíiens, kedves kollégám: mii'e'a magunk- szűk észre, magunkat, hogy az öntől és fajta modern íróember ahhoz a bizónyos j Faguettől oly kevéssé kedvelt XVH1.