Délmagyarország, 1919. augusztus (8. évfolyam, 159-183. szám)

1919-08-12 / 168. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG Szeded 1919 augusztus 12 nácskormány alá tartozott. Szeged érintkezését ezzel a tei ülettel teljesen elvágták. Az a remény ehát, hogy Budapest felé az ut íoisz dul, a románok közbejötte miatt egyelőre, sajnos, nem teljesül. A román királyi főhadiszállás a következő hivatalos jeientés't adta ki a nyugat; frontról: A budapesti cs környékbeli 'gyárakban a lefegyverzés teljes : rendben és sikerrel 'folyik, Nagyon sok a hadizsákmány, amelynek összeszedése és ieltározása folyamatban van. (Hivatalos Közlöny.) A román kir. erdélyi hadseregföparancsnokság elrendelte a Budapesten feladott és Buda1 :-strc érkezett minden magán és hivatalos postaküldemény cenzúrázását. . Ugyancsak cenzuráztatnak a távbeszélgetések i.s, ugy a helyi, mint a távolsági forgalomban. (Hivatalos Közlöny.) Francia lapok jelentik, hogy Ferdinánd román király Károly trónörökössel győztesként fog bevonulni Budapestre. Ezt a bevonulást legkésőbb keddre váriák. Á budapesti kormány hivatalos lapja szerint a román király fontos tárgyalási fog folytatni József főherceggel. A tábornokoknak az a tanácsa, ameiy a francia lapok szerint Budapestre megy, hogy ott a novemberi fegyverszünet megállapodásnak érvényt szerezzen, már legközelebb összeül. A Délmagyarország értesülése szerint a megbízott olasz tábornok és kisérete^hétfőn ke-észtül utazott Szegeden. Belgrádból autón jött s: rövid időzés után tovább utazott Budap tre. A Journal des Debats augusztus 7. száma, mint fentebb közöltük, a Neue Freie Pressere hivatkozva állítja csak, hogv francia és angol kontingensek és egy szerb" különítmény is résztvesznek Budapest megszállásában. De az ország megszállásáról nem beszél. Reméljük egyébként, hogy a megszállás nem lesz tartós. > A miniszterelnök a kormány politikájáról és a helyzetről. — Hencz Károly támadása a sajtó ellen. — A Nemzeti Bizottmány ülése. (Saját tudósítónktól.) A Nemzeti Bizottmány vasárnap délután ülést tartott, amely viharos lefolyású volt. A vihart Hencz Károly beszéde idézte föl, amelyben élesen kikelt a szegedi sajtó ellen. Hencz szerint a sajtó nem áll hivatásának magaslatán és intrikáival, tendenciózus közleményeivel veszélyezteti a nemzeti egység megszületését. Bartos János hevesen aszisztált közbeszólásaival Hencznek, akinek a legdurvább kifejezései sem részesültek elnöki rendreutasitásban. Ellenben a bizottsági tagok nagyrésze — szintén elnöki rendreutasitás nélkül — lelkesen tapsolt a sajtószabadság ele zenébe vágó felszólalásnak. Mi nem kívánjuk Hencz Károlyékkal szemben megvédeni a sajtó tisztességét és a nemzeti érdekeket szolgáló becsületes munkáját. A Hencz Károlyék támadása csak dicséret a sajtóra és inkább azt tartanánk veszedelmesnek nemzeti szempontból is,' ha ők a szegedi sajtóval meglennének elégedve. Egyébként P. Ábrahám Dezső miniszterelnöknek könnyű dolga volt, amikor Hencz Károly „érveit" megcáfolta és magasszinvonalú, liberális és demokratikus meggyőződésre valló beszédben a kirohanásokra reflektált. Felszólalt Balla Aladár belügyminiszter is, aki néhány határozott szóval hatásosan vette védelmébe a kormány politikáját. Ugy látszik, előbbutóbb az orságra nézve jobb, ha minél előbb el kell válni azok utainak, akik homlokegyenest ellenkező politikai programmal vállalkoztak közős munkára. Az ülésen — ugyancsak Hencz Rároly interpellációjára — a miniszterelnök nyilatkozott a a politikai helyzetről is. Lényegesebb tájékoztatást e tekintetben nem ad a miniszterelnök beszéde, aminek az az oka, hogy maga a kormány sem rendelkezik még a szüksége^ információkkal. Szóbakerült még az ülésen "az is, hogy albizottságokat alakítsanak. Ezt a kérdést — ha egyáltalán aktuális lesz — az elnökség t kormánnyal egyetértően fogja Az ülésről az alábbi részletes tudósításban számolunk be: Gróf Zichy Aladár nyitotta meg az ülést. Jelentette, hogy több bizottsági tag kívánságának tett eleget, amikor a gyűlést összehívta. Alkalmat kell adni a kormánynak, — mondta — hogy nyilatkozzék a helyzetről. Kéri a bizottsági tagokat, hogy 'amikor felvilágosítást kérnek a kormánytól, legyenek tekintette! a mai rendkívüli körülményekre. (Helyeslés.) Ezután az elnök beszámolt arról, hogy a műit ülés határozata értelmében több érdekcsoport képviseletét hívta meg a Nemzeti Bizottmányba. Képviseletet kaptak többek közt a L,loyd,~ az ipartestület és az ABC-nek ekszponált tágjai. Az elnök, előterjesztések után Hencz Károly szólalt föl. Tisztelétben tartja — mondotta — az elnöknek azt az óhaját, hogy a mai komoly időkben kicsinyes dolgokká' ne foglalkozzunk, hanem csupán egy cél szolgálatába álljunk: megteremteni a nemzeti egységet és munkálkodni a nemzet megújhodásán. Kizárólag ezt a célt kívánja szolgálni akkor, amikor rámutat bizonyos jelenségekre, amelyek ennek az egységnek tervszerű megbontására irányulnak^ Ismertette a budapesti kormány megalakulásával kapcsolatban a szegedi sajtóban megjelent közleményeket, Megemlíti azt az egyik szegedi lapban megjelent kommentárt, amelynek közlésénél a kormányhoz közelálló körökből nyert információra hivatkozik. A szegedi lapok — folytatta Hencz — éppenséggel nem állanak a hazafiasság tisztaságában és a helyzet magaslatán. (Lelkes éljenzés és taps.) Javasolja 12 tagu pártközi bizottság kiküldését a kormány politikájának ellenőrzésére és irányítására. Kérdi a kormánytól, micsoda autencititása van dz egyik szegedi lap idézett közleményének és kéri a miniszterelnököt, tájékoztassa a Nemzeti Bizottmányt a helyzetről és a kormány álláspontjáról. megoldani. A miniszterelnök válasza. P. Ábrahám Dezső r .-.iiszterelnök: — Tisztelt Nemzeti Bizottmány! Hálás vagyok Heníz Károly tiszUt barátom, bizottsági tag urnák felszólalásáért abban az irányban, hogy ő is ugyanazt akarja, amit a kormány: az egységnek megteremtését és biztosítását. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy nekünk is ez a legfőbb feladatunk, erre törekszünk és már erre törekedtünk akkor, a mikor meghallottuk az első hírt, hogy Budapesten József tábornagy egy kormány alakításával foglalkozik, amely kormányt ő ideiglenesnek jelenti a proklamációjában. Ebben a proklamációban céloz arra is, hogy ezután következik az átmeneti kormány megalakítása. Ennek az átmeneti kormánynak megalakítása végett határozta el magát arra, hogy a szegedi kormányt szintén fel fogja keresni, ezek szerint tehát őbenne is az egységnek, a kooperációnak gondolata érlelődött meg. — Engedje meg az igen tisztelt bizottsági tag ur, hogy bizonyos ratifikációkra szorítkozzam a szegedi sajtó tekintetében. Méltóztatnak tudni azt, hogy mikor a kormány átvette Szeged felett nem az impériumot, hanem az impérum nélküli felelősségviselést, akkor nem volt abban a helyzetben, hogy a koimányzat és a közélet politikáját iránvi 3a. Ez bizonyos tekintetben megnehezítette a helyzetünket, azoi ban be kell vallanom, hogy a kormánynak nincs sok oka panaszkodni a szegedi sajtóra, mert — őszintén megválom — a szegedi sajtó munkásainál igyekeztem megfelelő jóindulatot felkel'eni (zaj. felkiáltások : siker nélkül) és őszintén bevallom azt is, hogy ez sok tekintetben sikerült. Fájdalom, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megkezdhessük már az egység megbontásának kísérletét, (felkiáltások: ők kezdik meg!) nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bizonyos egyirányban haladó politikát kövessünk anélkül, hogy esetleg más gondolat és felfogásbeli érzéseit is ne igyekeznünk bekapcsolni épen abbá az egységbe, amelyre az igen tisztelt bizotlmányi tag ur is oly nagy súlyt helyez. Tudom, hogy nehéz feladatot teljesítek s talán nem jó ügyet védek, de azt tartom, hogy épen a közéletnek tüzében, a közélet kritikájában kell bizonyos eszméknek, gondolatoknak kiforrni, mert egyoldalú politikának folytatása szülhet ugy^an megnyugvást egyoldalú irányban, de ne méltóztassanak elfelejteni, hogy bizonyos gondolatvilágoknak erőszakos elfojtása csak arra vezet, hogy az elnyomott indulatokat felszabadítsuk akkor, amikor arra legkevésbé van szükség, (Ugy van! ugy van !) — Tisztelt uraim ! Becsüljük meg egymást s becsüliük meg egymás felfogását és világnézej teit. Én csak egyet kifogásolnék: ha bármely sájtómegnyilatkózás - abba az irányba tévedne, amely a nemzeti gondolatot, a hazafias felfoi gást, a polgári kialakulást akadályozná meg. (Ugy van I Helyeslés.) Ebben a tekintetben tökéletesen egyetértünk, azonban végzetes szerencsétlenségnek tartanám, ha épen itt, a szabadszólásnak termében, nyilatkoznék meg és jutna érvényre olyan felfogás, amely az ellentétes felfogásokat egyszersmindenkorra elakarná némítani és lehetetlenné akarná tenni: — Hogy a felvetett speciális kérdéssel foglalkozzam, legyen szabad megemlítenem, hogy a kormány részéről tényleg adatott ugyan ki nem kommüniké, csak egy félhivatalos tájékoztatás épen József tábornagy megkeresésére Vonatkozóan. Nem akartam most erre kitérni s kérem, ne méltóztassanak ezt a kérdést anynyira élére állítani. Nem tartom praktikusnak és elhibázott gondolatnak tartanám, ha a jelenlegi viszonyok között, amikor még az állam, a nemzet aiig tudott legfrissebb, sebéből ki- 1 épülni, amikor a +írsada!mat igyekszünk és sikerült is bizonyos nyugvópontra helyezni, amikor még nem tudjuk, hogy a nagy nemzetgyűlés, a constituante milyen álláspontot fog elfoglalni, bizonyos kérdéseket, melyeket nagyon veszedelmes előhoznunk, — quieta non novere — annyira élére állítanánk. Szándékosan mondtam, hogy József tábornagy, mert a Habsburgi József szót használni nem tartottam sem decensnek, sem ildomosnak. Én ezt a történelmi nevü egyént, mint embert bírálom meg, nem pedig ugy, mint a Habsburg-dinasztia tagja* ?ki megtette azt a lovagias s a magyar nemzet iránti szeretettől áthatott cselekedetét, hogy megjelent a Nemzeti Tanács előtt és mint Habsburgi József letette az esküt. (Éljenzés.) Se pro, se kontra nem akarok ebben a kérdésben hangulatot csinálni, mert nem tartanám szerencsés gondolatnak, hogy bizonyos tekintetben már most állást foglaljunk. Maradiunk tehát azon megállapítás mellett, höey megjelent ez a hivatalos megkeresés és ebben tényleg a kormánynak üdvözletét küldte a pesti alakulás, másrészt közelebbi kontaktust igyekezett azzal keresni. < — Az igen tisztelt bizottmányi tag ur felvetette egy szegedi sajtóorgánumban megjelent folytatólagos hirnek kérdését. Azt hiszem, hogy a bizotímányi tag ur, épen a sajtóval szemben kifejtett álláspontomnál fogva, el fogja hinni, hogy kormány nem kívánja irányítani a sajtó szabad véleményét-é? különösen sem kiván arra