Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)

1919-07-02 / 133. szám

Ara 40 fillér. DELMAGYARORSZAG Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 305. ELÖFIZETES1 ÁRA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre . 48.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fillér. — — . Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-ÜTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja : 305. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 133. szám. Szerda, julius 2 Személyi változások a kormányban. Kedden minisztertanács volt. Két kormányrendelet. A magyar nemzeti kormány kedden gróf Károlyi Gyula elnöklésével minisztertanácsot tartott, amelyen folyóügyeket intézett el és rendeleteket hozott. A kormányban esetleg beálló változásokról elterjedt hirek abban a formában, ahogy korportálják őket, értesülésünk szerint, valótlanok. Lényeges változás a kormány összetételében nem várható. A közeljövőben kisebb jelentőségű személycserék megtörténhetnek, de ezek semmi szin alatt sem hátráltathatják a kormány hivatalos programjában lefektetett elvek megvalósítását. Az egyik rendelet, amelyet a kormány a keddi minisztertanácson elhatározott, eltiltja a lábon álló termés eladását. Ezt azért kellett megtenni, hogy a közélelmezésre szükséges gabonamennyiséget számba lehessen venni. A másik rendelettel, mint bennünket értesitenek, a kormány módját akarja ejteni annak, hogy Azon a napon, amikor a kormány Budapestre bevonul, mondja az indokolás, megszűnik a főváros népének éhezése és rongyos ruháit jókkal cserélheti föl. A mi Rákóczink Szigligeti hatásos külsőségekben bővelkedő történeti színjátékával, a II. Rákóczi Ferenc fogságával zárta be idei mozgalmas szezonját a szegedi színház. Nem remekmű ez a darab, nem is készült annak, csak vigasztalónak és lelkesítőnek egy régi elnyomatás napjaiban. Rákócziról mostanában sok szó esett szóval is, újságban is és az a vád hangzott el haladó elemekkel szemben, mintha őt gyaláznák, kisebbítenék, sőt rágalmaznák. Ez a vád azonban, ugy érezzük, nem jó helyre szól és fölületes, azonfelül csak jelszó, amely egészen más intenciókat takargat. Rákócziról, a számüzöttről Szekfü Gyula bécsi udvari levéltáros irt még a háború előtt egy könyvet, amely érdekes könyv, komoly könyv, jól megirt könyv, csak egy kis baja van, man merkt die Absicht, az ember érzi, hogy ez az okos és formás irás valahogyan a dinasztikus politika szekerét tolja, a Habsburgok világpolitikájának ballplatzi nézőpontjából szemléli Rákóczit, aki vezerlő fejedelme volt a kurucoknak, bálványa Petőfinek, szentsége a függetlenségre törekvő magyarnak és kétségtelenül egész történelmünk egyik legtisztább, legnemesebb, legönzetlenebb hőse. Már most ezen a Szekfün alaposan elverték a port, de nem komoly és tárgyilagos tudósok és kritikusok, hanem stréber egyetemi tanárok, törtető pártpolitikusok, kótyagos választási kortesek. Az Akadémia megvédte Szekfüt, az egyetem habilitálta, de azért a könyve botránykő maradt sokáig. Ma már higgadtan láthatjuk, miben tévedt ez a Szekfü. Akkor csak néhány élesszemü és józan életű kritikus látta ezt és ezek éppen a progresszív, a radikális szellemű magyar tudományos fölfogás vallóinak támorából kerültek ki. Ezek rátapintottak a probléma elevenjére, arra, hogy Rákóczit éppen a haladás szempontjából nézve láthatjuk és értékelhetjük valódi nagy történeti jelentőségében. Rákóczi érdeme, dicsősége és sikereinek titka éppen az volt, hogy az addigi rendi jellegű és elsősorban kiváltságokat védő magyar nemesi fölkelésekkel 'szemben az egész nemzetre, mi több, az egész népre támaszkodott, megzergette az egész magyar néplélek rengetegét, zászlai alá gyűjtötte nem csupán a kúriák és udvarházak, de a viskók és kalyibák lakóit és a hazátlan földönfutók seregét is!, A lengyel mezőkön rejtőző és a hazai hangokra figyelő Rákóczi elé Esze Tamás jött el háromszáz bujdosójával és a nép nevében, a szegény jobbágyság és pórság nevében bontatta ki vele az északi Kárpátok ormain a magyar szabadság vihartépett lobogóját. A kuruc talpasok zöme a föld népéből került ki, az a gyönyörűen kivirágzó költészet, amelynek piros és fekete rózsái sohasem hervadnak el a magyar antológiák lapjain, a néplélek mélyéből fakadtak, abból az őstalajból, amely a virágénekeket, a székely balladákat, a népdalokat és a népmeséket termette. Ezért nagy Rákóczi, ezért jelentőséges, ezért példaadó elsősorban, hogy nemes szivével a nép felé hajolt, hogy megértette hegyek, rónák siralmát és leszállva sárosi kastélyából, a szegény szenvedő nép élére állott. Csak igazi arisztokrata lehet igazán demokrata — mondotta egy különös öreg barátunk és ebben a furcsán hangzó aforizmában annyi igazság van, hogy csakugyan, nálunk Széchenyi István, Eötvös József voltak a maguk idejében a legnagyobb és legderekasabb demokraták, annyi igaz, hogy valóban, noblesse obiige, a nemesség kötelez és az a legnemesebb, aki a legtöbbet és a legönzetlenebbül áldoz. A nép ellenére már 1703-ban sem lehetett politikát csinálni, hogyan lehetne 1919-ben? Rákóczi a haladás zászlaját lengette a maga korában, szemben a Habsburg-dinasztia imperialista törekvéseivel, a Leopoldok és Józsefek és Károlyok dinasztikus önzésével, amely nem egészen rossz szimattal és nem teljesen alaptalanul számitott arra az osztályönzésre, amely a feudális urak lelkét irányította és amely önzés elől csak az olyan kiváltságosak, erősek és igazak tudták emancipálni magukat, amilyen éppen vezérlő Fejedelmünk, a franciáktól és törököktől egyaránt tisztelt, a régi rendi országgyűlés által honárulónak deklarált, a gentry mellett kardoskodó Herczeg Ferenctől és az aulikus érdeket öntudatlanul is szolgáló Szekfütől egy kissé lesajnált Rákóczi volt. Ez a Rákóczi, akit Petőfi is megénekelt, Petőfi, akinek még Kossuthról se volt egy jó szava, ez a Rákóczi, aki az egész magyar népre támaszkodott, mint pántos pallosára, aki lemondott minden javáról, kincséről, aki elveiért elment idegenbe, szegénységbe, ez a Rákóczi ma is példa lehet és legyen is példa annak, aki ma mer, akar és tud politikát csinálni, magyar politikát, amely mindnyájunk ügyét szolgálja és próbálja győzelemhez segíteni. Az ujszegedi „JHápüünep jgCJET 3-ulIí-u.s less I Cirkusz! Tűzijáték! 2 Cabaré! Tánc-csárda sfb.