Délmagyarország, 1919. június (8. évfolyam, 123-131. szám)

1919-06-28 / 130. szám

Szeged, 1919. junius 28. DÉLMAGYARORSZAG 3 A német békeszerződés aláírásának előzményei. (Saját tudósítónktól.) Részletesebb jelentéseket közölnek már a franc/a lapok a német békeszerződés aláírásának előzményeiről. A je-. lentések junius 22-éről szólnak. Akkor már elhatározott dolog volt a szarződés aláírása. A weimari nemzetgyűlés nagy szótöbbséggel e mellett döntött. A jelentések a következők: Amsterdam, junius 22. Weimarból jelentik: Bauer miniszterelnök ma a nemzetgyűlés ülésén kijelentette, hogy a nemzeti kormány kész a békeszerződést aláirni azzal a föltétellel, ha ezt az elhatározását a nemzetgyűlés jóváhagyja. (Le Journal junius 24.) Kopenhága, junius 22. Weimarból jelentik: A nemzetgyűlés 237 szóval 138 ellen elhatározta, hogy a békeszerződést aláírja. Öten tartózkodtak a szavazástól. (Havas-ügynökség.) Zürich, junius 22. A weimari német nemzetgyűlés az uj kormánynak 224 szóval 127 ellen bizalmat szavazott. Von Haniel, a versaillesi német küldöttség ideiglenes elnöke, az uj kormánytól teljhatalmat kapott arra, hogy Németország válaszát az ántánt-államoknak kézbesítse. A békekötésre vonatkozóan a nemzetgyűlés elfogadott határozata a következőképpen hangzik : A nemzetgyűlés késznek nyilatkozik a békeszerződés aláírására. Bauer miniszterelnök kinyilatkoztatta, hogy a kormány az aláírásra vonatkozó felhatalmazást a következő formában adja meg: A német köztársaság kormánya kész a békeszerződést aláírni, anélkül azonban, hogy elismerné, hogy a német nép a háború okozója és anélkül, hogy elismerné a békeszerződés 227. és 230-ik pontjában foglalt kötelezettségeket. Szavazás után Lőbe többségi szocialista felolvasta pártjának nyilatkozatát, mely szerint ma kezdődik a történelem legszomorúbb korszaka, elszegényedés és nemzeti nyomor ideje. Mikor a szónok kijelentette, hogy pártja a békeszerződés aláírását egyedül azért volt hajlandó megszavazni, mert attól kellett tartani, hogy a visszautasítás a leggyászosabb következményekkel járna, a párt egyhangúlag igy kiáltott fel: — Teljesen igaza van! Lőbe ehhez hozzáfűzte: — Ez az oka annak, hogy fájó szívvel elhatároztuk magunkat az aláírásra, de mindent megfogunk kísérelni, hogy ez a szerződés legyen az első cselekedet és kiindulási pont a nemzetek tartós testvériessége irányában. A szónoklat befejezésekor Lőbe általános helyeslés közben annak az óhajának adott kifejezést, hogy jobb időkben a német—osztrákokkal való egyesülés megtörténhessék, azzal a testvérnéppel, melyet a Saint-germaini békefeltételek még jobban tönkretettek, mint a németeket. (Le Journal junius 24.) Elsülyesztették a német hadiflottát. 70 hadihajó pusztult el. A Journal de Debats junius 24-iki száma részletes jelentést közöl a német flotta szándékos elsülyesztéséről. A német hadihajók Scapa Flow angol kikötőben voltak internálva és az ántánt határozatát várták további sorsuk felől. Körülbelül 70 német hadihajó volt Scapa Flow kikötőben összpontosítva, melyeknek nagyrésze elsülyedf. Az elsülyesztés1 részletei s hogy milyen eszközökkel hajtották ezt végre, teljesen még nem ismeretesek, kétségtelen azonban, hogy dr. Von Reuter német admirális írásbeli parancsára történt, ki állítólag azt a téves értesülést kapta, hogy a fegyverszüneti szerződés érvénye megszűnt, az ellenségeskedések ismét megkezdődnek és ezért rendelte el a német flotta elsülyesztését. Az elsülyesztés alkalmával a német hadihajókat őrző angol hajók tüzeltek az engedetlen német hadihajókra, mely alkalommal hat német tengerész meghalt és tiz megsebesült. A német tengerészek a sülyedő hajókról a tengerbe ugráltak és a segítségükre siető angol hadihajók mintegy 1800 tengerésztisztet és tengerészt halásztak ki. Minthogy a németeknek ez az eljárása a fegyverszüneti szerződés megszegését jelenti, az angol parancsnokság Von Reuter német admirálist, valamint a tengerből megmentett 1800 tengerésztisztet és tengerészt hadifogolynak nyilvánította és fogságba vetette. Ezzel a német flotta pusztulása befejeződött és ántánthirek szerint az egykor két milliárd értékű flottából ma már mindössze egy kórházhajó van német kézen. Az ántánt elismerte az orosz ellenforradalmi kormányt. A „Journal des Débats" f. évi junius hó 14-én kelt számában Kolcsak kormányának az ántánt által történt elismeréséről a következőket irja: Az angol, amerikai, francia, olasz és japán kormányok tegnap táviratilag kilátásba helyezték Kolcsak tengernagynak a szövetséges hatalmak támogatását. Mikor fognak a hadmüveletek befejeződni és mikor lesz helyreállítva Oroszországban a rend, ez ma előre nem látható. Kolcsak kormánya el van ösmerve mindazon bolsevista-ellenes orosz kormányok által, melyek az egykori cári birodalom területén keletkeztek. Koltcsak admirális tehát egy organizált hatalommal rendelkezik Oroszország oly nagy területén, hogy a szövetséges hatalmak őt az orosz kormány tényleges fejének elismerhették. A szövetséges hatalmak elismerése a tengernagy politikai programjának közismertté válásával egyidejűleg érkezett. Sokan őt és környezetét reakciós színben iparkodtak feltüntetni. Megvádolták azzal, hogy az egykori orosz abszolút uralmat akarja életre kelteni, vagy legalább is diktatórikus alapon törekszik berendezkedni. Ezen politikai intrenánsok által forgalomban hozott vádak és rágalmak a szövetsé'ges hatalmak és a tengernagy május hó 26-iki jegyzékváltása után véglegesen megcáfoltattak. A szövetségesek jegyzékükben mindenekelőtt megállapítják Oroszországgal szemben követendő politikájuknak körvonalait. Kívánják a belső rend helyreállítását oly módon, hogy megadassák a lehetősége annak, hogy az orosz nép vegye kezébe az ellenőrzést saját ügyei felett egy szabadon választott alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása által. Kívánják a békés együttműködést Oroszország és szomszédai között aminek különféle relatióit a népek szövetségének döntése fogja megállapítani. A szövetségesek további feltételei: az általános és titkos szavazással megválasztandó alkotmányozó gyűlés összehívása, igéret aziránt, hogy Kolcsak kormánya nem törekszik a rendeknek és a régi társadalmi osztályoknak kiváltságait visszaállítani. Követelik a szövetségesek továbbá Finnés Lengyelország függetlenségének a megállapítandó határok között való elismerését, az Eszt, a Lett, a Litván kormányok autonómiájának valamint a kaukázusi és a Kaspi-tengerentuli területeknek ideiglenes elismerését, mindaddig, mig a népek szövetsége e problémákat véglegesen meg nem oldja. Végre a békekonferencia azon jogának elismerését, hogy ^eszarábia román részeinek sorsáról szabadon rendelkezzék - és hogy Kolcsak 1918 november 7-én az orosz nemzeti adóságok tekintetében tett nyilatkozatát megerősítse. Kolcsak tengernagy a szövetséges hatalmak jegyzékére minden tekintetben kielégítő választ adott. Fentartássál fogadja el csupán azon feltételeket, amelyek a területi kérdések rendezésére vonatkoznak. Az e tekintetben hozandó intézkedéseknek végleges szankcionálása ugyanis szerinte az alkotmányozó nemzetgyűlés funkciói közé tartozik. Kolcsak e felfogása természetes következménye annak, hogy ő az uj Oroszország konstrukcióját alkotmányos alapon kivánja megvalósítani. Csak egy diktátor vagy autokrata volna abban a helyzetben, hogy az alkotmányos tényezők akaratának meghallgatása nélkül a nemzet életére ily fontos " kérdésekben lekösse magát. A szövetséges hatalmak egyike sem kivánja a régi orosz abszolút uralom retaurálását, meg kell tehát elégedníök Kolcsak, válaszával, mely e kérdések feletti döntést az alkotmányos fórum elé utalja. Lengyelország tekintetében Kolcsak megerősíti az 1917. évi ideiglenes kormány proklamációját és késznek jelenti ki magát elismerni a finn kormányt. Kolcsak válasza tehát, mint látjuk, minden tekintetben összhangban áll a szövetségesek orosz politikájával és igy támogatásukat' neki kilátásba helyezhették. Az ántánt Kun Béla kormánya ellen. A Le Matin jun. 24-iki száma a következőket irja: Bécsből junius 21-érői a Morning Postnak jelentik: Kétségtelen, hogy azalatt, mig Kun Béla az ántántnak megígérte, hogy a csehszlovákok ellen megindított ellenségeskedéseket fel fogja függeszteni, a magyar főparancsnokság nemcsak, hogy nem szüntette be az offenzívát, hanem egész erejét egyetlen ponton vonta össze, hogy az ellenség vonalát áttörje. Az öt hadtestet, mellyel a budapesti szovjet-kormány rendelkezik, Vágó, Pogány, Landler, Haubrich és Fidla népbiztosok vezetik. Valamennyi hadtestet ennél a támadásnál használták fel. A tervbe vett offenzíva célja a Lunderburg— Oderberg vasútvonal elfoglalása vagy legalább is megszakítása, hogy ezzel az ántánt és Lengyelország között az összeköttetést elvágják. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a bolseviki magyar kormány Németausztria déli részét meg akarja támadni, vagy legalább is Pozsony ellen szándékozik előnyomulni, hogy nyomást gyakoroljon Bécs politikájára. A budapesti tanácskormány három milliárdos deficitje. A Journal des Débats junius 24-iki száma közli: A Ncu Freie Presse egy budapesti távirata szerint a budapesti tanácskormány vasutainak igazgatása három milliárd deficitet mutat fel. Hogy ennek legalább egyrésze fedeztessék, a tanácskormány elhatározta, hogy junius hó 15-től kezdődően a vasúti tarifákat 200 százalékkal felemeli. Ennek dacára az előirányzat szerint rövid időn belül további egy milliárd deficit várható. (Rádió-ügynökség.) URANIA MAGY. TUD. v SZÍNHÁZ. TELEFON 872. Szombaton, vasárnap: A Star világsláger sorozatának nagyszabású alkotása: Aphrodité miivészdráma6 felvonásban. Irta: PAKOTS JÓZSEF. - Rendezte: DEÉSY ALFRÉD. A főszerepekben Gőth Aidái, Kornay Richárd, Hollay Camllla, Peterdl KI*ra és Túrán Gusztáv. Előadások 17, »/» 19, 20, vasárnap 15 (3), 17 (5), 7« 19 (7j 7) és 20 (8) órakor.