Délmagyarország, 1919. június (8. évfolyam, 123-131. szám)

1919-06-28 / 130. szám

Szeged, 1919. junius 28. DÉLMAGYARORSZAG 3 A német békeszerződés aláírásának előzményei. (Saját tudósítónktól.) Részletesebb jelentése­ket közölnek már a franc/a lapok a német békeszerződés aláírásának előzményeiről. A je-. lentések junius 22-éről szólnak. Akkor már el­határozott dolog volt a szarződés aláírása. A weimari nemzetgyűlés nagy szótöbbséggel e mellett döntött. A jelentések a következők: Amsterdam, junius 22. Weimarból jelentik: Bauer miniszterelnök ma a nemzetgyűlés ülé­sén kijelentette, hogy a nemzeti kormány kész a békeszerződést aláirni azzal a föltétellel, ha ezt az elhatározását a nemzetgyűlés jóváhagyja. (Le Journal junius 24.) Kopenhága, junius 22. Weimarból jelentik: A nemzetgyűlés 237 szóval 138 ellen elhatározta, hogy a békeszerződést aláírja. Öten tartózkod­tak a szavazástól. (Havas-ügynökség.) Zürich, junius 22. A weimari német nemzet­gyűlés az uj kormánynak 224 szóval 127 ellen bizalmat szavazott. Von Haniel, a versaillesi német küldöttség ideiglenes elnöke, az uj kor­mánytól teljhatalmat kapott arra, hogy Német­ország válaszát az ántánt-államoknak kézbe­sítse. A békekötésre vonatkozóan a nemzet­gyűlés elfogadott határozata a következőképpen hangzik : A nemzetgyűlés késznek nyilatkozik a béke­szerződés aláírására. Bauer miniszterelnök kinyilatkoztatta, hogy a kormány az aláírásra vonatkozó felhatalmazást a következő formában adja meg: A német köztársaság kormánya kész a béke­szerződést aláírni, anélkül azonban, hogy elis­merné, hogy a német nép a háború okozója és anélkül, hogy elismerné a békeszerződés 227. és 230-ik pontjában foglalt kötelezettségeket. Szavazás után Lőbe többségi szocialista fel­olvasta pártjának nyilatkozatát, mely szerint ma kezdődik a történelem legszomorúbb korszaka, elszegényedés és nemzeti nyomor ideje. Mikor a szónok kijelentette, hogy pártja a bé­keszerződés aláírását egyedül azért volt haj­landó megszavazni, mert attól kellett tartani, hogy a visszautasítás a leggyászosabb követ­kezményekkel járna, a párt egyhangúlag igy kiáltott fel: — Teljesen igaza van! Lőbe ehhez hozzáfűzte: — Ez az oka annak, hogy fájó szívvel el­határoztuk magunkat az aláírásra, de mindent megfogunk kísérelni, hogy ez a szerződés le­gyen az első cselekedet és kiindulási pont a nemzetek tartós testvériessége irányában. A szónoklat befejezésekor Lőbe általános helyeslés közben annak az óhajának adott kife­jezést, hogy jobb időkben a német—osztrákok­kal való egyesülés megtörténhessék, azzal a testvérnéppel, melyet a Saint-germaini béke­feltételek még jobban tönkretettek, mint a né­meteket. (Le Journal junius 24.) Elsülyesztették a német hadiflottát. 70 hadihajó pusztult el. A Journal de Debats junius 24-iki száma részletes jelentést közöl a német flotta szándé­kos elsülyesztéséről. A német hadihajók Scapa Flow angol kikötőben voltak internálva és az ántánt határozatát várták további sorsuk felől. Körülbelül 70 német hadihajó volt Scapa Flow kikötőben összpontosítva, melyeknek nagy­része elsülyedf. Az elsülyesztés1 részletei s hogy milyen eszközökkel hajtották ezt végre, teljesen még nem ismeretesek, kétségtelen azonban, hogy dr. Von Reuter német admirális írásbeli parancsára történt, ki állítólag azt a téves érte­sülést kapta, hogy a fegyverszüneti szerződés érvénye megszűnt, az ellenségeskedések ismét megkezdődnek és ezért rendelte el a német flotta elsülyesztését. Az elsülyesztés alkalmával a német hadi­hajókat őrző angol hajók tüzeltek az engedet­len német hadihajókra, mely alkalommal hat német tengerész meghalt és tiz megsebesült. A német tengerészek a sülyedő hajókról a ten­gerbe ugráltak és a segítségükre siető angol hadihajók mintegy 1800 tengerésztisztet és tengerészt halásztak ki. Minthogy a németeknek ez az eljárása a fegyverszüneti szerződés megszegését jelenti, az angol parancsnokság Von Reuter német admirálist, valamint a tengerből megmentett 1800 tengerésztisztet és tengerészt hadifogoly­nak nyilvánította és fogságba vetette. Ezzel a német flotta pusztulása befejeződött és ántánt­hirek szerint az egykor két milliárd értékű flottából ma már mindössze egy kórházhajó van német kézen. Az ántánt elismerte az orosz ellen­forradalmi kormányt. A „Journal des Débats" f. évi junius hó 14-én kelt számában Kolcsak kormányának az ántánt által történt elismeréséről a következőket irja: Az angol, amerikai, francia, olasz és japán kormányok tegnap táviratilag kilátásba helyezték Kolcsak tengernagynak a szövetséges hatal­mak támogatását. Mikor fognak a hadmüveletek befejeződni és mikor lesz helyreállítva Oroszországban a rend, ez ma előre nem látható. Kolcsak kormánya el van ösmerve mindazon bolsevista-ellenes orosz kormányok által, melyek az egykori cári birodalom területén keletkeztek. Koltcsak admi­rális tehát egy organizált hatalommal rendel­kezik Oroszország oly nagy területén, hogy a szövetséges hatalmak őt az orosz kormány tény­leges fejének elismerhették. A szövetséges hatalmak elismerése a ten­gernagy politikai programjának közismertté vá­lásával egyidejűleg érkezett. Sokan őt és kör­nyezetét reakciós színben iparkodtak feltüntetni. Megvádolták azzal, hogy az egykori orosz ab­szolút uralmat akarja életre kelteni, vagy leg­alább is diktatórikus alapon törekszik berendez­kedni. Ezen politikai intrenánsok által forga­lomban hozott vádak és rágalmak a szövetsé­'ges hatalmak és a tengernagy május hó 26-iki jegyzékváltása után véglegesen megcáfoltattak. A szövetségesek jegyzékükben mindenek­előtt megállapítják Oroszországgal szemben kö­vetendő politikájuknak körvonalait. Kívánják a belső rend helyreállítását oly módon, hogy meg­adassák a lehetősége annak, hogy az orosz nép vegye kezébe az ellenőrzést saját ügyei felett egy szabadon választott alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása által. Kívánják a békés együttműködést Oroszország és szomszédai kö­zött aminek különféle relatióit a népek szövet­ségének döntése fogja megállapítani. A szövet­ségesek további feltételei: az általános és titkos szavazással megválasztandó alkotmányozó gyűlés összehívása, igéret aziránt, hogy Kolcsak kor­mánya nem törekszik a rendeknek és a régi társadalmi osztályoknak kiváltságait visszaállí­tani. Követelik a szövetségesek továbbá Finn­és Lengyelország függetlenségének a megálla­pítandó határok között való elismerését, az Eszt, a Lett, a Litván kormányok autonómiájának valamint a kaukázusi és a Kaspi-tengerentuli területeknek ideiglenes elismerését, mindaddig, mig a népek szövetsége e problémákat végle­gesen meg nem oldja. Végre a békekonferencia azon jogának elismerését, hogy ^eszarábia román részeinek sorsáról szabadon rendelkezzék - és hogy Kolcsak 1918 november 7-én az orosz nemzeti adóságok tekintetében tett nyilatkozatát megerősítse. Kolcsak tengernagy a szövetséges hatalmak jegyzékére minden tekintetben kielégítő választ adott. Fentartássál fogadja el csupán azon feltételeket, amelyek a területi kérdések rende­zésére vonatkoznak. Az e tekintetben hozandó intézkedéseknek végleges szankcionálása ugyanis szerinte az alkotmányozó nemzetgyűlés funkciói közé tartozik. Kolcsak e felfogása természetes következménye annak, hogy ő az uj Oroszor­szág konstrukcióját alkotmányos alapon kivánja megvalósítani. Csak egy diktátor vagy autokrata volna abban a helyzetben, hogy az alkotmányos tényezők akaratának meghallgatása nélkül a nemzet életére ily fontos " kérdésekben lekösse magát. A szövetséges hatalmak egyike sem ki­vánja a régi orosz abszolút uralom retaurálását, meg kell tehát elégedníök Kolcsak, válaszával, mely e kérdések feletti döntést az alkotmányos fórum elé utalja. Lengyelország tekintetében Kolcsak megerő­síti az 1917. évi ideiglenes kormány prokla­mációját és késznek jelenti ki magát elismerni a finn kormányt. Kolcsak válasza tehát, mint látjuk, minden tekintetben összhangban áll a szövetségesek orosz politikájával és igy támogatásukat' neki kilátásba helyezhették. Az ántánt Kun Béla kormánya ellen. A Le Matin jun. 24-iki száma a következőket irja: Bécsből junius 21-érői a Morning Postnak jelentik: Kétségtelen, hogy azalatt, mig Kun Béla az ántántnak megígérte, hogy a cseh­szlovákok ellen megindított ellenségeskedéseket fel fogja függeszteni, a magyar főparancsnokság nemcsak, hogy nem szüntette be az offenzívát, hanem egész erejét egyetlen ponton vonta össze, hogy az ellenség vonalát áttörje. Az öt hadtestet, mellyel a budapesti szovjet-kormány rendelkezik, Vágó, Pogány, Landler, Haubrich és Fidla népbiztosok vezetik. Valamennyi had­testet ennél a támadásnál használták fel. A tervbe vett offenzíva célja a Lunderburg— Oderberg vasútvonal elfoglalása vagy legalább is megszakítása, hogy ezzel az ántánt és Lengyelország között az összeköttetést elvágják. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a bolseviki magyar kormány Németausztria déli részét meg akarja támadni, vagy legalább is Pozsony ellen szándékozik előnyomulni, hogy nyomást gyakoroljon Bécs politikájára. A budapesti tanácskormány három milliárdos deficitje. A Journal des Débats junius 24-iki száma közli: A Ncu Freie Presse egy budapesti távirata szerint a budapesti tanácskormány vasutainak igazgatása három milliárd deficitet mutat fel. Hogy ennek legalább egyrésze fedeztessék, a tanácskormány elhatározta, hogy junius hó 15-től kezdődően a vasúti tarifákat 200 százalékkal felemeli. Ennek dacára az előirányzat szerint rövid időn belül további egy milliárd deficit várható. (Rádió-ügynökség.) URANIA MAGY. TUD. v SZÍNHÁZ. TELEFON 872. Szombaton, vasárnap: A Star világsláger sorozatának nagyszabású alkotása: Aphrodité miivészdráma6 felvonásban. Irta: PAKOTS JÓZSEF. - Rendezte: DEÉSY ALFRÉD. A főszerepekben Gőth Aidái, Kornay Richárd, Hollay Camllla, Peterdl KI*ra és Túrán Gusztáv. Előadások 17, »/» 19, 20, vasárnap 15 (3), 17 (5), 7« 19 (7j 7) és 20 (8) órakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom