Délmagyarország, 1919. június (8. évfolyam, 123-131. szám)

1919-06-28 / 130. szám

2 Szeged, 1919 junius 28. hogy az egyik község segítséget kért a másiktól. A fehérek természetesen az ellenforradalom kitörése előtt alig rendelkeztek fegyverrel. Kapával, kaszával, dorongokkal kezdték a harcot, az első fegyverek és az első adag, munició az volt, amelyet Dunapatajon vettek el a vörösöktől. Fegyverek és munició dolgában községrőlközségre győzve erősödtek. De a munició fogyott, uj mennyiséghez nem tudtak jutni, ami leveretésüknek egyik oka is volt. Visszavonulnak a fehérek. A visszavonulás az egyik előadás szerint akkor kezdődött el, amikor a vörösöknek nagyobb, legalább is két zászlóaljnyi segítség érkezett. Ekkor már a vörösök oldalán páncélos autó és 32 gépfegyver avatkozik a harcba. Volt néhány gépfegyverük a fehéreknek is, de munícióval ekkor már alig rendelkeztek. Az egyik előadás szerint két, a másik szerint négy 15 centiméteres ágfyu harcolt a fehérek oldalán. A vörösök, a részükre megérkezett tekintélyes •segítség után nagy erővel támadtak. Á fehérek kénytelenek voltak visszavonulni. Ez 22-én, vasárnap történt. A fehérek részén a kevés munició is szinte óráról-órára veszedelmesen fogyott. Gépfegyverek tüzét kapával és dorongokkal a kezükben állták. Persze a további visszavonulás elkerülhetetlen volt. Közel Dunapatajhoz azután a harcolók egyrészét bekerítették a vörösök. Mintegy ezer embert elfogtak. A harc még tartott. A vörösök ekkor se nyomulhattak előre akadálytalanul. Ezalatt az idő alatt menekültek el, különösen a vezetők, nagyszámban. Azok, akik most Röszkén tartózkodnak, az összes menekültek számát 2500-ra becsülik, közülük körülbelül 500-an érkeztek pénteken délelőtt Szegedre. A menekülés kocsin, gyalog történt, ki amint birt, ugy futott. Annyi a legtöbb menekültnek volt, hogy pénzt, (persze akinek volt) esetleg más szükségleti cikkeket is magával hozhatott. Nő, amint már emiitettük, kevés van a menekültek között, akik családtagjaikat leginkább otthonhagyták. Persze ez sem általános szabály. Van olyan eset, hogy a családfő maradt otthon és a családtagok, leginkább nagyobbacska fiuk, menekültek el. A menekültek Bajára vették utjukat. A szerbek, akik tudvalevőleg Bácskát megszállva tartják, szívélyesen fogadták őket és jól bántak velük. Vonatot bocsátottak rendelkezésükre, amelyen Szegedre eljöhettek. Kocsiját, lovát és egyéb holmiját soknak elvették, de valamennyi nevét és egyéb személyi, adatait följegyezték, azonkívül írást adtak nekik. A menekültek most abban biznak, hogy a franciák utján visszakaphatják a Baján tartott holmikat. Külön kiemelik a menekültek a bajai papság szivélyességét. Mindent megtettek, hogy a menekültek keserves helyzetén enyhitsenek. A város lakossága körében gyűjtést indítottak, hogy a szegénysorsu menekülteket pénzhez juttassák. A harcoknak természetesen mindkét részről sok áldozata volt. A halottak és sebesültek száma tekintélyes, pontos adatot erről a menekültek közül magától értetődően senkisem tudhat. A négy halálraítélt. A Röszkén tartózkodó menekültek között van négy ember, akiket a vörösök, miután sikeres offenzivájuk során Hartára bevonultak, halálra ítéltek. Velük egvütt hat ember várta ekkor Martán a kötél álíal való kivégzést. Az Ítéletet azonnal végre akarták hajtani. A hat ember egymás mellett állt a kivégzés helyén. Az első delikvens már felállt a zsámolyra és nyakába akasztották a hurkot, amikor Patajról ágyúval belőttek a községbe. Telitalálat volt, a lövés a községházát érte. A vörösök megvoltak győződve, hogy a fehéreknek már nincs ágyujuk és azt hitték, hogy ezzel az első ágyulövéssel a szerbek avatkoznak be a harcba. "Nem tudván, hogy milyen erővel állanak szemben, sietve kivonultak a községből, hogy erősítést kapva megfelelő helyen foglaljanak állást. Természetesen az akasztást sem hajtották végre. Az az ember is megmenekült, aki a kötéllel a nyakán már a zsámolyon állt. Magával hozta Szegedre a kötelet is. A fehérek éa vörösök harca Kalocsáért. * Ama helyek közül, amelyeken az ellenforradalom kitört és néhány napon át diadalmaskodott, de legjelentékenyebb az érseki város, Kalocsa. Itt Űrnap előtti szerdán hallották először, hogy Felsőszállásokon elrendelték a sorozást. Ugyanakkor házkutatást tartottak a vörösök fegyverért a szegedi származású Nyári Bélánál és Szabóki jenő mérnöknél. Letartóztatták azonkívül másodszor dr. J-agica Antal ügyvédet, aki népszerű ember a tanyaiak között és itt nagy atyaíisága van. Jagicát éjjel keresték, de nem volt otthon. A feleségét vitték hát magukkal, akit egész éjjel fogva tartottak és reggel azzal az utasítással engedték haza, hogy küldje be maga helyett a férjét. Jagica közben önként jelentkezett, le is tartóztatták. A hangulat e néhányhoz hasonló eset nyomán, eléggé feszült volt Kalocsán. Széltében beszélték, mondják kalocsai informátoraink, hogy a helyzet már soká nem tarthat, tenni kell valamit. Az ügyeket ekkor Szurri Kálmán vasmunkás, járási polgári megbízott, Vajda Bertalan, a titkos rendőrség feje, Koszia Dezső, Dóra János szabólegény, aki büntetett előéletű és a direktórium elnöke volt, Klein Ignác büntetett előéletű pék, Kalocsa városparancsnoka vezették. A kalocsai lakosok közül Csupó Imre, a szociálista-párt elnöke, Nagy János kubikos. Molnár Gergely vasúti málházó, a forradalmi törvényszék tagja, aki betöréses lopásért négy évet ült és Gaudényi Lajos fazekas, vádbiztos szerepeltek. Az általános elkeseredés és a szomszédos községekben lejátszódott események hatása alatt csütörtökön Kalocsán is felléptek a fehérek. Fenyegető magatartásuk következtében a direktórium tagjai a kis szemináriumban lévő kaszárnyába vonult. Pénteken reggel kihirdették a vörösök, akik akkor még a helyzet urai voltak valahogy, hqgy a várost elhagyni nem szabad, a szántóföldekről senkit sem engedtek be, az utakat elállták. Délután két órakor puskaropogás hallatszott, valamivel később Mis ke és Halomdrágszég felől 1800 fehérgárdista érkezett a városba, akik közül csak ötvennek volt fegyvere, amelyeket a tanyai vörösöktől vettek el. A többi ásóval, kapával, dorongokkal, szekercével felszerelve érkezett. Bementek néhány házba, megnyugtatták a megriadt lakosságot, amely hamarosan kitűzte a fehér zászlót. A direktórium közben elmenekült, velük ment Travnik Julis is, aki a háztartási alkalmazottak közt agitált. Csak Csapót sikerült elfogni, aki az előfcő napon lázitó és istentagadó beszédet mondott. A városházára vitték, ahol halálra ítélték. Térdrerogyott és ugy könyörgött : — Az Istenre kérem, kegyelmezzenek! — Hát mégis van Isten? Állapítsa meg, van-e, vagy nincs. _ Van! — válaszolta Csupó, akit ezután három előlépett fegyveres katona agyonlőtt. Kiszabadította ezután a fehérgárda dr. jagicát, majd a laktanyába mentek, ahol a legtöbben önként megadták magukat. Sok volt a vörös katonák között az aktív tiszt és csendőr, akik nagyon örültek a fehérgárdisták megérkezésének. Ezután Gajdényit keresték, aki rettegett ember volt egész Kalocsán, de nem akadtak rá. A lakásán százhúszezer korona kék pénzt találtak. Most a pályaudvarra ment a hatalmas tömeg. A munkástanács vezető tagjai ugyanis az állomással szemközt levő dologházban bújtak el, azonkívül egyes vagonokban vörösök tanyáztak. A tanyaiak fölszóllitotiák a dologházba bezárkózott munkástanácsi tagokat, hogy adják meg magukat, vagy dobják le a fegvvereiket, ők nem akarnak vért látni. Tagadó választ kaptak. A vagonokban tartozkodó vörösök szintén nem akarták megadni magukat. Erre a fehérek rohamot intéztek, amelynek során hat embert agyonlőttek, többet megsebesítettek. A fehérek közül senkisem sebesült meg. Ezí délután fél négytől négyig tartott. Ezután a polgárság nvomban megalakította a fehérgárdát, a lelkesedés és a felszabadulás I fölött érzett öröm általános volt. Gondoskodtak a Duna mellékéről, főleg Fogtőről és Úszódról, mint fontos pontokról. E két helyen négy ágyút és három gépfegyvert vettek el a vörösöktől. A másik irányban Kecel és Kiskörös vasúti gócpontot foglalták el és erősítették meg. Mindez szombatra megtörtént, a fehérgárda Kalocsa és Kiskörös között fel is vette-a vasúti forgalmat. Hajós, Csanádtöltés, Nádudvar, Lükösd és Érsekcsanád egymásután lettek a fehéreké. A vörös katonák ekkorára felgyülekeztek. Haderejük a hajósi pincéknél húzódott el Hajós és Jánoshalma felé. Támadást intéztek. Kecel és Hajós irányában. Itt a fehérek nagyon gyöngék voltak. Pataj felől vasárnap gépfegyverekkel fölszerelt páncélautó avatkozott a harcba. Erősítés érkezett a vörösök számára Fülöpszállásról is. Kalocsa ekkor már nem tarthatta magát. A Kalocsa körül lefolyt harcot igy adják elő a menekültek. Ezzel az előadással együtt mindjárt az első napon meglehetősen egész képet sikerült adnunk arról a hatalmas ellenforradalmi mozgalomról, amely az elmúlt héten Pest- és Tolnamegye több járásában lejátszódott és több napon át diadalmaskodott. A menekültek azt mondják, hogy aránylag csekély erővel lehet fölvenni sikeres harcot a vörösökkel szemben, csak engedjék őket, adjanak nekik puskát, gépfegyvert, ágyút és elég muníciót. * A menekültek vonatát, mint már megírtuk, Szeged-Rókus állomásról Röszkére irányították. Valószínűleg ide akarják internálni őket. Délután négy órakor legnagyobbrészük még nem volt elszállásolva. Természetesen történt gondoskodás eziránt. Az emberek nélkülözésről, fáradságról, szenvedésekről panaszkodnak. Az elmúlt éjszaka is volt olyan vasúti kocsi, amelyben hatvanan szerettek volna keveset aludni. Mindezt azért mondjuk el, hogy megfelelő élhely.ezésüket a legnyomatékosabban sürgessük. Nőket mozgósít az orosz szovjet- % kormány. Helsingforts, junius 22. Délkaréliában a bolsevikiek mozgósítják a nőket 18-tól 50 éves korukig és munkásszázadokat alakítanak belőlük. Kivételt csak a kisgyermekes anyákkal tesznek. Minden majorban csak egy asszonyt hagynak. jjL nagy választékra ban, valamint ugy nagyban és kicsinyben kaphatók a 0\ED! SPE^'^ITE szivarkahüvely főraktárában Szeged, Jókai-utca 11. szám alatt == 3 Telefon 15-20.