Délmagyarország, 1919. június (8. évfolyam, 123-131. szám)

1919-06-27 / 129. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1919. junius 27. Kisiparosok 132,000 korona visszatérítést követelnek a cipő szövetkezettől. — Beadvány a polgármesterhez. (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország már foglalkozott a Cipőszövetkezet bőrbevásárlási ügyével. Megírtuk akkor, hogy a szövetkezet arra vállalkozott, hogy Zágrábban 60 métermázsa bőrt vásárol a kereskedők és kisiparosok részére. A szövetkezet azonban nem Zágrábban vásárolta a bőrt, hanem azt a mennyiséget osztotta szét a kereskedők és kisiparosok közt, amelyet a katonai kincstártól kapott még a háború idején feldolgozásra. A Cipőszövetkezet, azon a citnen, hogy a szállítási költségek a bőrt megdrágították, a makszimális áron és a piaci áron felül adta el a bőrt a kereskedőknek és kisiparosoknak. Ebben az ügyben csütörtökön hét kisiparos jelent meg dr. Somogyi Szilveszter polgármesternél, akinek az alábbi beadványt adták át: Nagyságos Polgármester urnák Szeged. A szegedi bőrfeldolgozó kisiparosok 1919. junius 11-iki gyűlésének határozata alapján az összesség nevében kérik, hogy a Szegeden 1919. május 14-iki kezdettel részükre kiosztott anyagot, amelynek a sérelme bennünket nagyon is bánt és kérjük a polgármestert, indítson vizsgálatot azok ellen, akik bennünket és a hatóság első tisztjét félrevezették. Mi, hazatért kisiparosok nagyon-nagyon nem érdemeljük meg, mint Szeged város fiai és a közjó fentartói, hogy polgármesterünk beleegyezésével és félrevezetésével bennünket kiraboljanak. Egyszersmind kérjük, mint Szeged első tisztviselőjét a kereskedelmi miniszter 28.643/ 1918. VI. számú rendeletének betartását, mert az összes bőrfajták forgalombahozatalát korlátozó rendelkezések kiegészítése szigorúan tiltja a nevezett kiosztott anyagok árdrágítását. Ennek a rendeletnek 11. §-a megadja a polgármester urnák azokat a jogokat, hogy a fogyasztó érdekeltségen és a kisiparon sérelem ne essék. Nagyon kérjük a polgármester urat és ezzel várjuk ennek az ügynek a tiztázását. Az ipari érdekeltség képviselőjét az illetékes Kereskedelmi és Iparkamarával egyetértőleg polgármester ur ennek a szabálytalanságnak tisztázására hivja meg. Maradunk kiváló tisztelői jóakarattal: Ambrus Mihály, Maros-utca 1. Csóti Zsigmond, Zárda-utca 14. Csóti Zsigmond, a beadvány egyik aláírója csütörtökön délután magjelent szerkesztőségünkben és előadta, hogy a bőr a Cipőszövetkezetnek 14 korona 80 fillérbe került. Ezt a bőrt a kereskedőknek 35—50 koronáért adták el, akik viszont vegyesen 85 koronáért árusították a kisiparosoknak. Csóti számítása szerint a Cipőszövetkezet ily módon 132 ezer koronával többet szedett be a bőrökért, mint amennyi megillette volna. A kisiparosok most ezt az összeget visszaakarják kapni és a hadirokkantak javára akarják fordítani. A polgármester a kisiparosoknak felháborodva jelentette ki, hogy az ember már nem tudja mit csináljon, ha már a bemutatott számláknak sem lehet hinni. Megígérte, hogy haladéktalanul megvizsgálja az ügyet. Ezt azonban már akkor meg kellett volna tenni, amikor a Délmagyarország a Cipőszövetkezet bőreladási dolgával első izben foglalkozott. elfelejteni. Hiszen ma 50—70 korona egy kiló fehércukor. A lánckereskedés garázdaságainak, ismételjük, elsősorban a tisztességes kereskedelem vethetne gátat. 800.000 szivart osztanak ki a héten. Ankét a csempészet megakadályozására. (Saját tudósítónktól.) Szörnyű meglepetés ért tegnap. Valaki, — sehogysem akarta magát elárulni — a telefonhoz hivatott és minden bevezetés nélkül azt kérdezte tőlem, tudom-e miért kerül Szegeden 9-60 koronába a nullás liszt. Megvallom, nem tudtam válaszolni. A titokzatos kérdező, miután látta, milyen jól vagyok informálva, tovább kérdezett. Azt szerette volna tudni, mi van a szivarokkal. Mikor kezdik meg az eladást, vetnek-e ki rá városi illetéket, elviszik-e vidékre mind a lánckereskedők, vagy Szegeden is marad néhány darab és igy tovább. Hogy az ismeretlen telefonozó kíváncsiságát kielégítsem, utánajártam azoknak a dolgoknak, amiket tudni kivánt. A választ szerkesztői üzenet helyett itt közlöm. Mindenekelőtt megállapítom, hogy a város havi 32.000 koronát fizet rá a lisztre a jelenlegi árak mellett abban az esetben, ha megfelelő mennyiségű frankot bir beszerezni. Ha ez nem sikerül, ugy 50.000 koronával többe kerül havonta a városnak a liszt. Megkérdeztem a polgármestert, mennyit keresnek a viszontelárusitók, összeget nem tudott mondani, de megnyugtatott, hogy ez a haszon minimális. A szivar-ügyben több helyen érdeklődtem. Megtudtam, hogy az a 800.000 szivar, amely a közeli napokban kiárusításra kerül, természetesen erősen felemelt áron, husz százalék városi illetékkel sujtatik. Illetékes helyen a titokzatos telefonozó által feltett arra a kérdésre, nem volna-e célszerű a szivart jegyre árusítani és igy megakadályozni azt, hogy egy-egy fogyasztó ne vásárolhasson össze spekulációra nagyobb mennyiséget, tagadó választ kaptam. Nem fizeti ki magát, — mondták — többe kerülne a kezelés, mint amennyit a haszon kitesz.( Megkérdeztem, miként akarják megakadályozni a szivar kicsempészését. Azt válaszolták, hogy a legközelebbi szivarosztás alatt állandóan őrizni, illetve figyelni fogják a trafikokat és ha valaki gyanús, azt letartóztatják. Csütörtökön délelőtt ankétet is tartottak a szivarkiosztási visszaélések elkerülésének megbeszélése céljából. Az értekezleten a pénzügyigazgatóság, a város képviselője és a rendőrség vezetője jelent meg. Már azért sincs akadálya annak, hogy még a héten megkezdjék a szivar kiárusítását, mert éppen ma érk-zett meg a pénzügyminiszter leirata, melyben megadja az engedélyt a kiárusításra. A városi pótilleték-ügye is rendben van, a francia parancsnokság nem emelt kifogást a 20 százalék hozzászámitása ellen. A színigazgató a helyárak 50 százalékos felemelését kéri(Saját tudósítónktól.) A napokban adta hírül a Délmagyarország, hogy a városi tanács a jövő évi junius 30-tól kezdődőleg a színház bérletét felmondta Almássy Endre színigazgatónak, aki csütörtökön megjelent a tanácsülésen és a már többszörösen felemelt színházi helyárak 50 százalékkal való felemelését kérte. Hivatkozott személyi és dologi kiadásokra, a villanyárak, a zenekar megdrágulására, a színjátszók gázsiemelési törekvéseire és mindenre, ami a tanács szivét meglágyíthatja és a fel^ emelésre vonatkozó boldogító igent kimondattatja. A közönség előtt ismeretes, hogy a Délmagyarország nem szokott senkinek se a zsebébe nézni és nem sajnálja senkitől sem a tisztes munka tisztes hasznát. De az ellen mindig tiltakozott, ha ok nélkül a közönség zsebére pályáztak, ha bárki részéről a pénzéhség bármi formában jelentkezett. A színházi helyáremelésre nincsen semmi ok, se szükség. A társulat konzorcionális alapon szépen, a megélhetésre alkalmas módon keresett és ugy tudjuk, hogy a mostani társulatból a jövő esztendőre szerződtetett tagok meglennének . elégedve, ha annyi fiksz gázsit kapnának az igazgatótól, mint amennyi összeg jutott osztalékul a konzorciumtól. A tanács tagjai közül dr. Gaál Endre sietteti elvben megszavazni az 50 százalékos helyáremelést. Kérjük a tanácsnok urat, a szegedi szinügy legfőbb őrét, tudakolja meg a tagoktól, különösen « karszemélyzet tagjaitól, hogy kapnak-e, vagy felkinált-e az igazgató nekik olyan összeget, mint aminőben ebben a színházi esztendőben részük volt. Ideje lenne már, ha a tanács a szinház művészi nivojának állandó megvédése mellett a közönség anyagi érdekeire is tekintettel lenne és gátat emelne az oknélküli és folytonos helyáremelési törekvéseknek, mert az mégsem engedhető meg, hogy az igazgató a közönség rovására ujabbnál-ujabb anyagi haszonhoz jusson. Véleményünk egyébként: a színházat bérbeadni. Minél előbb. Almássy egyébként 50 százalékos helyáremelés mellett hajlandónak nyilatkozott a tiszta bevétel 30 százalékát adni a városnak. A színigazgatót fölhívták, hogy írásban adja be kérelmét s az üggyel szombaton foglalkozik majd a tanács. Almássy Endre bejelentette még, hogy a szinház tetőzete megrongálódott s a legutóbbi esőÖngyújtók? —; tűzkövek ugy nagyban és kicsinyben kaphatók a fí\EDI SPEC^Í-ITE szivarkahüvely főraktárában Szeged, Jókai-utca 11. szám alatt ===== g Telefon 15-20.