Délmagyarország, 1919. április (8. évfolyam, 73-97. szám)

1919-04-27 / 95. szám

Ara 30 fillér. 5zefhesilóisg: SHEGEO, KAJíAS2-01CA SZAtt. fi s*crít£s2í3ség teletopja: 3C5. ElÖFiZETÉS! Aí!A; egéat évrr 93.— K. negyedévre 24.— K. félévre . . 48.— K. egv hónapra 8.— K< Egyes szám ára 30 fillér. Kiaáóhivala!; SZEGED, KáRáSZ-UTCA 9. SKÁtü.. A feSsdöbiv^la! telefonja: 305, Szeged, 1918, VIII. évfolyam, 95. szám, Vasárnap, április 27. A zálogházból visszaadandó tárgyak. A francia sajichivataí utasítására a kővetkezőket tesszük közzé: A zálogházakból visszaadandó tárgyakra vonatkozó hir, mely lapunk tegnapi számában jelent meg, :évedé.s folytán került az újságba. Betrix ezredes ezt a h -t annak adott formájában határozottan megeáíc/ja, saját maga óhajtván megoldani ezt a kényes kérdést, szem előtt tartva az alábbiak szerint egyrészt a szűkölködők, másrészt az illető bankok érdekeit. Ugyanekkor a kővetkező méltányos meg oldást ajánlja: Méltányos dolog, hogy a szegény néposztályok által a zálogházakban elhelyezett tárgyak, amelyek a 100 koronát nem haladják meg. a kölcsönvett összeg visszatérítése nélkül adassanak vissza. Ékszerek (a jegygyűrűk kivéve), kerékpárok, szövetek és vászcndarabpk végben, szőrmeáruk stb.-. amelyek a mindennapi élethez szükséges tárgyak sorába nem tartoznak, az az illetőknek viszsza nem adatnak. A megindított vizsgálatból kiderült, hogy ezen intézkedés által a zálogház és a két érdekelt bank, körülbelül 80,000 koronát veszítenének el. Nem volna igazságos, hogy ezen összegnek az elveszítését egyedül a bankok el, mig ellenben méltányos a tehetős | viselt összeg fedezésére hozzájárulni, az igy osztályok, a vagyonos osztályok segélye szegényebb sorsú testvéreik irányában. Ezek után Betrix ezredes a következőket ajánlja: Május elsejétől 'kezdve egy két tagból álló bizottság foigi működni a város polgármesterének ellenőrzése mellett. Mindazok, akik jóakaró és testvéries adományaikkal óhajtanak a két bank és a zálogház által el*BBBBEBasEHttBaEBRiMgaeEseaRHBBaMSEiaEaBsassBSBBBa£ERaaBsei9aaasifBBseiisBacB aacaaasssaiseBaaBBaaaaasxes! felajánlott összegeket küldjék be a fent említett bizottságnak. A városi kormányzó reméli, hogy mindnyájan fogják követni ebbeli felhívását. Budapesti levét. Budapest, április 25. Lapunk egy barátja, aki hosszabb idő óta tartózkodik Budapesten, a következő sorokat küldötte — alkalmi uton — lapunknak: Budapesten a legnagyobb rend és fegyelem- uralkodik. Rablásról és {osztogatásról szó sincs, mert az illetékes tényezők vasszigorral őrködnek a rend és közbiztonság fentartásán. Hogy csak egy példával illusztráljam: épp a napokban egy fiatalembert, aki egy szállodában lopást kísérelt meg. .amennyiben egy ágylepedőt akart elemelni, öt évi fegyházra ítélt a forradalmi törvényszék. Soha olyan kevés) bűnözési eset nem fordult elő a főváros területén, mint a proletárdiktatúra bevezetése óta. A legnagyobb nehézséget a főváros élelmezése okozza a tanácskormánynak. Ez azonban előrelátható volt, miután a főváros a megszállás folytán legfőbb tápláló területeitől hermetice el van zárva. Ez okiból a kormány kénytelen volt e hó 23-tól a másodikhústalan hetet elrendelni. Azért az éttermek mind nyitva vannak és csütörtök óta megnyíltak a kávéházak is újból. De hogy ezek ne legyenek a munkakerülők szórakozó és kártyahelyiségei, csak reggel és este 6- 9-ig tarthatók nyitva. Az üzletek a leltárkészítés ideje alatt mind be voltak zárva, de most újból megnyíltak. Cikkeket azoiiba't csak jegyre és szakszervezeti igazolváiy bemutatása alapján árusíthatják. Az élelmezés e legnehezebb időszakában bizony megesik, hogy négy-öt vendéglőbe is hiába nyit be az ember vacsoráért. Kenyéradagját ellenben mindenki pontosan kapSzinházi emiékek. Irta: Juhász Gyula. III. Reinhardt a Vigben.. Most olvastam a Siegfried JacóbsoKn' nagy könyvét Max Reinbardtról, amelyben néhány sorba sűrítve színházi esték képe tündököl és él, néhány szóbán egy-egy színész alakítása támad föl, amely elhalni és elzengeni látszott az estével, melyen a lámpák fényében megjelent és tovatűnt. A .jacobsohu könyve azonban inkább hasznos, mint kellemes, a szinházi ember sokat tanulhat belőle, gyakorlati dolgokat, ha ugyan tanulni lehet azt, ami ösztön és ízlés dolga, sőt. ami mindenen fölül áll, a zsenié. Mert biz-ony zseni ez a Budapestről Berlinbe szakadt és ágról szakadtból zöld ágra, sőt aranyágra vergődött Reinhardt, ez a színpadi művész-bűvész, aki kasszasikereket csiholt ki Shakspereből, viszont újra divatossá tette Kotzebnet, vért és életet öntött Habbeibe, bíbor vért és forró életet, cirkuszt csinált -Szofokleszből, de micsoda isteni cirkuszt, zajos sikert aratott némajátékkal és a berlini deszkákon kopogtatta a Bródy Sándor Tanítónőjének mngyar gyermekcsizmáit. Jacobsobn olvasása közben eszembe jutott és lelkemben újra föléledt dz én legforróbb szinházi emlékem, egy májusi est" vihara a Vígszínházban, az első Reinhardt előadás, amit láttam és ami felejthetetlen, A nagy idegenekben a színpadon, őszintén szólva, tóbbé-kevésbbé mindig csalódtam. De egy általában, a színpadon majdnem rendesen csalódik az ember elképzeléseiben. Salvini Rómeója egy öregedő talián komédiás, nem mondom, nagyszerű és lendületes erőlködésének tetszett előttem és őszintén szólva, az egész truppból magasan kivált a kevésbbé világhíres, hőt meglehetősen hirtelen komikának (gondolom Aliprandi asszonynak) tüzrőlpatíant, teleszáju, elragadóan szószátyár dajkája. Egy darab shaksperei derűt sugárzott ez az asszony, a reneszánsz széles jókedvéből és harsány életakarásából mutatót. A nagy Coquelinben is csalódtam bizony, a régi Népszínházban szavalta és ágálta Cyranot, lehet, hogy mert a karzatról néztem, kissé magas szempontokat alkalmaztam, a franciát se nagyon értettem, (noha kívülről tudtam a magyar Cyranot). Lehet, hogy nagyon franciás volt a derék Coquelin, de hogy nagyon emberi lett volna, ó nem, inkább igen színészi volt. • IS07. májusában Reinhardt gondolt merészet és nagyot és mivel a porosz cenzúra nem engedte meg Frank Wedekind Friihlittgser wach en-i ának előadását a berlini színpadon, tehát lejött Budapestre, egyenesen a Vígszínházba és itt mutatta be, minden más színpadot és várost megelőzve, tavaszi vendégjátéka során a Tavasz ébredését. A karzatról néztem végig ezt az emlékezetes premiert, mollettem Kosztolányi és Csáth Géza álltak közelemben, mint lelkes kezdők és fiatalok, Törzs Jenő és társai. Ez volt az az esemény, az az élmény, az a színpadi szenzáció, amelyik fölülmúlta várakozásomat, a melyik meghaladta reményeimet, Reinhardt jött, játszott és győzött. Plein air a színpadon. Napsütés, meleg, derűs és fanyar tavaszi napsütés, akár egy Manet-képen, akár egy Szinnyei Marsén, okai egy Rysselberghén. Ahogy a függöny fölment, a közönség értő része (a páholyokben inkább butonok és betétek ültek, mint triók) lelkesen és önfeledten tapsolni kezdeVt, A diszletet is meg kellett tapsolni. Mert a díszlet is élt, virult, játszott, győzött. Micsoda fiatalság pezsgett és áradt ebben az előadásban! Camilla Eibcnschütz kisasszony Wendlája! Nem is volt szép, csak elragadó, a macskaszerü soványságával, éretlen bájával, megrázó szivbangjaival, amikor a szénapadláson, a koromsötét színen, borzongató nejig, tikkadt hangján jajongta: Küsse ii'tchl! Ctána a függöny lassan; mintegy eiámulva lement, a nézőtér hirtelen kigyulladt az arcok is kigyulladtak, pisszegés, zaj, tumultus, majd taps, a páholyok brüd lulajdonosai hátat fordítanak, mi a karzaton kitartóan és keményen tapsolunk, sípolás, a rendőrök néhány embert kivezetnek. Nagy botrány a Vígszínházban a Wedekind bemutatón. Hát igen, nagy botrány volt, a bugri-