Délmagyarország, 1919. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1919-02-09 / 33. szám

Mi Ü f AiiöÉ^fcsé Szeged. 1ÖL9, február 9 A Házépítő R. X vezetőségének figyelmébe. ' Azt hallom, hogy. a Hazéprttető R.-T, a. két és egytized millió korona költséggel épi­teridő házat a Kossuth' Lajos-sugárútnak « Ndgy-köhiton tiú eső részén, körülbelül a vá­" rosi kórházzal szemben szándékozik 'felépíte­ni.., Ezért szükségesnek tartom a vezetőség figyelmét felhívni arra, hogy ezt meggyőző­désem szerint nem jól meggondolva, rosszul cselekszi. Az.építendő 3 emeletes ház az alapítók kimondott szándéka szerint tudvalevőleg ki­sebb 2 és 3 szobás polgári lakásokból áiiana. Már azon körülmény tehát, hogv a Nagy­körúton kivül magas' riypmásu vízvezeték .nincs, lehetetlenné tenné, hogy az emeleti la­kások ' vízvezetéket kapjanak, aminek nagy hátránya szembeötlő. De ezenkívül is a rész­vénytársaság feltétlen kötelessége, hogy ak­kor, amikor a város polgárainak nagy. száma, munkaalkalom létesítése céljából, két és egy­tized milliót, bocsátott rendelkezésére, hogy a mai' 6—S-szoros építési költségek dacára, most azonnal házat építsen, amelynek tehát vagy semmi, vagy legkedvezőbb »ssflben 1—í fél %-os hozama es.z és amelynél . ennél­í .'gva- a befizetett összes é^yhar;|ad rés?:' hek vagy felérek e vesztésével majdnem biz­tosan számolni keli. — az építendő házat leg­alább ugy és ott építse, ahol arrnaV arányi .<> legnagyobb maradandó értéke'lesz. Ezt pe­dig csak akkor érhetjük el. ha az épitendő házat, ha nem is a belvárosban, de legalább a két .körút közötti városrészben -építjük, ahol magas vízvezeték is van, ah:; a lakásoknak aránylag nagyobb az értéke és ahol tehát az építtető részvénytársaság a házat valamikor, évek multán aránylag kisebb veszteséggel realizálhatja. Hisz ez a társaság, amikor most áldozatok árán erőltetve jelentékeny munka­alkalmat teremt, hivatását tulajdonképpen be­fejezi. Azt pedig, hogy a két korút közötti vá­rosrészben is számos megfelelő telek, sőt a » váró? tulajdonában levő is van. amely a ház építtetésére teljésen alkalmas, mindenki tud­ja. .. Remélem, liögy a'társasás vezetősége ezen'feltétlen Indokolt figyelmeztetésemet kö­telességszerűen tekintetbe fogja venni. Wimrner Fii! öv. jjü :: A szegedi egyetem. Szegednek kulturális, néprajzi, gazdasági és egyéb fekvése eddig nem igen volt tár­gyalva. A régi rezsim, amely tulajdonképen rfem volt egyéb, mint elvont erőkkel az Isten­kegyelem köpenyébe bujt dinasztikus ember­imádai, nem igen törődött a nép, a reábízott kulturális és egyébtöm^gerők megfelelő szociális kifejtéséve). Fő volt neki a baksis, 4 hatalom, ha e hatalom alatt milliók sorvadtak, roska­doztak is. A királyt nem lehetett megsérteni, még ha milliók erkölcsi értékeit elherdálva cé­dák után járt is, mert'a király Istentől való volt, az Istentől valótól pedig csak kegyeket lehetett kapni. Ez a bálványimádás, azonban mostmár romba dölt. A sok millió szivéből fa­kadó könny és vér a cserépalapjait kimosla s a területén eddig csak üvegházi növényként pállott fü, a napvilágtól még szenvedve, de már ujült erővel zöldelve ébredez. Ottan kezdtük el, hogy Szegeddel eddig senki sein törődött. Lehet, hogy ennek ma so­kan még ellent .mondanak, de ha Szegeddel a régi parlamentinek nevezett abszolult kormá­nyok sokat törödtek volna, akkor Szeged ma nem ott volna, ahol van, hanem sokkal maga­sabb fokon-. Szeged akkor ina a nagy város helyett nem imitált, hanem igazi kulturális és különösen mezőgazdasági gócpont volna, amely­nek homlokán toronyi gombként ott díszelegne a már oly régen vajduó közgazdasági egyetem. Szeged igazi diákváros. Hogy- egyeteme nincs, annak egy részben egy kissé maga Sze­ged is oka. Nem követeit és prott kciózott soha ugy mint a polyglok s az ország testére centraliküs gombként részerei Budapest. Sze­ged magyar város volt, és most, a forradalom kitörése után kell is, hogy mint magyar és diák­város meg kapja a magáét. E melleit szól az érvek légió sors. Talán sehol annyi alföldi diák nincs, mint Szegeden. Másodszor köz­pontja az alföldi Tisza-Duna-Maros szögi me­dencének, különösen központja lenne megfelelő vonatjárat kiépítésével az ország legterméke­nyebb bácskai Tisza:medencének, amelynek ma egyik legtermékenyebben flukciáló előcertruma Zenta. Központja lenne egy igazi magyar és alföldi kuhurának, amelyet a budapest művészi ma már a saját polglatton ínternatiónális lel­kével legfelyebb csak gúnyol vagy utánoz, de nem ért meg. Nem érti meg az alföldi magyar nitelletuejl zamatos gondolkodását. Központja .1 ehetne Szeged az alföldi mezőgazdasági szak­irodalomnak és kulturának, amely a paraszt inteligenciának emelésével a többtermelést is emelné, hisz szégyen és gyalázat, hogy [deb­receni, igen fiatal ivásu gazdasági akaeemía kivételével ma nincs az egész alföldön egyetlen egy valamire vaió mezőgazdasági iskolánk. Sőt egyáltalán nincs is a fölemives iskolákon kivül, amelyek mái szint* az ókor ban elalvultak. Miért nem akarja tehái Sze ged az egyetemet, mikor ez r és e^y jogcime -meg vagyon reá? Ma a világháború, nálunk különösen a forradalom eredménye átalakítja az egész eiTi­beriséget. A mi hajdani, véd vámos országunk ezután valószínűleg a szabadversenynek kiszól gáltatott ország lesz. Tönkre megy egész kul­túránk, ha már most nem. készülünk e békés­nek nevezett, de annál komolyabb gazdasági versenyharcra. Ebben egyik legszámottevőbb szereplő lehetne Szeged. Mi csodáljuk, hogy Szeged nem, mozog. Hogy Szeged íüri azt, hogy főtáplálkozási területét a Jugoszláviához csatlakozók szinte erőszakkal elhódítsák, Szeged ttíri azt és az erőszaknál sokkal eredményesebb gazdasági és kulturális fegyverekhez még most sem nyúl. Képzeljék el, hogy az újdonsült és fegyvereinek szívóssága dacára is tvég a bot­bünteteség kulturálatlan Jugoszláviából mit ab­sorbeálna ugy agrár, mint kuitur szempontból ha a jugoszláv gyerkek, mint legközelebbi és leg­alkalmasabb gócponthoz, Szeged köz-és mezőgaz­dasági egyetemére volnának kénytelenek tanulni, "ha az így szerzett ismeretség alapján nyers (anyagaikat továbbra is, sőt fokozott mértékben Szeged ipara és közgazdasága dolgozná fe}*a . piacra. De én nem gondolok mindjárt a ieg­rosszabra, csak nézem Bécs hatását egész nyu­gat Magyarországra és az eszmét felvetve elgon­dolom, hogy a szegedi egyetem álmának meg­valósításával egyrészt Budapes tpolyglott világá­gából mennyi diák kerülne a szegedi egészsé­gesebb magyar szellemű vidékre, másrészt pe­dig az agész Délvidék, a tna erőhatalom által megszállott Bácska-bánáti vidék mennyivel in­kább hozzánk tartoznék, mint most. Szegednek népe, mikor leszel már önálló, * mikor ébredsz már fel tetszhalott álmodból? Nagy mélykúti Ferenc. HoS kaphatok anyagot ? FONYÓ soma A ^ : világítási üzlete: Telefon: 65. 229 Kölcscy-u. 4. Hamlet, dán elnökjelölt avagy — Viliink nem lehet kibabrálni. — Köztársasági szomorújáték szakszervezeti alapon Irta egy stratfordi mészáros fia, leírta (a sugópeldánjból:) Senki Vilmos elsőrendű kardalnuk. Mivel forradalom van, sőt részben ellenforradalom is valamint szabadság, egyen­lőség, ' szervezettség, ennélfogva megmutatjuk, hogy igy lesznek'az elsőrendűek utolsok, tehát ma este itt először és utoljára Hamlet, statisz­tákkal, a nyomorgó hősök és hősnők javára, a szólisták szives közreműködésével. Első és uiosó felvonás. Dán elnöki palota. Mert a diszitő urak­nak. kimenőjük és joguk van, ezúttal shasperei színpad. Az egyes szinek jelzései. A padlóra köpni tdosl Óvakodjunk a zsebtolvajoktól! A tulajdon lopás. (Zeneszerzők figyelmében.) Már most kezdődik a darab. Meghúzva becsülete­sen. Huzd, kitudja, meddig húzhatod. Csak a lényegét, hogy meg ne santuljon. Király, ki­rályné, udvaroncok száműzve. Hamlet. (Télikabátját kigombolva elfekszik a pamlagon, hétszáz korona előleggel.) A lét, vagy a nemlét kérdése ez, . Akkor boldog-e az ember, ha tűri Balsorsa minden nyüjét, nyilait, \ Vagy ha kiszáll tepger fájdalma ellen S .egy erélyes s.ztrájkmozgalommal véget [vett neki. Népség, katonaság. Helyes! Ez már döfi! (Eléneklik a Má'rseillaiset. Zenekíséret nél­kül A szervezett" örkeszltermüvészek ugyanis ga .t adnak Hamletnek és sztrájkba léptek.) Hamlet (mint fenn.) Meghalni, elszunnyadni, semmi több, • Egy álom által elvégezni mind A lét eredendő rázkodtatásait, Ez az, amit óhajthat a kegyes tanitórendi szerzetes, aki nem akar belépni a pártba. Ámde! Itt öt perc szünet. A sugónő ugyanis ke­resztényszocialista érzelmeiben ^é'ríve érezi ma­gát és szintén sztrájkba lép. Almássy Endre, mint jó kolléga beugrik és sug, de rekedtsége miatt a tisztelt társaság szives élnézését kéri. A társulat ezt, elvei föoíartásával, megszavazza.) Hamlet (mint fenn.) De hogy mi álmok jőnek a halálban Ha majd leráztuk mind e földi bajt, Ez- visszadöbbent . . . Mert ki tűrné Utált szerelme kinját, pörhalasztást, A hivatalnak packázásait, a konzorciumos rendszer eredendő hibáit, a szinésztanács önkényét, az igazgató, a ren­dező, az elsőrendű tagok eljárását. Tisztelt gyü­lekezet I A közönség köréből. Ide nem való elemek vannak a nézőtéren. A kritikusok köréből. És a színpadon! A szinészszovjet Shakspere csendes eltávo­lítását követeli. Kiderül, hogy a sokat emlegetet, ur, aki annyira rázta a lándzsát, helyi szerzőt nem tagja a Hazai Szerzők szindikátusának, nem vették fel az Alkotó Művészek szövetségébe, fiatal korában Őzet lopott, idősebb korában té­mákat, Voltaire nyilttérben részegnek nevezte, tulajdonképpen nem is élt és a guta ütötte meg, magánzót amikor arról értesült, hogy Drégely Gábor többet keresett egy testhezálló frakkal, mint ő az összes királydrámákkal. Hosszas ta­nácskozás után a dramaturgtanács kimondja, hogy tekintettel arra, miszerint a Tul a nagy krivánont egyelőre csak elsőrendű tagokkal tud­nák ma este eljátszani, a Hamletet tovább adják, de a kor és főleg a kar kívánságainak megfele­lőleg. Hamlet beszélgetését a színészekkel igX módosítják: Hamlet. A színészet első és főfeladata mindig is az volt és marad, mintegy tükröt tartani a természet elé, hogy abban a kor önnön ábrázatát, tulajdon képét lássa meg. A mi korunk az osztályöntudatos szervekedés kora. Világot jelentő deszkák proletárjai, egye­süljetek és emeljétek föl a helyárakat! Egy nang a népből. És a nívót! Hamlet. Mi vót? Hogy mi vót, ez nem lényeges, vótra nem ad a^tót! De mi lesz, ez itt a kérdés ! Hah. nyomorult kigyó te itt marad­tál! (A vászonfüggönyön át ledöfi Szabó tit­kárt.) Pardon, ez a Bánk bánban van! Nini, ked­ves jó Polonius, látja ön azokat a felhőket? Hogy micsoda felhőket? Hát azokat, amelyek az igazgató ur homlokán gyülekeznek! Vagy van gyülekezési jog, vagy nincsen! Hogy ez viszont nincsen benne a darab szövegében? Majd beleírjuk! (Beleírják.) Sugó. Záróra lesz! Mindjárt záróra leszj Hamlet, Hic et ubique, tán a Kassban is, Ugy váltsunk helyet! (Kardjába dől.) Kar részint hárisnyát kötve, részint mellék­foglalkozást vállalva:) Hugó Viktor, Gőthe, Börne, Bár az oldaluk betörne: (Függöny.) Janus.

Next

/
Oldalképek
Tartalom