Délmagyarország, 1919. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1919-02-09 / 33. szám

SzerkctzKseg: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAm. A szerkesztőség telefonta: 305. ELŐFIZETÉSI ARA: égési évre 72- K. negyedévre 18.— K. félévre . . 36.— K. egv hónapra &— K. Egyes szám ára 24 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAm. A kiadóhívjtal telefonja: 305. Szeged, 1919 VIII évfolyam 33 szám. Vasárnap február 9 Győzni fognak a pacifista eszmék. - Csak a megegyezéses béke lehet tartós. - Barátság az antantállamokkal. - Kemény szavak Romániáról. — Budapest, február 8. Az országos munkásügyi tanács, amelynek az a jelentős feladata, hogy hatékony eszköz legyen a munkanélküliség ellen, öt milliárdnyi közmunkának kezdeményezésével és végrehajtásával ma tartotta alakuló nagygyűlését a József műegyetem dísztermében. Az alakuló gyűlésen részt vett a köztársaság elnöke és az egész népkormány. Ez alkalommal Károlyi Mihály, a népköztársaság elnöke nagyfontosságú, külpolitikailag jelentős beszédet mondott, amelyben körvonalazta Magyarország jövendő külpolitikáját. Károlyi Mihály beszéde. Uraim és hölgyeim! A munkaügyi tanács megalakulása alkalmából fogadják meleg üdvözletemet. Üdvözlöm ezt az alakulást azért, mert ebben a szorgos munka felvételében látom hajnalhasaáását a dolgozó uj Magyarországnak, ez lesz megerősitője és biztositéka a demokratikus, szocialista tartalommal telitett köztársasági Magyarországnak, amelyért tnindanynyian küzdöttünk. Cáfolata lesz ez annak, hogy a magyarság csak ugy tud hevülni nagy célokért, mint a szalmaláng, amely gyorsan elül, parazsat sem hagyva maga után. A munkaügyi tanács és annak minden müve legyen szent tüze annak a magyar energiának, amely nem fog kialudni soha és amely mindig éleszteni fogja a munkáskaroknak fáradságát, amelynek megbecsülésében születik meg az uj korszak. Ez a gondolat fog uj tartalmat adni hazafiságunknak ; a dolgozó polgárságnak kölcsönös megbecsüléséből merítsünk erőt nagy céljainkért való harcunkban. Uj ideálok. Nemcsak a magyar nemzet, de az egész világ uj ideálok, uj tartalmak után sovárog, Az öt éves háború csak arra volt jó, hogy megnyitotta az emberek szemét, hogy megismerjük azoknak a hazugságoknak tömkelegét gonoszságát, amelyek okozói voltak a világháborúnak. Ezeket a hazugságokat persze gyönyörű köntösbe, jelszavakba öltöztették, hogy alkalmas legyen arra, hogy a jóhiszemű tömegeket a legnagyobb áldozatkészségre birják. El tudták hitetni az emberiséggel, hogy a hazafiasságnak legnagyobb erénye a hódítás és hogy nincs az a bűn, nincs az az imoralitás, amely megengedhető nem volna a háború szent nevében. Közben verték a mellüket, hogy ők a megtagadott fél és a másik a felelős a háborúért. Leghangosabban éppen a német militaristák hangoztatták, hogy ők csak védekeznek, a felelősség nem az övék. Bernben és Párisban is felvetették most azt a kérdést, hogy kit terhel a felelősség a háborúért. Az én véleményem is az, hogy igenis, követelni kell, hogy tisztázódjék ez a kérdés. Igenis, tudni akarjuk, kik azok a bűnösök, akik felelősek a kíméletlen tengeralattjáró háborúért, az embertelen légi háborúért, kik felelősek a gyilkos gázok és bombák használatáért, a megszállott országok feldulásáért és az ezernyi barbárságért, amely örök szégyene lesz emberiség történed mének. , . , Romániáról. És sajnos, hogy habár a háború már véget ért, ugy látszik, Románia megirigyelve ezt a barbár dicsőséget, a nyugati civilizált németek megszégyenítésére még a germán németek kegyetlenkedésein is tul akar tenni Erdély megszállott területein, ahol a magyarság a jogra és az erkölcsi igazságra számítva viseli möst martirumát. A románok a középkor minden eszközét felhasználják, hogy gyűlöletüknek kifejezést adjanak. Botütéseket mérnek ártatlan emberekre, aggokra, nőkre, levágják az elfogott magyarok karját, lábát és a vérző testrészeket besózzák. A magyar nép ez ellen a barbárság ellen volt ellenségének, a müveit nyugat közvéleményénél tiltakozik és kér védelmet. fogunk van a wilsoni békéhez. A háborúért magáért a népeket nem szabad felelőssé tenni. A népek, az ártatlan tömeg nem viselheti a felelősséget a történtekért, mert a háborúban aiig lehet emberekről beszélni, inkább csak csordákról, amelyeket hol korbáccsal, hol saját géppuskájuk által hajtottak saját embertársuk ellen. Hiszen a gyilkolás mesterségét ugy tanították itt, mint ahogy a rendőrkutyákat képezik ki az embervadászatra. Nekem és elvbarátaimnak annál inkább van jogunk követelni a szigorú vizsgálatot, mert felemelt fővel mondhatom, hogy egyetlen szót nem mondtam, egyetlen sort nem írtam soha sem a háború, sem a német szövetség érdekében. A magyar nép nem bűnösebb a többi népnél. A magyar néptömegek sem tartoznak azonban több felelősséggel, mint a volt monarchia bármelyik más nemzete, akár a lengyelek, akár a horvátok, akár a tótok vagy románok, hiszen ezeknek képviselői a parlamentekben mindenütt dicsekedtek, hogy nemzetünk fiai mily hősiesen küzdenek az antant ellen. Belőlem azonban harapófogóval sem tudtak egyetlen háborús frázist se kihúzni. Én Wilson álláspontján állottam és azt hirdettem a lehető legnagyobb nyomatékkal már akkor, amikor a németek a legnagyobb győzelmeket aratták. Ép azért érzek jogosultságot arra, hogy ma is merjem követelni a wilsoni elvek valóra váltását. Követelem nemcsak az igazság szempontjából, hanem, mert immár a józan ész is ezt mondatja velem, csakis olyan béke lehet immár tartós, amely a népek önrendelkezési joga és a népek megegyezése alapján^ amely tényleg Wilson elve alapján épül fel. Engedni ezekből az elvekből nem lehet. Legfeljebb ezek kibővítéséről lehet szó. Uj világrészek, Wilson azért lesz maradandó és a legnagyobb történelmi alakja ennek a kornak, mert ő volt az első szeizmografia annak a földrengésnek, a mely romba dönti a régi világrendet, hogy ujat épitsen helyébe. A távolból ö érezte meg legjobban a lövészárokból kiáradó közszellemet, amely nemcsak a lövészárkokat fogja elhantolni örök időkre, hanem a vámsorompókat is megakarja szüntetni. Hiába akarnak ijeszteni és hangulatot kelteni ezen nagy eszmékkel szemben, mondván, hogy ez a haza fogalmának, a tűzhelynek, az emberek békés munkájának, a hazának megvédése érdekében történik. Látjuk ezt most, amikor a mi magyar szociálistáink, a kiket hazátlan bitangoknak bélyegeztek, a legelkeserültebb küzdelmet folytatják kint Bernben, e hazának érdekeiért. Ebben a hazában mindenki csak egyet akarhat, a boldogulásnak, a megélhetésnek gazdasági biztosítékai mellett azt, hogy az ország minden polgára saját szokásai, saját akarata és önrendelkezése mellett összemtiködve egy közös családot alkosson. Bizalom a világ demokráciájában. En bizom Wilson pacifista tanainak győzelmében és nem hiszem azt, hogy megengedje valaha is Amerika nagy elnöke, hogy béke helyett büntetőexpediciókat indítsanak az ártatlan néptömegek helyébe, amelyeknek immár vége van, uj imperializmusok létesüljenek és fenyegessék megint a világ békéjét. hn biztos vagyok a megegyezéses, demokratikus, valóban tartós és nem fegyverszünetet jelentő béke győzelmében azért is, mert Amerikának és Wilson elnöknek erős támaszai ebben a nyugati demokráciák, az olasz, francia és angol igazán demokrata politikusok és államférfiak, hisz ott van Lloyd George is közöttük, aki már a háború előtt is világszerte a legtiszteletreméltóbb nevet vivta ki magának nagyszabású radikális és demokratikus reformjával. Ott van Franciaország tradicionális de. mokráciája és ott vannak a szabadságszerető 1 pajzs nemzetének igazán szociális gondolkodású vezetői ezek bármilyen támadtatásnak jehetnek ideig-óráig kitéve reakciós oldalról, soha sem szűnhetnék meg és nem is fognak megszűnni a demokratikus haladás pionírjai lenni, de nem is lehet fél Európát elkeseríteni egy lealázó és hódító békével. Bizom benne tehát, hogy nemcsak a nagyhatalmak fogják megérteni az állandó és tartós békének szükségességét és azt, hogy tartós békét csak a wilsoni elvek alapján lehet kötni és csak egy ilyen békét fognak respektálni az összes nemzetek; hanem abban Is bizom, hogy nemsokára elkövetkezik már az az idő, amikor a körülöttünk levő kis nemzetek is belátják, hogy saját érdekeik sem kívánják a mértéknél-