Délmagyarország, 1919. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1919-01-19 / 15. szám

R* DRLM.AOYA'ROBRZAN Széffetf, tülR, január 18. A bankjegyek szerb felülbélyegzése. „yok közepette A délszláv kormány pénzügyminisztere a közelmúltban elrendelte a Jugoszláviához tartozó területen, továbbá a szerb hadsereg által megszállott magyar területeken az" OsztrákMagyar Bank által kibocsájtott korona-bankjegyek felülbélyegzését és rendeletileg megtiltotta a papir- vagy vert korona-érmek bevitelét a fentebb megjelölt területekre. A délszláv pénzügyminiszternek ezen rendelkezése bizonyos aggodalmat keltett a megszállott területek lakossága körében, mivel ezzel kapcsolatban az a hir terjedt el, hogy a szerb hatóságok a régi közös jegvbaHk által forgalomba hozott papírpénzek devalválását akarják keresztülvinni. Ezen elterjedt hírnek a fenti területeken bizonyos tekintetben jogos alapja is van, mert mint fíeck Lajos kormánybiztos nyilatkozatából olvashatjuk, biztos értesüléseink vannak arra nézve, hogy a szerbek a koronabankjegyeket be fogják váltani dinárokra, még pedig ugy, hogy 100 dinárért 300 koronát kell adni. Ez esetben pedig a korona értékének egyharmadára csökken. A bankjegyek felülbélyegzésének végső határideje pontjául 1919. évi január 20-ika állapíttatott meg. Ezen rendkívül rövidlejáratú terminus súlyos problémák elé állították a szerb megszállott területeken székelő pénzintézeteket és azokat a vállalatokat amelyek meg nem szállott területeken lakó egyénekkel és cégekkel állanak üzleti elszámolásban. Ugyanis a pénzüzletek a kitűzött határnapig képtelenek készpénzben előteremteni azt a tőkét, amelyet ügyfeleik takarékbetétként náluk elhelyeztek. A pénzügyi körökben élénken tárgyalják különben azt a módot is, amellyel a délszláv kormány a bankjegyek felülbélyegzését a pénzintézeteknél megvalósítani óhajtja, mivel a megszállott területek pénzintézeteinek nagvrésze valamely fővárosi, vagy meg nem szállott területeken székelő vidéki bank érdekkörébe tartozik, annak affiliációja. Ez a terv, amelyet a szerb hatóság íme már megvalósítani igyekszik, nem ujkelésü. A monarchia megszűnésével keletkezett uj államokban már régebben felvetődött, csak megvalósításra nem került a sor. Magyarországon közvetlen a forradalom után szintén felvetődött a bankjegyek felillbélyegsésének terve, de elejtették. Beck Lajos, a jegybank ezidőszerinti kormánybiztosa ez ügyben nyilatkozatot tett, amelyben közli, hogy a belgrádi kormány a bankjegyek felülbélyegzésére kiadott rendelkezésével megállapítani kívánja, hogy a jugoszláv állam területén, nemkülönben a szerb hadsereg által megszállott magyar területeken a közös jegybank által kibocsájtott bankjegyekből mennyi van forgafoniban egyrészt, másrészt, hogy megakadályozzák az Osztrák Magyar Bank' papírpénzeinek beáramlását a fenti területekre. Ha csak ez volna a rendelkezés célja, ugy napirendre is térhetnék felette. De valuta és állampénzügyi szempontból nagy jelentőséget kell tulajdonitanunk a rendelkezésnek. Ugyanis a bankjegyek felülbélyegzésének elrendelésével egyidejűleg kimondották, hogy a megjelölt területeken a lebélyegzés időpontjának lejárata után csakis felülbélyegzett bankjegyek szolgálhatnak fizetőeszközül. Ezzel a le nem bélyegzett bankjegyek e területeken mint ingadozásoknak alávetett árfolyammal biró idegen valuta szerepelnek. Ez az intézkedés nem csupán egyszerű technikai müvelet, amely kizárólag a cirkuláló bankjegyek mennyiségét lenne hivatva megállapítani, hanem annak dokumentálása, hogy a jugoszláv állam az eddigi valutaközösségből valószínűleg már most kiválni igyekszik. Jugoszlávia e lépésével döntő elhatárolások elé állította az osztrák-magyar monarchia felosztásából újonnan létesült államokat, Magyarországot éppenugy, mint Csehországot, Német-Ausztriat, Lehgyclországot, amelyek eddig valutaközösségben éltek és az Osztrák-magyar bank által forgalomba hozott bankjegyeket használták csere- és fizetőeszközül. Felvetődik tehál az a kérdés, hogy az illető országra nézve jelenleg, az adott politikai és gazdasági viszo , ország gazdasági fejlődése további fenntartása, a tos-e a valutakbzossegnek ..• , gazdasági együttműködés effif^^g /e, lvesebb-e a jelenleg meg fen s J bontása ? Ezt a kérdést, most amikor még nem ismerjük az országhatárok végleges alakulását, az ország területének jövőbeli nagyságát, amikor az államadósságok likvidálása ismeretlen, amikor még nem tudjuk, hogv a háborús adósságok miiven kvőta-aránvában. vagy milyen módon osztódnak fel a valutaközösségben élt országok kőzött, amikor még nem alkothatunk fogalmat az ország fizetési mérlegének alakulásáról: eldönteni még hozzávetőlegesen sem lehet, sőt éppen ezek az indokok amellett szólnak. hogv a vatutakózösséget tartsuk mindaddig fenn, amíg csak lehet. A helvzetnek ilvenképen való megítélése mindazonáltal sürgős intézkedés életbeléptetését kívánja. A helvzet ugyanis a következő : Jugoszláviában a le nem bélyegezett bankjegyek érvénytelenekké válnak s mint idegen valuta, árfolvammal birnak viszont Magvarországon a felülbélyegzett bankjegyek is törvényes fizetőeszközül szolgálnak. Mit jelent ez? Azt, hogy azon esetben, ha Jugoszlávia fizetési mérlege kedvezően alakul, akkor a Jugoszláviában feliilbélveQzett bankjegynek ázsiöja lenne Magyarországon, több le nem bélyegzett bankjegvgvel kellene érte fizetni, vagyis a meg nem szállott területeken lakó egyéneknek és cégeknek több fizetést kellene teljesíteniük a Jugoszláviában fennálló tartozásaikért. Viszont azon esetben, ha Jugoszláviában a fizetési mérleg kedvezőtlenül alakul, a felül bélyegzett bankjegyek értéke a névértéken alólra nem száll le. hanem a teljes névértékükön elfogadtatnának. Tehát mindkét eset rendkívül hátrányos Magvarország szempontjából, miért is szükségessé válik annak kimondása, hogv az idegen országok által felül bélvegzetI bankjegyek Magvarországon szintén mint árfolvammal biró idegen valuta fellegével szerepelnek, amelyeket senki sem köteles névértékükön elfopadni. Szauer M. fános. Uj reszelövágó ipartelep! Értesítem a t. érdekelteket, hotrv Teréz-ntca 20 sz. a'a ti saiát házamban ídntiánvpvári mc2áltó\ villanverfire berendezett pes»clöváqó ioartelepet létesítettem. Mindennemű használt szerelők, ráspo'vok a legrövidebb idö alatt njra megváeatnak. Ui reszelök és ráspolyok Állandóan raktáron. Tisztelettel Korá) Antal resz.előváeó. URAMIA í*lagrjar Tudomáeyos Színház. Telefon 872. Telefon 872 Vasárnap január 19-én : IBSEN világhírű drámája : Dráma 5 felvonásban. Előadások köznapokon : fél 5, 6 és lel 8 órakor Vasárnap és ünnepnapokon fél 2, 3, fél 5, 6 és fél 8 órakor. cA mai gyerekek. A héten három gyereket szállítottak át az ügyészségi fogházból a Csillagbőrtönbe. A kezük egymáshoz volt láncolva és szuronyos börtönőr ment előttük is, hátuk mögött is. Ezek kisérték őket. A gverekpk véznák voltak és sápadtak, a züllés ^enészes virága dis/telenkedett az arcukon. É* szomorúak voltak, vapv inkább bágyadtak a csavargástól a tekintetük a földre szegeződött, nem voltak kíváncsiak semmire. Snk ilven menetet láttam a háború alatt. Olvant is. hói uiinyi vastagsrirm saroglvalánc fűzte össze a fiatal katona két kezét és a lábát. A rablánc rémesen csörgött. A gyenge testnek erölködnie kellett, hogv lépésről-lépésre vonszolja a több kilós terhet. Dc nem hatott meg sem ez. sem a másik inkvizíciós kén annvira. mint aniennvire meghatott ezen a szórnom, ködös reggelen az összeláncolt három e^avarcó. Néni őket sajnáltam, hiszen rossz fát tehettek a tűzre, aminthogy tettek is bizonnvára. hanem az az aggasztó gondoW hatott me® — mi Ipsz a iövő nemzedékkel ? Ezelőtt is látott az ember ilven sötét k^oet az utcán, ezelőtt is voltak börtönvirágok, de az utca, a nyilvános élet nem volt r>nnvira tele vásott, neveletlen, félmeztelen gyermekkel mint amennvire ma tele van A háború igazi rombolása maid csak ezután fog a maga, ijesztő nagvságáhan ielentkezni \ kaszárnyákat, "iclvek legtöbbjéből alkalmasint hns«zu időre kivonult a hadsereg, aligha nem börtönökké és javitó-intézeteVké'kcII maid áta'akitani. hoo-v a teljesen lezüllött erkölcsöt megjavíthassa a ma még erre nem gondoló társadalom. Ha az eo-,JS7en apró, elemi iskolás gyermekeket nézi az ember lehetetten, hocv a szive el ne facearodinn. Ezek az ötödfél év óta apátlan gvermekek teljesen az utcáé lettek. Az iskola csak kényszer részükre. Engedetlenek. SPmmi érzékflk a tanulás iránt s alig várják az előadás vécét, átadják magukat a csapdálkodásnak. a felnőtlekkel szemben gunvocak. tiszteletlenek Ma nem látunk «zéo soriáb?n menő és csendesen viselkedő diákcsanatot. Ma csak istenkáromló, mindenkit megdobáló, lármás bandát látunk nz utcán, az iskolák körül. Ez a serdültebhek fiz. tizenkét éven fölüli pvermekek. mintha egyáltalán nem lélezne iskola vagv foglalkozás, egész nap csavarognak, bandáha verődnek és azon tönk a fejüket, hogy hol lehetne valamit loprn. Mint a kuvaszok, gazdátlanul csatangolnak a nagv. ormótlan bakancsokban, az elnvfitt lábszárvédővel s a ki tudia bonmn szerzett katonazn^bonvhan vagv köpenyben és a leg"eszélyesebb dolgokra is készek vállalkozni. Éppen a napokban olvastam, hogv egv tizennégy éves gyereket hasba lötf a csapdául fölállított pisztoly, mikor az ablakon bebújt valamelyik katonaraktárba. Felháborító, ha a gyalogúton szembe jönnek az emberrel ezek a bitang életet élő gyermekek, nemhogy kikerülnek. hanem durván letaszítják a nőket, aggokat a járdáról. Az, hogv szemébe fújja az idősebbnek a dohányfüstöt és szemtelen megjegyzést tesz a füle hallattára, meg se kottyan, észre sem veszi már az ember. Ki neveli ezeket a magukra hagvotf gyermekeket a későbbi tisztességre és becsületre, milyen emberek lesznek ezek és milyen apák. milyen gyermekeket nevelnek ezek — az óriási probléma I . . . Ki tudja, hány nemzedéken át fogja éreztetni borzalmas hatását ez a rettenetes emberirtás! . . . És ki tudja, hol, mikor és honnan jő meg az a nagy erő, melv ezeket a határokat le fogja majd küzdeni. Ma nyoma sincs ennek az erőnek. Ma felelősségre senkit nem lehet vonni kötelességmulasztásért. Ma csak szenvedni kell törni és szomorkodni. Én azt hiszem, szociáldemokraták, kik emberfölötti erővel küzdenek ma az emberiség javáért, a jövőben nagy és szent kötelességet fognak teljesíteni akkor, ha kezükbe veszik a háború apró lelkirokkantjainak ístápolását Ennek az ideje azonban még messze van. Addig Hirni, hinni és remélni kell. (r.—h.)