Délmagyarország, 1919. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1919-01-19 / 15. szám

Szeged, 1913. január 19. DTLMIAGYAROBSZAÜ 2357 munkanélküli van a i hatóság — Az ipari szakszervezeteknél is (5. /.) A háború utolsó éveiben — ki tudhatta előre, melyik az utolsó — amikor mégis már hinni lehetett, hogy befejeződik a nagy földi borzalom, az illetékes körök foglalkozni kezdtek azzal a kérdéssel, hogyan lehetne a háborúból a békébe vezető átmenetet súlyosabb rázkódtatások nélkül megcsinálni. Fölállították az átmenetgazdasági minisztériumot, amelynek az lett volna a hivatása, hogy munkaalkalmakról gondoskodjon a leszerelő katonák részére, akiket polgári foglalkozásuk köréből kiragadott a háború. Ankétoztak, tanácskoztak, rendeletek készültek, régi rossz szokás szerint hosszú ideig, de annál eredménytelenebből. Az általános — bölcsen kigondolt terv — az volt, hogy előbb gondoskodnak mindenkinek a megélhetéséről és csak azután, fokozatosan hajtsák végre a leszerelést. A nagy buzgóságnak az az aggodalom volt az oka, hogv a háború után — különösen a munkanélküliség miatt — fellépő nyomor anarchiát idézhet elő és termékeny talaja lehet a régi társadalmi rendet felforgató "izgatásoknak. A hosszú háború azonban — a legfőbb izgató — halomra döntött minden tervet, amelyet a ,békére való átmenetre'' kigondoltak. A forradalom megdöntötte azt az alapot, a fokoatos leszerelést, amelyre az illetékes körök a régi rend szilárdnak hitt pilléreiben bizva kényelmesen ráhelyezkedtek. Természetes, hogy a forradalmi átalakulás, a lavinaszerűen megindult leszerelés lehetetlenné tette a régi rend csigalassúsággal vánszorgó módszerének érvényesítését a békére való átmenetre. Amihez nyugalmasabb időkben anketozással, tervezgetésekkel lehetett nyúlni, azt m«st gyorsan, sebtiben kellett volna megcsinálni. Nem lehetett. A hatósági munkaközvetítők a munkakeresőket nem tudták mind elhelyezni, mert a munkaalkalom — különösen a megszállások miatt — egyre csökken, a munkakereslet pedig aránytalanul növekedik. Egy kis statisztika, amit a szegedi hatósági munkaközvetítőben szereztünk, tanulságosan megvilágítja a helyzetet. 1918 októberében a szegedi hatósági munkaközvetitőnél'a bejelentett munkaalkalom száma 549 volt, a munkakeresők száma 240. Októberben teliát több mint kétszeranyi volt a munkaalkalom, mint a kereslet. Novemberben 4046 munkaalkalom volt és 798 munkakereső. Decemberben 6137 munkaalkalom volt és 2118 mnnkakereső. A munkaalkalmak azért emelkedtek, mert a gyárak és üzemek a leszereléskor a háború allatt mutatkozott munkáshiányt akarták pótolni. Ha a leszereléssel — mint reméltük — a béke is ránköszöntött volna — mint a közölt kis statisztikából megállapítható, nem lelt volna nagyobb baj, mert a munkaalkalom emelkedő tendenciát mutatott. De csakhamar kittint, hogy a munkaszükségiet növekedése ellenére is mind nehezebbé vállik a munkanélküliek elhelyezése. Az anyaghiány és a megszállások ugyanis az egyes ipari üzentek redukálására, vagy megszüntetésére vezetett. Az ipari szakmunkások nagy tömegeit tehát nem lehetett képzettségi körökben foglalkoztatni. A hatósági munkaközvetítők sok ipari munkást ugyan más foglalkozási ágakban helyeztek el, de a munnétküliséget megszütetni az áldatlan viszonyok miatt nem tudták. Sokan azzal a váddal illetik a munkásokat, hogy mióta a munkanélküli segélyt fölemelték, nem akarnak dolgozni. Ezzel a váddal szemben Vásárhelyi Júlia, a szegedi iiatósági munkaközvetítő vezetője a következőben ismertette tapasztalatait a Délmagyarország munkatársának: — Nem igaz, hogy a munkások nem akarnak dolgozni. Egyetlen eset sem fordult elő, hogy a munkások visszautasították volna a felkínált munkaalkalmat, ha a bérösszeg és a munkaidő a mai viszonyoknak megfelelő volt. Természetes azonban, hogy olyan bért, amely a munkanélküli segélynél is kevesebb, nem fogadnak el. Vannak munkaadók, akik a munkanélküli segélynél kevesebbet akarnak fizetni, persze, oda nem mennek. Azt azonban a leghatározottabban álszegedi i munkaközvetítő területén. sok munkanélküli jelentkezik. — litom, hogy egy munkás sem tagadja meg a munkát azért, mert munkanélküli"segélye van. A munkanélküliségnek tehát nem a segély az oka, ennek az állítása antiszociális és korlátolt szempontból eredhet csak. Elsősorban az ország súlyos gazdasági helyzete az oka a munkanélküliségnek. Január 16-án a szegedi hatósági munkaközvetítő területén 334 munkaalkalom volt és 2357 munkanélküli. Ez a szám azonban jóval több, mert a munkanélküliek jórészök az egyes ipari szakszervezetnél jelentkezik. A munkanélküliség megszüntetése ma a legégetőbb szociális probléma. A szegedi nemzeti tanács, munkástanács és iparostanács, a keresdelmi és iparkamarával karöltve mint ismeretes, mozgalmat indított az építkezések sürgős megkezdésére. Az akció sikerrel kecsegtet, de az anyaghiány miatt nem olyan gyorsan, mint a fenyegető szükséglet megkívánná. Kormányintézkedések pedig most nem sokat segítenek. Minden városban, községben — áldozatokkal is — munkát kell adni a munkakeresőknek. A háború a vagyonszerzés konjunktúrájának ideje volt. Most hozzá kell szokniok mindazoknak, akiket illet, ahoz, hogy akiknek vagyonuk van, lehetővé kell tenniök a vagyontalanoknak, a munkásoknak megélhetését. Gizella-tér. Telefon Vasárnap január 19. Dráma 4 részbe. A főszerepben ALWIN NEUSS. Soha ne lopj Életkép. £gy gyünyerii Iiirándutls Helyszíni felvétel. Előadások fél 5, 6 és fél 8 órakor. Vasárnap fél 2, 3, fél 5, 6 és fél 8 órakor. Telefon 807. VASS Telefon 807. w mozgó színház. • V Vasárnap január 19-én A legújabb kalandor szenzáció ! Hajsza a felhők között. Kalandor dráma 5 részben. Repülőgép üldözés, aviatikus katasztrófa a filmen. ..... Beszélgessünk. Előadások fél 5, 6 és fél 8, vasár- és ünnepnap pontosan 2, fél 4, 5 és 7 órakor. A fahonvéd: ínség előtt állunk. Egyre a szén, a liszt, a fa, a zsír, a eukorinségről beszélünk, némely luelyeu azonban tobzódnak a bőségben és olyan dinom-dáiiomokut rendeznek, mint boldog időben, lakodalmi alkalmakkor a Bácskában. / Én: Ott most egyéb járja, mint lakodalom és mindenki azt kap, amit megérdemel. A fahonvéd: Itt meg cigányszó mellett rendezik a sokfogásos estélyeket. Én: 'Az a vigasztaló, hogy neríi akadémikus zenészek szolgáltatják a muzsikát. A fahonvéd: És tust húznak, ha a. háziasszony háborús emlékekkel fűszerezett felköszöntőt ,ni und a vendégekre. Én: Némely helyen pedig egyik-másik játékosra eresszük a zuhatagot. iSolia ugv nem forgatták még az ördög bibliáját, imint most, az inség idején. A fahonvéd: Forgatják a francia szótárakat is. Én: Aidez vous seu lement, et Dieu vous aklera, mint ahogy Régnieur, a francia szatirikus mondta. A fahonvéd: Jó lehet azoknak, akik franciául is tudnak. Én: Egyre többen tudnak. És vannak olyanok is, akik bár tudnak, de tagadják. A fahonvéd: Ezek a tagadás ősi szellemei. Ha igy haladunk, ma holnap én meg azt tagadom, hogy szesztilalom van. íMert hát nem ritka példány a részeg ember. Én: A konty alá valót fogyasztják a kontyosok is. Nem kell azonban feledni, hogy nem mindig az ital részegít, néha a szerelem is. A faluni véd: Megesik néha, hogy egyszerre mind a kettő. És hejuhuja. hajh, ilyenkor énekelni sem kell, hogy „a lábamon alig-alig állok", ugy dülöngéziink, mint a fiatal l'a őszi időn, ha szél rázza. Én: Aki meg látja, azt a hideg náz/a, hogy itali szempontok irányítják a mottót. A fahonvéd: A szinügyet már-már nem irányítják a szinügyérek. Én: Az a baj épen, hogy senki sem irányítja. A fahonvéd: A helyáremelési része is valami és azt egyre irányítják — fölfelé. Én: Fölfelé megy borban a gyöngy is és a poéta szerint, jól teszi lA szinügyben nem is a nívónak kell fölfelé menni, íliane.m a helyáraknak. A fahonvéd: Ára van most mindennek, még a szerelemnek i.s, sőt a jóslásnak is. Én: .Celesztine nővér, liogy boldogítsa Floridor, még azt is megjósolja tiz koronáért a Margit-utcában, hogy kinek ki lesz a babája és hány babája lesz. A fahonvéd: Azt jósolja meg, hogy kinek melyik babájától lesz babája. Én: Ha jósigékre nyílnak ajkai, még azt is megmondja, hogy ki a férj ós ki a nő. A fahonvéd: Pedig az nem mindig férfi, aki nadrágot visel. Én: Aminthogy nern atya az. aki városatya. A fahonvéd: ,A városatyaság is beszülit, mint a/, idejétmúlt intézmény: a. cselédpiac. Én: Egy-kettőre besziiniik már a piac is. A tanyai magyar ennivalót nem hoz be a városba. csak pénzt a takarékba. A fahonvéd: ne ín állhatja a makszimá Isist, mint az italos ember a herbateát. Én: A beszállítást még elvégezné, de a leszállítást nem szenvedheti. Egv idő óta nincs is a piacon se tojás, se tej, se liba, se csirke. A fahonvéd: Csodálatos, azért mégis sok a liba a városban és csirke is annyi kapható, hogy fele is elég lenne . . . Mükö és beton sima beton és cement vályúk készítését vállalom. Ccnientvályuk szerdán é"- szombaton a Mais-téri hetipiacon és házamnál Hóbiártbasa-utca 33. szám alatf állandóan kaphatók. Tisztelettel Széli Mihály, betonmester.