Délmagyarország, 1918. december (7. évfolyam, 290-313. szám)

1918-12-25 / 310. szám

ÉLMAÖYARORSZAG Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZAffi. A szerkesztőség telefonta: 305. ELŐFIZETÉSI ARA: egész évre 48.— K. negyedévre 12.— K. félévre . . 24.-- K. egy hónapra 4 — [ Egyes szám 18, vidéken és pályaudvarokon 20 fül. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZA/n. 'A kiadóhivatal telefonja: 81. VII. évfolyam, 3(0. szám. Szerda december 25. Uj szöuetség. Irta: Juhász Gyula. Hipokrita vezércikket írni békességről és szeretetről, nem, erre nem fanyalodom. Majd­nem kétezer év óta annyi gyűlölettel beszél­tek és cselekedtek a szeretet nevében, hogy ideje volna már utána nézni, hogyan is gon­dolják azt a békét és szeretetet? Szívtelen számítással bevásárolt karácsonyi ajándéknak talán, amelyet ünnepélyesen és közönyösen oda lehet rakni a karácsonyfa alá, mint a krampuszt és a paprikajancsit, az ólomkato­nát és a fakardot, nagy gyerekek egynapos örömére? Háromszázhatvannégy napig egy­mást ölni, qpró tüszurásokkal, a modern tech­nika minden vívmányát igénybe véve és egy napon szépen odaállani az aranyfüstös fenyő alá, amely örökzöld, mint az emberi naivság és elhitetni a világgal, hogv az evangélium nem csupán ige. hanem vér és valóság? Ok­talan jóságot, jogtalan jámborságot veszni hagyni, pusztulni engedni, hőssé és vértanúvá avatni, milliók vérét és velejét megcsapolni, hogy az okos ravaszság és számító óvatos­ság tovább vezesse a nagv üzemet, amelynek firmája és cégére századokról századokra vál­tozott. de hazugsága és embertelenségc ma­radt a régi kipróbált módszerek mellett. Egyszer már föl kellene ébrednie, öntu­datra eszmélnie, önérzetre kapnia és hatalom­ra jutnia a jóságnak is.- a szeretetnek is, az emberségnek is. amely nemes, dicső, szent és oktalan és szerencsétlen. Tragédiák hőséből diadalmas úrrá kellene válnia a szeretet és igazság emberének, hogy necsak a költök dalolják és a Máriák sirassák, hogy necsak a sírja legyen virágos és a mennybemenetele sugaras, de elismerjék és engedelmeskedje­nek neki. a hipokrita írástudók és a nagyhatal­mú farizeusok is, hogy az élet asztalánál is helyet foglalhasson a győzelem lakomáján. Zaratusztra mondotta a szomorú Ember Eiáról, liogy kár volt neki harminchárom éves korában eltávoznia a földről, mielőtt megta­nult volna mosolyogni. A Ootamo Buddhok, a Jeremiások és Messiások, a Giordano Brunok és Spinozák, a Nfetzschek és Tolsztojok el­vonulnak, ki a be 11 a részi rengetegbe, ki a pusz­tába, ki a magányos remeteségbe, ki a sils mariai csöndbe, ki egy elhagyott állomásra, példabeszédekben és szimbólumokban szóla­llak, sáskát esznek és gyémántot köszörülnek, jámbor halászokat és pásztorokat, lelki sze­gényeket és kisdedeket engednek magukhoz, szenvednek és meghalnak és azt hirdetik, hogv az ő országuk nem e világból való. Közben pedig a római imperátorok tiiz­zel-vassal világbirodalmat szerveznek az ige nevében, papi fejedelmek és kondottierek a művészet és hatalom cirádáival elnyomják a I lényeget és egy óriási formába kényszeritik | a világot, a Napoleonok a gondolatból ágyút 1 öntenek és az eszméből fegyvereket ková­csolnak. amelyekkel nyájjá teszik a népet és farkascsordává a hadsereget. A jóságot és szeretetet pedig beszélték, dalolták, zenélték és faragták és festették és játszották és az erőszakot, a hatalmat gyako­rolták. Mi volna és mi minden lehetne, ha egy megváltó napon ez a jóság és szeretet, a krisztusi igazság és spinozai bölcseség egy hatalmas és diadalmas puccsot szervezne és átvenné az uralmat a világ felett és prokla­málná a hatalmát és nem engedné, hogy a hipokriták, a világ emberei 364 napon arcul­üssék és egv napon a jóindulatukról biztosít­sák? Mi lenne, ha a betlehemi gyermek, mint egy uj Héraklész*, megfojtaná kígyóit és elné­mítaná a szamár és ökörbőgést? Mi lenne, ha a jóságnak és igazságnak szunnyadó ereje fölébredne és megindítaná a hegyeket? Mi lenne, ha ez az uj szövetség, a jóké és igazaké, nemcsak szent irás, de szilárd valóság lenne végre valahára? Ne csüggedjetek m Irta: Hollós József. Krisztusok járnak a Földön. Nem ma jár- , beriség megérzi a zsibbadt tagok iöiszabadu­nak először azóta, liogy az Első Nazaréthben j lását és az égboltozat messze pirosságát nem megszületett. És valamennyit az a sors érte utol, amely az Ige első hirdetőjét, a szocializ­mus első apostolát: a ínegfeszittetés. Kereszt, máglya, száműzés, börtön, koldusbot... min­den. minden szenvedés kijutott az Eszme hir­detőjének. De a lelkük, az üdvözült. Mert min­den Krisztus a jövőbe látott és látta ott a Menyországot megnyílni az Emberiség előtt. Látta az őt üldöző gonosz, ostoba tömegeket, amint szelíd, szerető Emberré átalakulva megteremtik a Testvériség boldog birodalmát. De érni kellett a társadalomnak, átvergődni tűrések és szenvedések végtelen sorozatán, megedződni harcok, háborúk és forradalmak tiizén. amig végre elérkezett a Megváltó ál­mának beteljesülése, elérkezett az Igazság, az Egyenlőség Napjának hajnalhasadása. Krisztusok járnak a Földön és szakgatják a emberiség évezredes láncait. Ám a Júdás ok csak a lánc csörgésit hallják és megriadva és halálra válva remegnek az ő társadalmuk összeomlásától. De a Megváltóra váró Etn­pusztitó tűzként, hanem az ő várva-várt Nap­ja derengéseként fogadja. Keletről fölkelt pirosan a Nap és csodála­tos uj fénnyel kezdi beragyogni a világot. Su­gara világit, gyújt és hevit, az elzárt lelkek kinyílnak hatására s az emberszivekből sza­badság, igazság, szeretet vágya lobog. Min­denki megérzi, hogy Krisztusjárás van, amely békét, megértést hoz az emberekre. Ám a He­rodesek még nem haltak ki s a keleti Napra reáhuzódnak Nyugatról a gyásznak, remény­telenségnek, krisztustagadásnak sötét fellegei. Testvérek, ne csüggedjetek! Útban van már ott is a szent Forradalom tisztító vihara, a mely rongyokra tépve kergeti szét a sötét fel­legeket s a fölkelő sugarak ott is, mindenütt, pirosra festik az arcokat, a zászlókat. Jön. jön a Megváltás, útban van és mi. saját ki­csiny világunkért, zengzetes nyelvünkön be­szélőkért remegők különösen epedve óhajtjuk, várjuk, akarjuk gyors eljövetelét. Testvérek, magyarok, ne csüggedjetek! Budapest, december 24. A Pe'ster Lloyd jelenti, hogy a- Fremdenblatt holnapi száma hágai jelentést közöl, amely szerint Wilson megbízásából egy amerikai misszió javasla­tot dolgozott ki a békekonferenciára, amely az osztrák kérdés megold arával foglalkozik. A javaslat szerint az osztrák határ az Ort­lernél kezdődik, Tirolt Salurn-nál átszeli, majd a Dolomitok felé húzódik, azután Ka­rinthián át a Drau folyó felé vonul és he­gyes sarokban a magyar határt szeli. A to­vábbiakban általánosságban a vonal Alsó­és Felső*Ausztria határán húzódik egész a bajor határig. A cseh erdőnél a cseh állam közvetlenül szomszédja Bajorországnak, de Eger, valamint Aussig, Teschen és Reichen­berg nem tartoznak a cseh államhoz. Az informátor ugy nyilatkozott, hogy ^Franciaország minden megoldást üdvözöl, a A j mely alkalmas arra, hogy Német-Ausztriát, gazdaságilag és nemzet ileg elválassza Né­metországtól cs egy dunai föderaHon dolgo­zik szláv túlsúllyal. Olaszország Német-Ausz­triának Németországgal való egyesülését tá­mogatja ós kész Német-Ausztriának a triesz­ti kérdésben engedményt tenni. Anglia a vá­rakozó figyelő álláspontján van. Amerika a békekonferencián természetesen a Wilson­féle formula alapján fog haladni, de előre megmondani nem lehet, hogy ez a formula keresztülmegy-e. A szövetségesek közt véle­ményeltérések vannak a Wilson-féle formula tekintetében, ezenkívül a szövetségesek érde­kei nem mindenben egyeznek, ugy, bogy nem lehet megmondaná, vájjon az alapvető formu­lákat egyes kölcsönös kornpensaciák nem fog jak e befolyásolni. y»

Next

/
Oldalképek
Tartalom