Délmagyarország, 1918. december (7. évfolyam, 290-313. szám)

1918-12-15 / 302. szám

Szeged, 1918, december 15. MMAGYAIÍílBöZÁjG Bankok, vállalatok, munkaadók! Nem sz-oktunk demagógoskodiii. nem spekulálunk az emberek gyöngeségére, toltak különösen a mai nehéz, nagy és tnég mindig a bizonytalanság ködébe vesző időkben a meggondolás, a meggyőzés, a megnyugtatás, a bizalomkeltés, a munkára való serkentés és a lelkiismeretre va'Ió appellálás kicsorbulattan eszköze. .Boldog őrömmel köszöntöttük azt a napot, amelyen a forradalom teljes, sikere, köszöntött ránk.. Meggyőződésünk azonban, hogy a forradalom vívmányait csak ugy 'elvet megszilárdítani, ba önmérsékletét senki e? nem veszti, akinek közügyekben szava yagy intézkedési joga van, ha mindenki becsületesen végzi a munkáját, ha nyugodtan anaradu-nk' és nyugalomra intünk, ha a lappangva terjedő álhiteket visszaszorítjuk és ha mindemellett — és ez különösen fontos — a maga munkakör éber. sőt ha vagyoni helyzete, szegény emberré! pedig az ideje megengedi; azon tul is szolgálja a kétségtelenül minden társadalmi osztály érdekében álitó gyökeres átalakulást. Kötelességeink, amint látható, szép számmal1 vannak, hozzánk az utóbbi napokban beérkezett panaszok mégis arra kényszerítenek bennünket, liogy most csak egy-kettőnek a teljesítéséiről beszéljünk nyomatékosam Arról van ugyanis szó, hogy egyes bankok embereket, akik három-négy éven át katonáskodtak, akik hosszú ideig raboskodtak idegen országban, akik a fegyverszünet megkötése után szereltek te, kisebb-nagyobb tartozásokért •máris perelnek. A kormány tudvalevőleg mo- j ratóriumot biztosított az ilyén embereiknek, ami természetes., Aki évekén út 'kénytelen volt az üzletét zárva tartani most jött haza, az üzletét még meg sem nyithatta, miből fizessen? Olyan gyanú is mertét fel-." mintha már a háború előtt gazdag vagy csak a háború alatt megtollasodott vállalatok akadályokat gördítenének az elé, hogv egyes, most 'leszerelt katonák üzleteikét újból megnyithassák, folytathassák és főtten dit késsék: Ismételjük: e tekintetben-csak gyanú merült fel, de már cz is- olyan rettenetes, hogv ilyen gyanú fölmebühetett, hogy a dolgot ebben a készülő' formájában is szóvá kell tennünk. Talán sikerül a bajon segiteiw* és.a veszedelmeket megelőzne Teljes nyíltsággal kijelentjük természetesen, hogv a velünk ismertetett ügyeket élénk figyelemmel fogjuk kisérni és ha a további- fejleményekből azt fogjuk látói, hogy gyatra alapos volt és a legközelebbi eseményekben igazolást nyer. abban az esetben könyörteenek 'eszünk és irtó háborút kezdünk mindenki ellen, aki vakmerően útját merte vagy merj állni annak. hogy. leszerelt katonák . a polgári' életben ismét boldogulhassanak. Most. pedig mindenkinek a telki Ismeretéhez és bccsü'etérzcséhcz ferdülünk. Emlékezzünk emberek:'a háború alatt, mikor katonáink a kaszárnyákban, a harctereken, a hadifogságban szenvedtek és pusztultak, memni szépet tudtunk mondani azokról a kötelességekre!, ame'yek máid terhelni fognak bennünket. fiz' az édes és boldog idő, amelyről négy .éven át beszéltünk, hogy majd, itt van. A véres háborúnak vége. „Hőseink" legnagyobb része itthon van. Kenyér, munka, megélhetés, uj egzisztencia kell valamennyinek. Lehetséges-e, hogy mindaz .frázis, amit ez országban legszentebb kötelességeinkről. beszélték? Itehetséges-e, hogv ne éreznék át ebben a városban, hogy mennyit vesztett és áMozott mindenki, aki katona volt? Lehetséges-e. hogv ne akarjon mindenki valamivel hozzájárulni ahhoz, hogy a rounkáskérdés idegnyugtató megoldást nyerjen? A munkás, a kereskedő .segéd, a kistisztviselő volt legnagyobb igavonója a háborúnak, ök voltak a közkatonák és az ö családjaik nyomorogtak a hadisegélyböl. Lehetséges-e, hogv ne tudnák, mennyit vesztett az ügyvéd, aki irodáját, az orvos, aki gyakorlatát nem folytathatta? Lehetséges1©-, hogy megfeledkeznének arról, milyen hátrányba került a kereskedő, aki üzletét, az iparos, aki üzemét beszüntetni volx kénytelen? Lehetséges-e végül, hogy tegyenek olyanok, akik mindezekkel szemben ne akarnák teljesitenr kötelességeiket, sőt az ellenkezőjét tennék annak, amit fogadalmunk az országos és helyi érdek legelemibb parancsai írnak elő. Emberek, itt a rendről is szó van. Aggódahnaskodással nem segítünk a kendet fentartani, ami nagy részben sikerül, ha csak a felét .megtesszük annak, amit megfogadtunk. Ne hagyjuk érvényesülni a, kicsinyes, szűkkeblű, rövidlátó és a garast, nem, nem a garast, hanem a további vagyonszapc ni La t® t minden áron hajszoló embereket. Minden, ami valakinek van, kockán forog. Az élet, amit meghagyott a háború-és a gond; a kis bútor, amit szereztünk; a vagyon, amit. hajszoltak, örököltek és .'gyarapították egyesek; a nyugalom és biztonság, amit fokozni és nem csökkentem kell. Aki elkeseredést s®*»veszé!yeztetf a közrendet, késlelteti és hátrányosan befolyásolja a normális viszonyok kialakulását. súlyosan vét saját kötelességei és a társadalom érdekei eltén, e szerint kell is tehát elbánni vele. Mi meg fogjuk tenni. Most' még egyet. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, mennyire az egész társadalom érdeke, hogv a forradalomnak már sokszor említett győzelme után diadalmasan bontakozhassék ki az az uj állami, társadalmi és gazdasági rend, amely nélkül csak gyerekes cicoma mindannak, ami történt, .elkeresztelése a forradalom nevére. Ne üljön fel például a vagyonos osztály annak az agitációnak, mely az adóreform ellen megindult. Külön cikkben is fogunk .majd foglalkozni azzal, hegy a Szende-féle tervezet alapgondolata mennyire helyes, igazságos, okos .és helytálló. A véres, hónapokra, esetleg évekre megrázó forradalom ellensége, .aki most a gyors és gyökeres haladás becsületes hive. annak útjába nem hogy akadályt nem gördít, hanem azt szolgálja, .megkönnyíti, előrelendíti. Ezt a munkát is gátolja, aki1 megnehezíti azok boldogulását, akik keserves vergődések és szenvedések, nélkülözések és károk után az emuit hetekben végre visszatérhettek apolgári életbe. Mi résen leszünk. Ha továbbra is ty<j©A." másunkra jutnak olyan jelenségek, aminőkher hasonlókat itt elmondtunk, telies nyíltsággá!, nevek kiírásával; fogpik velük foglalkozni. Amint rámutattunk, nagv érdékek és szent erkölcsi köte'ességek forognak kockán. Minderr eszközt igénybe kell tehát venni azokkal szemben, akik bármi okból »kadáyozzák.'bogy a hazatért munkás, kereskedő, iparos és tisztviselő boldogulhasson. Telefon ] 807. VASS Alozgó színház. —-^jr- — Telefon 897. Vasárnap december 15-én A legmegrázóbb dráma ! Dráma az élet mélységeiből 6 felvonásban. A leggrandíézusabb erkélcsdráma, Előadások kezdete szombaton 5, fél 7 és negyed 9. vasárnap 2, fél 4, 5, fél 7 és negyed 9 órakor. Följegyzések a megszállott Szabadkáról. Félórai késéssel indulunk Szegedről, ugyancsak ennyivel érkezünk Szabadkára. A vonat nem zsúfolt, de mindegyik helyre akad egy-egy jól bebugyolált, pléddel fölfegyverkezett utas. Áz eleinte csak egymáshoz tartozók kőzött folyó társalgás csakhamar általánossá válik és a legkézenfekvőbb témára, a megszálló szerbekre terelődik. Sok dicséretet is hallani errefelé felőlük. Ludaspuszta az első állomás, ahol szerbek vannak. Egy szerb katona végigjárja a vonatot, megkérdezi a tiszteket, hova utaznak és figyelmezteti őket, hogy Szabadkán jelentkezniük kell. Megérkezünk. Az állomáson nyüzsgő emberraj hullámzik. Mindenki - mehet akadálytalanul, ahova tetszik és amerre tetszik. A fegyveres szerb őrök unott, közömbös arccal, semmivel sem törődve járkálnak kijelölt helyeiken. Látszik, hogy valahol messze jár az eszük, egy távoli szerb falucskában. Bemegyünk az állomásparancsnokságra. Barátságos, meleg kis szoba. A parancsnok egy daliás, atlétatermetü százados egy úrral beszélget, majd barátságos kézszorítással búcsúzik, tőle. Nekünk a tolmács maga is tud felvilágosítást adni kérdéseinkre és midőn távozunk, a százados összecsapja bokáját és mélyen meghajol. A város külső képe alig változott. Mig be nem sötétedik élénkek, forgalmasak az utcák, de amikor az égi világosság kialszik, mindenki siet haza, mert a villanytelep már hetek óta felmondta a szolgálatot és áthatolhatatlan sötétség borul a városra. A magánlakásokban gyertyával és petróleummal világítanak, már ott, ahol van. Szinház nincs, a mozik egy kivételével becsuktak, mert a francia katonák kijelentették, hogy 32 fillérnél nem fizetnek többet egy jegyért. A szerbül nem tudó tisztviselőket elbocsátják. Lassankint teljesen otthonosan berendezkednek és ők maguk hangoztatják, hogy nem mint megszállók, hanem mint hóditok jöttek ide. * A szerbek elkövették azt a hibát, hogy megengedték a szesz kiszolgáltatását. Ennek aztán "meg is lett a következménye, néhány berúgott legény lelőtt két szerb pojsztot. Nagy ribiílió támadt, nyolc embert mind árt elfogtak Piszokul, köztük Kalmár Jenőt, a szervezett munkások vezérét. Állítólag már c! is szállították őket ismeretlen helyre. * Vasárnap csak kilenckor kezdődnek a főkapitányságon a hivatalos órák, de ezt egyáltalán nem tartják szükségesnek a közönség tudomására hozni, ugy hogy már nyolckor nagy tömeg gyül össze, "hogy utazási igazolványt kérjen. Ezt azután még alá kell íratni a szerb parancsnokságnál és az állomásparancsnokságnál. Csak ennek alapján lehet jegyet váltani. Háromnegyed kilenckor felengedik a tömeget, amely türelmetlenül törtet fel a második emeletre, a 213-as számú ajtó elé. itt megtorpan és megáll. Rövidesen szitokkal telik meg a levegő, mindenk azt vitatja, hogy ő előbb voll itt, mint a másik. Majd megjelenik egy lisztviselő (a rendőrök kapitány urnák szólították) es a lehető ieggorombabb stílusban kijelenti, hogy csak a vidékiek kapnak igazolványt. A tömeg egy része elégedetlenül eltávozik. Egy vasutas altiszt odamegy a kapitányhoz, mutat egy sürgönyt, hogy meghalt egy hozzá tartozója, kéri, tegyen vele kivételt. De a kapitány hajthatatlan, A, vasutas könyörög, hogy ót csak most váltottál; föl, csak möfá kapott szabadságot — Már úgyis eltemették, egész mindegy mikor megy. Majd holnap kap igazolványt, — mondja a kapitány, es bemegy a szobába. Az idő múlik, negyedtíz, í ól tiz, három hegy ed tiz, még mindég nem kezdik az igazol ványosztást. A tömeg türelmetlen anna! inkább, mert valahányszor egy protekciós előtt megnyílik az ajtó. lehet látni, hogy a bentiévők a szoba közepén trécselnek vagy újságot olvasnak. — Fogja be a száját, mert mindjárt kirúgom.