Délmagyarország, 1918. november (7. évfolyam, 261-289. szám)

1918-11-30 / 289. szám

gxsged, 1918. november 30. ©ÉLMAGYARORSZÁG 3 Heltai Viktor vendégszereplése Szegeden. . 130.000 koronát csalt ki müller városparancsnok mint csengődi (Saját tudódtónktól.) A ileghlrhedtebb „eirtzetíközii szélhámosokat is felülmúló mó­íjon, az is/mert bóchstapter-trülkkck felhasz­nJáBáiVai százharmincezer koronával károsi­itta meg Heltai Viktor, a dicstelenül végzett jdtipesti városparancsnok, Miiller János is­níerl: szegedi bciruágykeir'esfccdőt, akiinek nem létező csengődi birtokának, illetve szőlőjének termését eladta, Holnapokig a fegkörmanfon­tabb' imiodlöni hitegette a bc-rkeneskedőt. aki jiiindaddlig nem tett eíi.ene föíijeleütést, amíg d legutóbbi viselt dóiigaí napvilágra nem t, ív. Heltai: szegcdi vendégszereplésének rend-' hívül érdekes .részétélről a Délmagyarország muT-kalúrsa' a következőket jelenti: A muff év októberében megjelent Miil­W János szegedi bornagykereskedő irodájá­ban egy szegedi ügynök, aki Heltai Viktor nagybirtokos nevében nagyobb meninytségü bort kitaáit eladásra. Miután az ár konvencióit1 Maternek, megbízta egyik bi­patalnckát, Ihogy utazzon e! Csengődre és nézze meg a termést. Az álKcmáison Heltai liOTiivédfchadnagyi unlfcrmisban fogadta a hi­vatalnokot, akit uraság' fogaton kivitt egv ot­tani birtokra, majd a szellőbe. Közölte a hi­vatal nclv kai. hogy a bortermés mintegy héti száz hektoliter ehet. A hivatalnoknak tet­szett a1 szőlő, megállapcdott hát a lekötelező motíörii földbirtokossal a> hétszáz beiktoüteir megvételére vonatkozólag. A hivatalin ök visszautazott Szegedre. IHetek, majd hónapok multak el, de értesítés még mándiig nem érkezett Heltai tó' arra* hogy mikor akarja az eladott bírt i,eszállita­pi. Miiller János egyszer csak megunta a bi­zonytalan helyzetet és egy imáísuk hivatailino­ifűlt kiildte el Csengődre, hogv a bor ideszáj­litása iránt intézkedjék. Heltai, akit a látoga­tásiról előzetesen értesítettek, Isimét az állo­másén várta Müllér hivatalnokát* akivel el­hitette. hegy a szüret ,még mindig miem feje­ződött be. Kérte azonban, hogv az adíott v/ázezer korona emleget egészítse ki az egész, yéte órra. Ez meg is történt. Itt ismét vagy két havi szünet követke­zik. Ez alatt a két hónap alatt Müller több ízben felszólította levélben' Héltaiit a bor le­szállítására, Heltai azonban nem 'válaszolt. Ekkor már Mülior is elveszítette a türdlimét János borkereskedőtől. — A volt földbirtokos já t Szegeden — és ismét elküldte az egyik hivatalnokát Csen­gődre, ahol most már kiderült, hogv Heltaí­nak sem Csengődön, sem pedig máshol, b'r toka nhiCiS, igy tehát bort sem adhatott ei. A hivatalnok most anátr minden kíméletet 'fifiretéve, követelte a bort, mire Heltai, — valószínűleg abból a pénzből, amit előzőleg­Müllertől kicsalt — Csengődön négyszáz hek­toliter bort vásárolt és azt Müller hivatalno­kának a rendelkezésére bocsátotta. A négy­száz hektoliter bort a hivatalnok le is szállí­totta Szegedire. Most már csak százharmincezer koTt-na­volt Holtainál, akit a hivatalnok feljelentéssé: fenyegetett meg arra az esetre, ha a pénzt v ssza nem adja. Ekkor már Heltai sem mert további trükkökre gondolni, hanem lejött Sze­gedre, felkereste Miiller Jánost, akinek dlő­dta. hogy a csenpfődi birtokra abban az idő­ben. amikor a hivat a'indk ok nála jártak, al­kudott és miután a differencia közte és az eladó közt igen csekély volti. jogosan vélt mint csengődi földbirtokos szerepelni. Nagy szabású tervekről beszélt, fényes rekompen­'zédiiekat helyezett kilátásba arra az esetre, ha néhány heti haladékot kap. Heltai rend­kívül szimpatikus megie'enésü, intelligens ember, típusa a pesti szélhámosoknak,- ntem csoda hát. ha .Műkert rá tudta bírni arra, liogy a feljelentés tő] elálljon. Ettől az időtől kezdve majdnem heten­kint érkezett Hettaitól levél. Minden lévdé­'ben még egy kis türelmet kér, a legutolsó le­vetek ben pedig már' könyörgésre fogja és azt 'kéri. hogv ne tegye tönkre. Véletlenül tör­tént, hogy Müller János éppen akikor akarta fiát. Müller Károlyt az ügy elintézése céljá­ból Csengődre küldeni, amikor -a1 lapokban Heltai Viktornak városparancsnokká való ki­nevezése megjeleni. Az utazást terméssetesen elhalasztották és már éppen bízni akartak Heltai Ígéretében, amikor & volt várospa­rancsnok szélhámosságai kiderültek. Ekkor málr b'ztosan tudták, hogv szélhámosnak es­tek áldozatul!* miért is elhatározták, hogy most már kíméletlenül eljárnak ellene, gyomban meg is bízták dr. Palócz Sándor budapesti ügyvédet, hogy Heltai Viktor el­len csalás miatt -,a följelentést megtegye. Tamás Rezső. Hogyan tájékoztatott 1916-ban Hazai a háborús helyzetről. „A háborút mindazonáltal a siker rrméngével folytathatjuk" Budapest, november 29. Másfél évi há- } Mninidez még megokolíabbá tette a gyors of­boruskodás után. 1916. január havában doll gozta ki Hazai Samu volt honvédelmi mi­niszter az akkori Tisza-kormány számára azt |uz emlékiratot, amelyben a kormányt tájé­koztatta a háborús helyzetről! és a háború folytatásának kilátásairól. Az emlékirat címe ez: Bro memória a háborús helyzetiről 1916. jainuár havában. Bevezetése egy álta­lános visszatekintés a háború megindulásá­nak körülVnényeirei, Kezdete egy megdöb­bentő vallomás. Midőn a monarchia elhatá­rozta, hogy Szerbiának hadat üzen — igv [kezdődik az emlékirat — természetesen szá­mításiul vette azt, hegy a hadüzenet esetlég egy oly háhoA'd vonhat maga ufón, ilmély­t>en a legtöbb európai állam részt veená. Ezért már a Szerbiának átnyújtott hadüzenet lényéből önként folyt, hogv mi a hábörut Angliának ismert szövetségeseivel, az. orosz­szaí és franciiával szemben is> támadó szán­dékkal iigjuk megvívni. Kifejti ezután az emlékirat, hogy a támadó hadijárat elhatá­rozásánál számba vették ézt is, hogy Anglia is be­leavatkozik a háborúba és OlaszQbfízág i legjobb esetben semleges marad. í fenziva szükségét, hogy a háború gyorsan ' befejezhető legyen. Megállapítja ezután az emlékirat, hogy az offenzívának nagy sikere volt ugyan, de a háború nem Ifejeződhetett be, mert ellen­feleink folytatni akarják a háborút és arra számítanak, hogy népességük többletével és a nyakunkra tett gazdasági hurokkal végid letörnek, megsemmisítenek bennünket. Az emlékirat szerzője elismer,]", hegy az antant­nak ez a számítása nehéz !feladat elé állított bennünket, de azt hiszi, hogy ezt a feladatot siheArel megoldhattuk. Az emlékibatbani foglalt rendszabályok oeg'tségével most áttekintést nyújt az emlék­irat a szembenálló ellenfelek erőviszonyairól. Késiségbdejk) itaSvKásdk tömege, van ebben a számvetésben. Megdöbbentő azonban, hogy mig az antant á'íamek erejét általában a la­kosság tiz százalékával méri. addig Német­ország lakosságából 15 százalékot vesz szá­mításba ka tanai célokra, a monarchia, lakos­ságából pedig szükség esetén még többet. ilyen önkényes számítás alapján is1 csak azt az eredményt hozhatja ki az emlékírat szer­zője, hogy az antant haderői már kezdetben túlerőben voltak, még pedig 1:4 dfányban $ minden erőfeszítésünk dacára is ez a túlerő m'é'g 'növekedni fog 1:5 arányig. A hábonit mindazonáltal siker keményé­Vei folytathatjuk mondja a szerző.' A monarchia hadereje a háború kezde­tén kerekszám 2,500,000 főnyi élelmező lét­szám volt, a harcolók létszáma pedig kerek 1.000,000. 1915. végén az élelmező létszám 2.300,000 főnyire, a harcoló létszám pedig 900,000 főnyire csökkent, holott közben más­fél év alatt havonként átlag 174,000 főnyi pótlást adtunk a felgyógyult betegek és sebe­sültek beszámítása nélkül, vagyis adtunk, összesen, <1915. \ égéig 3 millió embert. A; veszteség tehát először eredeti létszám ós 1915. év végén levő létszám között mutat­kozó különbség, vagyis 200,000 ember, má­sodszor pedig másfél évi pótlás, vagyis ke­rekszám bárom millió ember, összesen tehát 3.200,000 ember. Ebből levonva a sebesültek és betegek felgyógyulása címén 350,000 főt, marad a következő tragikus eredmény: hol­takban, foglyokban, szolgái' a tkép tel enekben, ,-az arcvonalon alkalmazott csapatok veszte­sége 1915. végéig kerekszám 2.850,000 em­ber volt. Vagyis a hadsereg eredeti élelme­ző létszámának 114 százaléka, a harcolló lét­•számának 285 százaléka, a küzdő gyalogság­nak 356 százaléka. Az újvidéki jugoszláv nemzet­gyűlés határozatai. Szabadkáról jelentik: Újvidéken a na­pokban jugoszláv nemzetgyűlés volt. ame­lyen a Bánát. Bácska és Bar,anyamegye ki­küldöttei is megjelentek. A nemzetgyűlésen kimondották, hogy az emiitett területek Szerbiához fognak csatlakozni. Egy másik határozat kimondotta, liogy a Magyaror­szágból Jugoszláviához csatolandó részeken élő nem szláv nyelvű polgároknak teljes po­litikai, nyelvi, faji és vallási szabadságot ad­nak. Kimondották azt is. hogy ötventagu nemzeti tanác-sot alakítanak, amely a végre­hajtó hatalmat gyakorolja. A nemzeti tanács Újvidéken fog székelni. Az antant államok­kal közölni fogják, hogy ezt a megállapodást véglegesnek ta ríják. Hiir szerint Raics Balázs plébánost a dél­szláv vajdaság belgrádi delegátuséiról, dr. Manojlovics János, volt képviselőt zágrábi delegátussá fogják kinevezni. A csehek megszállták Brüxet. — Véres utcai harcok a város birtokáért. —• Prága, november 29. A Narodni Listy je­lenti BrüX'ből, hogy tegnap ezer főnyi csapat elkeseredett harc után megszállta Brüx vá­rosát. A pályaudvart szintén megszállták a csehek, úgyszintén az Anssig-tepliei vasút forgalmát is teljesen megszakították, a bá­nyászok pedig a Konimottau és Brüx közti! vanalrószen szakították meg a közlekedést, hogy megakadályozzák a Komottaruiban és Egerben levő német katonák elszállítását. A németeknek hót halottjuk és tizennégy se­besültjük, a cseheknek hat sebesültjük van. Prága, november 29. Brüxből jelentik: Az utcai harcok sok áldozatot követelnek. A német népőrségből három ember esett el, a cseh-tótok részén pedig húsznál! több a halot­tak és sebesültek száma. Ma hajnalban ujabb lövöldözés támadt a cseh-tótok és a nép­őrség között, A régi kaszárnyákat megszál­lották a cseh-szlovákok, inig az uj kaszárnya még mimlig a népőrség kezében van. A cseh­szlovákok tegnap a városi képviselettel a város átadásáról tárgyaltak. Abban állapod­tak nie*r, hogy az Albert-kaszárnyát, amelyet délután báromig német népőrség tartott megszállva, kiürítik és az ös>zea kincstári épületeket is átadják a cseh-szlovákoknak.. Két óra felé ujabb vad lövöldözés keletkezett a népőrség és a cseh-szlovákok között. A vá­ros minden utcájában harc folyik, de különö­sen a Bismarck-téren gépfegyvereket is állí­tottak fel és rendes utcai harc fejlődött ki..

Next

/
Oldalképek
Tartalom