Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)

1918-10-17 / 242. szám

•Szeged, 1918. október 18. D fi L MAG Y A RORSZ A G Izgalmas ülés a képviselőházban a Károlyi-párt antantbarát politikája miatt. Wekerle a perszonál un óról és a nemzetiségi kérdés rendezésérő'. Budapeátrői telefonálja tudósítónk: A képviselőház szerdai ülését déli féli 12 órakor nyitotta meg Simontsits Elemér alelnök. Mindenekelőtt jelentette, hogy hatvannál több képviselő kérte a Ház összehívását. Minthogy ez a kérés a házszabályoknak megfelelő imádon történt, az elnökség szerdára ülést hirdetett. Ezután kegyeletes szavakkai elparentálta Mangra Vazult. Az elnöki előterjesztések után Popovics Sándor pénzügyminiszter előterjesztette az 1918—19. költségvetési év következő négy hónapjára szóló indemnitást. Felkiáltások: Az önálló bankot! Az elnöfc: A miniszterelnök ur kiván szólni! Balla Aladár: Éljen az önálló független Magyarország! Erre a fölkiáltásra az egész Károlyi-párt fölállt és percekig tartó lelkes éljenzésben tört ki. Wekerle Sándor: Hogy a képviselő urak •lelki állapotát megkönyitsem, be kell jelentenem. hogy a kormány benyújtotta őfelségének formaszerinti lemondását. Őfelsége ezt a lemondást nem fogadta ek Ráth Endre: Elég baj! Fényes László: Rövidesen ei fogja fogadni! Kun Béla: Jön a Szerb invázió és akkor komédiáznak. Wekerle Sándor: Kötelességemnek tartam a tisztelt Házat a mai politikai helyzetről főbb vonalaiban tájékoztatni. A kormány álláspontja az volt, hogy a képviselőház szünete alatt előkészíti azokat a szociális és népjóléti intézkedéseket, amelyeket az ország érdekében szükségesnek lát. f ényes László: Békét kös-jenek! A riép fog békét kötni! Wekerle Sándor: sEzek a javaslatok elő vannak készitve, valamint elkészültek azok a reformok is. amelyek az ország demokratizálódását célozzák. Ezeket a javaslatokat most nem terjesztjük elő, mert időközben a politikai helyzet ugy változott meg, hogy a külügyek tárgyalására Ike® összpontosítani minden figyelmünket. Ennek oka először békeakciónk. másodszor 'pedig az az átalakulás, amely őfelsége osztrák tartományaiban a legközelebbi időben végbe fog menni. Egyértelműségre van szükség. Mint a képviselőház tagjai, tudják, a Wilson-íéle tizennégy pont és Wilson elnök egyéb nyilatkozatai alapján a békejavaslatot -megtettük. Felkiáltások a Károlyi-pátion: Előbb kellett volna! Károlyi ezt régebben követelte és akkor hazaárulónak mondták. (Óriási zaj.) Az elnök: Méltóztassanak a képviselő urak egymás iránt több türelemmel lenni. A miniszterelnök urat illeti a szó. Fényes László (közbeszól): A népet illeti a szó! Wekerle Sándor miniszterelnök: Amikor Wilson elnök válasza megérkezik, tájékoztatni fogja a Házat a válaszjegyzék tartalmáról és állásfoglalásunkról. Ezután áttér annak a politikai helyzetnek ecsetelésére, melyet az ausztriai átalakulás von maga után. Ausztria föderalista alapon szervezkedik, de a mikor ez történik, mi a perszonális unió alapjára helyezkedünk. A /miniszterelnök e szavaira viharos éljenzés és taps tör ki á Ház minden, oldalán, kivéve a Károlyi-pártot. A Károlyipártiak ezt kiabálják: — Túlhaladott álláspont! Magyarország függetlenségét követeljük! Wekerle Sándor miniszterelnök: Immár mellözhetéílen a perszonális unió ül apján politikánknak, védelmünknek és gazdasági viszonyainknak önálló és független rendezése. '-te Közös vezérkarral? Közös külügyminiszterrel? — kiáltják a Károlyi-pártiak. Az elnök 'csenget, mond is valamit, de a hangja elvész a Károlyi-párt oldalán szünet nélkül tartó viharban. Polónyi Uéza: Magyar ember csak örülhet ennek. Wekerle 'Sándor miniszterelnök Az 1723. I—11. törvénycikkek rendelkezéseit kei! érvényre juttatni. (Alig fejezi be Wekerle utolsó mondatát, amikor megint kitör a Károlyipárton az elégületlenség vihara. Közös lesz minden! — kiáltják Károlyiék. Az elnök hoszszan csenget, mire Wekerle folytatni tudja.) Az állam integritását teljes épségben, a magyar állam egységét teljes erővel, minden áron meg kell tartani, a nemzetiségek igényeinek kielégítését, amennyire állami egységünk fentartása megengedi, szem előtt fogjuk tartani és tárgyalásokba fogunk bocsájtkozni velük. Helyesebben szólva, kivánataik figyelembe vétele mellett a törvényhozás elé fogjuk terjeszteni az ilyen javaslatokat. Más megítélés alá tartozik Horvátország kérdése. Az államközösség változatlan fentartása mellett készséggel enged tért annak, hogv Horvátországhoz való viszonyunkat az 1868-ik XXX-ik törvénycikk szellemében, az ott előirt uton revízió alá vegyük és Horvátország kívánságait teljesítsük. Nem tartom szükségesnek most, hogy részletekbe bocsájtkozzam. csak annyit tartok most szükségesnek megjegyezni, hogy ez nem történhetik rohamosan, minden előkészület nélkül. Természetes", hogy azonnal munkához kell fogni és a perszonális unió alapján önálló államunk berendezéséhez kell fogni és 'határoznunk keli .azokról a kapcsokról, amelyek bennünket az osztrák tartományokhoz fűznek. Erős meggyőződésem, hogy megteremtjük azt a biztos alapot, amelyre a béketárgy alásoknál szükségünk van. Lovászy Márton közbeszól: Mondjon le, most elfogadja a király! Wekerle: Eljárásunkban azonban központosítani kell a nemzeti erőket. E nagy pillanathoz nem volna méltó, ha most pontosan fejtegeméüK az okokat, amelyek miatt — és itt a munkapárt felé fordul —• minden magyar embernek össze kell fogni. (Taps a munkapárton.) Csak egy kérésem, egy tanácsom van.. Fényes László közbeszól: Mondjon le, ez a mi tanácsunk! Wekerle: Az a kérésem, felejtsük el az összes ellentéteket. Egyesüljön minden magyar ember, hogy az önálló magyar nemzetről ne csak beszéljünk, hanem (\zt meg is teremtsük. (Nagy taps a munkapárton. Halljuk! Halijuk! a középen.) Az elnök: A miniszterelnök nyilatkozata oly .nagy jelentőségű, hogy kéri. járuljon hozzá a Ház. hogy az összes pártok szónokai kifejthessék álláspontjukat. A Ház hozzájárul. (Gróf Károlyi Mihály.) Károlyi Mihály: Azt, hogy a perszonál unióra helyezkedjünk, olyan férfiú ajkáról hallottuk, mint a miniszterelnök. Ez bizalmatlanságot kelt Mikor még tegnapelőtt szó volt erről, hallani sem akartak róla. Az ország azt fogja mondani, miképp lehetséges^ hogy azok az emberek, akik egész életükben a perszonális urrió ellen küzdöttek, most a perszonáluniót hirdetik. Bizalmatlanságunkat fokozza, hogy a miniszterelnök már nagyon gyakran tett deklarációkat, amiket nem tartott meg. A politikai világhelyzet olya n, hogy rohamosan kell haladnunk a végső kifejlődés felé. Ha nem alakítjuk át rohamosan sz Ausztr.ával való eddigi kapcsolatunkat perszonális unióvá, elvesztettük nemcsak a háborút, hanem a békét is. Azt akarjuk, hogy a békeasztalnál teljesen külön külügyminiszterünk legyen, aki, hogy osztrák érdekeket megmentsen, u béketárgyalásokon odaadja Erdélyt. Most az a fontos, hogy békét kössünk. A háborút elvesztettük, tehát egyenesen bün volna olyan illúziókat kelteni, hogy bárki ne lássan tisztán. Azok a képviselők, akik a német politikát védeni akarták, megbuktak. Ennek konzekvenciáit le kell vonni. Egy olyan nemzetiségi politikát kell folytatni, amely a korszellemnek megfelel. 'A német szövetség ellen.) Teljesen szakítani kell a német barátságra támaszkodó politikával. Nyíltan a pacifizmus alapjára kell helyezkednünk. Mi akikor is a német szövetség ellen és a lefegyverezés mellett voltunk, amikor ezért a hazaárulás vádját zúdították a fejünkre. Mit gondolnak — kérdezi Tisza felé gesztikulálva, — kinek lesz nagyobb hitele; Önöknek-e, akik márólholuapra az események nyomása alatt lettek pacifistákká, vagy azoknak, akik nem féltek a terrortól? (A Károlyi-párt óriási tapsban tör ki.) Károlyi: Önöket a vádlotak padjára ülteti a nemzet. Nem hiszem, hogy az Ítélet felmentő lesz. Lovásizy "(közbeszól): Egy millió magyart megöltök! Kitör a yibar. Károlyi: Azok nevében mondom, akik meghaltak és akik életben maradtak, hogy az egész háború félrevezetés volt. (Erre véget ér a munkapárt nyugalma, A legszenvedélyesebb hangon sértő szavak röpködnek a -baloldal felé. Gyalázat! Hazaárulás! A Károlyipárt é'ljenzi vezérét. Gazemberek, siivöitik a munkapárt felől.) („Antantbarátok vagyunk!") Kun Béla: Különbéke kell! Lovászy Márton: Vegyék tudomásul, ihogy antantbarátok vagyunk! (Erre olyan jelenetek következtek, aminőkre a parlamentben még nem volt példa. Óriási zaj tölti be a termet. A végsőkig feszült izgalomban a legképtelenebb, legdurvább sér.tések röpködnek. Örültek, aljas gazemberek! Hazaárulók! Bitangok! — kiáltják a munkapártiak. Az egész munkapárt föláll; Rendkívül fölindulva kifelé indul. Tisza és Wekerle visszaintik őket. Sokan a középre tódulnak. A karok fenyegetően emelkednek a levegőbe. Percekig tartó mérhetetlen izgalomban szidják, becsmérlők egymást. Csaknem az egész Ház áll. Az izgalom oly nagy, ihogy emberi idegzettel nem lehet nyugodtan nézni a jelenetet. A Károlyi-pártiak heves mozdulatokkal 'támadásra készen. A munkapártot képtelennél képtelenebb sértésekkel, nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel illetik. Az elnök állandóan csenget. Beszélni akar, egy szavát sem érteni. Mikor a két tábor már csak néhány lépésnyire áll egymástól, minden pillanatban verekedéstől kell tartani. Az elnök fölfüggesztette az ülést. Az izgatottság egyre nagyobb. Az egész Ház óriási izgalomban van. A képviselők a teremben maradnak, a munkapártiak Károlynak felé nyomulnak, akik 'helyükön maradnak. A többi párt tagjai a terem közepére rohannak. Csak vad kiáltozásokat hallani. Öklök emelkednek. Az általános kavarodásban Polónyi Dezső a munkapártiakhoz rohan, csitítja őket. Ugrón Gábor is. Szinnyey Merse Félix kiáltja: Ilyen disznóság még nem veit! Biztosan elárulták az országot! A baloldalon taps. Károlyiék ünneplik a pártvezért.) Hock János beszéini kezd. Szavát nem hallani. A kormányból csak Szterényi van jelen. Aztán hallani Windischgraet'g hangját, amint egy csoport közepén kiáltozza: Disznóság, amit csinálnak! Magyar emberek vagyunk vagy nem!? A munkapárt fenyegetően nyomul előre. Károlyiék mindenre elszántan s szótlanul állnak a helyükön. Károlyi az első sor sarkán Összefont karokkal, halálsápadtan nézi a kavarodást. A Károlyi-párt lassankint elhagyja helyét, kiszivárog a folyó-