Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-12 / 209. szám

2 LÉLMAGYAB0E8ZÁG Szeged. 1918. szeptember 12. bárhonnan jöjjön is az. E% az osztrák érzés tényleges tÖrtéjii|éljrrii '4s gazdasági alapon nyugszik, aminek felismeréséhez szükséges az osztrák élet megértése. Enélkül az erö nélkül Ausztria már nem lenne, már régen felbomlott volna alkotó elemeire. — Ellenségeink minduntalan a viliágba dobják aztj a gondolaltot, hogy nemzetisé­geinket elnyomjuk. Van-e még egy nemzeti­ségből alakult állam, amely olyan általáno­san hajtotta volna végre valamennyi nem- j zetisége egyenlőségének elvét, mint állami alaptörvényeink 19-ik cikkelye? Ez az egyenjogúság megnyilvánult a nemzeti sa­játságon és a nemzeti kultura [megvédésé­nek és fejlesztésének jogában és Ausztria né­pei a legszabadabban fejlődhetnek ennék a törvnynek oltalma alatt. Nincs-e a cseh nép­nek vagy az olasznak teljes oktatása a leg­alsóbb folktól a főiskola fokozatig olyan, a mely teljesen egyenlő a német oktatással, oktatási üggyel? De a kisebb, kevésbé zár­kózottan élő néptörzsek is részesek az á'l­lamigázgatás gondos segítségében. Hát le­het itt szó elnyomásról? ESSEN, szeptember 11. A Krupp-gyár személyzete előtt Vilmos császár beszédet mondott, melyben császári köszönetét fejez­te ki a Krupp-féle gyár igazgatóságának, művezetőinek, munkásainak és munkásnői­nek az emberi képzeletet felülmúló módon teljesített feladatokért, majd igy folytatta: — Hallatlan mozgósítás ez, ez a második ipari mozgósítás, amely 'életkor ésl nemre való tekintet nélkül a .német néppel szemben olyan követelményeket támasztott, mint eddig tmég soha. Mindazonáltal készséggel • és örömmel felelt meg mindenki feladatá­nak és mindenekelőtt meleg köszönetet aka­rok mondani, mint az ország jjtyja, ugy az asszonyoknak, mint a leányoknak, a féri fiknak, hogy ilyen áldozatkészek voltak és megtették .kötelességüket a nyomasztó gon­dok, a szükség és nyomor ellenére, amely mindenkit itt sújtott. Ne gondolja senki né­pünk körében, hogy nem birok erről tudo­mással. Afe országot beutazva, sok özvegy­gyei, sok paraszt emberrel és távol keleten és nyugaton sok jó katonával, népfölkelővel beszéltem, akiknek súlyos gondok nyomták a lelkét, de minden gondolatukon felülemel­kedett az a gondolat, hogy első a kötelesség, minden azután következik. . — Szivem mélyén érzem gondolataikat. Ami honatyai kezdeményezésem . alapján történhetett, azért, hogy ezek a teríhek meg­könnyittessenek és népünk gondjain enyhit­tessenek, az megtörtént. Sok minden máskép történhetett volna. Hogy „itt-ott kedvetlen­— Bizonyos, hogy a jövő irányzata job­ban ki fogja domborítani a népek álíamái nak többi alkotmányos elemét, mint aho­gyan ma ki vannak domboritva. Ebben a fejlődési processzusban azonban törhetetle­iiül ragaszkodni fogunk két határvonalhoz. Az! első: A magyar koro­na országai alkotmányának és jogainak tisztelete, a má­sodik: az egységes állam . gondolatátaak megvédése. A megifjodott Ausztria erőteljes Ausz­tria lesz. Ezeresztendős történelem köt ösz­sze bennünket. Kívánom, hogy Németor­szágnak és az osztrák népnek ez az áldásos kapcsolata a jövőben is megmaradjon. Ebből a munkából igen jelentékeny szerep jut a sajtónak. Poharamat az önök működésének, a jó és ross'z időben, győzelemben és bajban kipróbált régi barátság hűséges gondozásá­ra ürítem. A szövetséges német birodalom sajfőképviselői éljenek! A miniszterelnök beszédére dr. Montler a Wolff-iigynökség igazgatója felelt elmés beszéddel. ség van, nem csoda, de a végeredményben ki aiz oka ennek? Kik beszéltek a háború kezdete óta, hogy ki kell éheztetni a német nőket és gyermekeket? Az ellenség. Jöjjünk tisztába azzal, hogy hogy állunk. Mi egy al­kalmat sem mulasztottunk el, hogy a békés utfa áttérjünk, de ellenségeink nem voltak erre hajlandók.'Megtettünk mindent, de az angolök gyűlölete megakadályozza a békét. — Tudom, hogy mindenki nekem ad iga­zat. Nem könnyű dolog egy milliós nemze­tért vállalni a felelősséget. De most nézzük meg, mi történt Moszkvában. A mostani kor­mány ellen hatalmas összeesküvést szőttek. A parlamentáris angol nép az ultrademokra­tikus kormányt, melyet az orosz nép most kezdett megalakítani, el akarta buktatni. Az a bizonyosság áll előttünk, hogy az ellen­ségnek gonosz eszközei vannak, hogy go­nosz céljait elérje. Vilmos császár beszédét igy fejezte be: — ígérje meg nekem az egész munkásság és általa a német nép, hogy harcolni akar és kitart a legvégsőkig. Aki ezt akarja, mönd­ja velem együtt: éljen! (A munkások hatal­mas éjjenbe törtek ki.) — Most ezzel az igennel megyek a tábor­ba. Most ez a jelszó: Németek kitartani! Megkeményíteni a szivet! Megfeszíteni az izmokat! Harcolni minden ellen, ami szembeszáll velünk, akármeddig is tartson ez. Isten veletek, emberek! Fokozódó akadályokkal találkozik az antant a né­metek uj állásai előtt. BERN, szeptember 11. A francia lapok egybeoangzóan elismerik, hogy a németek a régi Siegfried-állás közelében egyre több akadályt görditenek az ellenség útjába. Nagy terület jutott viz alá, főképen Amienstöl nyu­gatra. A Temps szerint az északi csatorna zsilipjei elzárultak. A Sensée és a Scarpe folyó kiáradt. A környék hozzáférhetetlenné vált. Valamennyi haditudósító kijelenti, hogy az uj német állásokat rendkívül megerősí­tették és olyan akadályt alkotnak, amelyek leküzdése a legsúlyosabb harcokba fog .ke­rülni Ezért következett be a szélcsend. Fokozott tüzérségi harc a Piavenál. — Kivertük a vonalainkba behatóit ellenséget. — BUDAPEST, szeptember 11. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Olasz harctér: Az Asiago fensikon az ellenség két felderitö kisérlete meghiusult. A<z Asolone szakaszon, ahol az olaszoknak erös tüzérség harcba ve­tésével sikerült vonalainkba benyomulni, a kilences gyalogezred ellentámadása ismét helyreállította a régi állapotot. A Piave arc­vonalon fokozott tüzérségi harc. A VEZÉRKAR FÖNÖKE. Kazán a bolsevikieké. — A fehérgárdisták és a csehek rendetlenül menekülnek. — BERLIN, szeptember, 11. A Pétervári Távirati Iroda jelenti, hogy a szovjetcsapa­tok bevonultak Kazán városába, amely Vég­leg az ö kezükbe jutott. A fehérgárdisták és a csehek rendetlenül menekülnek. LEGÚJABB. GENF: Szikratáviratban jelentik, hogy a Mongoliában levő kínai csapatok parancs­noka felhatalmazást kért a pekingi kormány tói arra, hogy Tibet ellen, amely állítólag titkos szerződést kötött a boblsevikiekke^ katonai intézkedéseket tehessen. BERLIN: Tengeralattjárók elsülyesiztet­tek 13 ezer bruttó tonna ellenséges hajóte­ret. A tengerészet vezérkar főnöke. BÉCS: Jekov bolgár generalisázimust súlyos fülbajjal Bécsben megoperálták. A 'király táviratilag érdeklődött állapota felől. BÉCS: A párisi sajtó katonai szakértői megegyeznek abban, hog'y a Foeh-offenziva második része most befejeződött. A nemzet azonban azt várja, hogy ebben az évben fog lefolyni az offenzíva harmadik része is. LONDON: A tengerészeti hivatal kö'zli, hogy egy angol rombolót szeptember 2-án sürii ködben történt összeütközés folytán el­sülyesztettek. A személyzetet megmentet-; ték. jMOSiZKVA: A jaroszjayi központi bi­zottság elhatározta, hogy a szovjet hivata­los képviselőit agyonlövetik. A gyanúsítot­takat koncentrációs táborokba helyezik el és a polgári osztályokba tartctaóteat kényszer­munkára kötelezik. A németek husz elsőrendű hadosztályt tartottak vissza a végső eshetőségre. BÉCS, szeptember 11. A Journal de Geneve azt irja, hogy a német hadvezető­ség óriási legénységi tartalékokat tartott vissza, hogy minden eshetőségre el legyen készülve. Körülbelül 20 hadosztály elsőren­dű csapatja van, amelyeket a németek addig kiméinek, amig meg van a lehetősége an­nak, hogy nélkülük is megbirnak az ellenség­gel, még ha folytonos visszavonulással jis kell megküzdeniök. Ezenfelül Németország­nak más eszközei is vannak, hogy a legény­ségi állományt emelje. Igy a legfiatalabb és legidősebb korosztálynak behívása, azutáu a szövetségesekre és a lengyelekre való apellálás. ' i Vilmos császár a legvégsőig való kitartásról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom