Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-10 / 207. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 305. j j ELŐFIZETÉSI ARA: egesz évre 3c.— K. negyedévre 9.— K. félévre . .fi 18.— V. egy hónapra 3.— K. !'.Kye» azum áru 1* fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivjfai telefonja ; 81. Szeded, l»ft Wl évfolyam, 207. szám. Kedd, szeptember iG. Imperialisták. Mindennek, ami történik, a népek boldo­lásáért kellene) történni. A történelem egyik legfőbb tanúsága, amit persze az is­kolákban nem tanítanak, hogv — kivételes eseményektől és jelenségektől eltekintve — semmi sem történt azért, mert a népek ösz­szeségének, egyik vagy másik népnek javá­ra történt volna, ami történt. A nép — bele­értendő persze a puhagjeríincü középosztály is — csudálatos megadással és türelemmel viselte a sfkszor dicsőitett újkorban is a rab­láncokat. Az alkotmányossága miatt annyi­szor dicsőített Angliában is. mely a Napo.­leon végleges legyőzését követő bécsi béke után — ép ugy, mint a pápa és a szultán — nem csatlakozott a reakciós célok szolgála­tára egybehívott szent szövetkezethez, de nem mulasztotta el reakciósnak lenni — szö­vetség nélkül. Körülbelül ez az angol politika ma is.. Amiért az angol nép legföljebb annyiban hi­báztatható, hogv meghagyja sorsa intézését azok kezében, akik vizet prédikálnak és bort isznak, miközben egyre folyik a tömérdek és drága embervér. A nép Vére. Tapasztalhat­tuk, hogv nemcsak az ellenséges országok­ban, hanem itthon is sok képviselője akadt annak a nézetnek, hogv a német politika és hadvezetés áll a béke megkötésének útjában. Nekünk a hadvezetésről mindig az volt a vé­leményünk, hogv hivatásának jobban megfe­lel, ha távol tudja tartani az ellenséges had­sereget a honi földtől, mint ha nem. Politi­kát ímeg annyira, mint Hindenburg, a fran­cia és angol tábornokok is csinálnak. A né­met politika kérdése már nem ilyen egysze­rű és távolról sem világos ennyire. Khül­mannt elbocsájtották, mert azt merte mon­dani, hogy kizárólag fegyverekkel nem le­het a háborút eldönteni. Le kell ülni az asz­talhoz és el kell kezdeni tárgyalni. Akkor, a német hadsereg offenzívában és előrenyomu­lásban volt. Azóta az elcsapott külügyi ál­lamtitkár politikáját a német birodalom leg­előkelőbb emberei közül rehabilitálták töb­ben. Most az antant hadereje van offenzívá­ban és előnyomulóban. A német politika lap­jai akkor állnának előttünk nyitva és akkor olvashatnánk belőlük világosan, ha erre a rehabilitálásra nem lett volna szükség, ha K'hülmannt nem csapják el, ha a német béke­offenziva akkor indul meg, amikor sikeresen halad előre a harctéri offenzíva. * iA német szocialisták lapja érdekes le­leplezést közöl arról, hogv egv béketárgya­lás jó mederbe jutott előkészítő munkáját mint hiúsította meg az angol korímány, te­hát azok, akik beszédeikben tüzet Okádnak a militár izmusra, közben — nem föltétlenül szükségképen — militarjzálják nemcsak a saját országukat, hanem a féltvilágot — Euró­pa ellen. Mert itt mi vérzünk első sorban és legjobban, a német, a francia, a magyar, az olasz, az osztrák. Európa földje és hatalmas értékei pusztulnak kizárólag. Az angol kor­mány, mely nem csatlakozik a reakciós cé­lokat szolgáló szent szövetséghez, de reak­ciós. Az iineórialisták Németországban nem az egész kormányt tartják a kezükben, bár vezéreik magas állású, niagv befolyású em­berek. Angliában a miniszterelnök a legelső imcprialista. Németországban az imperialis­ták munkája nem ismer határt és akadályt, ha a hadsereg sikereket arat. A baj abban >'an, hogy ilyenkor az imperialistáknak is Javarészt ezek miatt az oko miatt vérzik még mindig Európa. A német alldeutsohok ési /van, uogy uyenKor az íniperranstaKnaiK is az angol hódító politika miatt. A felelősséget mindig van sikerük. Az angol politika irányi- még nekünk se szabad tehát kizárólag Né­tása kizárólag imperialisták kezében van. ' metországra hárítani. uütmaasuMtuia sattueaaitiBiuasiiabr-w ­Burián a háború folytatásának felelősségéről. — Félelem és gőg nélkül álljuk a védekező harcot. — Az ellenségnél is növekszik a béke híveinek száma. — Bűnös könnyelműség folytatni a háborút. ­Gróf Burián külügyiminiszter elmondot­ta nagy érdeklődéssel várt beszédét a né­metországi sajtó képviselői előtt. A mostani komoly helyzet emeli a beszéd jelentőségét. A külügyminiszter újból a központi hatal­mak békehajlandóságáról tett tanúságot és bűnös könnyelműségnek mondotta a hábo­rú folytatását. Hogy mégis a további bor­zalmak átkát kénytelen elviselni az emberi­ség, ezért az antantra hárítja a felelősséget a külügyminiszter. A részletökre nem tér ki gróf Burián, beszéde általánosságban mo­zog. Alkalmasint nem találta időszerűnek, hogy most — amidőn az antant a fegyverek győzelmével akarja eldönteni a háborút —• hiábavaló ajánlatokba bocsátkozzék. A beszédnek mindamellett van egy-két figyelemreméltó és mess'zehangzó gondolata is. 9 külügyminiszter azzal a kérdéssel for­dul az antanthoz, vájjon érdemes-e folytat­ni a háborút, még ha remény'volna is arra, hogy megsemmisítő hadicéljait megvalósit­hatja és kikiizdhetné a világ romjain a jövő paradicsomát. Gróf Burián bűnös könnyel­műségnek mondja a további vérontást és ez­zel a maga részéről megfelelt a kérdésre. Az antant hadicéljai oly mérhetlen áldozatokat követelnek, hogy a józan belátás a háború abbahagyására int. A külügyminiszter hízik abban, hogy ellenségeinknél növekedőben van ez a belátás. Jelentős része ínég a külügyminiszter beszédének, ahol a német szövetségről szól. Ez a szövetség — mondja — külpolitikánk­nak egyik fő alkotórésze lesz és a védekező békét biztosító céllal készült. A beszédnek rövid foglalata az, hogy bármikor készen állunk a békére, de letörni, megsemmisíteni nem engedjük magunkat. A béke azért ké­sik, .mert az antant még mindig bizik — és talán most leginkább — ennek a főhadicél­jának elérésében. BÉCS, szeptember 9. Azon az estélyen, amelyet a „Concordia" bécsi ujságirók és irók egyesülete hétfőn este rendezett a né­met birodalmi sajtó Bécsben tartózkodó kép­viselői részére, az egyesület elnökének, dr. Erlichnek a vendégekhez intézett üdvözlő szava után gróf Burián külügyminiszter a következő beszédet mondotta: — Engedjék meg a német sajtó nagyrabe­csült képviselői, akik hozzánk jöttek, hogy. a közös kormány nevében a legmelegebben üdvözöljem önöket és örömömet fejezzem ki afelett, hogy alkalmam nyilt hálás elisme­réssel adózni a német sajtónak az egész há­ború folyamán Ausztria-Magyarországgal szemben tanúsított valóban szövetségestársi magatartásáért. — Igen tisztelt Uraim! Nem akarok sok szót vesztegetni a sajtónak a világháború­ban tett érdemeiről. Oly gyakran méltányol­ták azokat hivatott helyen, hogy mindenki tudja, mily fényesen oldotta meg a sajtó ugy a német birodalomban, mint nálunk felada­tait a legsúlyosabb viszonyok között,-a há­borús törvények kényszere alatt és anyagi nehézségek közepette. Továbbá, hogy mily nagy érdemeket szerzett közös ügyünk kö­rül a lakosság informálása és felvilágosítá­sa, Ielkesitése és megnyugtatása körül, va­lamint a végrehajtó hatalom támogatásában kifejtett fáradságos tevékenységgel. Nem arra akarok utalni, hogy mennyire mélyen belevitte a német sajtó egész munkásságá­ba a szövetség gondolatát. Az a szövetség, amely bennünket a németekkel egyesit, nemcsak papír­ra irott dokumentum, amelynek klauzuláit pontosan teljesítjük. Ez a szövetség külpolitikai életünk szer­ves alkotórésze lesz. Ezért a szö­vetségnek egyetértően tervezett ki­építése nem a célszerűség véletlen kombinációja, hanem tisztán véde­kező békét biztosító céllal a logikus fejlődésen alapuló következmény. A szövetségnek ezt a szerves jellegét a német sajtó ennek a háborúnak a tüzpró­bájában mindig kiiejezésre, érvényre juttat­ta. Komoly pillanat az, amelyben Önök boz­/

Next

/
Oldalképek
Tartalom