Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-20 / 216. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szerkesztőség: SZEGED, KAi?ASZ-UTCfi 9 SZA/tt. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ARA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra .3.— K. SS gye. azám Ara I4 fillér. Ktadöhtvatal: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAm. A kiadóhivatal telefonja: 81. Szeged, 1918. VII. évfolyam, 2í6 szám. Péntek, szeptember 2Q. Egy jelentés. Amikor Balfour szónokol, Wilson válaszol vagy Clemenceau győzelmi mámortól ittasultan fogadkozik, bajos dolog e helyen a helyi közélelmezésről beszélni. Voltak, akik sokat vártak Burián békejegyzékétől. Nekik lett igazuk. Sokat tanulhattunk, nem annyira gyarapításának ez a modern módja, mentheti csak meg Szegedet a pótadóemeléstől és juttathatja a hatóságot olyan uj, tekintélyes és állandó bevételi forrásokhoz, amelyekből1 a fejlődéssel szemben támasztott egyre nagyobb igényeket kielégíteni lehet. Balogh Károly érdemes és értékes munkát végez a város szolgálatában. Működése törvényhatósági életünkben maradandó nyomokat hagy. Háborús tájszólással igy mondanánk: nélkülözhetetlen és pótolhatatlan. Erényei hibáit magasan túlszárnyalják. Az eredményiektől, amelyekre hivatkozhatik, nem lehet megtagadni az elismerést. a békejegyzékből, mint a nyomán négy nap óta kavargó eseményekből. Az is sokat tanulhatott, aki elég naiv volt azt hinni, ihogy most már béke lesz vagy közelebb jutottunk a békéhez. Miután ma már mindezt mindenki megállapíthatja, bátrak leszünk áttérni arra, amiből megélünk, szerény százezren azok közül, akik — a dicső nyugati kultura elévülhetetlen dicsőségére — gránát- vagy éhhalálra vagyunk kárhoztatva. Négy nap óta fekszik a tanács előtt, íhogv onnan a közgyűlés elé kerüljön, a közélelmezési tanácsnok jelentése az idei év első feléről. Maga a jelentés nem alkalmas arra, hogy véleményt alkossunk a közélelmezési hivatal működéséről. A 'számok és adatok sokaságát az Íróasztalon hagyva, ki kell menni az életbe, meg kell nézni a szegény emberek háztartását, nemcsak a hivatalban, hanem a magánosoknál is tudakozódni keli, hogy egyenlő-e az elosztás és be kell állni a sorba, ácsorogni kell az egyes osztályok előtt, hogy megtudjuk, rendben van-e minden. A jelentés és az élet adatainak egybevetéséből alakulhat ki csak alapos vélemény arról, hogy milyen/ a közéleknezés Szegeden. Hibák vannak, az kétségtelen, különösen egyes cikkek, például a zsir és szalonna, el1árusitása körül. Lehetetlen félnapokon át tartó ácsorgásra kárhoztatni az embereket. Ugyanilyen hiba az is, amikor ráparancsolnak a polgárságra, hogy 20-ig mindenki jelentkezzék hizlalási engedélyért, de nem történik gondoskodás arról, hogy kellő számú személyzet végezze az összeírást. Ezért van aztán, hogy addig, mig rájuk kerül a sor, órákon át kénytelenek várakozni olyanok, a kiknek azon kivül, hogy élelmiszer után kell futkosniok, más foglalkozásuk is van. Szóval: az ellátás technikáját csiszolni, tökéletesíteni kell. Ki tudja, hány háborús hónapra vagy évre van még kilátás. Amellett, hogy mindig éhesebbek teszünk és egyes élelmiszerek egyre jobban fogynak, az idegeink is folyton kopnak. Hivatalnok és közönség egyre idegesebb és türelmetlenebb. Tompitani kell az összeütközés lehetőségét. A közönség ellátásáról egyébként jobban és előrelátóbban gondoskodik a közélelmer zési hivatal, mint az ország bármelyik intézménye. A legtöbb élelmiicikkel legalább ugy el vagyunk látva, mint akármelyik város. És egyes fontos szerepre hivatott osztályok létesítésével vezetett Szeged. Helyes az a rendszer, amely károsodástól, nagy anyagi veszteségektől meg akarja óvni a várost, természetesen nem csaphat át ez a szellem az ellenkező végletbe sem: a közélelmezési hivatal nem lehet — üzlet. A mienk nem is az, de elévülhetetlen érdemeket szerzett akkor, amikor abból a.haszonból, amely a hatalmas forgalomhoz mérten elenyészően csekély, akár vásárlás, akár alapítás révén gyarapítja a város vagyonát és azt virágzó üzemekhez juttatja. A községi vagyon és jövedelem Wilson válasza a békejegyzékre. - Nem foglalkozik semmiféle javaslattal oly ügyben, mire nézve álláspontját és szándékait már kifejtette. — A svéd követ az Egyesült-Államok kormányának megbízásából ma átadta Wilson válaszát az osztrák-magy'ar békejegyzékre. A válasz az előző jelentések után nem keltett meglepetést. Wilson, aki mestere a szónak és a bölcselkedő fejtegetéseknek, spártai rövidséggel végez a jegyzékkel. Néhány udvarias szó után egyszerűen kijelenti, hogy fölöslegesnek tart minden tárgyalást oly ügyben, amelyre nézve véleményét már kifejtette. Ez a válasz tehát azt jelenti, hogy Wilson csalhatatlan és szent és sérthetetlen 14 pontját el kell fogadni, különben nem lesz béke. Ezek után az antant válasza sem lehet reménykeltőbb. Hindenburg hadseregparancsot adott ki, amelyben az ellenség győzelmi mámorával szemben kijelenti, hogy a német hadsereg legyőzhetetlen. Fontos része a hadseregparancsnak, ahol Hindenburg arról szól, hogy a békejegyzéket Németország előzetes beleegyezésével és Helyeslésével küldötte meg Burián a hadviselő államoknak. A helyzet ugy látszik, — minden jobb akaratunk ellenére — ugy alakul, hogy ismét Hindenburgnak kell az ügyek élére állani. A békejegyzék sorsáról szóló legújabb jelentések a következők: Bécs, szeptember 19. A bécsi svéd követ kormánya megbizásábói a cs. és kir. külügyminisztérium tudomására hqzta az amerikai Egyesült-Államok kormányának a folyó hó 14-iki osztrák-magyar jegyzékre adott válaszát. A válasz szövege a következőképpen hangzik: Van szerencsém szeptember ló-iki átiratának vételét elismerni, amely az osztrákmagyar kormánynak valamennyi hadviselő állam kormányához intézett erre irányuló ja* vaslatát tartalmazó jegyzéket közölte velem, hogy a kormányok a béke általános alapelvei felől folytatandó megbeszélésre megbízottakat küldjenek ki. Amellett javasolja a jegyzék a delegáltaknak erre irányuló megbízását, hogy kormányaiknak az alapelvekről való föfogását tudomására hozzák, hasonló közléseket hallgassanak meg, valamint nyilt és őszinte fölvilágosítást kérjenek, adjanak mindazon pontokról, amelyeket precizirozni! szükséges. Erre válaszolva tisztekkel értesítem, hagy a közlésnek. túrt almát az e\tiök elé terjesztettem, aki meigbizátt azzal, hogy tudtul adjam, hogy az Egyesült-Államok kormányai az osztrák-magyar kormány kezdeményezésére csak egy választ vél \adhdtni: Az Egyesült-Állanto\k kormánya Ismételten a legteljesebb áyiltsággfjl áUapitótta meg azokat av föltételeket, amelyék melléit 'óz Egyesült-Államok a békekötést mégfoityplds tárgyává teszik. Az EgyesüU-Államok kof/ndnya nem tud, riem akár semmifék jegyzékkel, jaééslaUal foglatkózni oly ügyben, mire nézve állás pótdíját és Szándékait annyira kifejtette. , Lansing. Hindenburg hadseregparancsa a békejegyzékről. — „Be fogjuk bizonyítani az ellenségnek, hogy a német hadsereg legyőzhetetlen." Berlin, szeptember 19. Hindenburg vezértábornagy a hadrakelt sereghez a következő hadseregparancsot intézte: A magyar és osztrák kormány valamennyi hadviselő félhez javaslatot intézett a béke helyreállítása céljából. Nevezetesen: egyelőre nem kötelező megbeszélések foly( tatására. De a küzdelem ezáltal nem szenve-