Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-20 / 216. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szerkesztőség: SZEGED, KAi?ASZ-UTCfi 9 SZA/tt. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ARA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra .3.— K. SS gye. azám Ara I4 fillér. Ktadöhtvatal: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAm. A kiadóhivatal telefonja: 81. Szeged, 1918. VII. évfolyam, 2í6 szám. Péntek, szeptember 2Q. Egy jelentés. Amikor Balfour szónokol, Wilson vála­szol vagy Clemenceau győzelmi mámortól ittasultan fogadkozik, bajos dolog e helyen a helyi közélelmezésről beszélni. Voltak, akik sokat vártak Burián békejegyzékétől. Nekik lett igazuk. Sokat tanulhattunk, nem annyira gyarapításának ez a modern módja, ment­heti csak meg Szegedet a pótadóemeléstől és juttathatja a hatóságot olyan uj, tekintélyes és állandó bevételi forrásokhoz, amelyekből1 a fejlődéssel szemben támasztott egyre na­gyobb igényeket kielégíteni lehet. Balogh Károly érdemes és értékes mun­kát végez a város szolgálatában. Működése törvényhatósági életünkben maradandó nyo­mokat hagy. Háborús tájszólással igy mon­danánk: nélkülözhetetlen és pótolhatatlan. Erényei hibáit magasan túlszárnyalják. Az eredményiektől, amelyekre hivatkozhatik, nem lehet megtagadni az elismerést. a békejegyzékből, mint a nyomán négy nap óta kavargó eseményekből. Az is sokat ta­nulhatott, aki elég naiv volt azt hinni, ihogy most már béke lesz vagy közelebb jutottunk a békéhez. Miután ma már mindezt minden­ki megállapíthatja, bátrak leszünk áttérni arra, amiből megélünk, szerény százezren azok közül, akik — a dicső nyugati kultura elévülhetetlen dicsőségére — gránát- vagy éhhalálra vagyunk kárhoztatva. Négy nap óta fekszik a tanács előtt, íhogv onnan a közgyűlés elé kerüljön, a köz­élelmezési tanácsnok jelentése az idei év el­ső feléről. Maga a jelentés nem alkalmas ar­ra, hogy véleményt alkossunk a közélelme­zési hivatal működéséről. A 'számok és ada­tok sokaságát az Íróasztalon hagyva, ki kell menni az életbe, meg kell nézni a szegény emberek háztartását, nemcsak a hivatalban, hanem a magánosoknál is tudakozódni keli, hogy egyenlő-e az elosztás és be kell állni a sorba, ácsorogni kell az egyes osztályok előtt, hogy megtudjuk, rendben van-e min­den. A jelentés és az élet adatainak egybe­vetéséből alakulhat ki csak alapos vélemény arról, hogy milyen/ a közéleknezés Szege­den. Hibák vannak, az kétségtelen, különösen egyes cikkek, például a zsir és szalonna, el1­árusitása körül. Lehetetlen félnapokon át tar­tó ácsorgásra kárhoztatni az embereket. Ugyanilyen hiba az is, amikor ráparancsol­nak a polgárságra, hogy 20-ig mindenki je­lentkezzék hizlalási engedélyért, de nem tör­ténik gondoskodás arról, hogy kellő számú személyzet végezze az összeírást. Ezért van aztán, hogy addig, mig rájuk kerül a sor, órákon át kénytelenek várakozni olyanok, a kiknek azon kivül, hogy élelmiszer után kell futkosniok, más foglalkozásuk is van. Szó­val: az ellátás technikáját csiszolni, tökélete­síteni kell. Ki tudja, hány háborús hónapra vagy évre van még kilátás. Amellett, hogy mindig éhesebbek teszünk és egyes élelmi­szerek egyre jobban fogynak, az idegeink is folyton kopnak. Hivatalnok és közönség egy­re idegesebb és türelmetlenebb. Tompitani kell az összeütközés lehetőségét. A közönség ellátásáról egyébként jobban és előrelátóbban gondoskodik a közélelmer zési hivatal, mint az ország bármelyik intéz­ménye. A legtöbb élelmiicikkel legalább ugy el vagyunk látva, mint akármelyik város. És egyes fontos szerepre hivatott osztályok lé­tesítésével vezetett Szeged. Helyes az a rendszer, amely károsodástól, nagy anyagi veszteségektől meg akarja óvni a várost, ter­mészetesen nem csaphat át ez a szellem az ellenkező végletbe sem: a közélelmezési hi­vatal nem lehet — üzlet. A mienk nem is az, de elévülhetetlen érdemeket szerzett akkor, amikor abból a.haszonból, amely a hatalmas forgalomhoz mérten elenyészően csekély, akár vásárlás, akár alapítás révén gyarapít­ja a város vagyonát és azt virágzó üzemek­hez juttatja. A községi vagyon és jövedelem Wilson válasza a békejegyzékre. - Nem foglalkozik semmiféle javaslattal oly ügyben, mire nézve álláspontját és szándékait már kifejtette. — A svéd követ az Egyesült-Államok kor­mányának megbízásából ma átadta Wilson válaszát az osztrák-magy'ar békejegyzékre. A válasz az előző jelentések után nem keltett meglepetést. Wilson, aki mestere a szónak és a bölcselkedő fejtegetéseknek, spártai rövid­séggel végez a jegyzékkel. Néhány udvarias szó után egyszerűen kijelenti, hogy fölösle­gesnek tart minden tárgyalást oly ügyben, amelyre nézve véleményét már kifejtette. Ez a válasz tehát azt jelenti, hogy Wilson csal­hatatlan és szent és sérthetetlen 14 pontját el kell fogadni, különben nem lesz béke. Ezek után az antant válasza sem lehet remény­keltőbb. Hindenburg hadseregparancsot adott ki, amelyben az ellenség győzelmi mámorával szemben kijelenti, hogy a német hadsereg legyőzhetetlen. Fontos része a hadseregpa­rancsnak, ahol Hindenburg arról szól, hogy a békejegyzéket Németország előzetes bele­egyezésével és Helyeslésével küldötte meg Burián a hadviselő államoknak. A helyzet ugy látszik, — minden jobb akaratunk elle­nére — ugy alakul, hogy ismét Hindenburg­nak kell az ügyek élére állani. A békejegyzék sorsáról szóló legújabb jelentések a következők: Bécs, szeptember 19. A bécsi svéd követ kormánya megbizásábói a cs. és kir. külügy­minisztérium tudomására hqzta az amerikai Egyesült-Államok kormányának a folyó hó 14-iki osztrák-magyar jegyzékre adott vála­szát. A válasz szövege a következőképpen hangzik: Van szerencsém szeptember ló-iki át­iratának vételét elismerni, amely az osztrák­magyar kormánynak valamennyi hadviselő állam kormányához intézett erre irányuló ja* vaslatát tartalmazó jegyzéket közölte ve­lem, hogy a kormányok a béke általános alap­elvei felől folytatandó megbeszélésre meg­bízottakat küldjenek ki. Amellett javasolja a jegyzék a delegáltaknak erre irányuló meg­bízását, hogy kormányaiknak az alapelvekről való föfogását tudomására hozzák, hasonló közléseket hallgassanak meg, valamint nyilt és őszinte fölvilágosítást kérjenek, adjanak mindazon pontokról, amelyeket precizirozni! szükséges. Erre válaszolva tisztekkel értesítem, hagy a közlésnek. túrt almát az e\tiök elé ter­jesztettem, aki meigbizátt azzal, hogy tudtul adjam, hogy az Egyesült-Államok kormányai az osztrák-magyar kormány kezdeményezé­sére csak egy választ vél \adhdtni: Az Egyesült-Állanto\k kormánya Ismétel­ten a legteljesebb áyiltsággfjl áUapitótta meg azokat av föltételeket, amelyék melléit 'óz Egyesült-Államok a békekötést mégfoityplds tárgyává teszik. Az EgyesüU-Államok kof/ndnya nem tud, riem akár semmifék jegy­zékkel, jaééslaUal foglatkózni oly ügyben, mire nézve állás pótdíját és Szándékait annyira kifejtette. , Lansing. Hindenburg hadsereg­parancsa a békejegyzékről. — „Be fogjuk bizonyítani az ellenségnek, hogy a német hadsereg legyőzhetetlen." ­Berlin, szeptember 19. Hindenburg ve­zértábornagy a hadrakelt sereghez a követ­kező hadseregparancsot intézte: A magyar és osztrák kormány vala­mennyi hadviselő félhez javaslatot intézett a béke helyreállítása céljából. Nevezetesen: egyelőre nem kötelező megbeszélések foly­( tatására. De a küzdelem ezáltal nem szenve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom