Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-19 / 215. szám

iSzeged, 1918. szeptember 19. DÉLMAGYARORSZÁG o 1945 tonna osztrák és porosz szenet utaltak ki szeptemberre Szegednek. (Saját tudósítónktól.) Alapos és körülte- | kin tő előkészítés után sikerült a szegedi közüzemek és közönség zavartalan szénellátását — előreláthatólag — egész télre biztosítani. Vázsonyi Jenő, a szénügyek kormánybiztosa ugyanis értesítette a helyi szénelosztó bizottságot, hogy a város közintézményei és kereskedői részére szeptember hónapra a következő mennyiségeket utalták ki: állami tisztviselők beszerzési csoportja 50 tonna szén, postahivatal tisztviselői kara 50 tonna szén, polgármesteri hivatal 10 tonna szén, posta- és távirdahivatal 15 tonna koksz, városi gőzfürdő 50 tonna szén. városi közkórház 10 tonna koksz, városi gyermekkórház 10 tonna koksz, szemkórház 10 tonna koksz, dermatológiai kórház 40 tonna szén, vízmüvek 80 tonna szén, közvágóhíd1, jéggyár 80 tonna szén, gázgyár 900 tonna szén. közúti! vasút 125 tonna szén. Szenet és kokszot utaltak ki ezen kivül egyes konviktusok és a következő kereskedők részére: Vértes Miksa, Bach Jenő és testvére. Popper utóda, Klein B. Vilmos, Eszes Mátyás és Viderker Pál. A kiutalt szénmennyiség összesen 1945 tonna és részben porosz, részben osztrák. Kiutaltak ezen kivül a város közüzemei és kereskedői részés£_10ű tonna lupényi és 300 tonna tatai szenet, a Szegeden állomásózó katonaság számára pedig 250 tonna tatai szenet. A kormánybiztosnak a szénelosztó bizottsághoz intézett leirata igy végződik: — A következő havi kiutalások a rendelkezésre álló porosz és osztrák szénmen-nyiségek .mérvéhez képest előreláthatólag hasonló keretekben fognak mozogni, ugy, hogy a város lakosságának, valamint a közintézményeknek fütőszénszüikséglete a legszigorúbb takarékossági szempontok figyelembevétele mellett kielégitcit fog nyerhetni. Vértes Miksától, a helyi szénelosztó bizottság előadójától nyert értesülésünk szerint a város fényesen el lesz látva, ha minden hónapra kiutalják és zavartalanul leszállítják a szeptemberre megállapított mennyiséget. A tapasztalat eddig az, hogy az egyes hónapkora kiutalt mennyiségeiket a kiutalás után rövidesen leszállitják. A közönség szénellátásának ügyéhez tartozik még, hogy a légszeszgyár havonkint 300 tonna kokszot termel. Ezt kizárólag Szegeden hozzák forgalomba. Természetesen a helyi szénelosztó bizottság ezt is számitásba vette, amikor a szükségletet és a rendelkezésre álló mennyiséget megállapította. A légszeszgyár ez idő szerint szénnel kitűnően •ej van látva, a mostani mennyiségből is január végéig fenn tudná tartani üzemét. Az előjelek tehát nagyon biztatók. Ha valahol zökkenőt nem kap a dolog, az idei — sajnos, ismét háborús — télen leszünk legjobban ellátva valamennyi háborús tél közül. Ebben a hatóság és a helyi szénelosztó bizottság előadóijának kétségtelenül érdemes munkássága mellett dr. Pálfy József országgyűlési képviselőnek van a legnagyobb érdeme. tá>t várt. Ugy a mi, mint a küjföld népeit eddigi sikereink nagyon is elkényeztették és a folytatáshoz fűzött reménységek némiképpen csalódást hoztak. A nép bizalma azonban nem rendült meg és továbbra is szilárdan meg van győződve, hogy a német hadsereg unaüalniasan meg fogja állani a helyét. Nincs már messze az idő, amidőn a diadalmi mámorban ujjongó antant meggyőződhetik erről. Ezután beszélgetésünk a Németország és Magyarország, jobban mondva, a németek és magyarok közötti -viszonyára terelődött. Magyarországon tett utazásai révén őexcellenciája megismerhette az országot és népét és a háború igen fontos eredményének itéli, hogy a két nép közelebbről megismerte egymást és nagyjában eltüntette azt a hamis fölfogást, amely a magyar népet egészen hamis fénybe helyezte a németek szemeiben. Németországban ma már tudják és ismerik Magyarország jelentőségét, teljesítményeit, tudását, tehetségét és értékelni tudják a magyar katona hősiességét, bátorságát. Ennek a megismerésnek természetesen nem maradd hatnak el a szociális hatásai sem. Irinyi Jenő. A szegedi kamara elnöke a tőkeemelések korlátozásáról A Honi Ipar legutóbbi száma a tőke* emelések korlátozásáról nagyértékü hozzá* szólásokat közöl az ország ipari életének több kitűnőségétől. Wimmer Fülöp a következő nyilatokzatot adta közre: — A szóbanforgó rendeletnek a bankokra és pénzintézetekre nézve igenis van okadatoltsága, mert nem egyszer történt, hogy ezek az intézetek minden szükség nélkül, egyszerűen rivalitásból, hiúsági okokból lényegesen emelték tőkéjüket, aminek aztán — természetesen mindig normális viszonyokat feltételezve — az a hátránya is elő szo* kott állani, hogy az illető pénzintézetek ezeknek a tőkéknek kellő elhelyezését forszírozni kénytelenek, könnyebben belemennek bizonyos nem egész megfelelő üzletekbe, aminek azután veszteségek és hátrányos következmények járnak nyomában. Ezen a téren tehát — természetszerűleg feltételezve azr, hogy a kormány csak az ilyen nem indokolt tőkefelemelésekre vonatkozó engedélyeket fogja megtagadni és szolid, indokolt terjeszkedésnek elejét venni nem fogja, — a rendelet ellen kifogást emelni alig lehet. Egész másképp áll a rendelet hatályának kiterjesztése az iparválatatokra. Ennek indokolt voltára nézve sem a kormány hivatalos kommünikéjében, sem az egész sajtóban történt tárgyalás alkalmával egyetlen egy elfogadható érvet sem nem hallottam, sem nem olvastam, de ilyen nincs is. Nem ismerek esetet és nincs rá kázus, hogy egy iparvállalat szükség nélkül emelje alaptőkéjét és az, adószempontok sem vihetik az iparvállalatokat erre rá, mert az adó szempontjából elért előny nem lehet akkora, hogy jóvá tegye azt a hátrányt, hogy az iparvállalat az üzem áltál elérhető hasznot szükség nélkül egy nagyobb tőkére kénytelen elosztani, mint amilyen nel már rendelkezik. A rendeletnek az iparvállalatokra nézve csakis hátrányos következménye lehet, még akkor is, ha mint felteszem, az indokolt kérvényeket kedvezően fogják elintézni, merr egy iparvállalatnál minden nap előfordulhat olyan tranzakció, amely uj tőkét igényei. Ebbe pedig az illető vállalat bele nem mehet i szükséges tőke megszerzésének bizonytalan voltánál fogva. Feltétlenül követelnünk kell tehát az iparvállalatok immunizálását a rendelet hatálya alól. "tmmwu, —»• Egy német tábornok a nyugati frontról és a német nép hangulatáról. — A Délmagyar ország bécsi munkatársától. — Bécs, szeptember 18. Wedel gróf bécsi nagyikövet -vendégszerető házában alkalmam nyílott a ma legaktuálisabb témájáról: a nyugati front jelenlegi helyzetéről, a német hadsereg egyik kiváló tábornokával: Franké altábornagygyal hosszasabban elbeszélgetni. A generális a porosz hadügyminisztériumnak meghatalmazottja az itteni hadügyminisztériumban. A m-ult évi harcokban még maga is részt vett, alapos ismerője tehát az ottani viszonyoknak s annak a terepnek, amelyen ma a némtet csapatok elhelyezkednek s a mely nagyjában megegyezik azzal a vonallal,' amit a német csapatok az 1917-iki nagy harcok után megszállották. A tábornok Cramont generálissal együtt a házigazdával beszélget, az utóbbi ujabban érkezett vendégei fogadására siet. Rég volt ily, mozgahnas az élet a német követség Metterniöh-utcai palotájában. Wedel grófné, a nagykövet neje és két fiatal, szép leánya rendkívüli szeretetreméltósággal fogadják vendégeiket, akik a mesés kincsekkel megrakott szalonokban helyezked nek el. A szeretetreméltó fogadtatásban együtt versenyeznek velük Stolberg hercegnő és Kaufmann követségi tanácsos felesége. A hölgyek graciozitása nyomban száműz minden feszélyességet s a legnagyobb kedélyesség jellemzi a különböző csoportok társalgását. A grófné rendkívül szívesen beszél Budapestről, amelyet ottani tartózkodása idejéből alaposan ismer. És nem volnánk Bécsben, ha a beszélgetés' az első öt percen belül az élelmezési problémára, az élelmiszerekre nem terelődne át. Hiába, ez itt még a legelőkelőbb szalonokban is a legaktuálisabb és a legfontosabb téma. Amidőn Franké tábornoknak történt bemutattatásom után beszélgetni kezdünk, megint csalk az élelmezési kérdés az, ami először szóba jön. Fejtegetéseiből megtudom, hogv a német termés általában véve jó, különösen ami a gabonanemüeket illeti, de a burgonyatermés az idén gyöngébb volt, mint az előző évben. Minden intézkedés megtörtént azonban, hogy a lakosság ellátásában semminemű zavarok ne lépjenek föl és az antantnak ezirányban táplált reményei ez évben épp oly alaptalanok lesznek, mint eddigelé. Beszélgetésünk ezután a hadihelyzetre tért át. Őexcellenciája megemlítette, hogy ma már teljes nyugalommal Ítélhetjük meg a nyugati front hadihelyzetét. A német fegyvereik megszállották ama vonalakat, amelyeket védeni akarnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a mozgóháboru megszűnik és az egész vonal ismét megmerevedik. Hindenburg elsőnek alkalmazta a rugalmas, az -elasztikus frontot és ez igen jól be is-vált. Ezt a frontot nagyjában azzal jellemezhetjük, hogy az első frontvonalakon állandó, tartós harcot folytatunk, ugy, hogy ezeket csupán gyöngébb csapattömegek tartják megszállva, melyeknek föladata a támadások fölfogása, a tulajdonképpeni védelem azonban csak a hátsóbb vonalakban történik. Veszteségeink eddigelé -meglehetősen csekélyek. Erre megjegyeztem, hogy az antant erről éppen az ellenkezőjét állítja. — Igen, tudom. Ez azonban nem változtat a tényeken. Veszteségeink meg sem közelitik azokat az adatokat, melyeket az antant világgá kürtöl. Aki ismeri a franciákat, az nem is csodálkozik azon, hogy ilyen eszközökkel dolgoznak; csakhogy a harcikedvet fenntarthassák, minden eszközhöz, a legbecstelenebbhez is hozzáfolyamodnak. — Milyen a hangulat Németországban? — kérdeztem. — Az utóbbi hetek eseményei természetesen nem maradhattak minden hatás nélkül!, annál is inkábbb, mert a nép egy része a tavaszon elért sikerek után nem ilyen fodytaHajöszülés ellen csakis az ártalmatlan Leinzinger-féle „Hajrestorert" használja. Ára 2.— K. Kapható Leinzinger Gyula gyógyszertárában Szeged Széchenyi-tér.