Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-19 / 215. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1918. szeptember 19. Szegeden Í5 állítson fel az állam tisztviselő konyhákat (Saját tudósít ónktól.) A tisztviselők szo­ciális és jóléti érdekeit éber szem előtt tartja a Délmagyarország, tehát mi sem tenmésze­hesebb, minthogy minden őly apró, vagy nagy kérdést, amely ezeket az érdekeket sze­gedi vonatkozásban is érinti, szóváteszünk. A mai nehéz megélhetési viszonyok kö­zött nem első izben mutatunk rá a tisztvise­lők ellátásának rendezetlen kérdéseire. Most némi praktikus és komoly fo,urnáját látjuk a legfontosabb kérdés megvalósulásának, a tisztviselőkonyhák feláll,itásának. A kormány Budapesten egyelőre hat tisztviselőkonyhát rendeztetett be és nyit meg október első nap­jaiban. Az ellátásra szoruló és váró tisztvise­lők közül —• számszerint mintegy 50.000 a fővárosban — eddig 13.000-en jelentkeztek és a jelentkezések szakadatlanul folynak. Az ét­kezés árát, a jelenlegi árviszonyok mellett, a lehető legszociálisabb alapon állapították [meg. Egy ebéd, három .fogás, hússal, 2 ko­rona. Hus nélkül íl korona 20 fillér. Ez árban kielégítő és az ételek adagmennyisége, válto­zatossága is ugy van megállapítva, hogy a tisztviselők igényei kielégi tésre leljenek, aimi ily nagyméretű tömegéleilmezés mellett köny­nyen meg is történhet. Sürgős ezzel kapcsolatosan a szegedi tiszt­viselők ellátásának rendezése is. Nemcsak a budapesti tisztviselők robotolnak, éheznek és nyomorognak. Nemcsak a fővárosi tisztvise­lők körében lappang az ellátatlansággal és nehéz megélhetési viszonyokkal karöltve járó kinos nyugtalanság érzése, súlya, hanem a •MnmaummiiaaimaiaiuiMiOsnHinmHnaii Jfosszúnap Szigeten. • Máramarosszigeti liosszunap: régi emlék szivemben, amely rokonságot tart minden földi bánattal, borongással, elnyomott és szen­vedő fajták gyászával, komor költészetével. A kis Tisza zölden csillogó vize felett fekete kaftános, bus raj imádkozott a vörhenyes ködbe borult kelet felé fordulva, a szefárd templom mélyén ezerévjes panaszok zokog­tak, Isten egykori választott népének szám­űzött fiai siratták a régi fényt, az elveszett Siont. Vers született akkor szivemben, egy régi szürke kötet reneszánsz betűi őrzik. Az Ur 1918-ik esztendejében azt olvassuk, hogy egy hetyke hadnagy katonai rendlőrlegények­kel veszi körül a zsidók templomait, szuro­nyok merednek az áhítatos hívekre, az Isten dicséretére harsány vezényszavak felelnek, puskatus és káromkodás. A rókának barlang­ja vagyon és az Ember fiának a templomban sem lehet fejét nyugton lehajtania. A názá­reti fehér Ember ezért élt, ezért szenvedett és ezért balt meg a koponyák hegyén, minden­kiért, az ellenségeiért, a gyilkosaiért is, rór maiakért, pogányokért, zsidókért, hogy- kései utódai a gyűlölet üszkét dobják a másdk tem­plomára? A távoli Tiszaeszlár nagy pöre kí­sért, a leköpött Zola emléke, papi fejedelmek és zsoldosok újra áldozatot keresnek Barabás helyett, -a világ bűneit megint rá akarják kenni ártatlan valakikre, a szent inkvizítor ismét, azt tanácsolja a názáretinek: Bízd rám, majd én rendet csinálok a karddal. A króni­i vidéki tisztviselők körében is. A szegedi köz­ös magántisztviselőknek épen ugy nem jut 20—25 korona naponta -a 4—5 tagu család piactól való ellátására, mint a fővárosi tiszt­viselőknek. Sőt megkérdeztünk egy egész -se­reg különböző rendű és rangú köztisztviselőt, aikik egyértehnüleg a legőszintébb nyíltsággal vallották be, hogy a napi ellátásukra 4—12 koronánál főbb nem telik, sőt még annyi sem. A jelenlegi árak mellett igen könnyű ki­számítani, hogy a szegedi piacon 4—42 koro­náért mit és 'mennyi árut lehet vásárolni egy 4—5 tagu család részére. Akkor tehát, ami­kor a kormány Budapesten kötelességének tartja a tisztviselőkonyhák felállítását, ne fe­ledkezzék meg a nagy vidéki városok tiszt­viselőiről se, aikik épen ugy nyomorognak, mint a fővárosiak. iSzeged az ország második városa a tiszt­viselők létszáma tekintetében is. Itt tehát az egyenlő elbánás elvénél fogva is, épen ugy kötelessége a kormánynak a tisztviselők ügyé­neik, ellátásának felkarolása, mint az ország centrumában. Itt is robot, nehéz munkát vé­geznek a tisztviselők, itt is felőrlődnek az erők és idegek és itt is épen olyan mostohán vannak fizetve az állam alkalmazottai, mint szerte az országban. [Praktikus, olcsó, tiszta és kielégítő tiszt­viselőkonyhákat, nem egyet, hanem legalább kettőt kérünk, követelünk Szegeden is az ál­lam kitűnő alkalmazottai részére, akik eleget nyomorogtak már. kás vérző szívvel irja le ezeket, a világ nagy őrültsége még ujabb bajokat csinál és egyre kevesebb remény dereng ,az őszi ködös látó­batáron. Hosszunapja az Embernek, mikor jön már föl csillagod? (j.) Máramarossziget, szeptember 18. A hosz­szunapon Máramarossziget összes zsidótem­plomait ós imaházait' katonai rendőrség fog­ta körül és többeket letartóztatott, akiknél éppen az ünnepek miatt nem volt igazolvány. A hitközség elnöke iKrecsfalusi polgár­mesterhez fordult panasszal, de mikor vissza­ment a templomba, a katonaság nem engedte be. A szefárd hitközség nagytemplomában dr. Damzig Samu főrabbi megszakította az ájtateskodást és felkérte a katonaság parancs­nokát, hogy a kordont vonja vissza, mert ő felelősséget vállal minden, a templomban imádkozó hívéért. Pocs hadnagy, a kirendelt katonaság parancsnoka a kérésnek nem tett eleget, amire a főrabbi igen előkelő híveivel, köztük dr. Heller városi főorvossal a távollevő főispánt helyettesítő Szabó József alispánhoz fordult, de a katonai rendőrség a küldöttsé­get körülfogta és szuronyt szögezett. Báró Schilling altábornagy időközben ér­tesült az esetről és a katonaságot azoúnal be­vonatta. A többi imaház előtt a katonaság puskatussal terrorizálta a zsidóságot, mire a zsidóság vezetői felkeresték Szabó alispánt és Krecsfalusi polgármestert, akik magukévá tették a polgárság sérelmét és teljes orvoslást és elégtételt Ígértek- E célból lekeresték Schil­ling altábornagyot, aki sajnálkozását fejezte ki az eset felett és kijelentette, hogy mindez az ő tudta nélkül történt és a legszigorúbb vizsgálatot fogja megindítani. A mélyen megsértett hitközség távirati­lag panaszt lett a királynak és a kormány­nak, valamint a távollevő főispánnak és a súlyos serelem orvoslását és elégtételt kértek. A táviratokat a város polgármestere is alá­irta. (Magyar Távirati Iroda.) Nincs kancellárválság Berlin, szeptember 18. A Germania par­lamenti körökből a következőket jelenti: A berlini szenzációt kereső sajtó azt ter-. j esz ti, hoyy kancellárválság vagy kormány­válság van. Ennek a sajtónak és a mögötte állóknak üzelmei nyugtalanítják a 'közvéle­ményt. íme, egy példája e sajtó munkájá­nak; A mult szerdán a többségi pártok bi­zottsága pártközi ülést' tartott, amelyet dél­előtt tizenegy órára hívtak össze, de közbe­jött akadályok miatt délután két órára ha­lasztották el. Amikor a bizottság tagjai két órakor összeültek, a B. Z. am Mittag már tu­dósítást közölt a délelőtt egyáltalán meg sem tartott ülésről. A B. Z. am Mittag szeptember 16-iki számának egy másik teljesítménye az a kö­rülmény, melyet a többségi pártok képvise­lőinek tanácskozásáról hozott. A tanácsko­zást szombaton tartották a kancellárnál és azon gróf Burián békemditváríyáról Volt szó. A 'lap kedvetlenül ugyan, de kénytelen volt megállapítani, hogv a birodalmi kancellár és a többségi pártok között a bécsi békeindit­vány ügyében való állásfoglalás tekintetében egyöntetűség uralkodik;, hogy a birodalmi kancellár hajlandó az indítványozott tár­gyalásokon részt venni, miként ezt a Nord­deutsche Allgemeine Zeitung is bejelentette. Ezek megállapítása után azonban a lap nem mulasztja el. hozzáfűzni, hogy ennek az egy­öntetűségnek „ellenére" is a kancellár a ta­nácskozás menetéből kénytelen volt azt a benyomást szerezni, hogv a többségi pártok vezetői nagyon el voltak kedvetlenedve a miatt a mód miatt, ahogyan a birodalmi kan­cellár a többségi pártokhoz való bizalmi vi­szonyát erős próbának tette ki, azzal, hogy a műit hetek diplomáciai eseményeiről még per tangentem sem tájékoztatta őket. a, többségi pártok állítólagos kedvetlensége a valóságban azonban nincsen meg, csak a hír szerzőjének véleménye szerint van. Ami a birodalmi kancellár „legközelebbi barátait" illeti, az állítólagos kedvetlenségről már azért sem lehet szó, mert a kancellár nem mulasz­totta el az informálást. Az a körülmény, hogy a B. Z. am Mittag és sugalmazója er­ről az információról semmit sem tud, nem változtat a dolgon. (Aí. T. I.) NAGY BUTORÁRUHÁZ. Régi elismert kárpitos üzletemet és műhelyemet kibővítve egy nagy bútoráruházzal, melyet a Kárász-utca és Klauzál-tér sarkán (Gaá!-palota) megnyitottam, hol a legjobb kivitelű uriszaionok, ebédlők, hálószobák, ugy mint teljes lakberendezések méltányos árakban kaphatók. Tisztelettel Braun Mihály.

Next

/
Oldalképek
Tartalom