Délmagyarország, 1918. június (7. évfolyam, 126-147. szám)

1918-06-09 / 133. szám

rnet professzor, titkos tanácsos a, fejiíbkliöz vágta, hogy Magyarországon a mezőgazdasági termelés a imaimak ikétszeresérn volna fokozható, csak alkalmas intézkedések kellenének hozzá. Erre sorban szólásra emelokedtek a magyar szakelőadók, Kroíop Hugó, dr, Czettler Jenő, Grabner Emil, Kováesy Béla, gróf Somsich László stb. és nagyszerű előadások keretében kifejtették, hogy miképpen látják ő\c .nem is mától fogva, hanem esztendők hosszú sora óta ezeket az alkalmas intézkedéseket. Elmondták, mit várnak az intenzív talajm üveléstől, a miitrágyázástál, a gépek használatától és igy tovább. Egyszóval alaposan; visszavágtak .a német professzornak, megmutatták, hogy mi itthon nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy miképpen, s .mily intézkedésekkel lehetne termelésün!ket megkétszerezni i. Csak azt nem olvastam a konressznsról szóló tudósításokban, hogy a német profc •szór ezek után megkérdezte-e -a magyar előadóktól, hogy ha mi olyan jól ismerjük az intenzív termelés feltételeit, s oly jól tudjuk, hogy hogyan lehetne megkétszerezni termelésünket, miért nem valósítottuk is ezt meg egyben? Mert erre a kérdésre a mi előadóink bizonyán csak nehezen tudtak volna feleletet adni. A Eőnipöc-puszta megvétele, Irta: Dr. Fajka Lsjos. Városunk felsőtanyai külterületén Balástya és Csengele közé ékelődik be Kümpöc-puszta, az egri káptalan uradalma. Az Isten is nekünk teremtette, de egy befejezetlen, 1737 óta máig is szünetelő per végleg kiszakította Felsőtanyának a teremtés által is kerekdedre formált testéből. Területe 5200 és néhány kath. hold, háromnegyed reszoeu elsőrendű szántó fekete homok, a tööoi erdő es gyönyörű ret, buckája pihent, igazi szonónck vaio. PúiiKosd eiom neten uokor Pál h. polgármester vezetésevet Kiss Ferenc töeruötcuidCsos, őuttuK rcienc vaiost nieinoK, Koraas ju/.sel cs Vtuo battuur iotuotriokosuKKai, nunt a icitiacs iukuIuou szaKeridiVei toveroi-ttegyeig végigjártuk ezt a birtokot. jtitzoasaguttK szakvéleményé végeredményben abban oaszpontüSUit, hogy egy baja van esati ennek a un toknak, liogy niur nem vette meg Szegeti varos, isotaumuo, országos teKinteiyu eiuutaiiacsosuiik íuveit s virágjait lepúeave, a icganaiijauD üueKa laiajat ls a rajta leruio noveu^zei arupjan jobunaa minősítene lleiii egy UUoza.cn vmUio aiaortszi eruunkenci, iu.jjig ikuuui cpUil eaeicppel S paraVal leUctl, VuuunaiUj gatuaaa^i ep^ivtei, etiivicics lilagiata, ivaaia.ya luagd ItUlUut tiu, Vaioauun. puigaunoateie annak tutíjen, ntlClpfl éjoszul cllnlieileiii neki, llciyes OlIlokpüUükat eieöiuiassai, ibkolisZenvvet rogaüta s vette ivcZcue e uiriüa megvásárlásának eszméjét, de a tanaes inast gonuent s uiiiit a polgármester ur Kin/uatKoztaua, okUU nőid leruieteri 0 rminCi soi.an, iNcin osztom a polgármester ur mindenesetre uiCscreirenieUu nnenéipiool taKado peszsziinuuitibai s ezert varosunK jeien esetben kov eieueio nciyes oirtoivpoiuiaajara, nunt a teisoi viszonyottKfil iienineg osmeros, ramutaun VugyuK, r ha ü.egvcszt a város, nem kell, de nem iá bi.ae.au minékünk haladéktalanul parceliazm ivo.apoeoi, naiiem adjunk el heiyette a veie oociciiiggo ouuu iioiuas oalastyai Koziegelő Keién re&dcooi, zuuu noiuat a kistelem pantiikaíuiuea menün ib perenytre a vasún inegauoiiuz, umianal a közigazgatási központhoz kozetleievo, s kozciscgeuci rogva a vasúira s lernienyeiKkel varos.tnuvoa gravitáló doigozó ktsgazuanikat tovaböi VcgyonosodasuriK aiapjanoz: eiieio tüidnoz juttatjuk. Azonkívül kun. notuaiiKent, átlag boou Koronaval számítva, 20—25 eves toneszies nieuett ezert a 2UUU hóidért koziegcioszcn Kisgazdáink iöldsovargasát tstnerve, v uiimo Koronái ma nunt egy nuert, oiy biztosan Kapnatuiikl a vatoó birtokából eladott 2000 hold Helyett, vtgig a balástyai közlegeiő északnyugati határán, Kümpöc megvételével a tőszomszédságban 5200 és egynehány holdat kapunk, tehát az általunk parcellázandó 2000 hold árán 5200 holdat nyerve, maradhatna még a 6 milliós ár mellett is, meg külön 3200 hold tiszta hasznunk! Az általam proponált birtokcsere haszna igy 3200 hold lenne, nem is szólva arról, hogy a megmaradó rész parcellázásával még külön minő árakat érhetnénk el. Ezenfelül a birtokon meglevő épületekkel, kitilnő felszereléssel a ma uradalmi házikezelés alatt álló párját ritkító hunutson, semmiből létesíthetnénk, amit földbirtokos város létünkre nélkülözünk egy városi mintagazdaságot, tehenészetet takarmánytermeléssel, stb.-t. 'A városnak annak idején szintén felajánlott gyálai rét megvételét, mint a fejlemények igazolták, ugyan-, csak elhibáztuk, elszalasztottuk, ha ma feleslegesen aggodalmaskodunk, félő, hogy Kömpöccet is igy járunk. Hat év óta járom, ismerem ezt a birtokot, ismét elveszteni valóságos bün lenne. E vételt más ugy meg nem oldhatja, mint Szeged városa, nem lévén másnak Kömpöc határán "de értékesebb helyen több ezer holdas birtoka. Ma nem kerülne a fentiek 'szerinti megoldással anyagi áldozatba Kömpöc-puszta viszszavétele, melyet egy évszázadokkal előbb folyamatban volt perünkben sem vesztettünk el perrendszerüen. Máig is szünetel ez a per, melynek egé.z a XV. századba visszavezet eredete. A XV. század folyamán a kun puszták, Kömpöc is haboru és pestis folytán elnéptelenedett. Kömpöc megmaradt kun lakossága legnagyobbrészt városunkban telepedett be. b puszta szabad legeltetése ezidőtől nemcsak őst joga alapján, hanem azért is megillette Szegeuet, inert Kömpöc-szállás megmaradt kun lakossága a betelepülés folytán Szeged város polgára lett. Mátyás király 1465-ben Kiadott leveletlen a Duna-Tisza közén fekvő összes kun pusztákon, Kömpöcön is a szegediek szabad legeltetési jogát örök időkre biztosította es elrendelte, hogy a Duna-Tisza Közén fekvő összes pusztákat, az úgynevezett „nomok"-ot a szegediek a kunokkal „közösen etvezzek és azonkeppen birják, amint azt őstdöKtöi fogva eddig is birtak." A töroKviiag idejeben azonban olykép alakúit a jogviszony a korona és a szab. kir. varosoK között, hogy a töröknek való behudolasnai fogva Szeged birtokai jogilag visszahálamiottaK a koronara, habár a vátos tényleg megmaradt is azok használatában. Mszternázy nauor a hódoltság megszűntével ezen az alapon szorította rea Kömpöc használatáért bérnzetesre a szegedieket, kik eleinte csak szabadkoztak, de a bekesseg kedvéert a nádor részére vaio csekeiy ber nzetésébe mégis belementek, Es bar Eszterhazy nádor 1642-ben Kiauuti teveleben kinyilatkoztatta, hogy Kömpotot a szegediek koriatian használataoa bocsajiotta, Lipót császár 1702-ben az összes üuna-uszakozi kun puzztákat Kömpöccel egygyutr cerencz jozsef püspöknek, illetve a nemet lovagrendnek 5U0.U0U forintért elzálogosítottá. Á kun puszták e célból való összeírását az egri kamarai felügyelő és Frányó Mihály egrt kanonok végezte, kik Szeged város ősi joganak egyszerű mellőzésével az összeírásba Kompöcöt is belevették. A német lovagrend a kun puszták kezelését Orczy Istvánra bízta, ki Szeged főbirájához intézett leveleben Kömpöc hasznalatát is szigorúan megtiltotta, mire Szeged város tanácsa eihatarozta, hogy „szilárd jogai dacára is a keilemetlensegek megelőzésem, a kun puszták nasznaiataert oerösszeget fizetni kész s ntegbizasa folytan főbírája Orczytól, a rend teljhatalmú megbízott tisztjétől 180 forintért ktbereite Átoknaza, Csengele, Kömpöc, Csolyos, stb. pusztákat s a haszonbért a varos le is fizette. A szegediek azonban csak nem használhatták bekességben a pusztákat, őket a bériizetes dacara is újból haborusitas érte. A város vegre is a kancelláriától volt kénytelen oltalmat kérni. Innen az udvari hadi tanacshoz lett kéreime továbbterjesztve, hol perre lett utasitva, a törvény rendes utjának igénybevételére. A tanács most Bécsbe küldötte egyik aljegyzőjét 30 drb arannyal, hogy ezt a méltóságok közt kiosztva, jóindulata pártfogókat szerezzen a városnak. A város sérelmeit az 1722-iki országgyűlésen is felpanaszolta s most már a nemzettől kérte, hogy adja vissza Szeged városának a rend által jogtalanul elfoglalt birtokait. De Szeged követei ekkor már nem bírták ellensúlyozni a rend befolyását s a jászktinok főkapitányát, Orczyt. Végre is Szeged képviseletében 1724 december havában Skerleez István ügyvéd beadta kereset levelét a kir. táblához a német lovagrend főm estere, valamint a jászkun kapitány Orczy István kir. táblai ülnök, mint a rend megbízottja ellen s egyúttal szavatosként Grassalkovics koronaügyészt is perbe vonta. Alperesek a perfelvételén ÍV. Béla és Kun László adományleveleire hivatkozva számtalan kifogást emeltek a kereset ellen. A városi tanács a tábla hangulatát látva, a lovagrenddel egyezségre kényszerült, melynek értelmében Szeged lemondott a Duna-Tisza közi összes kun pusztákra nyert szabad legeltetési jogáról, Átokháza, Kömpöcz, Csólyos és Pálos puszták kivételével, melyekre Szegednek ezúttal a rend is legeltetést engedélyezett és e lemondás ellenében ugyanezen egyezség értelmében Alsó-és Felső-Csengelye Szeged területébe bekebeleztetek, azonban a per megszüntetése iránt a felek nem intézkedtek. A városnak a renddel való viszálya sokáig ezen egyezség dacára sem pihenhetett. Orczy fegyveres katonai 1731 nyaran kivertek Kompoezről a szegedi gazdák legelő jószágait, sőt szegedi területre is oetörtek s 56 szatiasi gazdát dezsazaadásra kényszeritettek, őket fetperzselessel fenyegetve. t\ tanács erre a függóoeni tevő per ujrateivetelet kerte. Mindenek - előtt 6UU tnot megszavazva Orczynak, kenytelen volt azonean ismét egyezkedni vele, hogy legaiaöb a vitás hatarok tisztázva legyenek adaig is, mig a per vegitélette! befejezve lesz. A királyi táblánál 1735 okt. 11-én végre teljesítve lett a város kérese, amikor is a taola Kiküldte birait a határjárás foganatosítása végett. A kiküldöttek Feisö- és Alsó-Csengelyét futóbbi a mai Balástya) Szeged területenez visszacsatolták s Szeged területe és a kunpuszták között a hatarokai megvonták. De mtdön az egri káptalan Kömpöcz birtokába 1752 telén beikiattatott, a naiardomboknak mar ismét htre sem volt. Kömpöcz puszta használata iránt folytatott hosszú, elkeseredett Küzdelem az 1737-uu natarjarassal vegre Detejezest nyert. Maga a per azonban tulajdonkeppen betejezetieu maradt, 1831-ben szooan forgott ugyan ujraíeivetele, csaknogy azóta fetedesDe ment a varos ievéltaraban hiteles masoiatban elfekvő s ma is szünetelő vaskos „tt.ua per". Német tengeralattjárók az Azori-szigetek előtt. Berlin, junius 8. A Wolff-ügynökség jelenti; Buváritajóink az Azori-szigetek korall zárt ret ületen és Nyugat-Afrika partjain :s-. ínéi etíüíyeszíettek 21.000 bruttó regisztertonna hajóteret. Ezek között volt a Snipat Isabeüe 2013 bruttotonnás angol gőzös, a 3ol4 üruttoi,oiinás Gombaia segédcirkáló, a mely angot hfvárhajócsapdaként szerepelt és 12 centiméteres, valamint 10.1 centiméteres ágylival veit felszerelve, az 5011 tonnás Enriíetto feifegyverzeít gőzös, a 2432 tonnás Alexandra vitorlás, és a 2636 tonnás LMichele francia vitorlás. Az 5749 tonnás. Karachi japán gőzöst Eritain városa előtt súlyosan megrongáltuk, továbbá tüzérségünkkel elpusztítottuk a francia szikratávíró állomást és egy kis libériai hadijármüvet Monroviában. Az elsüllyesztett szállítmányok között, amennyire az megállapítható volt, főképpen gabona, buza, gyapot és szén volt.