Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-12 / 109. szám

2 imh$LN » IA mjEMZA® Szeged, 1918. május 12. Hsontóíképpen meghiúsultak az ellenségme'k Hájigard ellen intézett éjjeli (támadásai. Egyébként támadásuk azütárt véresen öszszpofmlott. Felderítő harcok az Oíse—-Aísne-csatorifa mentén. A Champagnéban és a Pont Moussontól észrlcra az apremotíti erdőben egy utászokkal és lángvetökkel megerösitiedt zá'szilt^alj előretört, vis(szavertük. Az amerikaiaknak Apremont'tól délnyugatra és Parroytól észájúra efös akna lövedékkel súlyos veszteségeket okoztunk. Macedón arcvonal: Makovótól északnyugatra német támálló csapiatok behatoltak a francia árkokba és foglyok-t ejtettek. LUDENDORFF, első főszáflásmester, CKQzli a mMszteretnöki sajtóosztály.) Élénk felderítő tevékenység az olasz fronton. BUDAPEST, május 11. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Az olasz a/r,cvoualon tegnap a felderítő és repülőtevékenység mindkét /észről ismét igen élénk volt. A VEZÉRKAR FÖNÖKE. Buríánf grófi rangra emelték. Bécs, május 11. őfelsége a következő legfelsőbb kéziratot intézte Burián külügyminiszterhez: , — A Romániával való béketárgyalás befejezése me'gladja nekem a (kívánt alkalmat ahhoz, hogy Q.nnek különböző állásokban mindenkor egyformán kipróbált, kiváló szolgálataiért ünnepélyesen kifejezzem legmelegebb kösízönetemet. (Kiváló érde'meitiek •elismeréséi! elhatároztam, hogy önmek díjmentesen a magyar grófi méltóságot adományozom. A Romániával kötött j 9politikai sierződés fontosa bb pontjai. BUDAPEST, május 11. Németország, Ausztriái és Magyarország, Bulgária, Törökiország/ és Romár®a között létrejött.jbgpt<J'tíkai pótszejrzödés legfontosabb rendelkezései ezek: , Azon összégeik, amelyeket a monarchia hadikárokért már kji zetett, Románia" által visszatérítendők. Román részről beleegyeztek, hogy a csángóknak az iskolákban magyar nyelven kell tanulnfök, ugy szinten a templomokban az istentisztelet nyelve magyar. Románja lemond azon károk megtérítéséről:, amelyek saját területén Ausztria és Magyarország részéről Mele/kezíek. Románia hat .h&iapom belül a román bankjegykibocsájtó hivatal által, a megszálló közigazgatási hatóságok révén kibocsájtoti bankjegyeket román nemzeti bankjegyekre beváltja és többé nem hozza forgalomba. í Rom á nap áilampolgáraünak mláfdazon károkat níegiériti, amelyek területén a hadViselő hatalmak egyikének katonlal intézkedései folytán elöáUdítak. A megtérj ie-ndő! károk megállapítása végett a szerződés ratifikálása után egy bizottság állitiandó ö.szsez, Miindkét fél a hadifoglyokat kölcsönösei! hazaengedi és a feltételek megbeszélésére Bukarestben közös bizottságokat aíakStaMk. A szerződést kötö felek azon állampolgárainak, akik a másik országból származnak, megengedtetik, hogy tíz éven belül származási] hlyükre visszavándorolhassanak. „ , A hadüzenet előtti szerződések és egyezségek újból hatályba lepnek. LEöOJAöB. BUDAPEST: A német főkonzuli hivatal közli a (képviselőház mai Ülésével kapcsolatban': Hermann von Konntsen ..sohasem volt német tiszt .és semmii összeköttetésben nem volt a német főkonzuliad. A hivatalos körök megbízása és •<tudomása nélkül cselekedett. , í A Magyar Bank is kiadott cáfolatot, a melyben za áll, hogy az Urmánczy képviselő állal -előadott esetre vonatkozólag, kijelen/tí a bank. hogy senkinek sjncs joga, vagy fethatalrnázása a balnk nevében bárkinek is ígéretet tenni. — Budapesti tudósítónk telefonjelentése. — (A főrendiház ülése.) A főrendiház délután 5 órakor Güáther Ahtal elnöki éséviel teljes, számban jelen voltak. Felolvasták a kormányt kinevező királlyá kéziratokat, a •melyeket tudomásul vettek. Ezután Wekerle Sándor miniszterelnök mondotta öl programbeszédét. Wekerle után gróf Majláth József, gróf Erdödy Imre és gróf SigÍ ray A'ntal szólaltak fel. Bcsillptfi Kordscc WwW -r A Délmagyarország A Reichsrat délszláv klubjában beszélgetek a párt elnökével: Korosec képviselővel, aki még a közvetlen érintkezésben, amikor pedig bizonyos formaságok kötik az' intelligens embert, sem igen csinál titkot abból, hogy engesztelhetetlen gyűlölettel van eltelve a magyarok iránt. Egy fél évvel ezelőtt, amikor legutoljára beszéltem vele, ugy nyilatkozott, hogy Ausztria nemzetiségei ^méltán viseltetnek a magyarokkal \ szemben ellenszenvvel, mert csakis nekik kö- j szönhetik, hogy szeparációs törekvéseiket nem I tudják megvalósítani. (Talán igaza is var). | Szeidler osztrák miniszterelnök is olyasmit mon- ! dott legutóbbi beszédében, hogy a délszláv j állam létesítésébe Magyarországnak is beleszó- ! lása van, vagyis — ezért ütközik bizonyos ne- j hézségekbe.) Azt kérdezem most Korosec úrtól, hogy milyen taktikát fog a párt az osztrák politika egyes aktuális kérdéseivel • szemben követni. Erre a kérdésre nem felelhet, mondja, mert a hadvezér a taktikát nem szokta előre elárulni, mint ahogy a kártyás sem mutatja meg a kijátszandó kártyát, legalább is nem az igazit. Majd igy folytatja: Egyébként sem nyilatkozom a magyar közönség számára'. Magukkal magyarokkal nem vitatkozni kell, magukat le kell gyűrni... És mosolyog, pedig amit mond, azt igen komolyan gondolja .. . Szerényen megjegyeztem : — A nagy birkózásnál mi is ott leszünk. Korosec ezt a megjegyzésemét félreértette, mert sugárzó -arccal kérdezte : — "Ön is? ... Ön talán tót ? — Nem . . . Ugy értettem, hogy mint ellenfelük veszünk részt a birkózásban. Ez a rövid párbeszéd szerdán folyt le közöttünk, azon a napon, amikor a cseh és délszláv párfok közös értekezletet tartottak és megfogalmazták népeikhez intézendő manifesztumaik szövegét. Sajnálom, bogy Kórosec ur ezúttal kitért kérdéseim elől, jóllehet fél évvel ezelőtt azzal váltunk el, hogy májusban újra fölkeresem őt. Ennyi időt, — egy fél évet — adott ugyanis a délszláv apostol" a magyar és az osztrák probléma megérésére, arra, hogy önmagunk is meghódoljunk az evolúció törvénye előtt. S ez a törvény önálló délszláv államot s önálló cseh birodalmat követel Szószerint ezt mondotta nekem akkor Korosec.: — Mi egy önálló államot akarunk, amelyben az osztrák és magyar monarchiában éló összes szlovének, horvátok és szerbek a Habsburgok jogara alatt egyesittessenek. ... Tehát a trializmust akarják. — Ezt a szót perhoreszkáljuk, mert a trializmus fogalma nem felel meg a mi álláspontunknak és mert nem akarjuk azt a látszatot kelteni, mintha mi Ausztria és Magyarország egyéb népeinek az önállóságra és egyesülésre vonatkozó törekvéseit nem akarnánk tekintetbe venni . . . Azt kívánjuk tehát, hogy az osztrák és magyar monarchia hatalmi tényezői eszméinket barátságos előzékenységgel, alkotmákl a MlszUVok apoitallfil bécsi munkatársától. — nyos uton megvalósítsák. — Es Dalmácia? „ — A hármas királyság: Horvát-, Szlavonés Dalmátország nem Szent István koronája alá kerül, hanem a monarchia többi dél zláv területéve! együtt a Habsburgok jogara alatt egy önálló állammá fog egyesülni. — A horvát-szerb koalíció, tehát a zágrábi szábor többsége nem ezen az állásponton van. — Remélem, hogy a horvát-szerb koalíció, amely Magyarországgal fenn akarja tartani az uniói, az egész déiszláv népnek az egyesítésre és Önállóságra irányuló s mindjobban növekvő követelése folytán kénytelen lesz eddigi álláspontját feladni . . . Zágrábban és Szarajevóban azt tapasztaltam, hogy a lelkek evolúciója naprólnapra a mi törekvéseink értelmében halad előre és formálja át a lelkeket. Majd ezt a kijelentést tette előttem Korosec: — Meg vagyok -arról győződve, hogy az osztrák kormány, amely a délszláv, a cseh-íót, a lengyel és az ukrán probléma általunk óhajtott módon való megoldását program mjába vette, többséget kapna az osztrák képviselőházban. j Erre megjegyeztem: — Ilyen kormán/ bajosan fog"'' akadni, mert hiszen annak hadat kellene üzenni Magyarországnak ama bizonyos tót megyék elszakítása miatt. Korosec más nézeten volt: A fadüzenetet feleslegesnek gondolta, mert mi, magyarok, „önszántunkból lemondunk mindenről" s barátságos uton teljesítjük a velünk szemben támasztott követeléseket. Mert máskép nem tehetünk. Ez az evolúció. S arra emlékeztetett, hogy néhány hónappal előbb még csak álmodni sem lehetett volna arról, hogy Ausztria németjei hajlandók legyenek a nemzetiségek számára autonómiát adni. Ma ? Ki beszél már autonómiáról? Egy fél év múlva keressen fel s majd akkor meglátjuk, hogy kinek volt igaza . . . A félesztendő letelt s én valóban felkerestem Korosec urat. Szerettein volna megtudakolni tőle, hogy miként itáli ma meg a helyzetet s his?i-e még ma is, hogy mi — magyarok — önszántunkból lemondunk a tót megyékről s déli társországainkról. Egyenes válaszokat nem adott erre vonatkozó kérdéseimre. Rövid nyilatkozata azonban hosszú értekezéseknél is többet mondott. A magyarokkal nem lehet vitatkozni, őket le kell gyűrni . . . Tehát a fel év nem neki adott igazat. Az evolúció, a lelkek evolúciója sem, mert mi magyarok ma sem vagyunk hajlandók barátságos uton lemondani a tót megyékről, avagy a déli társországokról. Tehát, ha elakarják tőlünk venni azokat Korosecék és társaik, mégis csak .hadüzenetnek kell jönnie s a birkózásnál mi — magyarok — is ott leszünk. Irinyi Jenő.