Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-08 / 105. szám

szétválnának utaink. Annál is inkább sajnál­nám ezt, mert ugyanakkor van feljogosítva a kormány, hogy éljen a kisebbségi kormá­nyok nélkülözhetetlen feltételével: a vá­lasztások Igénybevételének jogával, amidőn nemcsak a választójog keresztülvitelére, ha­nem egész programjának megvalósítására nyert felhatalmazást. Kér! a párt minden tagját, akik helyeslik a programot, hogy annak keresztülvitelében támogassák. Vázsonyi Vilmos őszinte köszönetet mond a miniszterelnöknek, aki a javaslat egészével ma is azonosította magát. Ezt erkölcsi elégtételnek tekinti mindazokkal, a kik az egész javaslat alapján állották, er­kölcsi elégtételnek azokkal az alaptalan gya­núsításokkal szemben, mintha a javaslat nem kellően tartotta volna sfcem előtt a magyarság érdekeit. A nagykorú Károly­keresztesek jogcíme megszűnik, eltekintve a kisegítő családtagok csekély kivételétől, ami mindössze öt ezer néhány száz válasz­tót jelent. A katonák választójoga kiindulási pontja volt az egész választójogi mozgalom­nak. Sajátságos volna, hogy amikor a tőr­vényt megalkotják, akkor a kiindulási pon­tot teljesen elejtenék. A túlsó oldalon azért helyeznek nagy súlyt arra, hogy ép ezen a ponton törjék át a javaslatot, merj: a hősök választójogi mozgalmának köszönhetik a maguk bukását, tehát itt statuálnak a pél­dát, hogy e mozgalom még sem diadalmas­kodott. Körülbelül 150—160.000 választó esik el e jogcímen, de ez sokkal többet jelent, köjülbelül 300.000 embert. De bármennyi legyen is, méltánytalannak tartja, hogy a mikor igen alárendelt jelentőségű jogcíme­két kreálnak, akkor a harctéri szolgálat jog­címét elejtsék. A másik fontos módositás a négy és hat elemire voantkozik. Egyike a legnagyobb valótlanságoknak, hogy a hat elemivel biz­tosítottuk a magyar irás és olvasás tudását. A Lukács László-féle törvényjavaslat sta­tisztikája szerint a hat elemit végzett, 24 éven fölüli, összesen 420.000 nemzetiségiből nem tud magyarul 235.000. A nemzetiségiek között 478.000 végzett négy elemit, ezek közül nem tud magyarul 313.000. Látszatra tehát 313.000 magyarul nem tudó Nemzeti­ségi marad ki a választók közül, ennyivel gyarapitják a magyarság fölényét. Valójá­ban azonban csak a választók 25%-ka az, akik kizárólag elemi iskolai bizonyítvánnyal való igazolásra szorulnnak, tehát a kimara­dó nemzetiségiek 75%-ka más jogcímeken mégis belekerül a választók közé, vagyis a magyarság megmentését hirdető formula összesen 78.000 embert jelent. Beszédét ez­zel végzi: Észrevételeiből konklúziót nem akar levonni, mert már ez is a kapaeitáció jellegével birna, csupán felvilágosítást kí­vánt adni a módosítások hatásáról és jelen­tőségéről. Vázsonyi után Zboray Miklós terjesz­tett be határozatai javaslatot, amely annak a frakciónak törekvését tolmácsolta, mely nem hive a megegyezésnek, hanem válto­zatlanul akar megállani a Vázsonyi-féle vá­lasztójogi javaslat mellett. Zboray hosszabb beszédben indokolta meg határozati javas­latát és utána gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert is emellett érveltek. A miniszterelnök beszédét többször megszakította az éljenzés, helyeslés és taps. Amikor Wekerle beszédét befejezte, nagy ovációban részesítették és lelkesen tapsol­ták. A miniszterelnök beszédének befejezé­se után az elnök fölkérte Vázsonyit, hogy tegye meg észrevételeit a választójogi ja­vaslat módosításairól. ül. íi A szavazásban 89 képviselő vett részt és 46 Wekerle álláspontja, vagyis a meg­egyezés, illetve a választójogi javaslaton teendő változtatás mellett szavazott, 43 pe­dig ellene. Igy a többség a Wekerle-kor­mány támogatása mellett döntött Zboray és Barta javaslata. Zboray Miklós a következő határozati javaslatot terjesztette be: A 48-as alkot­mánypárt a választójogi törvényjavaslatra vonatkozólag a Wekerle miniszterelnök ur által előterjesztett módosításokat, egyéb részletektőil eltekintve, a Károly-kereszle­sek és a rendes, tényleges katonai szolgálai­nak elegett tettek választójoga tekinteté­ben, az eredeti javaslat lényegétől eltérő­nek és a javaslatba lefektetett jogokat szü­kitőnek tartja és ép ezért az uj kormányt nem támogatja. Barta Ödön szintén előterjesztett egy határozati javaslatot, amely szerint az al­kofcmánypárt elsőrendű feladatának tekinti, hogy a választójog kiterjesztése szempont­jából haladéktalanul, még a háború alatt megtörténjék mindaz, amihez alkotmányos­tényezők hozzájárulása már a háború alatt elérhető és az ezen túlmenő további fejlődés számára az utak és lehetőségek felszaba­dittassanak. Végül a javaslat kimondja, hogy a Wekerle által előterjesztett programban foglalt nagyjelentőségű nemzeti feladat meg­valósítása céljából a megalakítandó kor­mányt a párt támogatja. Andrássy a kormány ellen Gróf Andrássy Gyula: Nagyon szomo­rú hangulatban szólal fel. Azt látja, hogy ezt a pártot, melyet szebb és nagyobb hivatás­ra szántak, a mai nap ketté fogja törni. A maga részéről azt tartja, hogy az előter­jesztett módositás a legnagyobb mértékben érinti a lényeget. Megállapítja, hogy a szociáldemokraták nincsenek a Házban képviselve, ez minden esetre kára a Háznak és szégyene a mai választójognak, de ebből semmiképpen sem következik az, bogy a szocialista-párt ne volna politikai tényező. Evvel számolni kö­telességünk. Amit Ígértünk, azt meg kell tartanunk. — A kormány álláspontja és a meg­egyezés politikájának álláspontja közül -— mondotta — a király mély sajnálatomra az utóbbi álláspont mellett döntött. Nagyon sajnálom a mostani királyi kéziratot, mert ez a pártküzdelem homlokterébe állítja őfel­ségét. Itt nem fedezi a kormány őfelségét, hanem megfordítva, a király fedezi a kor­mányt. — A miniszterelnök ur azot mondja, hogy a Ház feloszlatási jogát tulajdonképen csak most kapták meg valóban. Én ebbeR teljesen ellentétes nézeten vagyok. Ugy tudom, hogy a Ház feloszlatási joga meg volt azzal a különbséggel, hogy nem volt semmiféle feltételhez kötve. És ha most sor kerülne a Ház feloszlatására, akkor őfelsége azt mondhatja teljes joggal, hogy a meg­egyezés lehetősége nincsen kizárva. Jöhet­nek hozzá tanácsadók, akik azt mondják, hogy egy kis változással meg lehet a több­séget nyerni és ez esetben őfelsége még egyszer arra hivja fel a pártokat, hogy te­gyenek kísérletet a megegyezésre. Nincsen abban a helyzetben, hogy támogassa a kor­mányt Simonyi-Semadam Sándor Barta Ödösi indítványát, Gál Sándor a megegyezés mel­lett szintén Barta indítványát, Vertán Endre Zboray inditványát pártolta. Apponyi felszólalása. Gróf Apponyi Albert nem azzal a ten­denciával szólal fel, hogy a jelenlevőket kapacitálja. Rá nézve egyelőre sok tekin­tetben fájdalmas önmegtagadással jár fel­szólalása. Egyénileg perdöntő rá nézve és minden érvelést kizár, hogy ő a választó­jog kiterjesztésének azon mértékére nézve, ami az előbbi kormány javaslatában foglal­tatik, jelentékeny politikai és társadalmi té­nyezőkkel szemben kötelezettséget váHaít. Ettől sem egyéni integritása nem'engedi el­térni, sem az országos érdék. Nem szabad azonban a tényezőkben, amelyek a nemzet­köziség felé hajlanak, azt a gondolatot éb­reszteni, hogy magyar nemzeti politikusok­kal, a történeti osztályhoz tartozó elemek­kel nem lehet megállapodni anélkül, hogy ne csalatkozzanak. Legnagyobb sajnálatára nem támogathatja a kormányt. Wekerle Sándor miniszterelnök szólalt fel újból ezután. Hosszasan foglalkozott az­zal, hogy a kormány miért nem élt a ház­feloszlatás jogával. Szerinte a választójogi javaslatból annyit kell megvalósítani minél előbb, amennyit lehetséges. Az elnök ezután berekesztette a vitát. Szavazásra tette fel a kérdést, összesen 89 képviselő szavazott. Az elnök is szavazott a Wekerle kormány mellett. 46 szavazat esett Wekerle mellett és 43 ellene. Igy a többség a megegyezés mellett döntött. Kombináció az uj kormány névsoráról. Budapest, május 7. Az esti, lapok szerint az uj kormány a következőkép alakult meg: Elnök és belügy; Dr. Wekerle Sándor. Pénzügy: Popovics Sándor. Kereskedelem; Szterénvi József. Igazságügyminiszter: Tőry Gusztáv. Kultuszminiszter: Gróf Ziahv János. Földmivelési miniszter: Gróf Serényi Béla. Hadügyminiszter: Báró Szurmav Sándor. Király személyekörüli: Gróf Zidhv Ala­dár. Horvát miniszter: Unkelhauser Antal. Tárca nélküli miniszter: Gróf Bethlen István. Közélelmezési miniszter: Herceg Win­disohgraetz Lajos. Budapest, május 7. 'Délután politikai kö­rökben hire terjedt, hogy gróf Apponyi Albert egyelőre visszavonul a politikai küzdőtérről. A hir eddig még nem nyert megerősítést. Vázsonyi a módosításokról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom