Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-08 / 105. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZAőt. A szerkesztőség telefonja: 305. I . ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra 3,— K. Egye* szám ára I4 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED KARAsZ-UTCA 9. SZÁM. A k<a<lóhiv_tai telefonja: 81. zeged, 1318. ViL évfolyam. 105 szám. Szerda május 8 Végre. A negyvenuyolcas alkotmánypárt kedd «sti értekezletén végre megkezdődött az össze­gabalyított magyar politikai élet kibogozá­sa. Ez természetesen még távolról sem jelenti azt, hogy sikerült nyugalmasabb vizekre ki­jutni. Lehet, hogy kemény és elszánt harcok következnek. De most jönni kell ezeknek a harcoknak és meg kell vivni őket, ha egyálta­lán sor kerül komoly küzdelemre a választó­jog körül. Több mint egy éve hisszük, hogy a parlament két tábora leszámolásra áll szem­ben egymással. Az izgalmas megbirkózást nem a kényelmes néző feszült figyelmével, ha­nem a résztvenni készülő és kényszerült ide­gességével várfuk. Mindig csalódtunk, vala­hányszor azt irtnk, hogy ütött a leszámolás órája. Mindig találtak valamilyen formulát, okot, vagy jogcímet, amellyel a döntés idejét kitolhatták. Nem készült el a választójogi re­form és nem készülhettek el azok az egyéb nagy reformok, amelyekre a háborús veszte­ségtől sújtott ország társadalmának, kulturá­lis és gazdasági életének égetően szüksége volt. A találgatásoknak, amelyek Wekerle ujabb királyi megbizatása körül rajzottak, végre vége szakadt. A miniszterelnök beszé­de, amelyet pártjában, a 48-as alkotmány­pártban kedden tartott, semmi kétséget sem hagy fenn az uj kormány választójogi pro­grammjáról. Ez a programm megegyezéses, minden kétséget kizáróan megegyezéses. A kormány, mely ezzel a prog-rammal jön, a választójogi törvény megalkotása mellett a megegyezés fogadalmát is hozza. Tagjai kö­zött nincs egy sem a széleskörű jogbiterjesz­tósnek a legelső sorokba állt zászlóvivői kö­zül. Nem lesz szükség tehát hivatalos cáfola­tokra, mert a sajtó nem kerülhet abba a hely­zetbe, hogy ellentétet legyen kénytelen meg­állapítani a kormány tagjai között ép abban a kérdésben, amelynek megoldására vállal­koztak. Ugyanígy tisztul a helyzet, a kor­mánypártbaj:!, ebben a kezdettől fogva egé­szen furcsa és sok ellentéttől robbanó, mes­terséges alakulásban. A keddi értekezleten megindult e tisztulás egészséges folyamata. Egészen mindegy, kik maradnak a pártban, kik válnak ki belőle, vagy felbomlik-e alkotó részeire ez a választójogra alapított, de vá­lasztójogot nem hozott párt. Csak az lenne baj, parlamentre és nemzetre végzetes baj, ha sikerülne valami érdekeinket, és érzéseinket megcsúfoló formulával újból összetoldozni ezt a pártot, amely a keddi szavazásnál két majd egyenlő — táborra szakadt. Wekerle uj politikai vállalkozásinak te­hát eddig is megvan az az üdvös f/edménye, hogy tisztulni'kezd a politikai láthatár. Egé­szen mellékes, hogy mutatkozik-e Vihar is raj­ta. Ha el kell jönni e tisztító viharnak, mert nélküle nem lesz rend, jöjjön minél előbb. Most látunk legalább kitűzött célt, uyilt állás­foglalást, hallunk határozott véleményt, A nemzet nem szorul találgatásra. Tudja, mit akar az egyik tábor, mit a inasig. Tudj'a, ki melyik táborba tartozik. Most tud dönteni is, ka. sor kerül rá. Bizonyára habozás nélkül és a nélkül, hogy tévedésnek eshetne áldozatul, .[Végre! : Wekerle lényeges változtatásokat tett a választójogi javaslaton. — A míniszlerdnök beszéde a megegyezés érdeké­ben a 48-as alkoimánypártban. — A párt többsége Wekerle mellett foglalt állást, ­(Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) A!z alkotmánypárt keddi ülésén Wekerft miniszterelnök nagy érdeklődés közben fej­tette ki programját. Utána Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter szólalt fel, hogy meg­tegye észrevételeit azokra- a választójogi módosításokra, amelyeket az uj Wekerle­kormány hoz. Zboray Miklós ellenjavaslatot adott be, mely a Vázsonyi-féle választójog válíőzatlan keresztülvitelére irányult és a mely a kormány ellen foglalt állást. Gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert fel­szólalása után feszült érdeklődés közben ke­rült szavazásra a sor. Végül is 46 szóval 43 ellenében a többség Wekerle mellett foglalt állást. Budapest, május .7. A 48-as alkotmány­párt kedden délután 6 órakor Székely Fe­renc elnöklésével értekezletet tartott. Az elnök bejelentette, hogy a király Wekerle Sándort bizta meg kormányalakítással. Az értekezletet a miniszterelnök kívánságára hivták egybe, hogy alkalmat adjanak pro­gramja kifejtésére. Dr. Wekerle Sándor miniszterelnök szó­lásra jelentkezett s a következőket mondta: — A választójogi törvényjavaslaton két lényeges változtatás történt. Az első sza­kaszba felvétetett az állandó lakóhely; a második paragrafus azt a változtatást szen­vedi, hogy választójogosultsággai bir az, ak! négy elemit végzett és magyarul tud, vagy pedig aki hat elemit végzett. Változatlanul marad a 2. pont, amely a 10 koronás adó­cenzust állapítja meg, továbbá a 3., amely iparengedély vagy iparigazolvány alapján ipartiizökre, kereskedelmet folytatókra vo­natkozik. Ide én beleszúrtam, — mondotta Wekerle — hogy aki legalább fél éven át ipart üz. Változatlan az 5. pont is, ahol érin­tetlenül marad az ipari munkások választó­joga. A másik nagy eltérés a Károly-keresz­teseknél van. A kiskorú Károly-keresztesek azon feltétel alapján kapják meg a választó jogot, ha megfelelnek az általános kellékek­nek. Ez kiegészítést nyer azzal, hogy akkor is választójoggal bírnak, ha csak irni-olvas­ni tudnak, de írni-olvasni tudás mellett ki­segítő családtagok. A nagykorú Károly-ke­resztesek ellenben csak az esetben bírnak választójoggal, ha különben is megfelelnek az általános kellékeknek. Elismeri, ha a megszorításokkal a vá­lasztók száma apad, ha nem is annyira, mint egyes feltevések túlzott számban mutatják. De nem fektetek túlságos suiyt erre a szá­mításra, mert hiszen én nem adom fel állás­pontomat, csak elhalasztom annak teljes ér­vényrejuttatását. (Élénk helyeslés.) — A felfogásbeli különbség e tekintet­ben az, hogy én helyesebbnek tartom, ha a valamivel szűkebb mértéket azonnal meg­alkotjuk, mint a nagy kérdéshez képest el­enyésző különbség miatt a reform megoldá­sát elodázzuk. — Az átdolgozott javaslat szerint az ir­ni olvasni tudóknak általában 92 százaléka, a magyarul tudóknak 97 százaléka jut vá­lasztójoghoz és ami, azt hiszem, mindany­nyiunkra nézve szerfölött döntö befolyással bir: a magyarság százaléka lényegesen ja­vul. Az eredeti javaslat szerint a magyar1 elem 61.7% lett volna képviselve, a módo­sított javaslat 65.1%-ával szemben, tehát a magyarul tudók százaléka 3.4%-kai javul. A német nyelvű választók ugyan veszíteni fognak 0.1%-kai, ellenben Erdélyben a ma-? gyarság aránya az eredeti javaslattal szem­ben 48.9%-ról 53.6%-ra emelkedik. Az otta­ni és az erdélyi német nyelvű választók száma 15.1%-ról 16.2%-ra emelkedik, mig az oláh nyelvűek 36helyett csak 26.6%­kai lesznek képviselve. Ezután kifejti, hogy a megegyezés és megértés politikáját követi. Erre utalnak bel- és külpolitikai kérdésekkel összefüggő vitális érdekeink. Nagy érdekeinket veszé­lyeztetjük, ha a mai szenvedélyes és egész közfelfogásunkat uraló küzdelmeinket nem váltja fel a rendszeres, folytonos, hatványo­zott tevékenység. Meggyőződése az, hogy az ország nagy része, az egész közvélemény kívánja, hogy mielőbb térjünk át a munka és cselekvés terére. Ezután hangsúlyozza, hogy minden izé­ben változatlanul fentartja azt a programot, amelynek alapján a 48-as alkotmánypárt egyesült. — Sajnálatosnak tartanám, mondot­ta végiil — ha kisebb jelentőségű kérdésben

Next

/
Oldalképek
Tartalom