Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-05 / 103. szám

Szeged, 151$. BiaJnS 5. javítandó áruk átvételekor esetleg magasabb ár volt kikötve. A rendelet bármely rendelkezésének meg tartását 'hatósági közegek állandóan ellenőr­zik és é -fényképes igazolványokkal ellátott ellenőrök jogosítva vannak üzletekben, mű­helyekben.. raktárakban bármikor megjelenni, számlákat, könyveket, raktárakat, készleteket ellenőrizni. A rendelet szombaton lépett életbe. szegése bárkivel szemben hat hónapi elzárás­safés kétezer koronáig terjedhető pénzbir­sággal büntethető. Ez a bírság egyaránt vo­natkozik vevőre és: eladóra. A rendelet meg­Hogyan árdrágítotfak a közélelmezési miniszter detekts^jei Zentán, (A Dútjmgyarország kiküldött munka­társától.) Néhány héttel ezelőtt rövid hir járta be az ország sajtóját arról, hogy Zen­tán árdrágításon fogták a közélelmezési mi­nisztérium nehany detektivjét, akiket az el­rejtett élelmiszeriKészletek fölkutatására kül­dött ki a közélelmezési miniszter Zentára. Mint akkor a Délmagyarország is beszámolt róla, a detekáivek 'fölkeresték a módosabb zentai gazdákat és mint ügynökök mutatkoz­tak be. Élelmiszerek, liszt, zsir, szalonna, cukor után tudakozódtak s ha tudomást sze­reztek róla, hogy valakinél van nagyobb mennyiség e becses élelmiszerekből, askor tulígérték a makszimáMs árat. Ha aztán a gazda belement a vásárba, az élelmes detek­tívek, akiket a miniszteri rendelet értelmében a fölkutatott élelmiszer értékének egyötöde illet, lecsípték a gazdát és a kihágási bíróság elé állították. A botrányos ügyről, amelyet a zentai rendőrség fényesen leleplezett, Madary János főkapitány a következő érdekes rész­leteket bocsájtotta rendelkezésemre: — Az utóbbi időben egyre több panasz érkezett hozzám arról, hogy a közélelmezési minisztérium detektivjei a zentai gazdákat árdrágításba ugratjak, ihogy aztán följelent­hessék őket és hozzájussanak a följelentöt megillető jogszerinti értékhez. Miután ezek a panaszok ugylszólván állandósultak, meg­ismétlődvén nap-nap után, rendelkezést ad­tam ki, hogy figyeijék meg a közélelmezési detektívek működését. Egyben néhány gaz­dát is értesítettünk az eljárásról és felada­tukká tettük, hogy amint náluk jelentkeznek rendőrséget. — Igy is történt. Néhány nap múlva már ketten is jelentették a rendőrségnek, hogy a közélelmezési minisztérium detektiv­jei a szalonna kilóját 4-—5 koronával is tul­ígérték a makszimális árnál. Nyomban ki­küldtük detektivjeinket, akiknek sikerült is az egyik közélelmezési detektívet tettenérni, éppen akkor, amikor a pénzt átadta a gazdá­nak. — Persze, én nyomban a jelentés vétele után áttettem az iratokat a kihágási bíróság­hoz, amely a legközelebbi napokban fog Ítél­kezni az árdrágító detektiv fölött. — Még egy kedves epizódja van a külön­ben botrányos ügynek. A közélelmezési mi­niszter ugyanis kevéssel az eset után táv­iratozott a zentai rendőrségnek, hogv a rek­virált élelmiszereket adják át detektivjei-nek. Erre én .visszatáviratoztam a miniszternek: „Egyik detektiv ellen árdrágításért eljárás van folyamatban, kiadjuk-e ezért neki a rek­virált élelmiszermennyiséget?" A távirat már több, mint két hete, hogy elment, eddig azon­ban semmi válasz nem érkezett rá. —• A detektiv fölött éppen ugv fognak Ítélkezni a kihágási bíróságon, mint a többi árdrágitó fölött? — kérdeztük. — Föltétlenül! — hangzott a választ. ­Sőt még többet érdemelnének azoknál, hisze ők voltak a beugratok, egyáltalán nem va­lami szent cél miatt. Egyébként még annyit epilógus gyanánt; a detektiv leleplezése óta nem mutatkozott közélelmezési detektiv Zentán. árdrágitó ajánlattal, nyomban értesítsék a J{Q%ga%cla$ági krónika. — Versengés a leszerelés előkészítésében. — A kisipar talpraállitása. —­Fürdő konjunktura. — Irta: Bizony László, Budapest, 1918. május 4. Nem mondog ujat vele: mily óriási gaz­dasági érdeseink fűződnek a leszerelés alapos elökeszitéséhez és megszervezeséhez. A lesze­reléssel rendkívüli mennyiségű anyag, eszköz, gépi berendezés, élő és nőit felszerelés válik szaDaddá, amelynek visszavezetése és elhelye­zése a gazdasagi életben: az átmeneígazdaság egyik legfontosaDb feladata. A feladat megol­dásához náiunk tudvalevően az átmenetgazda­sági ministeriurn látott hozzá. Célja egy meg­felelő nagy szervezet létesítése volt, amelybe tömöritette volna gazdasagi életünk mindmeg­annyi faktorát, és amely az állam ellenőrzése meneti a kívánatos altruista aiapon végezte volna feladatát. Megjelent az erre vonatkozó rendelet is, amely jelezte, hogy a kormány Hadianyagértékesitó Készvénytársaságot alapit es felszontotta az érdekeltsegeket, hogy vegye­nek reszt az alapításban. A dolog eddig simán ment. Rövidesen azonban egy meglepetés ért bennünket. A megalakulásnak eleve jelzett idő­pontját az átmeneigazdaságügyi miniszter ki­tolta, — állítólag az alapnanuo intézmény alap­tőkéjére eszközölt túljegyzések miatt, amelyek­nek igazságos leredwkaiása időt igényel. A minap azután végre megtartották az alakuló közgyűlést és ezen kitűnt, hogy a kulisszák mögött elkeseredett küzdelmek folytak és ezek miatt szenvedett maga az alakulás is halasztást. Kiderült, hogy az alakításban a merkantil 5 az agrárius érdekeltségek nem tudnak meg­utjára? A kormány nemrégiben elrendelte az ily megszűnt műhelyek összeírását. S ez össze­írásnak legelején kiderült, hogy számuk több ezerre rug. Bevonulás, központosítás, munka­erő s anyaghiány mind hozzájárult a magyar tis és középipar e szomorú pusztulásához. Óriási probléma, hogyan fogjuk ezt helyre­hozhatni s óriási feladat" az elhagyott s szüne­telő műhelyek talpraállitása. Illetékes helyen egy segélyakciót terveznek e feladat szolgála­tában. A terv szerint a háborúból visszatérő ipariizöknek egy e célra alkotandó szervezet olcsó kölcsönöket és gépeket, eszközöket bocsá­tana rendelkezésre, még pediglen részben az Országos hadigondozó hivatal rendelkezésére álló pénzekből, részben pedig az állam szava­tossága mellett a pénzintézetek kölcsönnyújtásá­nak felhasználásával. Az erre vonatkozó terve­zet most járja meg a különböző hivatalokat és tárgyalnak fölötte. Arnig ilykép az akciót a maga részleteiben nem ismerjük, önkéntérthetőleg beható kritikát sem gyakorolhatunk fölötte. A gondolat termé­szetesen mindenkép csak helyeselhető. Egyet azonban mindazáltal már most meg szeretnénk rögziteni. Ez pediglen az, hogy egy segély­akció, legyen az egyébként bármily jó is, egy­magában véve édeskevés kézműves-iparunk talpraállitásához, s arra, hogy a háborúban elsorvadt ezernyi műhelyben ismét meginduljon alkotó munka. Ehhez mindenekelőtt az ipari termelés szabadságának, az alkotó erő szabad érvényesülésének biztosítása szükséges. A hazai fürdők előtt példátlanul álló kon­junktura bontakozik ki mostanában. A közön­ség, mely békében a külföldi fürdőket lepte el, most óriási tömegekben tódul a hazai fürdőkre, amelyek ha tízszer akkorák volnának is, sem tudnának minden jelentkezőt befogadni. Ezt a nagyszerű konjunktúrát, mely után évtizedeken át sóvárgott a hazai fürdő-ügy és idegenforga­lom minden barátja, most meg kellene ragadni, hogy minden időkre állandósuljon. Sajnos, en­nek érdekében vajmi kevés történik. Fürdőink csak a pillanatnyi konjunktu át látják, s alig van egy-kettő, mely a mai kedvező helyzetnek mély közgazdasági és idegen.orgalmi jelentősé­gével számolva felkészülne egy olyan munka­programmá, amely fürdőinket fejlettebb és mo­dernebb színvonalra emelni törekedne. A ma­gyar fürdők nagyrésze olyan, mint általában az üzletemberek legtöbbje a mi háborús konjunk­túránkban : egyszer akar jóllakni. férni egymás mellett, s hogy az utóbbiak már egy külön leszerelési szervezet létesitését szor­galmazták is illetékes helyen. Hogy ez a harc most miképen fog eldőlni, az engem már nem érdekel. Engem ebben az egész, a kulisszák mögött folyt tusakodásban csak az az egy szimptóma kapott meg, hogy iine: itt rakjuk le a békekorszak felé vezető ut első köveit, s a gazdasági élet faktorai már itt a küszöbön is, újra, miként a háború előtt, két táborra szakadnak és egymással szemben sorakoznak fel. Újra szembeáilanak a merkantil s az agrárius szervezetek, mint régen és felütik fejüket a régi torzsalkodások, amelyek köze­pette évek hosszú során' őrlődtünk. Ez a szimptóma mélységes szomorúsággal tölthet el mindeneket, akik minden érdeken felül az ország egyetemes nagy érdekeiért aggódnak. És joggal. Mert a magyar jövő ke­gyetlen katasztrófáját kellene látnunk abban, ha gazdasági erőink a háború után is egymással szemben állanának és az egymással való tor­zsalkodásban emésztenék fel önmagukat, s az időt, mely a nemzetek nagy munkaversenyében minden erőnknek összetevéséi rendeli. Mikor ér­tik ezt meg nálunk s mikor kezdik el az or­szág boldogulását biztosító válvetett munka megvetését ? Ki látja vájjon, hogy füstölgő gyárkémé­nyeink árnyékában ezer és ezer önálló kézmű­ves, iparos, kisipari üzem műhelye sodródott a háború viszontagságai közepette a pusztulás É • | üüáwift fea SS ÍÍH •sa OB "ea $tagy. Tudománges Színház Szombaton és vasárnap május 4-én 5-én, Roit Sándor, a legnépszerűbb komikus uj filmje. Vigjáték 3 felvonásban. Ezenkívül Aranykalitkába!* Szinmü 3 felvonásban. A főszerepben Saharef a világhírű táncosnő. Előadások d. u. pontosan 5., 7 és 9 órakor, vasárnap d. u. 2 órától kezdve, jegyek előre vá­lthatók d. u, 3 órától kezdve, vasárnap d. u, fél 2-től. kezdve. m kmmeekksiarcss jilleÉiMHíiai. Kitűnő Jjdzikoszt, frissen csapolt sör, kiiiinö borok kapható. Szíves pártfogást kér a tulajdonos,

Next

/
Oldalképek
Tartalom