Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-05 / 103. szám

Beszélgessünk. A fahonvéd: iSzalacl az idő, mintha lába volna. Már egy esztendeje, hogy itthagyott bennünket jó Tömörkény István és szegényeb­bek lettünk az ő eltávozásával. Én: Nemcsak azokkal a csodairásokkal, amelyek biztosan kikerültek volna a tolla alól, de vele is, az emberrel, aki szivbéli, ne­mes férfi volt minden ármáíis nélkül is és ur a javából. A fahonvéd: Ur volt, noha nem akart an­nak látszani. De az volt minden cselekedeté­ben, minden megnyilatkozásában. Játékos kedvében sokszor mondogatta: Uri ember nem él tovább ötven esztendőnél. Aztán meg­bíz egy hordárt, hogy éljen helyette tovább. Én: Ha lenne is most hordár, ki élhetne ő helyette? Ö a magyarságért ólt és a szöge­di városért, illő, hogy mi meg az ő tiszta em­lékezetének a fentartásáért éljünk. A fahonvéd: Az írásaiban benne él az em-' lékezete. Ezek a legmaradandóbb szobrok és portrék. Sokan, sokat sírtunk az elvesztése fö­lött. Még jó szerencse, hogy a könnyet nem szokás górcsővileff megvizsgálni. Én: Neki a könny már se árt, se hasz­nál. Az se, amely a szivekből szivárog, se az, amely ugy sajtolődik elő. A fahtínvéd: Ámít azonban az emlékeze­téért csinálunk, az mind nekünk használ. És mindaz szépség, ami vele kapcsolatos. Az lesz a szobra is, amely díszíteni fogja a szö­gedi várost. Én: És hirdetni, ihogy volt eg-y nagy írónk, aki magától lett naggyá, mint ez a szép tiszaparti város. A fahonvéd: .Ahol a telekadót éppen azok nem akarják nyélbe ütni, akiknek telkük van. Én: Hát persze, hogy persze. Miért is az fizessen, aki telket tudott szerezni? Az fizes­sen, akinek a lába alá nem sétált a telek és akinek nincsen. A fahonvéd: Ezek vannak többen. Én: Eszkimó is több volt éa van. mint fó­ka, valamint hus is több van, mint mészáros. A fahonvéd: És ma már jobbára esak mészáros vhet húst. Nemcsak azért, mert ne­kik van, de mert esak ők tudják megfizetni. Én: Megfizetni megfizetik, de amint ők mondják és sírják, rá is fizetnek. De ha igy van, akkor miből élnek, miből veszik a telke­ket, a házakat? A fahonvéd: A ráfizetésből. Ebből nagy­szerűen meg lehet élni, különösen, aki érti a módját. Én: A mód és a módi irányítja mostaná­ban a mottót. j A fahonvéd: Meg a jótékonysági müve-, letek. Csak azt szeretném tudni, hogy azok, akik szereplői a jótékonysági müveleteknek, egyúttal tényező adakozói-e a jótékonyság­nak? Én: A kíváncsiság az asszonyok előjoga. És sose volt jó mindent tudni. A fahonyéd: Elég az is, amit tudunk. És azt is tudjuk, hogy tegnap a csecsemőket ka­rolták föl, ma pedig a tehetséges gyermekek hóna alá akarnak nyúlni. Én: Miüdakettő szép dolog. Hanem ugy gondolom, hogy a. meg nem született csecse­mők ügyét is fel kellene karolni. Sok pusztul idő előtt. A fahonvéd: Igy szokott lenni rendesen, ha a galamducokba vércsék kerülnek. Arra vagyok azonban kíváncsi, hogy mint és mi­ből állapítják meg, hogy ki a tehetséges gyer­mek? Én: Mi másból, mint a tehetségéből. Kü­lönben pedig rég megmondta azt már a köl­tő, hogy minden gyerek egy-egy Messiás, esak később válik a megszokott, pimasszá. A fahonvéd: A gyerek válik, a felnőttek pedig válnak. ~En: A meleg búcsúnak rendszerint rideg buesu szokott a folytatása lenni. A fahonvéd: Ebből az a tanulság, hogy a másétól nem kell bucsut venni. Én: Ezt úgyis lehetne mondani, hogy a másét nem kell elvenni. A fahonvéd: Ami, vagy aki a mienk, azt nem kell elvenni nekünk, hanem mindig egy másnak. Veszik is, kérés és kérdés nélkül . . . MiiíaeeuaeaeeeeeeeaaeBseesaeesíMBSHWieaaeeasaewe!*!*''* MŰVÉSZET ÜÜOO Mu'ríúii: Vasárnap d. u.: Románc. Szuimü. — Este. bérletszii­uetüeu 1-roóaíiazassag. Népszínmű, iíéüo: tjarou jozsei vwiuegieiiéptcvel „A kuruzsló" azinmu páros liarouuiainiauos. Keciucn: Báron juzser veuuegreitóptével „A titok". üztnmu paiüiiuii egyhaiiii&uos. Szerua; „oyunr. upeieu páros Kétharmados, wsuioiioK u. u.: „n Konstmany". topereu. — Este : oerietüen „öyütii". operett paiatmii naromharut. Bérnek: hOKeiry noná, Vuiurey Ferenc, Boross Ueza es Czegicui uyuia a MoUetu bzinpaü művészemén veiiUegjaieKavai ócrietszuiieioeii rou vu-ai telemen IteiyaiaAitai „Nagy tvaoare estely". azoiiioai u. tt. ívoKeny iiuiid, Vendre/ Ferenc, Boross Ueza ea Czegteut (jyuta a Mouem szmpau utu­v eszeinek VeiiáegjaieKavat „Peiior Kaoare" üö'-yo-ai leiuneu iieiyaicuotal. Szórnom este: ívosetiy Hona, Vendrey Ferenc, Boross ueza cs Ozegteui uyuia a Mouem azmpaU mű­vészetnek venueyaiciwtval „Nagy Kaoaie esifciy' W] musorihi. Vasárnap u. u.; „A szerető". Szinmü.— Este: Béilel­szunetuen „OjOiu". ... , i /r- j .. j —. _ . hangverseny* A város egyre fejlődő zenekultúrájában eljutottunk végre az egyházzenei hangver­senyhez is. Ez már magasabbrendü zenei kul­turat jelent, egyben tisztult izlest ís, ami el­vezet a zenének az áhítatos élvezéséhez. A Vöröskereszt Egyesület javára rendez­ték szombat délután a roiusi templomban az egyházzenei hangversenyt, amelynek — örömmel irjuk — nagyszámú es a zene iránt fogékony hallgatósága akadt. Minden elis­merést ,a közreműködőknek és azoknak, akik ezt a szép zenei délutánt megrendezték, elő­készítették. Azt hisszük, a főérdem benne König Péteré és Fichtner Sándoré, akik nem­csak tényezői a város zenei életének, hanem buzgó és fáradhatatlan fejlesztői is. Igazi ér­téket képvisel az a munka, amit ők e téren végeznek, valamint értéket képviselnek azok a kompozíciók, amiket a napi robot után, a pihenés rövidre szabott idejében, ihletett pil­lanatokban szereznek. Az egyházzenei hangverseny keretében került első előadásra König Péter Stabat Ma­ter-e. A pompás mii, amely számottevő az egy házi zeneirodalomban, három szólama női karra, zenekari vonóskvintettre, orgonakisé­rettel van irva. A szólórészeket Sz. Ladányi Mariska énekelte ós a mügét Fichtner (Sán­dor vezényelte, mig az orgonakisóretet az agilis szerző látta el. Ugyancsak ő adta elő orgonán Fichtner Sándor Két korál előjáték­át, amely szintén ezúttal került bemutatóra és amely a szerzőt uj oldalról mutatja be, még pedig igen előnyösen. Mind a két, áhítat­ra késztető kreóóió, nagy hatást gyakorolt a közönségre. " Ézeg'öS, 1918. ffiafüs & 1 Végül Schubert G-dur miséjének három, tételét adta elő a négyszólamú vegyeskar és a zenekari vonóskvintett, mig az orgon-akisé­retét König Péter látta el, művészi készség­gel és képességgel. A nagyméretű mii két első tételének, a Gloria-nak és a Sanetus-nak szóló­részét Miksa Ilona énekelte, úgyszintén a Benedictus-ét is, amelynek kisérő magánszó­lamait Seunig Károlyné, Szabó Erzsike, Ör­lőssy Ilka, Kertész Erzsi, Diskay Ferenc, Ko­marek Imre és Horváth Elemér énekelték. A zene- és énekkart Naszády József vezényelte. Az anyagi és erkölcsi siker, ami az egy­házzenei hangverseny nyomában járt, arra késztethetné a rendezőséget, hogy az egyház­zenei hangversenyt na csak megismételjék, de állandósítsák is. Vendégszereplések heij á emeléssel. Almássy Endre színigazgató beadványt inté­zett a tanácshoz, amelyben általános felhatal­mazást kér helyáremelésre, ha vendégsze­rcplőket szerződtet. A tanács az igazgatót ezzel a kérelmével egyszer már elutasította. Almássy most ismét próbálkozik és azzal ér­vel beadványában, hogy a leggyesebb után­járás mellett sem tudiia jóraevü művészeket szerződtetni, ha a helyáremelésre általános felhatalmazása nincsen, mert a nagy verseny miatt hónapokkal előbb kell lekötni a neve­sebb művészeket. A közönség művészi igénye és a színház anyagi érdeke — májusban és júniusban — föltétlenül megkivánja a ven­dégszerepléseket. Az igazgató még megjegy­zi, hogy a vendégszereplése® előadásokat nagy részben bérletben tartaná. A színigazgató ér­velésével mi nem értünk teljesen egyet. Elő­ször is az ötven, de különösen a száz százalé­kos helyáremeléseket vendégszerepléseknél is esak nagyon kivételes esetekben tartjuk jo­gosultaknak. A vendégszereplések telt háza­kat biztosítanak. Száz százalékos emelés mel­lett tehát a színháznak jóval több jövedelme, lenne a rendes napi bevételnél. Az pedig esak nem indokolt, hogy a színigazgató — a kö­i zönség művészi igényéinek kielégítése oi­| mén — a vendégszereplésekből külön üzletet csináljon. Viszont az a törekvés, hogy a ven­dégszereplésekre rá ne fizessen az igazgató, jogosult és indokolt. Nem találkozik helyes­lésünkkel az az igyekezet sem, hogy minden vendéget mint nagyságot tüntessenek fel a szegedi közönség előtt és helyáremelésr© hasz­nálják föl. Az igazgató egyébként a követke­ző vendégszerepléseket jelentette be a tanács­nak: 1. Békefy Olga operai klasszikus tánc­müvésznő 2 estére, 50 százalékos helyáreme­léssel (külön énekkisérővel és karmesterrel jön). 2. Kerényi Gabi és Galetta Ferenc, a Vá­rosi Színház tagjainak együttes vendógföl­lépte 3 estén, 50 százalékos emelés. 3. Király. Ernő, a Király Színház tagja 4—5 estére, 25. százalékos emelés. 4. Rózsa S. Lajos, a m. kir, Operaház tagja 3 estén, 50 százalékos emelés. 5. Sándor Erzsi udvari kamaraénekesnő 3 es­tén, 60 százalékos emelés. 6. A Góth-pár együt tes vendégszereplése 6—8 estén, 50 százalékos emelés. Egy nagyhatású újdonság íb szinr® kerülne először velük. 7. Récsi Erzsi, a Városi Színház primadonnája 2 estén, 25 százalé­kos emelés. 8. Galetta Ferenc és /VcsLErzsi együttese egy operett ujdonsgában, 50 száza­lékos emelés. 9. Rózsahegyi Kálmán és társu­latának együttes vendégszereplése 2—4 es­tén, 100 százalékos emelés. 10. Fedák Sári 4—5 estén, 100. százalékos emelés. 11. Várady Aranka és Odry Árpád együttes szereplése 3 estén, 50 százalékos emelés. 12. Varsányi Irón 3—4 estén, 30 százalékos helyáremelés­sel. A vendégszerepléseket a jövő héten » fllESZ és CEMENT állandóan raktáron kitűnő minőségben és versengen kivüü áron. <$> ^ • VÉRTES MIKSA cég, Szeged, PallavicSni-ufea 5. sz. Rakfár: Tiszapályaudvar.

Next

/
Oldalképek
Tartalom