Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-19 / 115. szám

Szöged, 1918. május 19. mlmagyaliojtözag J{öggazda$ági krónika. Ipari kiállítás Kievben. — Vasat és automobil a mezőgazdaságban. A jegyzők és a rekvirálások. — Irta: Bizony László. Budapest, 1918 május 18. A középeurópai hatalmak egy ipari kiállítást rendeznek Kievben. A cél az, hogy alkalmat szolgáltassunk Ukrajnának ipari termékeink közvetlen megismerésére, magunknak pedig az ukrán kereskedőkkel való összeköttetések megerősítésére és kimélyitésére. A cél érdekében azt lehetővé akarják tenni, hogv a kiállító cégek képviselői is kiutazhassanak Kievbe a kiállítás idejére, liogy c réven is előmozdíttassék a viszonyok közvetlen megismerése és az üzletek kötése. A kiállítás jelentőségét ilykép tehetetlen lebecsülni. ]Ez az első igazi alkalom1 az Ukrajnával való béke megkötése'után, amikor a középeurópai államok iparvállalatai és kereskedői megjelenhetnék Ukrajnában és megalapozhatják a jövő szabad kereskedelmi forgalmát ezzel az országgal, amelyet a béke gazdaságilag a írni érdekszféránkhoz forrasztott. Nem is kételkedem benne, hogv alnémetek nagy erővel készülnek a kievi kiállításra. Abban sem kételkedem, hogv a németek nyomában az osztrák ipar is ki fog tenni magáért, s hogy erősen képviselve lesz a kiál liláson, Csak egyben kételkedem:,* még pedig abban, hogv a kiállításon a magyar ipar is oly felkészültséggel fog részt venni, s h'ögy a magyar kiviteli kereskedelem is ugyanazzal az erővel fog versenyre kelhetni az ukrán piacok meghódításáért, mint a német meg az osztrák. Itt is lekéstünk. A kereskedelemügyi minisztérium a kiállítás ügyében egv értekezletet hívott össze, amely április 29-én tartatott meg. Ezen az értekezleten nyert meg megállapítást az, hogy a kiállításról Magyarország sem maradhat el. Erre egv rendezőbizottságot küldtek ki, s ez a bizottság e hó 7-én ült össze először tanacs/cozasra De egyben azt is kimondották, hogv a kiállításon részt venni óhajtó cégek és vállalatok lehetőleg ugyanerre a napra, tehát ma7-re már jelentsék is be ennek a bízottliogy részt kívánnak venni a kiádiesak !US Ságnak, gaőriele d' mínnunzionaíl Május dalol az enyhe zöld alatt . . . A Tiszaparton, a kelő napon, Mig rózsafényben szállnak madarak, Egy szökőkút zenéjét hallgatom. Be szép a május, olt is, ugye szép. Tiburi völgyben, Nápoly szűz egén? És szép, ha langy illattal a setét Mél/J májuséj néz száz aranyszemen. Ó, mmdéi: fájó árnyon, gyászon át Oly diadalmas és oly dvs az élet. Ugy zengeti a tavaszharsonát, 5 te meg akarnád ölni az öcséméi? De a szökőkút csak dalol, dalol, Tükrébe fürdik kék ég, zöld pagony. Versailles se több nekem, tul valahol, Mint ez a sétány, május hajnalon, 6 pedig én is, én is fürdetem Tört telkemet mindenben, ami szép, Mrévedeztem Rembrandt remekén És Utam versek mákonyos izét, Daloltam én is messze, méla dalt, Csöndes panaszt arról, mi bus az élet, S mi szép, mi szép a hu a nap alatt — S te még akarnád ölni az öcsémet? Ö régi niájus, eltűnt szűz derű, Mi verseket olvastunk esteim, A versekben száz bűvös hegedű Sírt ep'döen és sejtelmesen. Az égi sátor künn már csillagos Kékellő selymét feszítette fenn, Te tán Parisban 'nagy körutakontáson, mily árukkal és mily mennyiségekkel,milyen nagy területre tartanak számot a kiállításon, mennyi vasúti kocsira vau, szükségük, kivel, vagv kikkel kívánják magukat az egyes vállalatok személy szerint is képviseltetni, stb. Minderre adva volt hét nap a minisztériumban megtartott első értekezlet után, melyről egyébként sem informálták kellőképen az országot; volt hét nap, minden propaganda' nélkül,, s oly idő. mely egyébként is tulrövid ahhoz, hogy a mai nehéz viszonyok között s kivált egv ukrajnai kiállítást illetőleg a magyar ipar • és külkereskedelem komoly sorompóbaállása ezalatt megtörténhessék. Hogy e késedelemért s az utolsó pillanatban való kényszerű nekigyürközéséirt mely tényezőket terhel a felelősség, azt nem kutatom. >De hogy itt is lekéstünk, s -hogv a kievi kiállítás ez okon nem fogja méltó módon reprezentálhatni a magyar ipart, az nyilvánvaló. A Magyar Gazdaszövetség felterjesztést intéz a kormányhoz s az országgyűléshez, a melyben annak a kívánságának ad kifejezést, hogy a kormány a hadvezetőségnél minél több mezei vasúti felszerelést és teherautomobilt biztosítson Magyarország számára, *s az összes érdekeltek bevonásával sürgősen dolgoztasson ki a vasutban és. kőutakban szegény vidékek, igv a tanyás rendszerben települt Alföld részére is egv tervezetet, a mely a hadseregtől felszabaduló mezei vasúti anyagok felhasználásával biztosítaná a határok távolabbi részeinek az anyaközségekkel, ezeknek ismét egymással és a legközelebbi vasútállomásokkal és a nagyobb városi piacokkal való összeköttetését. Kiépi- . tett kőutakkal rendelkező vidékek közlekedésének javítása céljából a községek, illetve c célra alakult altruista szervezetek részére a hadseregtől felszabaduló teherautomobilokat kívánja biztosítani a Gazdaszövetség. • Á Gazdaszövetség e felterjesztését pártolás céljából meg fogják kapni az összes törvényhatóságok" is. ugy hogv a vármegyékben is alaposan meg fogják vitathatni a fontos kérdést. Mert hogy egy rendkivüi fontos kérdés az, amit itt a gazdaszövetség felvetett ,az kétségtelen. A mezőgazdasági többtermelés szolgálatában megvalósítandó feladatok -sorában a mezőgazdaságnak kisvasutakkal és teherszállító automobiljára tokkal való ellátása elsőrendű helyet követel. E részben évek hosszú sorozatának mulasztásait kell pótolnunk. S erre sohasem kínálkozott kedvezőbb alkalom, mint most, amikor a hadseregnél óriási mennyiségű vasúti felszerelés és teherautomobil szabadul fel. A hadvezetőség ezt a nagymennyiségű vasúti anyagot a maga részéről js elsősorban a mezőgazdaság szolgálatába kivánja bocsátani, s a közöls/hadügyminisztérium ezt a szándékát már közölte is az osztrák gazdák szervezetével A magyar gazdák szervezetei — mint a Gazdaszövetségben felpanaszolták — nem kaptak ily átiratot. Erőteljes akciót kell tehát indítani elsősorban azért, hogy a felszabaduló vasúti anyagból megfelelő kvóta biztosíttassák számukra Ausztriával szemben. Azután pedig megfelelő organizációval hozzá kell látni a vasútépítéshez. Ezzel ötven évre előre lendíthetjük mezőgazdasági termelésünket. Azt olvasom, hogv Szabolcs-vármegye jegyzői nem akarnak tovább rekvirálni. Egyletük átiratban kérte meg a vármegyét, írjon ez fel a kormányhoz, hogv a községi és körjegyzők mentessenek fel a rekvirálás teljesítése alól. „Ami bennünket mélyen elkeserít, ami kétségbeejt, — írják — az annak szomorú tapasztalata, hogv falusi népünknek hosszú évek becniiletes munkájával kiérdemelt szeretét és bizalmát jórészt elvesztettük, hogy bennünket többé nem jóindulatu tanácsadójának, hanem kérlelhetetlen ellenségének tekint, akihez immár nem szeretet, hanem a bosszúnak, vészes gondolatával, s nem ritkán gyilkoló fegyverrel közeledik. Háborús megpróbáltatásainknak egvik igen szomorú dokumentuma lesz ez az Írás. Mindazonáltal nem hiszem, hogy foganatja lenne. A rekvirálás: szükséges rossz, melyet óriási érdekek (hadiérdek, 'létérdek) parancsolnak reánk. Teljesítéséi bátran mondhatnám: hadiszolgálatnak, mely minél nehezebb. Kószáltál és Utáni tereken. Mi téged is idéztünk — szellemet — És verseden a lelkünk messze tévedt, Parisba tán és álmodtunk veled — S te meg akar (Iád ölni az öcsémet? Juhász Gyula. <A kék Aphrodité: Irta HERCZEG ISTVÁN. Hamszthy'. a hires festőművész, akinek élete és halfiltt különös és értheéeihin lapját ! képezte a művészettörténetnek a kiváló muzevin-biirárok és kritikuéők előtt is, hátrahagyott, kissé homályos irataiban igy adta elő egyetlen értékes müvéneka Kék Aphroditének keletkezését.)' 'Mint a rossz, fojtogató álom lidérces pillanatai, oly nehezen és lassan multak a hideg, kietlen téli napok. Mintha a gondolat könnyű pilléi', az agysejtek tekervényes csatornáihoz fagytak volna és a didergő lélek a test tétlen gobbaszkodásán reszketett volna. A lehellet minden keh intésnél " összecsapzott és virgonc tánccal lejtett a szoba szürke boltozata felé, aztán eltűnt, semmivé .vált, akárcsak a sok meddő remény. A* ecset lusta fatuskó volt megdermedt ujjaim között és a csapzott, kemény vásznon akadozva siklott, mint a gyerekek a ház előtti behavazott esuzdán. Kezemen a feldolgozott szinek bambán, kopottan tarkálltak és nem fogott rajtuk a mosdótál jégkérge alól kipréselt viz. Évának ötlete támadt és mindjárt meg Részlet, egy legközelebb megjelenő regényből. is valósította. A képnek el kellett készülni akárhogyan is, dermedt ujjakkal pedig boldogulni sehogysem birtam. Az ágynak a deszkája került, hát sorra és pattogni kezdett a tűz egy kis időre. Éva a kályha mellé állt és vetkőzni kezdett, Kiibugyolálta kendőit, kötőit, rongyait; tépte, oldotta szoknyáit, emelte ingét és magára takart egy áttetsző, rózsaszinü fátyolt, hogy befedje vele {langymeleget gőzölgő testét. Aztán pózba vágta magát: pipiskedett és karját, az attikai korsók füléhez hasonlóan, feje fölé görbítette. Elnézett messze, a végtelenségbe, mint Aphrodité, mikor kiemelkedett á habok közül. Teste néhány pillanat alatt, már ludbőrÖs lett és azok a helyek, ahol sürü arnnyszálacslják nőttek belőle, megrezegtették a finom takarót. Igy állott sokáig és elszánt akarásával vad ihletet öntött belém. Ahogy erősen néztem merev, plasztikus alakját, testének ösmert intimitásait és hirtelen eszembe ötlöttek régi, forró percek, amikor a hosszú kinok és nélkülözések a kéjes vergődés veszett mámorába fúltak, hirtelen engedett a fagy köröttem, a pattogó tüz melege áthullámzott erőtlen testemen és az ecset mohó sietséggel száguldott a palettáról a vászonra. Most az arcába, ajkának lágy, alig nedves vonalába vágtam tekintetem, amelynek a szélein a karmin már hamuszürke kékségbe tompult, Esengtem szeme fehérjén, amelyet hajszálvékony erecskék bálóztak és láthatatlan* idegszálak a szemhéjak közt céltalanul himbálták, mint szelid apály a karcsú vitorlát. Fájdalmasan mosolygó vonásain epekedtem, amelyeket iramái rá ne,,'- i