Délmagyarország, 1918. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1918-03-03 / 52. szám

Szeged, 1918. március 3. ublmag y aüoksz ati közgazdasági krórjika. — Konjunktura. — Az ipari cikkek ármaximálása. — A vidéki pénzintézetek adója. — Az építkezés megindítása. — Irta: Bizony lósíiő. Budapest, 1918. március 2. Ez uj rovatban, melyben hétről-hétre az aktuális közgazdasági kérdésekkel és eseményekkel dogunk foglalkozni, első helyen a konjunktúráról essék szó.'(Meg kell állapítani,hogy a háborús konjunktura szédítő varázsa ma már oszladozóban van. A háborús konjunktúra a mult év őszén érte tetőpontját « a bresztlitovszki tárgyaiái',cfe őíá határozottan hcmyxdló irányt- vett. Pénzügyi és közgazdasági körökben egy-két hónap óta egyre fokozódó tartózkodással fogadnak minden háborús üzletet. A pénzvilág sziezmográíja uj irányt jelez és a tőke figyelme ez i.ráuyjelzés nyomán ma már a békeüztetek felé koncentrálódik. Uj konjunktura szélét érezzük a levegőben és ez: a békckőnjmikfum. És e fordulat nyomán meg figyelhetjük: mint hozzák mozgásba a gazdasági élet minden ágazatát .a háborús.pusztítások nyomainak eltakarítását célzó és a négy esztendős senyvédés pótlására hivatott uj, nagy feladatok. 'Ezernyi kérdés és nehézség elé állítanak ezek a feladatok, de akad-e vaj.iou valaki, alti csak egy pillanatra is visszariadna tőlük! Az ország bátran ós reményteljesen néz e feladatok elébe és ez a közeledő békekon junfct ura legbiztatóbb szirup tornája. A háborús konjunktura bűvkörében lehettek néha többen, néha kevesebben, de azt a gazda-ági élet krónikása sohasem fogja feljegyezhetni, hogy a háborús konjunktura nem arany mert csak haukjegyesőjének részese lett volna az egész ország'. A békekonjunktura lobogója alá azonban fel fog sorakozni az egés& ország, mely ezzel a talpraállásával fénye® tanúságot fog tenni életrevalóságáról. * A jövőbe vetett szines remények ma még, •sajnos, csak lelki kielégülést nyújthatnak; vállainkra azonban egyre nehezebb terheket ró a háborús állapot. Kétségtelen, hogy ha. -a háborús gazdasági politikának nem lettek volna súlyos tévedései és mulasztásai, a négy esztendős küzdelem dacára i& sokat enyhítettünk volna e terheken. Ma már tisztán látjuk, hogy az iparcikkek áralakulásának teljes sza badjára eresztéee egyike volt a legsúlyosabb mulasztásoknak, amelyeket a jelenlegi körülmények között már aligha lehet helyrehozni. A kereskedelemügyi miniszter most bejelentette ugyan, hogy a kormány hozzá fog látni az iparcikkek ármakszimálásához, mert hozza „kell" látni, de Szterényi is nagyon jól tudja, hogy ez ma már százszor nehezebb feladatot jelent, mint amilyen lett volna két esztendővel ezelőtt és hogy az általa elérhető eredmények. is csak elenyészőek lehetnek ma azzal a nagy hatással szemben, amelyet a háború első periódusában gyakorolt volna. Az iparcikkek árának megfelelő határok közé való szorításával kétségkívül lehetetlenné tehettük volna az áraknak azt a szinte fantasztikus magasságokba való felszökését, amelynek a makszi•málás hiányában a fogyasztást kiszolgáltatluk. iMa azonban már a makszimálással sem úiheti el Szterényi az uralkodó árak lejebbszoritását- Ezzel elkéstünk és az iparcikkek árának lefaragását csakis a béke fogja megvalósítani. Azokkal a szines reményekkei szemben, amelyekkel a jövő képét fonjuk körül, mérlegünk teheroldalára máris be bell iktatnunk egy súlyos tehertételt, amellyel okvetlenül számolnunk keli és ez az uj adók tétele. Az állami bevételek tetemes fokozásának szükségéve] mindenek .tisztában is vannak és nincs a gazdasági életnek egyetlen oly ágazata sem. mely el ne ismerné, hogy fokozottabb adószolgáltatása vitathatatlan kötelesség. Csak egyet követel a gazdasági munka mindenik faktora: az adóteher igazságos elosztását. Legújabban a. pértítbi,tépetek gyűltek egybe tanácskozásra, hogy megvitassák áz uj adójavaslattal szemben táplált aggodalmaikat. Nevezetesen a 'Pénzintézeti Központ hívta egybe választmányát, amelyen elhatározták, hogy az adójavaslat aggályos intézkedéseinek orvoslása érdekében felterjesztést, intéznek a pénzügyminisztériumhoz, Anélkül, hogy részleteiben is ismeraők a pénzintézetek által felhozott kifogásokat, azt egyedül a viszonyok ismerete alapján sával igen súlyos terhet zúdítanak a vidéki pénzintézetekre. Nem szabad elfelednünk, hogy a vidéki pénzintézetek túlnyomóan nagy része a háború alatt tartózkodó álláspontot foglalt el minden konjunkturális üzlettel szemben és hogy ez iutézeték bevételei is éppen ezért igen szerény keretek között mozogtak. A rendkívüli pénzbőség következtében a váltó és jelzálogkölcsönüzlet úgyszólván teljesen holt pontra jutott és igy a befolyó kamatjövedelem sem emelkedhetett. Ezzel szemben a betétek roppant nagyarányú emelkedése még a betéti kamatláb csökkentése dacára is rendkívül megduzzasztotta az intézetek kamatkiadásait, Ezekhez járult az üzleti költségek tetemes emelkedése is, ugy hogy ha egyéb, ni ás híján természetszerűleg háborús, üzleti tevékenység nem sorakozott a nyereséget produkáló tényezők közé, ez a nyereség aligha mutathat. a békeévek eredményével szemben lényegeseid) emelkedesti Tlyen körülmenyek között nem csodálható, ha a vidéki jyfézetek körében az uj adók komoly gondokat váltanák ki és nyereségük tekintélyes hányadának adózási célokra való tartalékolásával készülnek a fokozódó adóterhek lebirására, A kormánynak mindenesetre meg kell fontolni, hogy az ország hitelszervezetének erősségéhez és teherbíró képességéhez fűződő nagy nemzetgazdasági érdekei rk hol » vidék* intézetek megterhelése tekintetében. A.s építkezések »tegkudi4ééához fűzött reményeink e héten uj erősítést kaptak. A lakás épitési állandó bizottság bizalmas értekezletet tartott, amelyen megjelent Wekerle miniszterelnök is és megígérte közreműködését abban az irányban, liogy az építkezés a tavasz folyamén megindulhasson. Négy esztendeje szünetel az építkezés, a lakáshiány ijesztő mértékekét ölt; e ponton ma, már valóban lehetetlen továbbra Is várakozni. Segíteni pedig itt csak két eszközzel lehet: téglával és mutrktt. erővei, MEnákeitőt bőségesen biztosíthatja tt miniszterelnök, ha gondoskodik egyedül arról, hogy a téglagyárak szenet, kapjanak, másfelől pedig arról, hogy az építkezéshez katonai. erő rendeltessék ki. Mindaddig azonban, amig az építkezésnek ez a két faktora: tégla és munkaerő hiányzik, az építkezést semmi és. senki sem indíthatja meg. is megállapíthatjuk, hogy az adóteher fokozó ^Verseit. BÉKE. Lágy lilába öltöztek a fűzfák Fák fölött a béke kékje teng, Enyhe bánat madara repült rám S bennem régi vers zenéje zeng. Messze, mint az álom, él a város, itt a Tisza bűvölete már, Itt meséim erdejében járok, Itt az idő örök csendje áll. Itt reménnyé épül annyi emlék És emlékké szépül a remény, Feledünk itt híitelen szerencsét S kikötünk az álmok szigetén. Itt fölöttem tűnhetnek az évek, Én túlnézek tiínő éveken. Szivem árad át e békességbe És e békesség a szivemen. JUHÁSZ GYULA. TESTVÉR. Méri von úgy a vágy benézni csorba Ablakon, ha gyéren lámpafény ég . Szűk szobában s asztalnál dohogva, Bús lakó ül s véle tompa kétség ? Nem ludom ki, nem tudom miért bús És miért néz oly merőn a lángba ? A falon a barnás, régi Jézus Arcán új fényt tétováz a lámpa. Vagy Aradnak vértanúi mennek Szép halálba, rút halálba némán ? Mindegy az a fásult idegennek, Aki ül csak s töpreng napi témán. Úgy szeretnék besurranni hozzá, Mint a tolvaj, aki senkit sem fél, • Kezét lágyan a kezembe fognám És suttognám lassan, lopva: Testvér! JUHÁSZ GYULA. Sziluettek. Irta: Sípos Iván. ii. Apa a legszebb ember mindazok között, akiket eddig láttam. Mikor anya élt, még szebb volt; azóta mintha megöregedett volna egy kicsit, Az arca is komorabb; .János, az öreg szolga azt mondja: bünteti az isten, mert rossz volt édesanyához. De most is csodálatosan szép; sas gény anya nem egyszer sóhajtotta, szeretne, ha nem lenne mindenben olyan tökéletes. Pici gyerekkoromban állandóan hárman' voltunk. Apa anyának a kezét és anya engem simogatott. A keze jóságos és puha volt; mindig jobban szerettem anyát, mint apámat. Az arcára nem tudok egészen jól visszaemlékezni, talán, mert olyan fényesnek látom, mint Ki sz tusról tanultam „Urunk szinváltozásá"-ban. És ez a megdicsőült ragyogás elveszi a szemeim fényét. Csak szeretnék letérdelni, amikor megjelenik előttem; nagyon sokszor kitárom utána vágyón a karjaim. Olyan jó volna legalább a ruháját megsimogatni, de hiába, hiszen már csak az emlékemben él. Mindig velem volt. Az ölébe vett es meséket mondott szentekről és tündérekről, akik győzedelmeskedtek a gonoszok felett. Még ma •is csodálkozom, iligy eddig csak az ellenkezőjét láttam ezeknek a ragyogó tündéreknek. Menyiiyiszer tanította szép példákkal, bog} égben es földön állandóan szenved, de állandóan győz is a jó. Én már szinte nem is hiszem, hogy ez igaz; ha így lenne, akkor még most is él no, hiszen anya olyan, olyan.végtelenül jó volt! Mellettem maradt, amig elaludtam. És akármikor nyitottam ki a szemeimet, ott ült az ágyam szélén; hajam simogatta, vagy csókolta a kezeimet, öltöztetni sohasem engedett más naiv, a reggelit és uzsonnát is mind1 g maga hozta hozzám. Ha engem nem vihetett, ő sem ment sehova. Egyszer apa nagyon dühös volt és azt kiabálta, öt már nem is szereti. Édesanya akkor elszomorodtt; felöltözött és elment apával. Én sokáig sírtam; haragudtam mindkettő jükre. Sirva aludtam el és csókra ébre dtem; ők voltuk. Még akkor is hulltak a könnyeim EttŐl kezdve hiába voj; minden diihösködés; anya velem maradt. És. mert apa nem akart mindig otthon lenni, ketten voltunk állandóan.