Délmagyarország, 1918. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1918-03-24 / 70. szám

Szeged, 1918. március 24. DÉLMAGTAROKSZAG A D. M, K. E. igazgatósága rehabilitálta Gallovichot, (Saját tudóstícjikíól.) A Délrruig var országi Magvar Közművelődési Egyesület igazgatósága szombaton délután négv órakor népes ülést tartott, hogv előkészítse a D. M. K. E. vasárnapi rendkívüli közgyűlését. Az ülésen, amelyen leirhatatlan zavar uralkodott, ugvannvira. hogv megtörtént azt is: a jelenlevők szavazni kezdtek, de nem tudták m<re, jedücska Béla elnökölt. A tárgy Gallovich Jenőnek rehabilitása volt. Szabó Qyula javaslatot terjesztett elő Gallovich rehabilitására és a kinos iigvek teljes rendezésére. Javasolta, mondja ki •igazgatóság a következőket, illetve javasolja a vasárnapi közgyűlésnek, hogv: 1. Az igazgatóság megállapítja, hogv Gallovich Jenőt évek hosszú sora óta olvan támadások érték, amelyeket sajnál az igazgatóság. Mcgáila*it,ia továbbá az igazgatóság azt is. hogv az előző fegyelmi adatai nem olyanok, amelyek hátrányosak lennének Gallovichra. . 2. A Demke békéje érdekében elvárja az igazgatóság. hogv a megértés alapján békés kiegyezés jön létre. Ebben a föltevésben kiutalja az igazgatóság Gallovichnak eddig visszatartott járandóságait. 3. Megállapítja az igazgatóság. hogy a Demke létesítése és a Demke internátüsok létesítése nagvobbára Gallovich érdeme és mindezeket méltányolva részére 20.000 korona végkielégítést kiutal. Madzsar Gusztáv és dr. Dobav Gyula fölszólalása után dr. Becsev Károlv javaslatot terjesztett elő. hogv Szabó Gyula :nditványával szemben javasolja az igazgatóság azt, hogv mindenekelőtt a fegyelmit folytassa le az igazgatóság, de addig semmi illetményt részére ki ne adjon. Scossának felebbezését az igazgatóság határozata ellen, a melv arról szólt, hogv ő nem volt jogosítva a Demke nevében följelentést tenni, utasítsa el a közgyűlés. Wimmer Fülöp. Szabó Gyula és dr. Dobav Gyula fölszólalása után dr. Balassa Ármin azt indítványozta, javasolja az igazgatóság a közjrvülésnek azt is. hogy Gallovich eddig járó illetménvei kifizetésére vonatkozólag mondia ki a közgyűlés a birtokonkivüliséget. vagyis, hogv a határozat felebbezésre való tekintet nélkül végrehajtandó. Indítványozta továbbá, javasolja az igazgatóság a közgyűlésnek a- következőket: Mondja ki a közgyűlés, hogv a Gallovich ellen tett följelentést visszavonja, a följelentés iratait beszerzi és ennek eredményétől teszi függővé a 20.000 koronás végkielégítés kifizetését. Többek felszólalása után az igazgatóság 12 szótöbbséggel elvetette dr. Becsev Károly indítványát, elfogadta dr. Balassa Ármin indítványát a följelentés visszavonására vonatkozólag. valamint a birtokonkivüliségre vonatkozólag. Mindezek után télies egészében elfogadta az igazgatóság Szabó Gyulának indítványát is. amelv elégtételt nyújt a sokat szenvedett Gallovichnak. -•c'sbshsbbb&aiiairaaba •satbsiussiiaií»s!«881hlíl«* iüssuuew Közgazdasági krónika. A Haditermény R. T. házat épit. — A központok a háború után. — A hadügyminisztérium túltengése a gazdasági életben. — Irta: Bizony László. Budapest,. 1918. március 23. Vágó József, a budapesti kereskedelmi és iparkamara ügyvezető titkára a napokban előadást tartott az átmenetgazdaság különböző kérdéseiről és ebben elmondotta, hogv az átmenetgazdaságról nem beszélhetünk többé ugv, mint egv ".eljövendő állapotról, mert voltaképen ipáris benne vagvunk az átmenetgazdasági korszákban. Vágónak tökéletesen igaza van. A kelettel lassanként megkezdődik-a. kereskedelmi forgalom és ez már áz átmeneti korszak beköszöntője. Vágó kijelentése csupán azért, hangzik olv furcsán, inert a közönség az átmenetgazdasági korszak beköszöntésével megoldandó fel adatok közül a közönség a legnagyobb sulvt önként érthetőleg a megkötöttségek megsziiriteiésere. a központok felbontására, a termelés és a forgalom szabaddátételére helyezi és elsősorban ezeknek a megvalósítását reméli. Ebben az irányban azonban mi sem történik. Hiába mondjuk, hogv az említett feladatok megoldása hosszú időt igénvei. A közönség széles rétegei csak azt tudják, hogy az átmenetgazdasági korszak legfőbb rendeltetéséül régtől fogva azt hirdettük, hogy a megkötöttségek megszüntetésével tényleg átmenetet alkosson a szabad gazdasági élet felé, most pedig már komoiv lépéseket is iátTti kívánnak ebben az irányban. A közönség türelmetlensége egyébként Könnyen érthető, •s különösen megértjük ezt. ha magunk is tudjuk, hogv ily lépések helyett éppen oly Jelenségek tárulnak a közönség e;é, amelyekkő! a mai állapot állandósulására, vagv legalább is igen hosszú tartamára kénytelen következtetni. Az kétségtelen, hogv a központok a legkisebb hajlandóságot sem fogiák mutatni árun, hogv megszűnjenek. Az egyes központokban és körülöttük különböző érdekcsoportok alakultak és helyezkedtek el. amelyeknek a ititai állapot jelenti a kényelmes és ió áiláipotot és a természetes önérdek diktálja, hogy -váltig ragaszkodjanak is hozzá. Minden Jel üüTidlett szól. hogv igyekezzenek hosszú időire berendezkedni. Az egvik központ például tiz esztendőre bérelt ki egv szállodát. A _legliatalmasabb központi szervezet, a Haditermény Részvénytársaság most készül arra. hogy • szétszórtan elhelyezeti hivatalainak kőnvehtralása érdekében ui házat évit a fővárosban. Azt is látjuk, hogv a központok máris mindent elkövetnek abban az irányban, hogy a béke idejére szóló feladatok vállalásával bővítsék ki tevékenységi körüket és ezáltal oly pozíciót biztosítsanak a maguk számára, amelyről nehéz lesz őket elmozdítani. Erre irányuló lázas buzgalmukat láthattuk most az Ukrániával való forgalom megszervezésének munkájában is és meg kell állapítanunk, hogv buzgalmuk meg is hozta számukra a siker.t mert elnyerték e forgalom lebonyolításában a vezető s döntő szerepet. A közönségben, melv a központok megszüntetését várja legjobban, ezek a jelenségek önként érthetőleg csakis keserű csalódások magvát hinthetik el. * Ha már tényleg benne vagyunk az áfmenetgazdaság korszakában, ugv igazán itt az ideje, hogy tisztázzuk végre: mi történjék a háboríts központokkal Az kétségtelen, hogy a teljesen szabad gazdasági életre szinte lehetetlen minden átmenet nélkül áttérni és fia lehetséges volna is, okvetlen nagv megrázkódtatásokkal járna. De ugyancsak lehetetlennek kell tartanunk a központok állandósítását, vagv akár csak huzamosabb időn át való íentartását ís. A kényszerű bilincsek, amelyeket a központosítás jelent, minden kezdeményezésnek gátat vetve, végeredményben a vállalkozási kedv teljes kimúlását és a szabad érvényesülésre törekvő gazdasági erők megbénulását eredményeznék, ami kiheverhefetlen katasztrófával jelentene egvét. Nyilvánvaló, hogy a két véglét között meg kell találni a helyes középutat, ami nem szabhat elénk más feladatot. mint hogv fokozatosan igyekezzünk lefaragni a háborús megkötöttségeket s ennek megfelelő fokozatossággal visszaállítani a gazdasági élet szabadságát és tegyük ezt ugy, hogy a központok élete egv nappal se haladhassa tul azt a lehetőség szerinti legrövidebb időt, amelyben még szükségünk van reájuk, s egv nappal se hátráltassuk a szükséges átmeneti időn tul a szabad gazdasági tevékenység télies érvényesülését. Ennek a helves középútnak a megjelölése végeredményben a kormánv feladata, rendkívül fontos azonban, hogv a kormány az összes gazdasági érdekeltségek kívánalmait s javaslatait meghallgassa s komoly mérlegelés tárgyává tegve. mielőtt bármi Ív irányban állást foglalna és döntene. Reméljük. hogv ez meg is fog történni. Szterényi kereskedelemügyi miniszter épp a minap intézett leiratot az érdekeltségekhez, amelyben kimerítő, véleményes jelentést kért arra nézve, hogy az egyes érdekeltségek szerint mint feleltek meg a központok a hozzájuk fűzött kívánalmaknak, s milv szerepük legyen a közel jövőben aktuálissá váló nagv gazdasági feladatok megoldásába!). Szterénvi e jelentések révén kivánia megismerni a gazdasági élet álláspontját és nézetét abban a kérdésben, hogv mi történjék a központokkal. Ezek a jelentések — és ezt bizton hisszük — impozáns megnyilatkozások lesznek a szabad gazdasági tevékenység mielőbbi visszaállítása mellett, — * A centralizáció tultengésén egyébként rna már fenn sem akadunk. Minden eddigit felülmúl azonban az. amit ezen a téren a közös hadügyminisztérium produkál. Nemrégiben tudvalevően Hegedűs Lóránd tette szóvá a képviselőházban, hogv a hadügyminisztérium ma rnár voltaképen kereskedelmi, ipar:, közlekedési, földművelési, átmenetgazdasági és pénzügyminisztérium is egyben, de csak halvánv képét adta a hadügyminisztérium terjeszkedésének. Mert legalább egv hasáb kellene azoknak a gazdasági osztályoknak a puszta felsorolásához, amelyeket a hadügyminisztérium kreált. Van ott textilcsoporté börcsoport, ásványolajcsoport. Van egv osztály. melv a szénbányászattal foglalkozik. A 23-ik osztálv a termelés előmozdításává', a 25-ik bányaügyekkel foglalkozik. A „keleti"' osztálynak a Balkán kereskedelme az ügyköre. Van rézcsoport, vascső pon. gyapotcsoport, kén- és glicerincsoport, építkezési csoport; lehetetlen valamennyit felsorolni. Ha ez még csak a centralizáció tuiteng'ése lenne, talán szó nélkül is hagyhatnék. De ez egyben a bürokrácia túltengése is. melv ellen a hazai közgazdaságnak annyival is inkább életbevágó érdeke sorompóba áll 3tii, mert a bürokráciának ez a túltengése volt az. mely már eddig is két milliárddal károsította meg a magyar ipart. Reméljük, hogy Szterényi erről sem fog megfeledkezni. Harcok az angolok harmadik védelmi vonalában. Berlin, március 23. A Berliner Tageblatt haditudósítója jelenti a nyugati harctérről: Csapataink az első ellenséges állásokat már elfoglalták. A második vonalban az angolok szívós ellenállást fejtenek tó. Itt öt izben borzalmas közelharcokra került a sor, melyekben ember ember ellen küzdött nagv elkeseredéssel. A közelharcok végén azonban mindig az angolok mafadta'k a. legyőzöttek. A front nehánv szakaszán katonáink már eljutottak a Harmadik eUeitséges vonatig, sőt etéíék az angolok ütegeit is. miközben egész séreg ágyút zsákmányoltunk. Közben lassankint tüzérségünk is követi az előnyomuló gyalogságot. Március 21-én este elkeseredett harc folyt a st. quentini magaslatokért. A tüzeknek, amelyek máskor ilven heves harcok folyamán egész házsorokat pusztítottak el, ma már St. Quentin környékén semmi nyoma. Nem volt minek égnie. Ezen a környéken ugfanis nincsenek többé falvak, a melyek martalékul eshetnének a lángoknak, az angol ágvhk füze már korábban a földdel egyenlővé tette a vidék falvait.