Délmagyarország, 1918. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1918-03-17 / 64. szám

a választójognak ebből a szempontból való jelentőségét, mert ismét azt a kérdési kell felvetnem, vájjon a parlamentben nem kép­viselt szociáldemokrata-párt bir-o annvi je­lentőséggel. mint mondjuk egv parlamenti frakció, amelynek — hogv ne mondjak olvan számot, melv által bárki ta'álva érzi magát — harminc vagv negvven tagja van: nincsen a magvar politikai életben a parlamentben ma még kizárt szociál-demokrata-pártnak olvan jelentősége, mint egv akiora számmal a parlamentben képviselt frakciónak? Azt hiszem, hogv erre a kérdésre senki sem fog ugv válaszolni, hogv nincs. És ha a nemze­tiségek a parlamentben nagyszámú képvise­lők által nincsenek is képviselve, vaijon a nemzetiségek nem képviselnek-e akkor is íön­álló erőt? Hogv ez a tételem helyes, annak leg­klasszikusabb bizonvitéka vo> Vadász Lipót tisztelt barátom felszólalása. Ö t. j. arró! be­szélt. hogv miiven ve-z-.delmes' iráíTvzatok kerülhetnek felszínre a hábo-n folyamán el­rendelt választás idején. Én sohasem tud­tam, hogv az 19ró évi XIV. törvénycikk olyan veszedelmes rétegeket... Vadász Lipót: A háború alatt' Vázsonyi Vilmos: ... visz be a választók sorába, hogv már ebből a választójogból is olvan rettenetes viharok keletkezhetnek, a milyeneket Vadász Lipót tisztelt barátom itt jósolt. Vadász Lipót: Ha a háborúi an válasz­tunk! Vázsonyi'Vilmost Meg lesz velem e'é­gedve tistzelt képviselőtársam, mert a há­borúra is rátérek. Először is a háború alatt történt választásról azt hallottam, hogv a nemzet nincs itthon, vagvis az a kifogás e választás ellen, hogv az itthoniévá) választók száma nagyon csekély. A kifogás tehán nem az. hogv egv haragvó tengerre! állunk szem­ben, hanern hogv egv pohár vízzel állunk szemben a választóközönség szempont iából. Értsik meg egymást. Én ennek a vitának értékét abban talá­lom, hogv kezd egv közös magyar nemzeti program kiabkulni, Talán inkább ebben fog­nánk kezet, semhogy a választói iog tekin­tetében kívánnánk olv áldozatot a kormány­tól. amelyet a kormánv a maga reputációjá­nak és szavahihetőségének feláldozása nélkül meg nem adhat. Áttérve mosl már a kifogások taglaló­sára. rá -kell mutatnom arra, hogv a tisztelt szónok urak okoskodása az. hogv a iavnsla:, tulajdoniképen nem egyéb, mint az Írni-olvas­ni tudásra alapított választói jog. Ezután kifejtette, hogv fa javaslat előnye, hogy fejlődésre képes választói reformot al­kot, amelv feleslegessé teszi, hoev a válasz­tójogi probléma uira meg újra napirendre kerüljön. A kulíííra emelkedésével a válasz­tók száma folytonosan emelkedik; bizonyos idő múlva eléri az általános választójogot a nélkül, hogy rohamosan megvalósítottuk, volna. Addig meg kell oldanunk mindazokat a nemzeti és demokrata, problémákat, ame­lyekben a javasla: ellenfelei garanciákat ke­í resnék az általános választójog el'en. A nemi8ti§é|i veszedelem leküzdése. Vázsonyi ezutá nrátér a nemzetiségi vá­lasztók számának emelkedése ellen ieihozott érvekre. Rámutat arra, hogy az 1913 évi törvény is emelte a nemzetiségi választók számát anélkül, hogy akkor az ebből szár­mazó veszélyek annyira túloztak volna, mint most. Azon érvekkel szemben, hogy az irás­olvasás mint általános kellék ingatag és el­porladó alap, rámutat, hogy ezen alap a Tisza-féle választójogi törvényben is szere­pelt. Az 1913 évi tizennegyedik törvénycikk indokolása is megállapítja, hogy a román szavazatok Erdélyben jelentékeny mértékben szaporodtak és hogy mindenütt szaporodtak az egész országban a nemzetiségi választók. Ily körülmények között a nemzetiségi vesze­delmet már az 1914 évi törvény is felidézte. A bizottság néhány tagja tu! sötét képet festett a jövendőről. Egy pillantás azonban a múltba elégséges annak bizonyítására, hogy egyáltalában nem jogosult a jövőt ilyen sötét színben látni. Éppen a munkapárt részéről mutattak rá a vita során arra, hogy mily nagy mértékben növekedett a magyarság arányszáma a legutóbbi harminc esztendő­ben. 1880-ban ezen arányszám 46 százalék volt, 1910-ben már 54.4 százalék, sőt a férfi lakosságnál 55 százalék. Ehhez járul, hogy amit nyíltan bevallani kell, a magyarság számarányának ilyetén emelkedése nem az államnak erre vonatkozó külön gondoskodá­sának eredménye volt. Aminthogy elismerni kell azt is, hogy a nemzetiségi politikát ille­tőleg távolról sem történt meg minden gon­doskodás, ugy, ahogyan megtörténni kellett volna.' A nemzetiségi kérdés a választójog szempontjából tulajdonképpen csakis román kérdés. A szlávokkal, tótokkal és délszlávok­kal szemben az értelmi cenzus határtalan, mert tudfiak irni-ovasni. Az analfabéták leg­nagyobb része ellenben román. Ezért megjegyeztem, — mondja — hogy a választójoggal kapcsolatban a nemzetiségi kérdés tulajdonképen a románokra és talán a ruténekre szorítkozik. Ámbár én azon opti­misták közé tartozom, akik tekintettel a ru­tén lelkészek, tanítók hazafias magatartásá­ra, azon- reményben vagyok, hogy. a helyes magyar politika a ruténeknek a magyarok­kal való teljes beolvadását fogja eredmé­nyezni. Általában megállapihatjuk, hogy a mai nemzetiségi -viszonyok ránk nézve sokkal kedvezőbbek, mint a háború előttiek voltak. Elsősorban annak köszönhető ez, hogy kül­politikai szempontból nem jönnek annyira teknitetbe belpolitikai intézkedéseihknál. Az­előtt például tekintettel Romániával való szö­vetségi viszonyunkra, nem követhettük azon politikát, amelyet ezen szempont nélkül kö­vethettünk volna, A miniszter ezután kifejezi reményét, hogy minden magyar kormány elemi köteles­ségének fogja tartani, hogy kizárja a. Romá­nia részérő! való minden befolyásolást, bár­milyen cimen is. A román kulturligá'hoz ha­sonló irredentista agitációt nem szabad tűr­ni, sem általában semmiféle külföldi pénzen szított nemzetiségi mozgalmat. Az általános helyzet javult annyiban is, hogy azon igazán megható kötelékek, amelyek a múltban az osztrák Lueger-párí és a román politikusok közt fennállottak, elhidegültek. Igen nagyfontosságunak tartja Vázsonyi a magyar hadsereg létesítését, azon tényt, hogy őfelsége a magyar hadsereg álláspont­jára helyezkedett. Ezzel a negyvennyolcas reminiszcenciák mindenkorra ki vannak kü­szöbölve. őfelsége a magyar hadsereg állás­pontjára és ezzel az egységes magyar állam álláspontjára helyezkedett. Azon nemzetisé­gek, amelyek a nemzeti egység megbontását remélték, nem remélhetik többé magyar­ellenes törekvéseik sikerét. Ezzel is kedve­zőbbé válik tehát a helyzet. Végíi! nemi szabad elfelejteni, hogy a román irrendencia ma már n?m csupán az álmok világába valói hanem egyenesen őrület síjji, JWÁrei.tt? 17, volna. Ahelyett, hogy a nemzetiségi kérdést a választójog reformjával megoldjuk, inkább arra kellene törekednünk, hogy a tanítókép­zést haladéktalanul államosítsuk és pedig tekintet nélkül az esetleges felekezeti érzé­kenységre; továbbá az állami népoktatás fej­lesztése terén kell megtennünk minden szük­séges intézkedést. A magyar államegység meg­védése. Ha ezeken a tereken váltjuk tett-e nem­zeti érzésünket, sokkal többet tesz"nk nem­zeti jellegünk és, egységünk érdekében, mint hogvha szűk választójoggal a biztonság ér­zésében ringatjuk magunkat. Azon inditvánv­hoz, hogv a magyar állam egységét és nem­zeti jellegét jobb büntetőfágl südjikcióval is Nztosi isiik. tLlds mértékbái házzdldrul — Nem csupán a nemzetiségi izgatókra kell itt gondolnunk, hanem egyúttal azon eltorzult magyar agyvéőkre, amelvek itthon és ami még súlyosabban esik latba, külföldön a ma­gyar nemzetiségek igazát hirdetik a magyar nemzettel szemben és rágahnazóan hirdetik, far.srv Magyarországon a nemzetiségek nem részesülnek ugyanolyan polgári jogokban, mint a magyarok. Az állami közoktatás terén keresztül kel! vinni az államosítást. Egv felhatalmazás! szakasszal jogot- kell adni a macvr kormány­nak arra, hogv bármely és bármily fokú nm­zetkégi Iskolát mindén indokolás néMl ál­lami iskolává tehessen. A munkapárt másként kezeli ma a nem­zetiségi kérdést, mint amikor uralmon volt. Jól tudja, hogv a háború ebben a kérdésben is ni viszonyokat teremtett, ebből azon helyes konzekvenciát kell levonni, hogv a nemzeti­ségi kérdés megoldását másként kell megol­dani. mint korlátozott választójoggal. Inkább össze kel! fognunk eev magvar programban és e tekintetben a magvar pártok között mm .szabad véleménykülönbségnek fennállnia. Ha a büntetőtőrvénykönyvben olyan rendelke­zést felveszünk, hogv azok. akik ellenséges földre menekültek és ellenséges hadsereghez csatlakoztak, büntettet követtek el és hogy semmiféle amnesztia sem adhatja vissza vá­lasztójogukat. akkor ezen hűtlen ddamnoted­Mk többé nem vekéinek részt az ariszde ügyeiben. A választókerületek beosztása. A választókerületek beosztását illetőleg nem arró! van szó, hogy a nemzetiségekkel szemben igazságtalanságot kövessünk el, ha­nem arról, hogy a magyarsággal szemben a múltban elkövetett jogtalanságot helyrehoz­zuk. (Élénk tetszés.) A miniszter rámutatott statisztikai ada­tok alapján arra, hogy a választókerületek beosztását illetőleg a ttpgtfdfedg eddig hát ránylim volj a ríemzefiségekkel Szemtíen. — Tisztán magyar kerületekben sokkal több volt a választók száma, mint a nemzetisé­giekben. A választókerületek uj beosztásában a •kormányt nem fogja pártszempont vezetni, csupán kizárólag a magyar nemzeti állam szempontja. (Tetszés.) Nem kell tehát félni, hogy Erdélyben a román választókerületek többségben lesznek; különben is a nemzeti­ségi veszedelmet nem szabad túlbecsülni. A magyar viszonyokat nem lehet párhuzamba állítani az osztrák viszonyokkal. Magyaror­szágban a magyarság abszolút többséggel rendelkezik. A 23 éven felüli férfiak közül 55 százalék magyar, míg Ausztriában a német­ség 38.6 százalék. Magyarországon még szá­mításba keh venni, hogy a. magyarságnak ét

Next

/
Oldalképek
Tartalom