Délmagyarország, 1918. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1918-03-02 / 51. szám

lnfíít'4 iÍ#Í8. inareutt i. .1 ..I.II.....I... II,,..„MHH-. BERLIN, március 1. A nagy főhadi­szállás jelenti: RupjVecht trónörökös had­csopörtja: Pölkapelietö! északra meghiúsul­tak az angol gyalogságnak éjjel erös tűzha­tás után megkiséreK előretörései. Az arc­vonal többi részén élénk tüzérségi tevé­kenység, amely sokszor kisebb felderítő harcokkal kapcsolatban folyt. La Fereítö! nyugatra egyik osztagunk előretört a csa­tornán át és néhány fogollyal tért vissza. (Budapesti tudósítónk telei onjclcnté$e.) j A képviselőház választóioki bizottsága pén­teken folytatta tanácskozásait. Az ülésen Beöthy László elnökölt. A kormány részéről a tárgyaláson Wekerle Sándor miniszterel­nök, Földes Bála miniszter és Sebess Dénes igazságügyi államtitkár jelentek meg. Az ülés megnyitása után elnök jelenti, hogv gróf Bethlen István, aki nem tagja a bizottságnak, inditvánvt kiván tenni. A ház­szabályok szerint ehhez joga van. Kérdi a Bizottságot, megengedix a felszólalást. A bizottság a felszólalást megengedi. Az első felszólaló, Desbordes Ernő ma­gvar nemzeti szempontból kifogásolja a ja­vaslatot. A javaslat nem nyújt védelmet a nemzetiségek szeparatisztikús törekvése el­len. A választójogi törvény a nemzetiség: kérdés szempontjából végzetes tévedés. Nem tartja kizártnak a megegvzést a románsággal, de ennek szerinte megfizethe­tetlen ára van: Erdélynek és Magvarország románlakta vidékeinek a feláldozása. Sze­rinte a radikális politikának a vészéivé abban van. hogv a szeparatisztikús törekvések szol­gálatában áll. A nemzeti veszedelmet nem Kartrík ellen az ellenség repülő támadást intézett* amely a belga lakosság körében jelentékeny veszteségeket okozott. A német trónörökös hadcsoportja: Chavignonnál rohamcsoportjaink benyomul­tak az ellenséges árkokba és tiz amerikait és néhány franciát fogtak ei. A kora reggeli órákban a Champagne egyes szakaszaiban feléledt a harci tevékenység, LUDENDORFF, első föszállásmester. abban látta, hogv a nemzetiségi képviselők bejönnek a Házba, propagandát csinálnak és esetleg obstruálnak, hanem abban, ihogv a kerületekben elszórtan élő magyarság bele­olvad a, nemzetiségekbe, az intelligencia kénytelen lesz elmenekülni és a nemzetisé­gek zárt egységükre való hivatkozással kö­vetelni fogják az autonómiát, talán nagyobb eredménnyel. Az egyetlen 'helyes megoldás a választójognak a magyar nyelv tudásához való kötése. (Andrássy felszólalása.) Gróf Andrássy. Gyula szólalt fel ezután. Kijelenti, hogy Tisza beszéde ő rá is hatott, mert átlátta, hogy meggyőződésből ered. Újra számot vetett tehát magával és arra az eredményre jutott, hogy mindennek dacára csekély változtatással a javaslatot el kell fo­gadni. Nem tartja célravezetőnek, hogy kor­látozás történjék. Ebbe ö nem egyeznék bele. A katonai szolgálatot azonban, mint jogcímet a maga részéről sem tartja elfogad­hatónak. Lehet, hogy a háború után csak í milícia lesz egy pár hónapi szolgálattal, ami különös jogcímet nem adhat. Helyénvaló vol­na, ha kimondanák, hogy egy bizonyos idő múlva, esetleg tiz év múlva a négy elemi he­lyett a hat elemi elvégzése állapíttassák ineg. A nők szavazati jogának barátja. A mozgó­sítás sikerében is volt szerepük, a háború után pedig sok olyan kérdés vár megoldásra, amelyeknél a nőket is számításba kell venni. A javaslatot nem azért fogadja el, mint­ha a statisztika teljesen megnyugtatná. Be­ismeri, hogy a felszólalók bár sokban túloz­tak, némi igazságot is mondtak azokról a veszélyekről, amelyeket a kiterjesztés okoz­hat. Elfogadja a javaslatot annak dacára, hogy még ma is élénken sajnálja, hogy plu­rális választójogi javaslatából törvény nem lett. A javaslat elfogadása történelmi szük­ség. Bei- és világpolitikai fejlődés teszi ezt szükségessé. 1913-ban akarta már rávenni Tiszát, hogy fogadja el a ' szocialistáknak azon követeléseit, amelyek a jelenlegi javas* latban foglaltatnak. Tiszában bár a jóindulat meg volt, akkor is azokat az aggodalmakat hangoztatta, mint rnost. Más államokban sok­kal nagyobb mértékben terjesztik ki a jogo­kat, mint nálunk. Mint miniszterelnök Tisza is belátta, hogy az 1913-iki törvény nem ol­dotta meg a kérdést. Ezt bizonyltja a királyi kézirat is, amelyet Tisza ellen jegyzett. — Óriási hordereje van annak, hogy már a má­sodik uralkodó mondja azt ki, hogy a kor­mánynál messzebb menő jogkiterjesztést ki­ván, Tisza meghatóan ecsetelte, hogy a ma­gyar katonák a himnusszal mennek a csatá­ba. Azt tartja, hogy erkölcsileg azért érdem­lik meg ezt a jogot, mert nem a jogért, ha­nem a hazáért harcolnak. A tömegek hono­rálása most erkölcsi obligó, de politikai böl­csesség is. Az ellenséges országokra való te­kintette! sem lehet megnyirbálni a javaslatot, mert ott is vannak barátaink és ezeket el­veszítenénk. Tiltakozik azon állítás ellen, hogy ná­lunk a nemzetiségeket elnyomják. Nem lehet a statisztika okozta félelem miatt a kor szel­lemével szembe helyezkedni. Tisza is és a többiek is hangsúlyozták, hogy ezt a fontos kérdést közmegnyugvásra kellene megolda­ni. Ha neki választani keli azok között, akik most aggódnak és azok között, akik jogokat kívánnák, feltétlenül az utóbbiakhoz csatla­kozik. Veszélyeztetné egész helyzetünket, ha a javaslatot lényegesen megváltoztatnánk, bár maga is osztozik azokban az aggodal­makban, amelyek nemzeti szempontból, el­hangzottak. Ne legyünk azonban kishitűek. Ez a nemzet nagyon beteg lenne, ha egy ja­vaslattal meg lehetne gyilkolni, A választó­jog kiterjesztése a nemzetiségeket kétség­telenül nagy tömegekben fogja joghoz juttat­ni. Ö is érzi, hogy Erdélyben nem lesznek képesek megakasztani, hogy a románok több ségbe ne kerüljenek. De ennek ellensúlyozá­sára más eszközöket kell igénybe venni, mert .a demokratikus haladást megakasztani nem lehet. Ez a fejlődés a magyar állmeszmét nehéz helyzetbe hozza, a javaslatot azonban el kell fogadni, hogy holnapra ne kelljen még többet adni. A nemzeti államot ezután meg keli erősiteni. Nem lát többé okot arra, hogy a közigazgatás államosítása ellen küldjön. A javaslatot elfogadja. Ezután gróf Bethlen István indítványát olvasták fel a választójog tárgyában. Befh­Csapataiffefc bcwonuftak PodoSiába. — A Brentánát ifieghíusult sz olasz előretörés. BUDAPEST, március t. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) A Breníátől ke­letre egy olasz előretörés meghiusult. A kormány és a lakosság egyre ismét­lődő és utóbbi napokban különösen sürgető hívására a Böhm-Ermölli tábornagy csapa­tai tegnap békés beavatkozás céljából be­vonultak FodoHába és elérték a novosielica —ciiotín—kameniecz—podolski vonalat. A vasutak és a fontos utak mentén előrenyo­muló osztagoknak az a feladatuk, hogy azon a területen, amelyen áthaladnak, helyre­állítsák a nyugalmat és a rendet és bizto­sítsák a behozatal céljaira szükséges keres­kedelmi utakat. Eddig körülbelül tízezer orosz tette le a fegyvert s tekintélyes meny­nyiségü lőszert, jármüvet és vasút! kocsit helyeztünk biztonságba. a,vezérkar fünöke. A Pripjet-floftila a siémefek kezére kerüli BERLIN* március 1. A nagy főhadi­szállás jelenti: Csapataink az ukrán északi határ mentén keleti irányban előrenyomulva elérték a Dnjepert. Rietschisannál egy érő" sen kiépített és védelmezett hídfőre bukkan­tak. A várost és a pályaudvart rohammal eüöglaiíák és néhány száz foglyot ejtettek. Mozyrban zsákmányul ejtettük a PripjeL flottilát, amely hat páncélos, 3§ motoros és 6 evezős hajóból áll. A Síorokonstanti szo­rostól délnyugatra ellenséges túlerővel harc ban álló lengyel légionáriusoknak német csapatok segítségére siettek; az ellenséget együttesen megverték. Az ukrán kormány és a lakosság hívá­sára védelmid ellenséges bandák ellen osz­trák-magyar csapatok a Pruttőí északra széles szakaszokon benyomultak Ukrajnába. Olasz harctér: A Brenta két partján a harc! tevékenység aíx egész napon át foko­zott volt. Macedón arcvonal: Nagyobb harci cse­lekmény nem voit. i LUDENDORFF, első főszállásraester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Meghiusult angol előretörések. Alkotmány-reform készül Ausztriában. BÉCS, március 1. Seidler miniszterel­nök a parlamenti helyzet orvoslása céljából az alkotmány reformjának kérdését vetette föl. Péntek délután Grosz házelnöknél a pártok vezérei konferenciát tartottak. Seid­ler kijelentett^, hogy a pártok között a meg­egyezést a parlament munkaképessége dol­gában az alkotmány reformja után tartja lehetségesnek és a pártok tetszésére bízza, hogy milyen formában történjenek meg az erre vonatkozó tárgyalások. Az egyes pár­tok vezérei hozzájárultak az akcióhoz. Andrássy beszéde a Választójogi bizottság ülésén. Engedékeny hangok egy komprom Issxum lehetősége érdekéhen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom