Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-14 / 37. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁtt, A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.fálévre . . !8.~- K. egy hónapra 3.szála ára I4 fillér. k. K. Szeged, 1918. Kiadóhivatal: SZEGED, kaRASZ-UTCA 9. SZA«. A kiadóhivatal telefonja: 81. Vii. évfolyam, 37. szám. Csütörtök, február 14. floyí jeorge határozott választ kér az antant anneksziis jeltételeire. - A versaillesi haditanács határozatait is ismertette. Német offenzivát vár nyugaton. Lloyd George ismét beszélt. A Versailles.! haditanács határozata után tel kellett világosítani az angol népet a további vérontás szükségességéről. Aztán: az ukrán béke és az orosz háboru befejezése esetleg meg* érlelhetné azt a meggyőződést, hogy talán ínégsem a központi hatalmak ellenzik a meg • egyezéses bekét, mint ahogy eddig az an* tájit népeivél elhitették. Lloyd George siet* ve «Icjéí akarja venni annak, hogy ez a be* látás felülkerekedjék. Főképen ezt a célt szolgálta az a beszéd, amelyet Lloyd George az .alsóházban mondott el. Lloyd George eddigi beszédeiben is eléggé világos és határozott formában nyi* latkozott az antant hadicéljairól. Mostani beszéde pedig szinte teljesen őszinte. Megmondja, hogy Franciaországnak vissza kell adni Elzászt,, Olaszország nemzeti aspirációit ki kell elégíteni (sacro egoismo)t Angliának Mezopotámiára és Arábiára való. -jogát el kell ismerni s igy tovább. Hibáztatja* hogy Czernin és HertUrig ezekről a kérdésekről nem nyilatkoztak, ami — mondja nagy csodálkozást keltett. Mintha Czernin és l'fe'-tiing gondosan kerülték tvolna Wilson. • üzenetére adott válaszukban a megegyezés lehetőségeit. E beszédekből tehát a leggon-, dosabb vizsgálattal sem lehet kiolvasni ai béke jeleit, jelenti ki Lloyd George. ; A beszéd konklúziója ezek után természetesen az. hogy szükség volt a versaillesi határozatra. A hatás fokozása kedvéért még -a közeli jövő egére festette — nerh tufa ságosan komoran — a nyugati német offenzíva rémét, amely minden pillanatban felütheti a fejet és ismét • veszélyeztetheti Parist is,' , J: Csodálatos, hogy az angol parlamentben senki sem akadt, aki e beszéd után megkérdezte volna Lloyd Georgetól a következőket: A versaillesi haditanács a háboru erélyes- folytatását határozta el, aminek nyilvánvaló célja az volt, hogy angol-franciaamerikai egységes 'támadással kiszorítsák a németeket Franciaországból. Most mégisi miért tünteti fel Lloyd George ugy a helyzetet, mintha .a'z antant védekezésre szorulna? Ha pedig u. antant — mint Lloydi George megállapítja — az ukrán-oro^z békél után elveszti számbeli íelsőbbségét, hogyan, reaélheti, hogy hadicéljait a központi ha(almákra rákényszerítheti? Ha pedig ezt nem reméli, mi értelme van a háboru folytatásának? Továbbá: ba Lloyd George megegyezéses békét akar, miért ragasz'ko* dik oly csökönyösen ahox, hogy csak az ellenfél közeledjék, Ő pedig egyetlen lépést sem atfar a megegyezés érdekében megtenni? Bizonyos, hogv Lloyd George ezekre a kérdésekre is olyan ügyességgel válaszolt volna, amellyel eddig sikerült neki az antant népeinél az igazságot elhomályosítani. De, bía e kérdések fölvetődtek volna, legalább megállapíthatnánk annyit Lloyd George békebeszédéből, hogy Angliában is kezdenek már tisztán látni és számonkéfni az .emberek. Amikor pedig ez az idő elérkezik, aligha Lloyd George fog az antant nevében beszélni a y,megegyezéses" békéről. LONDON, február 13. (Reuter-jelentés.) Lloyd George az alsóházban Asquith beszédére válaszolva kíjtefewtette, hogy nagy csalódással fogadták azokat a válaszokat, a melyeket a kancellár és Czernin Wilson beszédére atítak. Czeirnin ugyan rendkívül udvarias és barátságos hangú voft, de igen kemény ott, ahol a sszövetségesek által felállított követelések valódi tartamáról volt szó. Czernin egyetlen egy kérdéssel sem foglalkozott anélkül, hogy a leghatározottabban ne vonakodott volna, hogy olyan feltételeket fejtegessen, amelyek esetleges békefeltéitefeknek tekinthetők. Ami a német választ illeti, bárki, aki azt olvasta nehezei? fogja hinni, hogy Heríling komolyan veszi az általa támasztott követeléseket. — Ml a beszédében foglalt feltételeket, — mondotta Lfoyd GeoTge, — gondosan mérlegeltük, hogy találjunk benne valamit, ami jele volna, hogy a központi hatalmak készek megegyezésre alkalmas bázison közeledni hozzánk. A beszédek megvizsgálása azonban rendkívül csalódást keltett. Sem Belgium dolgában nem adtak kielégítő választ, se Lengyelországra, se Franciaország jogos követelésére vonatkozólag, se az olasz fajhoz tarozó és olasz nyelvű lakosságról, se pedig Törökorstzágot illetőleg, hogy készek volnának a szövetségeseknek Mezopotámiára és 'Arabiára való jogait elismerni. Lloyd George beszédének további korán Asquitturek a versaillesi konferenciára vonatkozó kérdésére válaszolt. Utal arra, hogy a rapallöi konferenciáról annak idején azt mondotta, hogy a szövetségeseknek nem szándéka, hogy á haditanács vezető hatalommal rendelkezzék. Ajzóta a helyzet rendkívül megváltozott. Jelentős száinu né< met hadosztály hagyta el a keléti frontot és ezeket nyugatra szállították. Eddig a szövetségesek túlnyomó többséggel rendelkeztek nyugatom ez a felsőbbség most gyorsan megszűnt. Az eddigi években nem volt elképzelhető olyan támadás, amelyet az angol-francia hadsereg ne ellensúlyozhatott' volna. A helyzet a keletről nyugatra hozott német megerősítések folytán teljesén megváltozott. — Hogy honnan joh majd a támadás, —- mondotta a miniszterelnök, — azt senki sem tudja. Amit tudunk az csak annyi, hogy a támadást előkészítették. Lényeges volt tehát, hogy olyast rendelkezések történjenek, amelyek által a szövetségesek hadseregeikkel együttesen operálhassanak. Ea volt az a probléma, amellyel Versaillesben szemben álltunk. Most hogy döntő határozatot hozhassunk a konferencia polgári és (katona fagjai 4—5 napra összeültek. Részleteket nem mondhat el, mert ez (páratlan árulás volna. Elég azt mondani, hogy az angol hadsereget, amely a front (legfontosabb szakaszát foglalta el, Franciaország saját nagy hadseregélnek társaságában megbízta fővárosának és Franciaország legfontosabb részének védelmével és hogy a tengerpart mentén levő kikötőknek védelmiét Franclaohszág az angol hadseregnek teljesen Önkéntesen engedte át. Anglia nem dsmeri el az ukrán békét. LONDON, február 13. (Reuter-jelentés.) Az angol kormány nem tartja köte-' lességének, hogy elismerje azít a békét, a melyet a monarchia, Németország és azok az egyének kötöttek, akik a békeszerző* dést Ukránia nevében aláírták. A lengyel kormány lemondott. VARSÓ, február 13. Tegnap órákig tartó minisztertanács volt a kormányzó tanáé* elnöklésével, amelyen politikai eseményekét vitattak meg, első sorbán az Ukrániával kötött békeszerződést. Kuharzevszky lengyel miniszterelnök este átadta a kormányzó tanácsnak egy nyilatkozattal is ellátott kérvényét, aaielj-ben benyújtja lemondását.