Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-02 / 27. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra 3— K. Kgyes szám Ara I4 fillér. Kladöbivatai: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: 81. 'Szagod, 1918 VII. évfolyam. 27. szám. Szombat, február 2. Á bolsevikiek. A központi hatalmak országaiban ide­ges türelmetlenséggel várják a bresztlitov­szki békeviták eredményét. Az idegesség és a türelmetlenség érthető, végül is az egykor •hires orosz várban nem egv nadrággomb -sorsáról fognak dönteni. Ebbe az idegesség­be hova-tovább egyre több, a bolsevikiek el­járása fölött érzett csalódás játszik bele. Az események gyors gördiilését nálunk ek­ként képzelték: Az orosz forradalom első periódusában már-már legendás alakká emelkedett Lenin a gyors békekötés jelsza­vával jutott uralomra; Trockij külügyi nép­biztos nyomban a béke müvének megalko­tásához fogott; kezdeményezte a tárgyalá­sokat; kísérletezett az általános békével; amikor itt kudarc érte, neki látott — ahogy megfogadta — a különbéke megcsinálásá­nak; tehát — gondoltuk — ezek az embe­rek komolyan, szent hevülettel, apostoli meggyőződéssel akarják a békét; január kö­zepére, legkésőbb végére meg is lesz. Február szűkös, vizenyős napjait tapos­suk. A negyedikéig megkötött fegyverszü­netet hosszú időre meg kell ismét hosszab­bitani. .Alig van főkérdése a béketárgyalás anyagának, amelyben végleg megállapodtak volna, közben — mint ma is — uj és fontos kérdések merülnek föl, amelyek s'zintén ne­hezen lesznek eldönthetők. Ezek a nehéz­ségek már kizárólag a bolseviki politikából -származnak, amelynek hatalmas kontúrjait csak a legutóbbi napok eseményein át sike­rült megpillantanunk. Emberboldogitó ideák­ról álmodozó, szilárdakaratu, vaskövetkeze­tességii és elszánt forradalmárok politikája ez, amelynek alapján a béketárgyalásokkal párhuzamosan ujjá akarják alakítani Európa egész keleti részének képét. Finnország, Lengyelország és Ukránia önrendelkezési jogát elismerik. De agitációval, ha kell, erő­szakkal és forradalommal dolgoznak azért, hogy az uj országokban az állami élet a bol­seviki elvek szerint alakuljon ki. Az, amit az orosz köztársaságnak föderatív alapon való kiépítéséről és arról mondott ma Troc­kij, hogy Ukránia egyik része lenne a köz­társaságnak, csak látszólag van ellentétben ezzel. A főelv a bolseviki uralom általánosí­tása a in a i Oroszország egész területén. Ennek kedvéért a vaslogikájú Trockij el­ieranondásokba is keveredik a népek ön­rendelkezési jogáról. De le nem mond a ki­felé való agitációról és arról, hogv a béké­vel egyidejűleg több bolseviki államot ismertessen el egyszerre. Kühlmannak és azoknak, akik utána mondják, igazuk van: erőszak és hatalom dolga az egész. De Leninéknek is igazuk van, mert ők meg aZt mondják: a mi álla­munk a nép állama lesz .évtizedeken át ter­melt emberboldogitó eszméket viszünk át a gyakorlati életbe, az erőszak, melyet ezért alkalmazunk, jogosult. Nagy kérdés azon­ban, hogy beválik-e a bolseviki terv reál­politikának. nem marad-e tömérdek áldozat­ba és vérbe kerülő utópia, amelynek kedvé­ért az álmodozva járók nyakát szegik eset­leg a kezeli békének. Ne várjon tehát senki gyors eredményt. Bresztlitovszkban a bol­sevikiek nemcsak a békét építik. írockij nyilatkozata a helyzetről. - Németország nem akar annektálni. — Nincs elég anyag a nyugateurópai osztályharc lángra Eobbantá­sáboz. — Anglia a német célokat támogatja. — Egy stockholmi jelentés a Pravdá-nak, a bolseviki kormány hivatalos orgánumának cikkét közli, mely kivonatot tartalmaz Troc­kij beszédéből. Ha ezek a beszédek tény­leg elhangzottak és a kijelentések megtör­téntek, akkor érthető kommentárul szolgál­hatnak a bresztlitovszki eseményekre vo­natkozólag. Trockij ugy látta a helyzetet, hogy az imperialista hatalmak — még ha jelenleg ellenségek is — összefognak egy­mással, csakhogy a demokratikus országot elnyomhassák és esetleg annak kárára gya­rapodjanak. Ennek ellensúlyozására Trockij a népek, az elnyomottak, a munkások össze­tartásának gyors fellobbanását várta és a milliók közös akaratának egy olyan hatal­mas áradatát, amely hömpölyögve tör át a gátakon, amiket osztályok és nemzetek kö­zött autokrata célokért emeltek. Trockij eddig hiába várt ezekre, de mielőtt csalódá­sát beösmerné, még egyszer felemeli büsz­kén a fejét és reménykedve, fanatikusan néz a messzeségbe. STOCKHOLM, február 1. A Pravda kivonatot közöl Trockij beszédeiből, ame­lyeket a tanácsok kongresszusán mondott. Ezek szerint Trockij azt mondotta, hogy » tanácsok kormánya olyképp kezdett tár" gyalásokat Németországgal, mint ahogy a sztrájkoló tárgyal a munkaadójával a sztrájk befejezése után. Minthogy megesik néha, hogy egy sztrájk kudarccal végződik, Orosz országra nézve is bekövetkezhetik az a sze­rencsétlen helyzet, hogy olyan békét kény­telen kötni, amely nyilt ellentétben van a munkások érdekeivel. A tanácsok kormánya nem hiszi, hogy elegendő anyaga lenne a nyugateurópai osztályharc lángra lobbantá­sához, hogy ilyen módon idézzen elő forra­dalmat. — Németországnak látszólag nem szándéka a megszállott területeket annektál­nl, csupán katonai és gazdasági célokat kö­vet, amelyeket Trockij meggyőződése sze­rint Londonban hallgatólagosan jóváhagy­tak. Angliában rájöttek, hogy Németországot nem lehet legyőzni és keleten akarnak neki kompenzációt adni, hogy az Angliával és Amrikával folytatandó tárgyalásokon enge­dékenyebb legyen. Oroszország kész a különbéke megkötésére. A bresztlitovszki béketárgyalások. — Bresztlitovszk, január 31. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A politikai és területi kérdések rendezésére alakitott német, ma­gyar-osztrák és orosz bizottság gróf Czer­nin külügyminiszter elnöklésével ülést tar­tott. Napirend előtt felszólalt Trockij és a következőket mondotta: — A kezeim között levő német lapok közlik a Pétervári Távirati Ügynökség egy táviratát, amely ha hitelt érdemlő, a béke­tárgyalások menetére a legrosszabb hatás­sal lehet. Ebben a táviratban olvasható a befejező része annak a besizédnek, amelyet én a munkás-, katona- és parasztképviselők harmadik kongresszusán mondottam Péter­várott. Kijelentem, hogy én ezen a kongresz­szuson valóban jelentést tettem a breszt­litovszki béketárgyalások menetéről és is­mertettem az én egyéni álláspontomat, to­vábbá az orosz küldöttség és a kormány ál­láspontját. A távirat szerint ázonban én állí­tólag azt mondottam volna, hogy az orosz küldöttség nem fog külön békét kötni. Szükségesnek tartom itt kinyilatkoz­tatni, hogy ez nem egyéb kitalálásnál, mert én ennek épp az ellenkezőjét mondtam. A magyar-osztrák és német küldöttség elnökei bejelentették, hogy meg fogják vizsgálni, honnan ered a kérdéses jelentés, mire a bizottság áttért a napirend tárgya­lására. Tanácskozás a megszállott területek kérdéséről. * Az első felszólaló gróf Czernin volt. Rá­mutatott arra, hogy a bizottság eddig csak azzal a kérdéssel foglalkozott, hogv mi tör­ténjék azokkal a területekkel, amelyeket né­met csapatok tartanak megszállva. Éppen azért javasolja, hogy kíséreljük meg annak tisztázását, mi történik azokkal a területek­kel, amelyeket magyar-osztrák csapatok szállottak meg. — Mielőtt ennek a kérdésnek részletei­be belemennénk, — folytatta a külügymi­niszter — meg kell jegyeznem, hogv az uk­rán küldöttség tagjai azon az állásponton vannak, hogy ők önállóan tárgyalhatnak és határozhatnak ebben a kérdésben. Felkérem tehát az orosz küldöttség elnökét, nyilatkoz­zék, mi az álláspontja ebben a kérdésben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom