Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-10 / 33. szám

6 1 vftlm a g y a koksza g •Szeged, 1918. február 10. Berlin közúti közlekedése a mienkhez képest, a németek nem átalljak most, a háború alatt is fejleszteni. Pl. jelenleg épül a Friedrichstrasse alatt az uj földalatti villanyos. Azt a benyomást nyertem egy heti ottlétem alatt, hogy ezzel a szervezettséggel, ezzel a fegyelmezettséggel a németek akármeddig is kibírják a háborút és nem az ő forradalmuk fogja befejezni Dr. Hollós József. Beszélgessünk. * A faJidnvéd: Megint azon tűnődöm már, hogy ,minek is adott a jó Isten az embernek érző szivet? Az enyém újra megakar szakadni. Én: Miféle bánat érte? A fahorwéd: Aki ismer, mindenki tudja, liogy nem tudom ia mások szenvedését, nyomo­rúságát nézni. Könny szökik a szemembe, ha a szegény mészárosok elviselhetetlen helyzetére gondolok. I Én: Talán elrekvirálták tőlük a taglót? A fahonvéd: Még ennél is rosszabb történt velük, anert bárhogy iis küzdöttek ellene, kény­telenek voltak a húsárakat emelni. Én: Szegény, szegény mészárosok, képze­lem .milyen nagy lelkitusát idézett elő náluk az ujabb müvelet. A fahonvéd: Én csak azon tűnődöm, liogy és •miből tudnak megélni? Én: A ráfizetésből. Ez a legbiztosabb ialaip. A színigazgatók is ráfizetnek a kultura terjesz­tésére és -mégis megélnek. A fahonvéd: A mindenség ura, aki gondol­kodik a mezők liliomáról, nem hagyja el sem a ikultnna bajnokait, -sem a marhákkal bibelődő­ket. Év: És a taglósok csoportja sem hagyja el a szép házakat, palotákat. Magukhoz emelik. Innen van, hogy -a húsárakat újra, meg újra ,emelni kénytelenek. Minden ujabb emelés ujabb házepielést jelen-t­A fahonvéd: A .színigazgatókról jut -eszem­be, ilrogy még sem képeznek ők egy érdekcso­portot. Mert, lám, a héten is 1000 korona bünte­tésre ítéltek egy kartársukat. Én: Régi igazság: Mondd .meg az igazat, beverik a fejedet. Az elitélt igazgató pedig ugyancsak megmondotta a konzorciumos igaz­gatóknak -a megcáfolhatatlan igazságot. A fahorwéd: Csak az igazságot lehet cáfolni a hazugság meg támogatókra talál. És most olyan időket élünk, h-ogy caa-k azokat támogat­ják-, akik ngm állnak igaz alapon. Én: Az a fontos, hogy hiztcis alapon áll­junk és gyökerünk legyen itt is, ott is, ilyen, meg olyan módon. A fahorwéd: És hogy mímelni trudjuk azt is, amit nem érezünk, lamiben nem hiszünk. Én: Niem kell hinni semmiben, e-s-ak arra kell törekedni, hogy nekünk higyj-enek. Játszani kell tudni, a pénzzel éppúgy, mint a szavakkal. És néha, ha u,gy -kívánja iaz érdek, még sirni is, noha Tímár Mihály már megmondotta, hogy a férfikönny gyanús. A fahonvéd: Valami irásha-n olvastam, hogy mindenki gyanús, laki él. Én: A gyanú nem alszik .soha. És -az tud aludni, akinek nyugodt a- lelkiismerete. A fidkínvéd: Vájjon hányan nem tudnak mostanában aludni? Én: Isten a megmondhatója. Azt hiszem, hogy a mai na-pokbau még a tej -sem pid meg­aludni. A fahonvéd: N-em csoda, mert vizes -a lelki­ismerete. És tudnak-e aludni azok, akiknek forró vágyuk, liogy bejuthassanak a helybeli halhatatlanok közé? Én: Aki nagyon töri magát, talán he is jut. És minden bizonnyal bejut az, akinek elegendő •szavazata lesz. A fdfhdówéd: Én is azt gondolom, hogy nem az iráis a fontos, hanem -a szavazat. És ba áll as ősi diWtum: Az házasodjék, akinek megengedi a viszonya, áll ám iaz is, hogy az törtessen a halhatatlanságra, akinek megengedi a szeren­cséje és aki előtt leomlanak a .gátiak. Én: Vagy, aki biztos a dolgában. A fahonvéd: Riztois csak egy volt, az is meg halt: Szekula bácsi ... TUDOMÁNY IRODALOM oooo Gazdasági és kuifurmunkánk a meg­hódított Sze-btában. (Dr. Pártos Szilárd könyve.) A meghódított Szerbiában nagysza­bású gazdasági és kulturális munkát végez a szerbiai főkormányzóság. E munkában nagy segítségére vannak a főkormányzóságnak a Magyar-Bosnyák és Keleti Gazdasági Központ, amelynek az a célja, hogy Magyarország viszo­nyait és intézményeit keleti szomszédainkkal megismertesse, másfelől pedig hogy a magyar­ság is felvilágosítást nyerjen a balkáni szom­szédaink állami szervezetéről és gazdasági kö­rülményeiről. A meghódított Szerbia gazdasági és kulturális életéről igen kitűnő, az egész nagyfontosságú kérdést rendszeresen felölelő munka jelent meg nemrégiben a Magyar-Bos­nyák és Keleti Gazdasági Központ kiadásában. A könyv, amely úttörő ebben az irányban, dr. Pártos Szilárdnak a müve, aki a sajtóhadiszál­lás parancsnokságának megbízásából tanulmá­nyozta a szerbiai gazdasági viszonyokat. Dr. Pártos nagy hozzáértéssel, lelkiismeretességgel felelt meg e feladatnak és nemcsak statisztikai adatokat tár elénk, hanem a háború előtti és mostani Szerbia állapotának hü képét festi. Ér­demes munka, amely becses forrásául szolgál­hat a történelmi kutatásnak is megbízhatósá­gával és oknyomozó módszerével. A könyv, amelyhez Lánczy Leó irt előszót, több fejezetben ismerteti a megszállt területek közigazgatását, a mezőgazdasági tevékenységet, az ipart, kereskedelmet és pénzügyeket, továbbá a kulturális és szociális intézményeket. Ez utóbbiak között vannak olyanok, amelyeket mi létesítettünk első izben Szerbiában, ilyen töb­bek közt a munkásbiztositó pénztár felállítása, amelynek már kétezer tagja van. Dr. Pártos Szilárd könyvéből megállapít­ható, hogy a meghóditott Szerbia mai élete igen jó ut lesz az ország gazdasági és kultu­rális fejlődéséhez a jövőben. A könyv jő szol­gálatot tett a megértés, a közeledés ügyének, amely a most ellenséges népeket a békében barátságos érdekközösségben fogja összetartani és kitűnő agitációs eszköze egyúttal annak a propagandának, amely Magyarországot köze­lebbi gazdasági és kulturális kapcsolatba akarja hozni a szomszédos keleti államokkal. Veszprémi W. Jenő: Sóhajok, álmok. Néhány novellisztikus elbeszélés, néhány lirai és epikai vers, két előszó: ez a „Sóhajok, ál­mok" külső képe. A könyvet nem Íróember irta, a szerző maga azt határozottan szüksé­gesnek tartja kijelenteni. Nem Íróember irta, de „mindenki ugy szolgálja a jótékonyság igazságos ügyét, ahogyan ereje engedi, — irja a második előszóban és én e kötetemet do­bom a szegedi 46. gyalogezred rokkantjainak kopogó favégtagjaiból magasra emelt oltárára." És ilyen áldozásnak szép ez a kötet, amely tiszta stílussal egyszerű, de mély emberi ér­zések tükre. Hogy ezek az érzések nem min­denütt jutnak érezhetően kifejezésre, az a könyv írójának gyakorlatlanságát mutatja csak; a technikai íráshibák alatt mélyen kiérzik a lélek, amely fáj és problémákkal küzködik vívódva. Az elbeszélések erőre törekvők, a versek azonban gyengébben sikerültek. De minden hibát ment és széppé nemesit az a gondolat, hogy a kis írások az Íróasztal fiókja részére Íródtak és csak a háború véres nyoma ráncigálta elő onnan. — És a 46-os hadnagy: Veszprémi elérzékenyülten imához térdelt és féltve őrzött érzéseit kivitte a piacra, hogy a forró harctéri napok után legdrágább kincseivel áldozzék a 46-os rokkantaknak. Veszprémi a könyv egy példányát a magyarok, vagy még mi KQRZÖ iOZI R.-T. igazgató: VASS SÁNDOR. Telefon 11-85 Vasárnap. A legnagyobb szenzáció ÓHási attrakció. Regényes történet a nagy időkből 5 felvonásban. A Nordisk gyárnak évek óta a legnagyobb attrakciója. <m Előadások 5, 7 és 9, vasárnap 2, fél 4, 5 fél 7, 8 és fél 10 órakor. leütni: KI • Zsőlye 2.50 I. hely 1.20 K., -K. III. hely —.70. fill., •v

Next

/
Oldalképek
Tartalom