Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-10 / 33. szám

Szeged, 1918. február 10. DSLMXG Y AEOBBZ AGF 3 JVégysgág koronái keresqek a hentese^ egy rqarfján, — Ezért keltett 12 koronára makszimální a marhahús kilóját, — (Saját tudósítónktól.) A háborús konjunktúrák ezerkaru polipja által kiuzsorázott fogyasztóközönség nem kis meglepetésére, a szombati lapokból egy Hiób-hir került nyilvánosságra, amely azt tartalmazta egész egyszerűen, hogy a mészárosok kérelmére a polgármester felemelte a marhahús makszimális árát két koronával, vagyis 12 koronára; a borjúhús makszimáiis árát pedig eltörölte. Ez az intézkedés, amely kétségtelenül súlyosan érinti a szegény néposztály és a tisztviselők érdekeit, sokkal fontosabb, mintsem hogy napirendre i lehetne térni felette a tény egyszerű regisztrálásával. Az alábbiakban tárgyilagosan akarjuk megállapítani azokat a körülményeket, amelyek ezt az intézkedést kierőszakolták és rá akarunk mutatni arra, hogy itt tulajdonképpen a hatóság ujabb megtévesztéséről van szó, melynek árát, mint rendesen, ismét a közönségnek kell megfizetni. Nézzük először, hogy mi a mészárosok álláspontja. Rózsa Izidor, a hatósági mészárszék vezetője, akinek előterjesztésére történt az uj megállapítás, a következőkben igyekezett megindokolni az áremelést: — A mészárosok egy hónap óta ráfizetnek már a husárusitásra. Az élőmarha ára folytonosan emelkedik, mert a kormány még a mai napig sem makszimálta az élő marhát. A hatósági mészárszéknek is, amelyet én vezetek, nagy küzdelmet kell kifejteni, hogy nagyobb deficittel ne dolgozzék. Nekünk az élő marha kilója 5—6 koronába kerül. Ebből elesik 52—54 százalék, amig kimérésre kerülő hus lesz belőle, ugy hogy a hus üzemköltséggel együtt kilónkint, melegen, a vágatás után 10 korona 50 fillérben van. A hülésre is keli 2 százalékot számítani veszteségként, vagyis körűibe ül 11 koronájában van a mészárosnak a hus kilója. Ezt bármikor hajlandó vagyok bizonyítani olyképpen, hogy hatósági vétel után megcsináljuk a próbavágást. A hatósági vételnél hivatalosan fogják igazolni a marha árát és a belőle kikerülő összes termékeket. — Ha a viszonyok hamarosan nem fognak megváltozni, akkor ez az ár)'elemelés is elégtelennek fog bizonyulni és ismét magasabb makszimális árat kell megszabni. A hentesek egyébként igy is nagyon elégedetlenek és engem majd megvertek a piacon, hogy nem 13 koronára emelte fel a hatóság a makszimális árat. — Ami a borjúhús ármakszimálásának megszüntetését illeti, ezt azzal kell magyarázni, hogy az élő borjú olyan drága, hogy a mészáros nem is tudja mit kérjen a hus kijójáért, legtöbb tehát nem is tartott borjúhúst. Egy száz kilós borjúért a termelő elkér a 700—800 koronát is, képzelhető, hogy akkor mibe kerül a kimérésre kerülő fiatal borjúhús. Egyébként is ez „lukszus cikk" tehát nem szükséges, hogy makszimálva legyen. — Kellő felvilágosítást adhat még ebben az ügyben a közönség részére Dávid Sándor vasúti vendéglős, aki a legnagyobb mennyiségben vásárol Szegeden hust. Rózsa információja után — bármennyire is az elfogulatlanság szinében akar tündökleni és mégis csak mészáros szempontból lát és itél meg mindent, — a tanácsát megfogadtuk és Dávid Sándorhoz fordultunk, aki aztán néniiképen mást mondott, mint amit Rózsa remélt, vagy elvárt volna tőle: A marhahús árának 12 koronára való felemelése. — mondotta Dávid. — igazságtaian és megengedhetetlen. Én magam is vásároltam marhákat és az üzemem, mely óriási mennyiségű hust fogyaszt naponta, most is arra kényszerit, hogy nagyobb mennyiségben vásároljak hust, tehát jól tudom, hogy mint áll ez a dolog. A marha élő súlyban jelenleg 4.40— 5 koronába kerül. Ha 80 százalékot számítunk a diferenciára, ami az élő suly közt és a kimérendő hus között van, akkor sem kerülhet a mészárosnak többe a hus kilója 8 koronánál. Be"számítva még az üzem és minden egyéb költséget az uj maksziniálás után a mészáros egy marhán 3—400 koronát keres tisztán. Ez nagyon sok és tekintve, hogy a szegényember" zsebére megy, megengedhetetlen. A háború előtt a mészárosok megelégedtek azzal, ha egy marhán a bőrét megkeresték, vagvis 30 koronát, miért fokozták most ennyire fel igényüket? Tudtommal még éhező, vagy tönkrement mészárost a háború alatt senki sem látott. Milliomos azonban már lett néhány. — Rá kell mutatnom arra a tényre is, hogy én Makóról jelenleg is 8 koronáért kapom a marhahús kilóját, Kistelekről pedig a Seiler-cég bármikor 9 koronáért szálht marhahúst. Ezek pedig a marhákat ugyanonnan szerzik be, mint a szegedi mészárosok. Hol van itt tehát a ráció ? Ezt kérdezzük mi is, hogy hol itt a ráció. Sőt megkérdeztük Rózsát is, aki felUivta figyelmünket Dávidra. Rózsa ismét hajlandónak mutatkozott bennünket „felvilágositani", ezúttal már Dávid „tévedéseivel" kapcsolatban. Erre vonatkozólag azt fejtegette, hogy Dávid csakis en grossban érthette az árakat. Vagyis, nem kicsiben és kicsontozya lehet a hust ilyen olcsón kapni és csak falusi hentesektől, akik alkalmi vásárokat csinálnak és olcsón jutva áruhoz, azt behozzák a városba. Ezeknek nem kell egy állandó fogyasztás szükségleteit ellátni és igy nem kénytelenek minden árat megadni a termelőnek. Ugy látszik tehát ebből az ujabb nyilatkozatból, hogy ez a kérdés a Kolumbus tojása, melyet egyszerűen a feje tetejére lehet állítani. Azonban még sincs igy egészen, Megtudtuk, hogy a dermatológiai intézet a katonatisztek részére 7-30 koronáért adja a marhahús kilóját, ami nem is önköltségi ár, hanem drágább annál. Ez pedig elsőrendű kicsontozott hus, akár levesnek való, akár vesepecsenye. A szegedi vasutasok a Szeged-állomáson 7 korona 80 fillérért kaptak elsőrendű szinmarhahust, szintén nem önköltségi áron, hanem valamivel drágábban, mert a fentmaradó összeget az alaphoz csatolták. Ugyanitt a jóléti bizottság a borjúhús kilóját tiz koronáért árusitotta a vasutasoknak. Ezekből az adatokból most már meg lehet kétségtelenül állapítani, hogy a mészárosok jogosulatlanul emeltettek fel a marhahús maximális árát. Netn a ráfizetéstől féltek ők, hanem a keresetet keveselték. Remélhető, hogy a hatóság, ameiy mindig nagyon jószivü, ha áremelésről van szó, hamarosan megialálja a módját annak, hogy a közönséghez is már egyszer méltányos legyen,és ne vonja el senkitől még azt a kis hust is, amelyet úgyis csak nagyon ritkán és kivételes alkalmakkor ehet a szegény ember. (h. i.) «n«HWUIIMUfMI»WM«MIHIMUM<<MaM«Mt»niHMIWMBI«^ Tanácskozás a szegedi rokkantak jövőjéről. — Kis lakások építése tisztviselők és munkások részére. — (Saját tudósi tói Alól.) A szegedi szociális bizottság szombaton délután dr. Somogyi Szilveszter polgármester elnöklésével ülést tartott, Dr. Gctpl L\ndi\e tanácsos jelentette, hogy as Országos Hadigondozó Hivatal megváltoztatni kívánja a. város közgyűlésének azt a határozatát, amely a rokkantkérdés részbeni megoldásával foglalkozik. A város ugyanis két évvel ezelőtt tartott egyik közgyűlésén ugy határozott, hogy a tápéi réten, 36 hold területen rokkamtelepet létesít. A telepen a rokkantak házat kaptak volna, lliogy konyhakertészetet űzhessenek, 400 négyszögöl területtel. A H.adigondözó Hiva tal most azt kéri és pedig tapasztalatai alapján, hogy ne létesítsen a város rokkant-telepekei, hanem bocsássa rendelkezésre a társadalmi üto.n már összegyűlt 130.000 koronát, ezenkívül a 36 hold ifold 240.000 koronás értékét. Adjon ezenkív ül a földmives rokkantaknak az első három évben teljesen ingyen nagyobb bérletei, három év multán pedig mérsékelt bérösszegért adja át ugyanezt még 10 esztendeig. Az iparos roklkautaknak adjon a város, bent a város területén ingyen házakat örök tulajdonul, A költségekhez az állam 100—{150.000 koronával hajlandó hozzájárulni. Az előadó javasolta a leirat elfogadását, annak a résznek kivételével, amely a 36 hold értékének ki fizetéséről szól. Ez ugyanis kétszeres megadóztatása lenne a városnak, amellett, hogy a város a föld értékét átadja, még telkeket is kellene adnia. Dr, Sapiogyi Szilveszter polgármester ismerteti az ügy históriai részét és. magyarázza a hadigondozó leiratát. Maga is azon a nézeten van, hogy vagy a harminchat hold földet adja a váras, vagy a 240,000 koronát, de mind a kettőt nem lehet. Tá?\elli Sándor szintén kétszeres megadóztatásnak mondja a leiratnak ezt a részét. Ezek után a városnak teljesen uj alapokon kell megindítania az állammal -a. tárgyalásokat a rokkantak segítése és támogatása ügyében. Dr. Kovács József azt kérdi, örök tulajdonába: menne-e át a város által adott ház és föld? Adtatja, hogy ia város által kijelöt terület rokkant-telep lenne. Menne oda lakni más is, aminek az a haszna is meglenne, hogy Tápét Szegedhez csatolná a város ereje. A föld tulajdonjogára nézve az a megjegyzése, hogy a tulajdon jogot föintarthatná a város és csak 25—60 éves használati jogot adjon a rokkantaknak. Ezt a jogot azonban biztosithatná a leszármazottaknak is mindaddig, amig azok támogatásra szorulnak. ) , . Dr. Becsey Károly szerint az iparosokat és földmive&eket egyenlő elbánásban kell részesíteni a városnak. Örök tulajdonul nem ad ki a város földet, csak 30 év-eis használati jogot biztosit. A használati jog mellett esetleg a megváltási jogot is biztosíthatja a város. Ö sem járul ahhoz, hogy földet is, pénzt iis adjunk a« államnak. TERNBERG HEGEDŰ Hangverseny hegedű hangja páratlan ! jóhangu . . . . BUDAPEST, VII, Rákóczi-ut. 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka . . . K 30.mesés . . . . k 60.Vonót . , K. 8.-, K 12.-, K 15.Rendelésnél a pénz előre bekü dendö.