Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-09 / 32. szám

Szeged, 19lé. február 9. DKLMÁGYAEOMÁG 3 Baromfitelepei létesít a város. Burgonyatermelés 500 holdon és városi kertészet. — (Saját tudósítónktól.) A közélelmezési ta­nács pénteken délben dr. Somogyi Szilveszter polgármester elnöklésévei iilést tartott. Az (ilés keretében Balogh Károly, a közélelmezési hi­vatal vezetője beszámolt budapesti útja ered­ményeiről. A közélelmezési hivatal vezetője ugyanis néhány nap előtt Budapestre utazóit, aliól élelmiszer kiutalási ügyekben eljárt a közélelmezési minisztérium különböző ügyosz­tályainál. Csaknem mindenütt biztató ígéreteket kapott arra nézve, hogy Szegedet elsősorban fogják részesíteni és kielégíteni azokból az élelmicikkekből, amelyekkel az Országos Köz­élelmezési Hivatal a hadsereg ellátására szük­séges mennyiségeken felül rendelkezik. Az ütésen Ábrahám Mátyás kezdeménye­zésére felvetődött — most már niásodizben — az a gondolat, hogy a Közélelmezési Hivatal keretében baromfitelepet kellene létesiteni Sze­geden. A hatósági baromfitelepről kikerült ba­romfiakat a város — éppen ugy, mint a vá­rosi sertéseket — a közönség ellátására kiáru­sítaná, még pedig a lehető legolcsóbb áron. Ez különben harcot jelentene a tanyaiakkal szemben, akik a vállalkozás sikere esetén egy­szerre megszűnnének korlátlan uralkodók lenni felettünk, miután a baromfitelep létesítésén kí­vül ebben az évben a város kertészetet is léte­sít a közönségnek zöldségnemüekkel való ellá­tására ; ötszáz holdon pedig burgonyatermelést kezd. Ilyen erős konkurrenciát természetesen megéreznének majd a tanyaiak. Az ötszáz hold földön való gazdálkodásra már közgyűlési ha­tározat is van, a közgyűlés határozta el ezen­kívül a zöldséges telep létesítését a kiskerteken kivül, de teljesen a kiskertek rendszerében. A baromfitelep létesítését a közélelmezési tanács legmelegebben ajánlotta a polgármester figyelmébe, aki legközelebb meg is kezdi a részletes tárgyalásokat a közélelmezési hivatal vezetőjével a baromfitelep létesítése módoza­tainak megállapítása ügyében. A polgármester­nek és közélelmezési hivatal vezetőjének az a terve, hogy egyelőre száz anyaállattal kezdenék meg a baromfitelep létesítését, miután ameri­kai költőgépeket kapni nem lehet, de különben is a földmivelési miniszter már figyelmeztette a várost, hogy ezek a gépek nem váltak be. Ha a száz anyaállattal kezdett kísérlet -sikerül, ugy hamarosan nagyobb arányokban fejleszti ki a város a baromfitelepet. Az a további terv, hogy még ebben az évben egymilliónyi ba­romfit fognak nevelni. Ezzel az üggyel kapcsolatban említjük meg, hogy a szegedi vasutasok jóléti bizott­sága már létesített ilyen baromfitelepet, amely körülbelül egy éve óriási sikerrel működik. A telepet Szeged-Rőkus-állomáson 2000 négy­szögméter területen rendezték be az elmúlt év tavaszán. A kezdő állomány két tyukcsaládból állt: 18 tyúk 3 kakassal. A jóléti bizottság a szaporításra nagyobb mennyiségű tojást is vá­sárolt, ugv hogy a költetések révén a kezdő telep 160Ó darab csirkét és 500 kacsát nevelt. A kacsákat is a tyúkok költötték és nevelték. A telep vezetését Kátai Gyula állomási főnök vállalta el, a gondozást egy telepfelügyelő munkás végezte. Az etetési költségeken kiviil tehát csak a telep felszerelési és felügyeleti költségei terhelték az eladásra kerülő apró­jószágokat. A piaci árakkal szemben aránytala­nul olcsóbban jutottak a vasutasok az eladásra került szárnyasokhoz. Így, amig a piacon 25— 60 koronába került egy pár kacsa, addig a jóléti bizottság 6—20 koronáért árusította a kisebb-nagyobbakat. A csirkéket 4—10 koro­náért a háromszor magasabb piaci árakkal szemben. És amig a tojás 40—60 fillérért ke­rült eladásra, addig a telepen 30 fillérjével le­hetett kapni. Természetesen a vasutasok az idén már nagyobb arányokban fogják a telepet fejleszteni. Az elmúlt évi nevelésből 56 faj­tyukot tartottak meg 6 kakassal és remélik, hogy a mult évi eredmény után az idén a szegedi vasutasok összességét meg tudják örvendeztetni egy-két pár olcsó csirkével, ka­csávái Ebből a kézenfekvő példából is meggyő­ződést szerezhet a hatóság, hogy kellő gondo­zás és szakavatott kezelés mellett a tervbe vett baromfitelep létesítésével csak segíthet a város közönségén. A fő, nem késni, mert min­den segitő akció csak ugy ér valamit, ha mi­nél előbb jön. J77 bé/(e akadályai — Az angolok Elszász-Lotharlngláról 1870-ben. — most újból átolvassuk: —A porosz katonai rendszer, egész helye­sen, Poroszországot az európai államok kö­zött a legerősebb defenzív hatalommá tette. A német hadsereg nem hódító, hanem védő hadsereg, melv tudja, miért kell neki harcol­ni és fegvverét csípőjére meggondolatlanul nem csatolja fel'. . ., , . IAoyd George 1908. .nihus 29-iken es 1914 január 1-én tartott beszédeiben ugyan­ezt a nézetet vallja. Az 1870-iki angol napi­lapok franciaországról a következeket írtak: — A francia politikusok hosszú idokon ae dogmának tartották, hogv a világrendje azt követeli, hc-gv Franciaország rmndenkor a nyugateurópai államok fölött álljon, Uhe li­mes.) — Franciaország Németország ügyeibe mindenkor beleavatkozott és ezt nemcsak egvik. vagv másik kormánv cselekedte, ha­nem az egész Franciaország és az ország ösz­szes politikusai, legitimisták, imperialisták, republikánusok .a német egységre mindig fél­tékenykedtek és a német földre mindenkor sóvárogtak. (Daily News 1870. augusztus 9.) Ugyanez az újság 1870. szeptember 5-én a következőket irja: ..Franciaország azon rí" nemtagadható szándékkal kezdte a háborút, hogv két német provinciát elhódítson. Most. midőn legyőzetett, a természetes következ­ményekkel szemben nincs joga tiltakozni es "Németország teljes joggal követelheti a ha­tár-kiigazítást, mi által'a jövő támadásoknak elejét veheti." A világháború bevégzésének legfőbb aka­dályát általánosságban az elszászlotharingiai probléma megoldásában látják. Az antant-politikusok, de különösen, az angolok nyilatkozatai, mindig e körül forog­nak és a történelmi tényeket teljesen meg­hamisítják. Anglia például soha sem lakarta beismerni azt, hogv a Waterloo melletti üt­közetet Gneisenu lángeszű vezetése nyerte meg. Napóleon legvőzetósét Anglia minden­kor mint a zsarnokság alóli felszabadítást di­csőíti, jóllehet nagyon sokan Jefférsom ame­rikai elnök nézetét vallják, aki 1817-ben ta­lálóan mondta: ..Bonaparte megsemmisítésé­vel a vMgz&arncksá gnak csak a fele semmi­sült meg, mert Anglia a nagv tengeri rabló — megmaradt." Az lantanti politikusiok atyamestere: Lioyd George, minduntalan azt hangoztatja, hogv Anglia az Elzászlotbaringia kérdésében már az 1870—71-iki háború alatt is ugyan­azon nézetet hangoztatta, mint most. Ennek ellenkezőjéről! Llovd George1 könnyen meg­győződhetik. ha az akkori angol lapokat át­böngészi. Angolország ugyanis az 1870— 71-iki háború elején határozottan a németek oldalán állott és Elszásznak francia uralom falóii felszabadítását ugyancsak ..nemzeti­ségi" okokból óhajtotta. Elszásziotharingiá­nak Németországhoz való csatolását ugy1 Németország jövője, mint az európai béke szempontjából feltétlenül szükségesnek tar­totta. Csaknem komikusnak látszik ha a „Daily News" 1870. augusztus 30-iki cikkét Szeptember 8-án a következőket irja: „Valószinü-e az. hogv az olv drágán meg­szerzett német eredmények kihasználatlanul fognak maradni, nem szerzett-e Németország kétségtelen jogot atra. hogv magát jövőre az iiv megtámadások ellen megvédhesse és a jövendő kikötésekre vonatkozólag kinek másn nak volna joga ítéletet, mondani, mint Német­országnak magának?" 1870. szeptember 14-ikén a „The Times" a következőket irja: ..Mindaddig, mig a fran­ciák nem lesznek készek beismerni azt. hogv. szomszédjaikkal szemben igazságtalanul cse­lekedtek és a megtörtént dolgok megismét­lödhetése ellen garanciát nem adnak, a né­metek jogos igénvei kielégitetteknek nem te­kinthetők." . Némtország „jogos igényei" és „az igaz­ságnak megfelelő béke föltételei" alatt North­cliffe mostani újságja, abban az időben 40 millió fontnyi hadisarcot és Elszászlotha­ringiának a franciáktól való elvételét értette; — Elszászlotharingia — mi Német-Lo­tharingiának véljük —, vagv más szavakkal: Metz birtokát és Lotharingfanak nem nagyon, széles csíkját, a Vogéze'kfceil és El szásszal, lennének a legminimálisabb feltételek, melye­ket a békét óhajtó németek a béketárgyalá­sok bázisáui adhatnának. A. „Saturdav Review" az angol kor­mánytól azi követelte, hogv a németeknek teljesen szabad kezet adton: „annvi francia területet elvenni, amennyit a németek helyes­nek itélu-ck és amennyit az ő tanácsadóik ha­diszempontból szükségesnek vélnek." A jelenleg olv gyakran hangoztatott El­szászloihanngia hová tartózandóságának népszavazás általi eldöntését az angolok, 1870-ben nem helyeselték: „Ha Németország Elszászlotharingia visszavételét elhatározza, a ml véleményünk szerint helytelenül csele-, kedne. ha tettének igazolásául népszavazást eszközölne.'' Hogv Elszászlotha-r ingiának melv ország az anyaországa és hogv az nemzetiség, tör­ténelem és .iog szempontjából hová tartozik, arról a „Daily News" 1870. augusztus 20-án ugv Ribot urnák, mint az elszászi tiltakozók­nak olvan felvilágosítást ad. melynél világo­sabbat rövidebbet és vslősebbet még német részről sem kaphattak volna: — Ha a német fegyvereket a mostani si­ker végig fogja kisérni, nagvon valószínűnek tartjuk, hogv Németország 1 a rá erőszakolt háború kiadásainak mértékét a béke diktálá­sánáí nem fogia figyelembe venni és hasonló, megtámadások ellen nemcsak erkölcsi, ha­nem anvagi garanciákat is fog követelni... Nem az a kérdé.s többé, vájjon a németek el­veszik-e. vagv igazában visszaveszik-e IElr, szász!, hanem vájjon az esetre, ha azt vissza­veszik. visszaadják-e valaha? Csaknem 200 évvel ezeiőtí XIV. Lajos ellopta azt. Az idő a lopást elfeledtetheti, de a visszaszerzés jo­gát nem semmisítheti meg. Elszász lakossá­ga: eredeténél, nyelvénél és életszokásainát fogva: — német. Erkmann-'Chatrian novelláiban az elszá­sziak szociális állapotai, gondolkodási mód­ja. népszokásai a német népre annyira jellem­zőek, hogy azokat olvasva, ugv érezzük, mintha Elszász a Rajna innenső oldalán vol­na. Az elszásziak buzgó franciák — de csak külsőleg azok és megvagvunk győződve ar­róí hogv belsőleg annál buzgóbb németek. Ilyen értelemben írtak az összes angol lapok 1870. év november hó végéig. Miért változott meg az angol vélemény 1870. no­vemberben? Anglia Németország támogatását kérte az oroszokkal szemben a Feketetenger ügyé­ben. Bismark azonban Anglia 'kiváltságát elle­nezte és ezen időtől kezdve a francia köztár­saságot fegyverrel és hadianyaggal segítette, mi által a háborút pár hónappal meghosszab­bította. Anglia jóakarata tehát csak addig tartott, amig a némteket saját hasznára vet­te kihasználhatni. Angliának mindenkor az. volt a politikája, hogv saját céljaira nrí-. né­peket kihasználjon. 1870-ben is Fráneaor­szágnak kellett gvöngiteni Németországot,

Next

/
Oldalképek
Tartalom