Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1918-02-02 / 27. szám
tmMkmmmmm ugy aaok.) mért n«m olyan jó, mint amit visznek oda, ezt igazán nem értem/ •Csekély az egész, igaz; tán szóra sem ír demes. De én mégis megtettem, mert. könnyű rajta segíteni és erre kéri igentisalt Főszerkesztő Urat. Őszinte tisztelője: s. őrnagy, 'aa*ba£*as3aaabaabas»ae*asahaaaaeaaaaa>tac*mt scamsaabbaambbm— """•'•••"'"••siacaabesbaabaagjíbíiafesaaaaaaaab&staaaaiaba jtfikor Szeged varos Valamelyik kávéházi „nagy asztalnál" folyt te nz alábbi kis epizód, ahol a „jól értesült" forrósokból szerzett politikai, háborús és egyéb országos eseményeket szokták naponként egymásnak leadni a szintén „jól értesült" urak. — Érdekes dolgot hallottam a legutóbbi budapesti utamon —< kezdte a közelebbiről meg nem nevezhető „jól értesült" ur. —• amint egy Wekerléhez egészen közel álló magas politikai egyéniség adott te bizalmas körben a képviselőház folyosóján, A „nagy asztal"-nól természetesen hirtelen nagy csend támadt, Wekerle, magas politikai egyéniség, érdekes dolog, nem is válthatna ki mást, csak csendet és fokozott érdeklődést, —» Azt tudniillik, hogy Hadik grófot Szeged városa buktatta meg. —< Érdekes! — jegyezte meg valaki, a többiek hallgattak, egyrésze vizet ivott, hogy lehűtse a hirtelen támadt izgalmat, amit Szeged város illoyalitá-sának felemlítése okozott. És ez érthető is volt. Szeged, az örökkön behódoló, konzervatív városv ilyent, is el tudott volna követnif... Mi lehet ebből?... A király, a miniszterelnök kiengesztelhetlen ellenségei lesznek bizonyára most már a városnak, ezért a pártütéseért, s ugylehet, a gőzfürdőnek örök időkre lőttek, többé nem nyilhat meg a széninség miatt s következni fog az epidémia, a minden vonalon való tisztátlanság meg efélék... — Halljuk — mondták két peix' faulva a türelmetlenségig kíváncsiskodó urak. — Mivel buktatta meg a város (Hadikot? •— Hát azzal a nyolcszáz vagon fával, a mit a renitenskedő naschitzi faszállító cég okozott a közismert szerződés-szegesével. —< Hát az botrányos dolog is volt, —i Talán nem!? — mordult fel egy a dologtól igen távoleső ur, — Hogyne — intett színigazgatói pózban a kézével a „jói értesült", hiszen ez köztudowrésu, .. — Halljuk Hadikot. — No, menjünk urak beljebb,., A2t is tudják az urak, hogy ebben gz ominózus fakérdósben.., —^ Fabotrányban, — Jó. Nevezzük annak. Fabotrányban... a város a sarkára állt.,, — Mint mindenben, — Helyes.., mint mindenben és feliratot intézett a kegyelmeshez. — Wekerléhez. Feljebb... Egyenesen Hadikhoz, —: Hogyne, persze. —, Hadik pedig jelentést tett a királynak, _ _ . — Tyühhaj, az áldóját, A társaság legalacsonyabb termetű tagja remegni kezdett az izgalomtól: mi tesz ebből! — És itt kezdődik a botrány, urak... A király a horvát, bánhoz utalta a kérdést, akt valószínűleg sovinizmusból szintén a talpára állt a fakérdésben, — Botrány! — És? — És ezzel, miut Wekerléhez egészen közel álló magas politikai egyéniség diszkréten megsúgta; megkezdődött Hadik és a bán között a küzdelem, — Cirkuszi dijbirkózás, - Mondjuk annak... Mindenesetre érdekes birkózás lehetett, a dij: nyolcszáz vagon fa volt, A szomorú azonban az volt benne, hugy Hadik maradt alóli njinisztert buktatott —< Mindjárt gondoltam — pattant lel valamelyik az urak közül indulatosan — Hadik fiatal korában sem volt atléta.. — Most rneg rossz koszton élhet őnagjméltósága. mert mindent az osztráknak juttat. -— igen. Hadik maradt alól. Szeged megbuktatta — fejezte he titokzatos „jól értesült' forrásból nyert beszédét az előadó. Mindenki sötét arcot vágott az érdekes újsághoz, ami érthető is, hiszen valaxnenynyien patinás kormánypárti urak voltak a hallgatók,! akik komoly lelkifurdalást erezhettek arra a gondolatra, hogy egy eleven minisztert megbuktasson Szeged. Különösen most és különösen élelmező minisztert!... Nagy dolog!... Hová érünk a szénnel, fával, liszttel, aazaltszilvával meg más egyebekkel. Csupán egy szélesképü ur nem komoly odott el a beszédtől. Bőt — borzasztó?— elmosolyodott. Azonközben vidáman eregette a szivarfüstöt, a tekintete pedig fent járt a kávéház freskós mennyezetén... Olyan hatást tett, mintha kutyába sem vette volna az egész Hadik-dolgot. Ez lehetetten... Talán csak markírozza a hidegvérüséget... Ez is lehetetlen,.. Nyugodt ember, szegedi ember, még a ki-s kést is kihúzza a mellény zsebből, ha Szeged közügyeinek védelmezéséről van szó,tehát ezen sem eshet tul ilyen hallatlan flegmával. És ami a legfőbb: megcsontosodott mameluk, a ki ékes tollával mindig elsőnek szokta üdvözölni a hatalomra lépő magas kormányt. Mint a nyilak, ugy szegődtek a szélesképü úrra a tekintetek. Ez már provokáció volt. Nem bírt ellenállni, — Kitől hallottad ezt a jóizü anekdotát? — kérdezte az előadótól. — Legyél nyugodt Bandi, jól értesült forrásból. Nevet nem mondhatok, de a hitelessógeért kezeskedem, mérget merek inni... — Nohát, vegyétek tudomásul, ebből eg> szó sem igaz. — Ugyan kérlek.... j — Mondom, egy szó sem igaz. A jól értesült ur most nem .jól értesült. — Ugyan kérlek... —< Én jobban vagyok értestiive annál a „jól értesült" urnái. — Ezt tudják... Nos? — Nem tehet igaz, hiizén a feBM'ot mh inti gém kühlff föl b váéok a ko^málé/hti?.., —.6. lifiiiii vásárol, elad és megelőlegez MAU R. MIKSA bank* és váltóiiiletc ! I1*M ¥ Széchenyi-tér, a városházával szemben. WMNMDM és koszorúk olcsón, Ízléses kivitelben kaphatók Horváth Károly cég virágüzletében, . .V.'. Kárász-utca 11. szárn. Isi szegi tanerő Miio Ma Margit-utca 28. sz., ajánl mindennemű nyelv- és zeneismerettel biró tanerőket, melynek elintézését őszintén vállalja Havas Jenőné. A Délmagyarország telefonjai Kiadóhivsís! 305. Szerkesztőség 81 Szeged. 1918. feíiruar % Beszélgessünk. ¥ A fahonvéd: Amilyen nehezen indult, ugy nekilendült a hangverseny-szezon. Ha igy haladunk, még hangverseny-város lesz belőlünk. Én: Valamilyennek csak kell lenni és ha már pem lehetünk sem egyetemi, sem műegyetemi város, inkább mintsem halott város legyünk, tegyünk koncert-város. A fa Mii véd: Muzsika, meg nóta kedvelő volt mindig a magyar ember, csak az volt a baj, hogy mindig neki muzsikáltak és ha nem is ő rendelte a nótát, az árát neki keltett meg fizetni. Én: Bajnak baj volt, de mégis csak az a fontos, hogy volt miből. Most is telik, merthát nemcsak csöppen, hanem csurran is. A fahdnvéd: Csak aztán a bibliai csoda meg rte ismétlődjék és a bőségesekre szűkös esztendők ne következzenek. Nem kell feledni, hogy annyiszor le á kerék, ahányszor föl. Én: Aki szegény, az szem előtt te tartja,De most nem ezeknek áll a 'vásár, hanem azoknak, akiknek mindenük teli van. A ffdíúv véd: Csak a szivük üres. Bizony mondom, nem cserélném el a szegénységemet ezekkel a szegény-gazdagokkal. Én: Hadd üljenek a garason, hátha kikel. A pénznek megvan az a sajátsága, hogy megfiadzik. A fahofivéd: Mostanában némely helyen ugyancsak szaporodik .és ugyancsak penetráns az illata. Én: Aki befogja az orrát, még nem is érzi. És azt mondják, hogy csak a szegénységnek van szaga. A fahéj/véd: Meg a tisztátalanságnak. A kik ebben szenvednek, azzal vigasztalhatják, megukat, hogy zárva a gőzfürdő. Én: Nem is tudom, hogy tehetnek azok eleget az előírásnak, akik most jönnek sor alá? Hol is tisztálkodhatnak? A fahonvéd: Víz ntég kapható utalvány nélkül is. Azt hiszem, ez az egyetlen valami, aminek nem verték föl az árát. Én; Hacsak borral nem vegyítik. Mert szokták tejjel is. A fahdnvéd: Ki az a boldog halandó, aki ebben a tejjel-méxzel boldog országban csak a szinét is látja a fejecskének? Én: Most mindenütt kakastejjel sütik a kalácsot. A fahdnvéd: És reménységgel fűtenek. Év: Ez a legolcsóbb fűtőanyag és megvan az az előnye, hogy sose fogy el és nem rekvirálják. A fahonvéd: Ha igy haladunk, meglássa, még erre is sor kerül, aminthogy újra sor került a lisztre, fémre, meg miegymásra. év: Egyszóval mindarra, ami nincsen. ,Azt várom már csak, hogy mikor veszik kl a fémet az emberek szájából? A fahdnvéd: A régi és drága sógor a falatot is kiszeretné venni. év: (Helyen vagyunk, mint Gyöngyös. Minek az arany, vagy a patina-fogsor, ha nincs már mit rágni? A fahdnvéd: Hogv* megrágjuk a szót, mielőtt kimondjuk. Mcrtbát sok embernek nem fájna n feje, ha nem járna a szája. Én: Van olyan is, akinek a keze jár, az esze nyomán. Az ilyen aztán kocsin jár, mig rá nem jár a rnd. A fahonvéd: 'Aki a rudat irányítani tudja, arra nem jár rá. Ésszel él az okos ember. Én: MFelénk másnak hívják az ilyen okosságot. iA fahdpivcd: Nem is a név a fontos, hanem a cél. Én: A cél meg nagyon is szemmel látható. Azonban rég megmondta az Öreg Pul* szky, hogy a karaván halad, a gutya ugat, A fahonvéd: Jó szerencse, hogy nem minden kutyaugatás hallatszik az égbe,,., 1 '"• i