Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-02 / 27. szám

szesrtt 1518. mrulv 3. HÍREK ocoo Az ar&bló. Pivoskápü, alacsony gazdálkodó, aki bizalmas körben boldogan beszél a természet szépségeiről, biibájos költészetéről és ifjúságának vidám óráiról, acatoló, rostáló és egyéb paraszti sorban levő fiatal lányokról, lótenyésztésről, birkanevelésről és más hasonló dolgokról —. mondta el a következő epizódot: —< Édes apáim jó gazda volt, nagy gondot fordított a lótenyésztésre, halála után, hogy őrizzem a régi nimbnst, magam is szeretettel kultiváltam ezt a közgazdasági ágat. •Rendszerint kiváló ápamént választottam, melynek ivadékai híresek voltak az egész határban. Utoljára AmaruTBao/fpkéar nevezetű ménem volt, melyet a kisbéri méntelepről kaptam a földmivelési miniszter utján. Gyönyörű arabló volt, formás, erős és ha szabad e szót használnom —• okos. Ugy szerettem, mint vadászember a legjobb kutyáját szokta szeretni. Tiszta, kényelmes istállót ren. deztettem be neki, naponkint többször meglátogattam, megveregettem a nyakát, megcirógattam és dupla adag fehér cukrot juttattam neki. Csak lótartó gazda tudja ugy szeretni az Allatot, mint amennyire én szerettem Amarul—jBayraktart. iHálás is volt ezért a gyönyörű mén. Nagy, fényes szemeit beszédesen rámmeresztette ilyenkor és kedvesen nyehegett. Boldogok voltunk mind a ketten. Az idő azután haladt, én is öregedtem, ő is öregedett, engem a köszvény látogatott meg, őt pedig a vakság. Rajtam is, rajta is beteljesedett a régi közmondás. Én a lábamra sántítottam, ő pedig lemondott hivatásáról és élt, mint egy öreg rué, világtalanul mélázgntva, velem együtt, a multakon. Azért hü maradtam hozzá. Naponkint most is többször meglátogattam, megsimogattam és kiadtam neki a régi dukanciát —. a cukrot. És itt vált be, hogy oA-qs. Megösmert, füleit hegyezve, figyelt, felém fordította vak szemeit s a végi kedvességgel most is rám nyehegett. Milyen jól esett akkor nekem ez a hízelgő hang!... Űz a nagy kegyelet körülbelül egy esztendeig tartott. Akkor gondoltam egyet, megválók Amarul-Bayraktartól. Eladom. Bejelentettem a minisztériumba, megkaptam az eladásra az engedélyt — áruba bocsátottam. Falusi mészáros jött érte, ragyogott az arc-a, mikor végignézte az erős, húsos állatot, bizonyára arra gondolt, hogy milyen jóízűt esznek majd ebből a városi emberek... Eladtam j hmm&éhiéöüéü a kedves, régi lovat-, melynek csikói is híresek voltak már ekkor az egész Csongrádvármegyében. Majdnem könnyeztem, mikor kivezettek az istállóból, mikor utoljára megsimogattam és szájába nyomtam az utolsó adag fehér cukrot. Ugy néztem utána, mint meghitt barát néz a távozó társa után. Bolond dolog, mondhatom, de igaz. Napok multával Budapestre utaztam. Onnan visszajövet a ceglédi állomáson sétálgattam, mig a vonat várt. Pincérfiuk szaladgáltak akkor is, ki Vizet, ki sóskiflit, gyümölcsöt és tormás virstlit kínálva harsány hangon a közönségnek: Nagyon szép volt a virstli és kívánatos. Utazótársaim majdnem valamenynyien vettek belőle, én is vettem. A vonat már megindult, a papiros-tányérokat egymás után dobáltuk ki az ablakon, mikor megszólalt egy kedélyes ur: — Szép volt ez a virstli valóban, bizonyosan lóhnsból készült. Mintha valaki mellbe lökött volna, eszembe jutott szegény Amarat-ÍBayraktar. Azelőtt -soha nem gondoltam rá. De azóta sokszor megjelen előttem, különösen ilyen hideg, ködös időben, mikor szemrehányón, vádaskodva felsír bennem a köszvény: ember, a példabeszéd, a. példabeszéd!... El elgondolom, sokszor jobb lónak lenni, mint ifjúság tavaszán mélázó embernek. — — Tőzsde. Budapestről telefonálja tudósítónk: A mai értéktőzsdén nem javultak az árfolyamok, sőt a zárásnál még gyengülés mutatkozott. Magyar Hitel 1198, Osztrák Hitel 800, Kereskedelmi Bank 5130, Fabarik 750, Salgótarjáni 926, Rimamurányi 942, Államvasút 870, Adria 1440, Atlantika 1070, Nasici 2730. , ... ... ^ — Idegen rendjelek adományozása. A király, mint a hivatalos lap pénteki száma közli, megengedte, hogy Bstf/áfém-yi József, belső titkos tanácsos, kereskedelemügyi miniszter a német vaskereszt II. jwztályát, VáKpóQiyi Jenő udvari tanácsos, államvasuti igazgató a német vaskereszt II. osztályát elfogadhassák és viselhessék. — Hegedűs Lóránt előadása. Mint már említettük, Ffapedüs Lóránt országgyűlési képviselő 3-án, azaz vasárnap délután 5 órakor a városháza közgyűlési termében tartja meg a kamara meghívására előadását „A magyar közgazdaság a háború, után" címmel. Hegedűs Lóránit kíséretében Szegedre i érkezik Fenyő Miksa a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatója is, a. ki a gyáriparosok országos szövetségének szegedi fiókja ülésének keretében vasárnap délelőtt 11 órakor a kereskedelmi és iparkamara üléstermében a gyáriparra váró feladatokkal foglalkozik. Mindkét előadásra szívesen látja az érdeklődőket a kereskedelmi és iparkamara elnöksége. A budapesti vendégek tiszteletére a kamara vasárnap este 8 órakor a Tisza-szálloda emeleti kistremében társasvacsorát rendez, amelyre az elnökség külön meghívót bocsájtott ki. — A lengyel kormány budapesti képv'selete. Krakóból jelentik: A lengyel kormány megbízta süftmiroi^sky Tádét és báró syrtt.vnIs Gyulát, a budapesti lengyel sajtóiroda vezetőit, hogy a lengyel kormányt Budapesten képviseljék. — Wekerle miniszterelnök leirata a kormány kinevezéséről. Dr. Wekerle Sándor miniszterelnök az újonnan kinevezett minisztérium hivatalba lépése alkalmából az alábbi leiratot intézte Szegedhez: Ö császári és Apostoli királyi Felsége a magyar összes minisztériumnak hivatali lemondását legkegyelmesebben elfogadni és ez évi január 25-én kelt legfelső kéziratával engem újólag magyar mini-ztei elnökévé kinevezni, illetőleg ezen eddig is viselt állásomban megerősiteni és ugyanazon napon kelt legfelső elhatározásával gróf Zichy Aladárt legmagasabb személye körüli körüli miniszterévé, gróf Apponyi Albertet m. kir. vallás- és közokt. miniszterévé, báró Szurmay Sándort m. kir. honvédelmi miniszterévé, dr, Unkethauser Károlyt horvát-szlavon-dalmátországi tárca-nélküli miniszterévé, és dr. Földre Bélát táreanélktili miniszteréré újólag kinevezni, illetőleg ezen eddig is viselt állásaikban ismét megerősíteni, továbbá Tóth János belső titkos tanácsos, vallás- és közoktatásügyi államtitkárt belügyminiszterévé, dr. Vázsonyi Vilmos tárcanélküli minisztert igazságügy miniszterévé, Szterényi József belső titkos tanácsos kereskedelemügyi volt államtitkárt kereskedelemügyi miniszterévé, gróf Esterházy Móric belső titkos tanácsos, országgyűlési képviselőt, valamint herceg Windlschgraetz Lajos országgyűlési képviselőt pedig tárcanélküli miniszterévé legkegyelmesebben Szegedi háborús képek. 1 (Pattxidptdál Jatlrtrka.) Valamikor, cukorba mártogatva, mint diákcsemegét árulták. Különben szegényemberek gyomortöltő,)e volt téli időben, ugy, mint nyáron a dinnye. Most drágaság.. Alig látni Szegeden, pedig régen az utcasarkokon fehér, nagy zsákokba gyömöszölve kínálgatták, literjét négy fillérjével. Sőt. a házhoz hordták, a házak kapuin bekiábálták: — Ki vesz meleg, pattogatott kukoricát? A kukorica eltűnt. Elrekvirálják még o sertések elől is, hogy jutna hát a szegényeinbereknek? A pattogatott kukorica avanzsált. Bekerült az élőkelő asztalokra: különlegességnek. Elég drága zománccal bevonva. Mézzel. Mert. a méz most nagyon drága. A méhecskék sztrájkoltak. Árdrágitottak. A drágák. (Hogy szúrnák a fullánkjaikat a mézdrágitókba.) Igy a pattogatott kukorica egészen élvezhető. Dicsérik azok, akik élvezhetik. Suttyomban azonban, paraszti házaknál, különösen ott ahol gyerekek vaunak, ma is tüz rakódik a udvarokon és az apróságok vígan körülugrálják a pattogó rőzserakást, amig a ritkahálóju rostába beletevődik a osinkanti kukorica és addig riszálja a nagylány, vagy a „szüle", amig a kukorica szép bóbitásra pattog. Szépre. Olyan lesz, mint a j habravert tejszín, vagy mint a hó. A gyerekek mohón nekiesnek a még meleg és édes I egyszerű eledelnek, amely könnyű, mint a pehely és eteti magát. Egész nap ellehet majszolni —i akárcsak mint a testvér,jót, a főttkukoricát — és alig fogy el valójában egy félliter szemes kukorica. A niagukrabagyott gyerekek el is éldegélnek ezen. Persze, ha sok évődik belőle, akkor a gyerek éjszaka nyög. Felsír: —• Édös szülém,? Gyűjtsék kend világot. — Dehogy gyújtok. Nem érsz te éccaka egy szál masinát. — De ihatnék. — Mán nrögént? Hisz alig egy órája ittál. — Ég a pokol. — Hát mit. ott éli —t Pattogatott kukoricát, j A szüle erre fölkel. Sötétben is megtalálja a sarokban a köcsögöt. Odaviszi a gyerekhez, aki csodálatosan biztos kézzel nyul az edény után s aztán nagyokat kortyintva megnyugszik. A feje alatt eldugva ott a pattogatott kukorica, félálomban, lopva, tovább majszolja, mig ismét égni kezd a pokol... (Bol.sei\iki.) A Tisza Lajos-kör uton egy csapat muszkafogoly ballag. Lomhán lógnak, üres csajkát visznek, ebéd után vannak. Bej szélgetuek. Nevetnek. Némelyik bambán néz a levegőbe, ör nem megy velük, hiszen olyan I jámborok és ma már félig-meddig vendégek... Amint kereszteződik az utam a csapattal, az egyik kopott köpenyű muszka odaszól hozzám: — Jó napot tekintetes, Fölnézek. Kitágulnak a szemeim. Ki lehet ez a muszka? Egy gondolatvillanással eszembe jut, hogy ez a nagyhajú szőke muszka a János. Föl is irtam a jegyzőkönyvembe a nevét egy elmúlt tavaszon, amikon együtt kapáltuk a városadta kiskertekben a veteményes földet: Tyukimoff János. Igen. .Együtt kapáltunk János, aki Kievből való szegényember, földnélküli és én, aki szintén földnélküli beámter ember vagyok. János valahol Lublin alatt került fogságba, harmadik éve van magyar földön és lehetősen töri a ! nyelvünket, Ugy kaptam Jánost kölcsön munkára egyik gazdász barátomtól, mint megbízható embert- és igy bizalommal voltam hozzá a saját nyomorúságomban. Mikor először kapáltunk, János sehogysem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy egy ur kapáljon. —i Tied föld? — kérdezte tőlem. — Nem az enyém. A városé. — Város nem ad neked föld! —< Nem,