Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-02 / 27. szám

Szeged, 1918- fetmiar % nthumtmmmm tó. Szervezkedjenek szakcsoportokba a kereskedők. — Felirat a kereskedelem szabadságáért és a katonai iparcikkek forgalomba bocsájtásáért a leszereléskor. — Vitaest a Lloydban. — (Baját tudóm tónktól.) A szegedi IJoyfl Társulat, kereskedelmi bizottsága pénteken este látogatott és élénk vitaestélyt tartott ar­ról a fontos közgazdasági témáról, hogy mi­ként lehetne a szegedi kereskedelemnek áru val való ellátását a -béke bekövetkeztével és közvetlen .a leszerelés után biztosítani. A vi­taestét, amelyen a kereskedők és szakemberek tekintélyes számban jelentek meg hat órakor nyitotta meg Aczél iGéza vezérigazgató, a ke­reskedelmi bizottság elnöke. Aczél üdvözölte a megjelenteket, és kifej­tette a kereskedelem jelenlegi nehéz helyze­tét. Ha a háboru sokáig tart akkor az anfin­dég elviselhetetlen lesz már. Az árujától megfosztott kereskedelmet bármi utón is vi sz­aza kell téríteni arra az útra, melyen meg­felelő kielégülését nyerhet. Az ügynevezett át­menetgazdasági időt három főprobléma fogja foglalkoztatnia nyersanyag az ipar részére, gyártmányok a kereskedelem részére és t kettőnek helyes megoldása valutáris szem-, pontból. Az áruk behozatalát éppen valutáris szempontból fogják megnebezetinei. Ez arra is fogja még kényszeríteni a kormányt, bogy bizonyos központokat létesítsen ugy az ex­port, mint az import szabályzására. Itt első sorban azt kell megvitatni, hogy milyen mód­szerekkel lehet elérni, hogy a szegedi keres­kedelem majd a szükséges árucikkhez jusson. Ez csak iniciativa lehet, amit. majd illetékes tényezőkhöz kell juttatni, felajánlva a közre­működést. Első sorban talán ott érvényesül­het ilyen irányú és jelentős tevékenység, ha képesek lennének Szeged kereskedelmének szükségletét megállapítani, az átmeneti időre. Kéri a jelenlevőket, bogy adják elő vélemé­nyüket. , . „^Utóisa, .j . 'Glückstahl Lajos csakis a. nyersanyag be­szerzésére vonatkozólag koncedálja, hogy szükséges az előzetes tárgyalás. A kereske­dőkre kell bizni, hogy ők szerezzenek maguk­nak árucikket, ők meg fogják találni anuak a módját, hogy szükségletüket kielégítsék. Tu­laj donképen a gyárosok és iparosoknak a gondja, hogy a kereskedők árucikkekhez jut­hassanak. A nyersanyag beszerzésénél tehát támogatni kell majd ezeket és itt lesz szük­ség a- kereskedők és más gazdasági* tényezők együttműködésére. Azt a konkrét indítványt teszi, hogy a kereskedők tömörüljenek é9 hogy a Lloydban egyes szakmánként szakcso­portok alakuljanak, Tonelli Sándor az átmenetgazdasági ml­kiiszteriumbaú s levő állapotokat fejtegeti. Mlajd előadja, hogy a szükségletek két cso­portra oszlanak: az eg>Tik az ipari szükség­let, a másik a kereskedelmi szükséglet. Min ti­akettő olyan csoport, amely nagy részben a külföldről látható el. Az ipari szükségletek kielégítésére, —< anélkül, hogy a központokat dicsérné, —. speciális szempontból alközponti szervezést nélkülözhetetlennek tartja. A ke­reskedelem szükségleteinek kielégítésénél tel­jesen mellőzendőnek tartja a központokat. A kereskedelem számlára szabadságot kell köve­telni és mielőbb ki kell venni a központok hatásköréből, SchuXtrp Manó arról szól, liogy a kivi­tel valutáris szempontból igen Xbntos és azért a hazafias kereskedelemnek arra kell töre­kedni, hogy minél erősebb legyen majd az export. Szintén a kereskedelem teljes szabad­ságát követeli. Bach Jenő: A valuta magútól fog tisztá­zódni. A mostani inreális esélyeket nem a bevitel, vagy kivitel szabályozza, hanem más ható erők, amelyek kiviil esnek általános köz­gazdasági jelenségeken. Legjobban jellemzi ezt, bogy amikor a bresztlítovszki tárgyalá­sok megkezdődtek, akkor pénzünk értéke íScájcbön 30 százalékos emelkedést mutatott. A valuta magától fog rendbe jönni, mos­tani előtérbe helyezése egy hátas ló, amelyre mindent rá lehet ültetni. A központokat is erre ültették. A szabad kereskedelem mellett nyilatkozik és semmiféle korlátokat nem sza­bad ima.id állítani a nyersanyag beszerzésé­tnél sem. i j Sc,hívéiger Miksa: A háboru utáni gaz­dasági élet problémáit nem lehet még mos­tan sem megszabni, még kevésbé határozott mederbe terelni. A Lloydban azonban meg kell teszélni a gyakorlati élettel kapcsolatos, praktikus dolgokat, amilyen első sorban az a kérdés, hogy ,a szegedi kereskedőknek mit kell teinni a leszereléskor. Az elnök urnák is bizonyára az intenciója, hogy ez a megbe­szélés ne csak akadémikus vita legyen, ha­nem kézenfekvő eredménnyel járjon. Tonelli­vel szemben az a véleménye, bogy az át­menetgazdnsági minisztérium nincsen pro­gram nélkül. Az első feladata az, hogy rész­letes tervét már most kidolgozza annak, hogy leszereléskor a nyersanyagok és iparcikkek hogyan kerüljenek vissza a forgalomba. A kereskedőknek e tekintetben égetően fontos kérdést kell napirendre tűzni. Mást kell elő­készíteni és kellő súllyal befolyni arra, hogy a hadseregnél lekötött óriási mennyiségű iparcikkek a kereskedők utján kerüljenek vissza a magánforgalomba. Tebát a szegedi kereskedőknek igen is szervezkedni kell mi­nél előbb és Glückstahl indítványa szerint szakcsoportokat alkotni; ezek a szakcsoportok azután szakmák szerint kapcsolódjanak or­szágos szervezetekbe, amelyek már könnyen küzdhetnek ki maguknak befolyást arra, hogy a hadseregnél felszabaduló cikkek ren­delkezésükre bocsájtassanak. A szakmák sze­rinti tömörülés a Lloyd keretében feltétlenül fontos és kívánatos, valamint az is, bogy en­nek az értekezletnek meglegyen a gyakorlati haszna és ne menjen határozat nélkül széjjel. Siftnbef Miksa örömét fejezi ki afelett, hogy Scliweiger az értekezletet helyes me­derbe terelte, azt indítványozza, hogy- feltét­lenül országos akciót kezdeményezzenek. Vágó Árpád előadja, hogy Budapesten alakult már egy magántársaság, amely a le­szereléskor felszabaduló ipari cikkeket fogja a magánforgalom részére átvenni. Javasolja, bogy a szegedi Lloydnak talán egy küldött­sége lépjen ezzel érintkezésbe a szegedi ke­reskedők ellátása érdekében. Mivel több felszólaló nem jeentkezett, Aczél elnök rezumálta az elhangzottakat. Felkéri Glückstahlt, hogy a szakcsoportok .szervezé­sére vonatkozó indítványát a ILoyd legköze­lebbi választmányi ülése elé vigye. Leszögezi továbbá először Tonelli kamarai titkár által kifejtett azt a véleményt, hogy fontos az ipar­cikkek beszerzésére vonatkozólag, bogy a ke­reskedelem teljes szabadságot kapjon. Ezt, valamint Schwei'ger Miksa álláspontját, — hogy a leszerelésnél a felszabaduló cikkek a kereskedők utján kerüljenek vissza a ma­gánforgalomba, — amelyet magáévá tett a kereskedelmi bizottság, felirat utján hozzák a kereskedelmi és átmenetgazdasági minisz­ter tudomására, kérve a megfelelő in­tézkedést. Stauber indítványáról az országos akció megindítására vonatkozólag és annak modózatairól később fognak határozni. •Az érdekes vitaest ezután véget ért. <A vizdij a fronton. Nem tudjuk, hogy a tábori posta 618. merre van. Lehet, hogy valahol a Piave men­tén, lehet, hogy a Hétközség fensikon, vagy az orosz, vagy a román fronton —• de van. És a fronton gondolkodó, hazagondoló em­berek, katonák vannak, akiket pedig min­den gondtól mentnek szeretnénk tudni. •Ma kaptunk egy levelet, a 618. számú tábori posta utján, amely arról győz meg bennün­ket, hogy a távollevőket a fronton még a viz­dij gondja is üldözi. Panaszos sirámokról szólnak az adóügyi jelentések, javadalmi jelentések, hogy nem folyitak be az adók, a vizdijak és íme a kö­telességtudó, törvényt tisztelő katonák, mi­kor fizetési kötelezettségüknek eleget akar­nak tenni, nera tehetnek. Útját állja a jó­szándékuknak a copf. A hivatalos copf. Tel­jes terjedelmében leközöljük az érdekes leve­let és az ügy intézői okuljanak belőle. Hajt­sák végre, vezessék be azt, amit mi már nem először sürgetünk és tettünk szóvá, hogy min­den adót, javadalmi illetéket be lehessen fi­zetni csekk, avagy posta utján. Példa van rá. A hadisegélyek kiutalása. Hát nem, ké­nyelmesebb, praktikusabb a közönségnek és hatóságnak egyaránt, ha nem kell százezer­féllel személyesen tárgyalni, vergődni. Vagy szívleljék meg a levélben felvetett praktikus eszmét, a pénzbeszedőt. Igy szól a levél: Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! B. lapja olyan jóizüen igyekszik —-t hol humorral, hol sarkarmussal, hol meg logikus argumentumokkal orvosolni „az ország leg­nagyobb városában" megrögzött anomáliá­kat és hasonló „lyókat", hogy szives engedel­mével és a teljes siker reményében bátor va­gyok figyelmet egy ilyenre fölhívni. (Ez a — vizdij. Arról nem szólok, hogy legtöbb helyütt ezt nem a lakó, hanem a háztulajdonos fizeti. Ez utóvégre is gusztus dolga. Hanem ennek a dijnak a beszedési, vagyis helyesebben a be-nem-szedési módja! Én a háboru eleje óta cigány vagyok és legkevesebbet otthon. A feleségem, mint „hadi-szalma" gyakran van, a magányt el­kerülendő, rokonainál. Jó multkorában ép otthon voltaim. A szol­gám jelenti, két ur vár rám. Kimegyek; ml baj; vizdij; mennyit, 6 kornoa; tessék, itt van... — Jaj kérem, mi nem fogadhatunk el pénzt, én a végrehajtó vagyok, af másik meg a becsüs. Helyes.. írást adnak. Én postára teszem a pénzt. Visszajön. Nem fogadták el postán küldve, mert fizetni csak személyesen lehet. Hát kérem, nem egyszerűbb és — olcsóbb volna, ha a város a fentirt két ur helyett egy pénzbeszedőt tart. Hiszen a gáz meg villany példája elég közel van. Azt azonban, bogy a postán küldött pénz (N'B. a szelvényen ott voltak a hivatalos szá­TERNBER6 beszélőgépei BUDAPEST, VII, Rákóczi-ut. 60, saját palota. legújabb . K 15®.­Ujtalálmányu tölcsérnéikülí „Eto­fonw beszélőgép becsukható te­tővel a legtökéletesebb . . K 300.— Rendelésnél a pénz előre beküldendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom