Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-17 / 40. szám

DfcTJMAOY A KöRSZAG teli visszaessünk pedig 1,010.767 korona 45 fillért tett ki. Az 19(17. év e tekintetben még •súlyosabb terhet mutat ki, mert a háborúra vezetendő kiadások összege 939.154 korona 69 fillért,, a háborúra vezetendő bevételi visszaesés pedig 379.369 korona 53 fillért tett ki. Vagyis a mozgósítás elrendelésétől Szeged «a. kir. .város háborús kiadása 2,134.820 korona 29 fillér, a háborúra vezetendő bevételi vissza esés 1,390.136 korona 98 fillér, vagyis összesen 8,524.957 korona 27 fillér az az összeg, amely a háború-okozta károk rovására a számvevőség által külön e célra vezetett nyilvántartás alapján számszerűleg megállapítható. Az 1917. évi vagyonmérleg adatai a következők: Tiszta vagyon az 1915. év végén 56,513,267 E <58 fillér, .tiszta vagyon az 1917. év végén 56.845.887 K 40 f., mutatkozik vagyon szaporodás 332.619 K 72 fillér. Az 1917. évi leltár szerint a fekvő javak értéke 47.421.006 K, bútorok, szerek ós eszközök 2,898.012 K1 70 f., anyagok és termesztmények 203.633 K. haszonvételi jogok 19,210.447 K 80 f., cselekvő tőkék 20,902.078 K .11 f., cselekvő hátralékok 4,516.841 K 93 f„ pénztármaradvány 224.068 K 05 !., összes vagyon 85,376.087 K 59 fillér. Terhek: szenvedő tekék 36,779.362 K. 51 f., szenvedő hátralékok 1,750.837 E 68 f„ összesen 38.530.200 E 19 fillér, tiszta vagyon tehát, az 1917. év végén 56,845.887 E 40 fillér a következő tételek egybevetése után jelentkezik: IÁ vagyon szaporodott: az épületek értékénél 581.056 E, a bermesztményaknél és anyagoknál 147.407 E. bútoroknál, szereknél és eszközöknél 2:65.120 El cselekvő tőkéknél 1,815.760 K, cselekvő hátralékoknál 1,046.445 E 31 f„ készpénzben 87.007 E 80 fillérrel.. Makszimálni kell a szegedi napszámbéreket. IA' tél még egy kicsit „megjátsza" magát. Nem akar beletörődni, liogy a nap feljebb hág és eltakarodott előle a hó, enyhe déli szelek simogatják a sétálókat ós kint a földeken szorgos munkáskezek készülnek a tavaszi nagy munkára: szántásra, vetésre. Alig két hét es megkezdődnek az idei gazdasági évnek fegyverkezései, csatái, amelyeket a központi hatalmaknak ebben az évben sem szabad elvesz teni. Nem szabad nekünk bizakodni se Románia, se Ukrajna termésében.. Nekünk egy éléskamránk van és ez az ország gerince, az Alföld. Itt se, másból se szabad egy talpalattnyi földnek ma munkálatlanul, bevetetlenül maradni, mert ha ez megtörténik és az időjárás kedvező lesz, — amit remélni lehet —- akkor a jövő tél elé megnyugvással nézhetünk. örömmel állapithatjuk meg, hogy a szegedi határban a háborús évek alatt kevés föld, többnyire vizállásos vagy szikes maradt csak mivelet-len. Itt mindenütt szorgos kezek dolgoztak. Érdemes is volt dolgozni, görnyedni, hiszen a föld némely — de nem némely,- hanem minden terménye — dúsan fizetett A dus fizetést nem a termény mennyiségére, hanem az árakra értjük. Hiszen a leghitványabb főzelékféléért is hihetetlen árakat kellett a szegedi közönségnek —- úgyszólván minden hatósági védelem nélkül — fizetni. IA termelő, az egy és két holdas kisbérlő, no meg a nagybérlők vagy birtokosok is azzal indokolták a vérforraló árakat, hogy: drága a munkabér. A munkabér, a fuvar . . . Sok szó eshet róla- Köztudomásu, hogy a munkabér a rendszeres gazdálkodók körében nem került többe, mint a békés időkben. Orosz foglyok dolgoztak mindenfelé. Kaphatott és kapott minden gazdálkodó annyit, amennyit kért. Csekély díjazás mellett és ellátás ellenében dolgoztak. Jól. A fuvar . . . Üdülő katonalovat kaphatott minden gazda. Nrm is voltak rosszak azok a lovak. Ha meggyógyultak, igen jól használták őket a gazdaságokban. Alkalmunk volt 1918. február 1?, * .1.1 II látni többször a lovakat a szemléken. Igazán nem kerültek sokba a gazdáknak. ÍA kisbér lök? Apraja, nagyja összefogott a családnak és sorra mivelték a család, a sógoi a keresztszülők stb. kis bérleteit és közben a szezoncikkeket drága árért eladogatták és éltek épp oly nomád módon, mint a békében és éppen ugy szalonna, kenyér, zöldpaprika volt az ebéd, vagy egy kis bogrács paprikás, mint hajdan. Mondjuk, a család napi elesége több* kerül két koronával. Ez sok is. Láttunk favágókat, akik 50 koronát kértek és kaptak egy Öl fa felvágásáért és az ebédjük öt darab zöldpaprika volt egy fél kilogramm kenyérrel. Ez-ek az emberek tehát nem érezhetik a drágaságot, ma is hitványul öltöznek és számukra csak a pálinka, bor lett a drágább és a dohány. Békében boldogok voltak, ha 20 koronát kaphattak egy öl fa felvágásáért. Ma G0 koronát is elkérnek. Azoknak a kisbérlőknek, akiknek nem állott módjukban orosz foglyokkal dolgoztatni, drága és keserves volt a gazdálkodás. Azért nem fizettek rá ők sem a termésre, legfeljebb nem nyertek annyit, mint a többiek. Az idén előreláthatóan sokkal nehezebbek lesznek a munkásviszonyok, mint az egész háború alatt voltak. Az orosz foglyok egy részét ugyanis az Ukrajnával megkötött béke alapján hazaszállítják. A mi hazakerülő véreinkkel, hogy mi lesz, az még bizonytalan. Teliét azokra komoly számot vetni ebben a gazdasági évben alig lehet. Igy nem marad más hátra, mint az, hogy az erősen megcsappanó munkáslétszámmal keli megvivni — bár katonai munkások lesznek is —i a nagy gazdasági harcot. Mi lesz, vagy mi lehet ennek a következménye? Napszámbéremelés. Vagyis, ha eddig megrokkant, alig használható öregek el mertek kérni szántás-vetés kőiül 20—30 koronát és egy fuvarnapra 150 koronát, ugy most beláthatatlan numerusokkal fognak dobálózni, tudatában annak, hogy nincsen más munkás. Ez ellen pedig nincs más orvoslás, mint vagy a közmunkára való kirendelés kötelezőleg min den vonalon, vagy a napszámbérek radikális ármakszimálása. Azonban ennek az ármakszlmálásnak csak egy célja szabad, hogy legyen: a termények olcsóbbá tétele. Ne szolgálja ez a központok érdekeit hanem a közönségét, a polgárságét. Mert, ha már a törvény legradikálisabb erejével árat szab a hatóság az emberi munkaerőnek, akkor a törvény minden szigorával le kell törni az áruzsorát és az áruzsorát szolgáló intézményeket. A napszámbérek megállapitását tehát, joelőre figyelmébe ajánljuk a város hatóságának. Tesszük ezt tisztán közérdekből, tudva azt, hogy az idén a város körül fokozottabb mérvben fog a kiskert rendszer terjeszkedni és igen sok intelligens család bir egy-két hold földbérlettel, amelyet maga megművelni nem bir, de megműveltetnie kell. Elsőrendű szociális érdeke az a városi lakosságnak, liogy a gazdasági év kezdetével a hatóság részéről a mezőgazdasági munkások díjazásai megállapittassanak. Várjuk tehát a gyors intézkedést érre vonatkozólag. KÉZIMUNKA ÜZLETE Tisza Lajos-körut 48. sz. Bármilyen képnek nagyítása, festése és előrajzolása, valamint hímzése elvállaltatik, :-: Himzőnők felvétetnek. MM e «l Beszélgessünk. * A faluin véd: A farsangnak is vége van. Egyszer csak mindennek a végire érünk. Én: A nappal után éjszaka következik, farsang után a böjt. A fa honvéd: Az egyik embernek farsangban is böjtje van, a másik böjti időben is farsangol. Most már nem a naptár utéa igazodunk. Én: Némelyek sose is igazodtak, azok tudniillik, akiknek mindig hopp. A fahonvéd: A- hopp után jöhet a kopp, aminthogy a farsang utáa hamvazás szokott következni. Én: Ez is kiment már a divatból. Be hol is lehetne annyi hamuhoz jutni, amennyi különösen a mai időkben elég volna a kamvazáshoz? A fahonvéd: Az már igaz. Koksz »in*s, szén sincs, ami kevés lenne is. elrekviráliák a szent főváros részére ha se koksz„ se szén, honnan vegyük a hamut? Én: Be ba lenne is, ki szórná teli vela a fejét? Nincs most magábaszálló bűnös ember, mindenki jó és senki sincs, aki vétkezné 4s szánná-bánná a bűnét. A fahonvéd: Azt hiszem pedig, hogy több a bün, mint az ember és több a vétek, mint az étek. Én: Étek is kerül, esak kevés a börtön, amely az árdrágítókat befogadja. A falum l éd: Bizony uram, -megváltozott a világ sora. Ezelőtt a magyar ember a kalapját emelte, most pedig egyebet s« tesz, esak az árakat emeli. Én: OFfol emel, hol meg elemel. Annyi a betörő, mint nyáron a szúnyog. A fahonvéd: Mindkettőnek a természetrajzához tartozik a csipás, csak az a ká.T, hegy az egyiket reni lehet elcsípni. Én: Elcsípni csak a liszt-, meg a euksrfejadagból szokás. A faluin véd: No, meg a kimért búsból. MI lehet az oka, hogy a szegénység szenvedő alakjai, a derék taglósok a héten nem emeltek. Én: A legcsekélyebb munka közben is célirányos a megállás. Tiz perc szünetről van szó, hogy a közönség felocsúdhasson a kábultságából. A fahonvéd: És ha majd magához tér,, újra lecsap a tagló. Igy leszünk a fával is, amellyel főbekólintani kívánnak bennünket. Én: Ha már a kályhákba nem jut, letr alább a fejek ne szenvedjenek benne hiányt, A fahonvéd: Meglássa, még a tréfának iá fölverik az árát, Én: Elfogyott az is, mint a kávé. Talán csak még a magyar katonánál van raktáros. A fahonvéd: Hát ott még van. A napokban hallottam egy jóizü történetet, ami állitélag a jóságos szivü főhercegünkkel történt volna meg. A fenséges ur a harctéren telefonon beszélt volna az állásokban levő telefonposzttal. Megnevezte magát: Itt József főherceg. A poszton levő magyar baka rögtön jelentkezett és azt hitte, bogy ugratják és igy válaszolt: Szerbusz komám, itt meg a kiaai császár beszél. Én: Játékos a kedviik és eres az öklük, a szivük. A faluin véd: És szomjas a szerelemre Azáin ni, hallottam, bogy felolvasás készül a kétféle szerelemről. Én: És magyarázatát kapjuk, hogy mink szeret a nő, meg a férfi. A fdkonvéd: Nem kétfél* ám a szerelem, hanem annyi, ahány az ember, És hogy mint szeret a férfi és a nő? Kimiesodás. Az egyik pénzért, a másik meg ingyen szeretne. Én: Igazi szerelem talán már nincs is, aminthogy nincsen bölény. A fahonvéd: Annál jobban virit az időszaki szerelem, aminek ugyancsak kedvezett a háború ...