Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-04 / 3. szám

Bzegod, 1ÍMH. január ' l > fcilM AG V khiimtiM j MXFEATY*sbwmmíbswwískss A birodalmi gyűlés főbizottságának Illése. — A plénumot egyeíőre osni fcivják össze. — Berlin, január 3. A birodalmi gyűlés fő­bizottsága délután ülést tartott, hogy a brösztiitovszlkí béketárgyalások ügyében ál­lást foglaljon. A gyűlésen megjelent a kan­cellár, az államtitkár és számos politikus. A'z elnölk megnyitójában utalt arra, hogy a német nép a most beköszöntött újévtől be­csületes maradandó bélkét remél. Még nem biztos, hogy a tárgyaláshoz csatlakoznak-e a nyugati hatalmak, de ha nem, akikor na­gyon meg fogják keserülni, hogy a feléjük nyújtott békejobbot visszautasították. Hertüng kancellár szolalt fel ezután. Megelégedéssel állapítja meg, hogy a főbi­zottság összeillése módot adott arra, hogy a birodalmi kormányzat bizalmas módon érintkezésbe léphessen a népképviselettel ama fontos, következményeiben nagy sitíyu döntések dolgában, amelyekről ezidoszeriut tárgyalni kell. A kormány fel fogja használ­ni az alkalmat, hogy a béketárgyalás ed­digi lefolyásáról közléseket tegyen és a nép­képviselet kívánságait és kezdeményezéseit tudomásul vegye. Von dem Busche helyettes államtitkár utalt arra, hogy a nagy nyilvánosságot a tárgyalásokról sokkal bővebben tájékoztat­ták, mint egyébként. A nehézségek emiatt abban mutatkoztak, hogy ez által az antant­nak mód nyílt arra, hogy a tárgyalásokat zavarja. Ez irányú erőteljes kísérletekben, amelyek hamis híresztelések terjesztésében állottak, nem volt hiány. Felsorolta ezután az oroszok által felvetett territoriális kérdé­sek nehézségeit. Ragaszkodtak ahhoz, hogy a kiinduló pont a népek önrendelkezési joga legyen és hogy ez a jog minden ember ré­széré érvényben tartandó, egészen az álla­mi kötelékekből való kiválás határáig. Ezt éz álláspontot dokumentálták Finnországgal szemben is és kérdésünkre közölték, hogy hajlandók Finnország önállóságát elismerni, ha Finnország közvetlenül hozzájuk fordul. Az államtitkár helyettese ezután rész­letes közléseket tett a' territoriális kérdé­sekről, végül pedig ismertette a Pétervárra küldött bizottság feladatait, amelyeik kö'zé főleg az internált és sebesült foglyok kérdé­se tartozik. Erzherger centrumpárti képviselő szó­lalt fe! ezután. Kijelentette, hogy általában helyesli az álláspontot, amelyet a kormány a bresztíitovsz'ki tárgyalásokon elfoglal. Az ott folyó tárgyalások alapját a birodalmi gyűlés november 9-i-kén megalkotta. A cél az kell, hogy legyen: ne csak a bolsevikí kormánnyal jussanak megegyezésre, hanem az egész orosz néppel tartós békét kössenek. BERLIN, január 3. A birodalmi gyűlés pártelnökeinek konferenciája abban állapo­dott meg, hogy a birodalmi gyűlés píénumát egyelőre nem hívják össze. ;SS»TI5EI»SÍWB?«RSSSBSIÍS«®aBB«<Set«eSS^ Uj terv a közalkalmazottak állami támogatásáról (Saját tudósbtánktől.) Az állami 'és köz­alkalmazottak szomorú helyzetén a kor­mány a háborús évek alatt sok jóakarattal, de meglehetős szűkmarkúsággal igyekezett segíteni. A segítségek nagv hibái voltak, íhogv mindig elkésve érkeztek. A beszerzési előlegeket akkor adták ki. amikor már alig lehetett valamit beszerezni, vagy az áruk oly magasra szöktek, hogy az utalványozott összegek nem állottak arányban az élelmi­cikkek áraival, som a családok szüségletei­vel. A rubasegélyéket akkor adták ki és oly összegekben, amikor a szövetek árai 3—400 százalékkal emelkedtek, amikör' a 'tisztvioe-,. lök a feleségeik számára egyáltalában be sem szerezhetlek még egy pongyolára valót sem. mert az asszonyok, a .férjeik és különö­sen az asszonyok végtelen keserűségére a kormány részéről figyelembe sem vétettek a segélyezéseknél. Csodálatos kalkuíánsok ülhetnek e'gvüí'. amikor a segélyeik arányának és mérvének megállapítása kerül napirendre. Hegy mint törtérik ez, nem tudjuk- De: hegy az élééi, a családos emberek szükségletéit, hellvzetét. a háború előtti nehéz megélhetési: viszonyokat és a már akkor eladósodott tisztviselői karok szenvedéseit most sem veszik figyelembe, az bizonyos: Pedig, ha háború előtt egy év­ve! az állami és közalkalmazottak rettene­tes helyzetének enyhítésére a háborús évek alatt segélyezésekre fordított nagy összegek csak egyharmadát költötték volna, ugy ma a tisztviselők nem élnének olv gyötrelmes nehéz életet, mint amilyent minden ötlet­szerű segélyezések mellett folytatni kényte­lenek. Ez természetes is. Hiszen minden tisztviselő ha a háború előirt 2—3000 korona segélyt kaphatott volna, ugy anvagi ügyeit, h'Z' rtnsi szükségleteit olv arányban rendez hettg volna, hogy a háborús évek alatt külön­leges szükséglete alig-alig merült volna fel. így mi tortént? A háborús esztendők második fordulóján kiadót* első segély a tisztviselők kezén a váratlanul rájuk szakadt meglepetések, árfelszökés, ideges, kapaodó beszerzések sílb. révén nyomtalanul eluszoit. Utána már a mindenből való kikopás, leron­gyoiódás, nélkülözés; kopogtatott a tisztvi­selők ajtaján. Ugyanekkor már a küldött­ségek, szervezetek kezdtek hangosodni. A har.gcsodásnál tovább — szerencsere — n-m is mentek- A nagy és országos érdekek, a háború megnyerése erősebb erkölcsi fegyel­met rótt minden magyar tisztviselőre, sem­hogy az állami és hadiérdekeket megakasz­tó mozgalmat indítottak volna. A tisztviselői bérmozgaímuk tehát nem a kormánv nagy­lelkűségén csillapultak le. hisz országos bér­mozgalmat munkabeszüntetéssel a tisztvise­lők nem rendeztek, épen az ország hadi­érdekeinek kivédése érdekében. A munkás­ságon, a pénzintézetek és egyes'biztosHó társaságok tisztviselőin kívül a postai kezelő­nők, napibéresek kényszeritették munkaadói­kat, illetve az államot, hogv helyzetükön javítsanak. A többi állami és közalkalmazot­tak az országos gyűléseik határozatát me­morandum alakjában terjesztették a kor­mány elé. Wekerle mondta, hogv az állami tiszt­viselők helyzetének javításában elment a leg­messzebbmenő határig. A tisztviselők már a kijelentés alatt és után érezték, hogy a ki­jelentésnek óriási hatása lehet az igények leredukálása köriil, azonban ez az erkölcsi hatás kiváltása csak kfcig-óráig csítMiiattja el a tisztviselők' követeléseit. Hiszen az csak természetes, hogv akkor, amikor a tisztvise­lők rajtuk kívül álló okokból kifolyólag a nyújtott segélyek mellett sem tudnak m-g­élni — újból kérnPfogfiak. Kérni azt. anrt a még egyre fokozódó drágaság mellett kér­ni kénytelenek a tisztességes megélhetésük céljából. Mart amit eddig kaptak, tessék megszavaztatni a tisztviselőket, igaz-e, hogy a tisztességes jelző elhagyásával csak a ten­gődésre elegendő. Mi azt hisszük, hogv maga a kormány is tudatában van annak a szerencsétlen, be­teges á'lapotnak, amely háború után rette­netesen fogja éreztetni a hatását a tisztvise­lőkkel történő mostoha elbánásból k foiyólag ugy közigazgatási, mint közgazdasági, kul­turális és nemzetgazdasági téren. Elkesere­dett, agyongyötört tisz'.yiselői társadalom­mal a feltámasztás nagv munkáját, az uj, felilendülő eletet, az uj ezerága berendezke­dést elöreviim:, kiépíteni, vezetni és irányíta­ni aligha lehet. Ezek az óráról-órára való segélyiiijekcióik a magyar tisztviselői karban csak a háború alatt tarthatják az életet — u-tána nem. Pedig mi azt hisszük, hegy az uj életei erős, kötelességtudásban fokozott kedvvel, odaadással és lelkesedéssel működő tisztviselőktől várhatjuk csupán, a kormány is. Már pedig ennek ellenében mit kell nyúj­tania az államnak? Megélhetést. Nem nyo­morúságosat. nem koldusnak való alamizs­násat, hanem tisztességest. Olyant, amelyen az idős tisztviselők becsülettel megállhatnak és hosszú, fáradságteljes életük munkássá­gának gyümölcsét elvezhetik, a fiatalok pe­dig elindulhatnak, családot alapíthatnak és hűséges sáfárai lehetnek ennek a nagvra­hivafott országnak. A nyomor, az éhbér nem lehet alapja semmiféle országos érdek­nek. Az éhbérrendszernek meg kell szűnni örökre. Tudomást vettünk róla. hogv az állam, csak a közein apókban lendített ismét az ál­lamháztartás nagy gépezetének, az állam­vasutak alkalmazottainak anyagi helyzetén bizonyos rendkívüli segéllyel. A dolog várat­lan és meglepetésszerű volt a kormány ré­széről. A vasútiak örültek is. Es most azt halijuk széles kórben beszélni, hogv a kor­mány úgynevezett fehérnemű-pótlék kiutalá­sát tervezi. Nem akarunk a dolog elé vágni és bár érdeklődtünk íheiékes heiycken az ügy iránt, határozott választ nem nyertünk, hogy mi­ben. milv mértékben, kik részére utaltatnék ki a tervezett segély. Bármint és bármi legyen is azonban az uj tervezett segély, azt elvárják a tisztvise­lők, hogy tegyen az alapos segély. ha fehér­neműre adatik, kapjon abból az apa. a fele­ség, a gyerekek és legyen az megszabva ugy, hogy abból az összegből tényleg be is lehessen szerezni az összes fehér nemiteket, legalább két. három rendet, mert bizony a tisztviselők a háború előtt alig szerezhettek be valamit, a háború alatt semmit és a há­ború alatt a kis gyerekekből nagv gyerekek, a kis lányokból nagy lányok lettek és a gyerekek, lányok elviselték az apa. az anya ingét, alsóját és tessék képzelni, hogy ujat beszerezni n-:m lehetett. Nem lehetett! Azt pedig ugyebár a kormány sem kí­vánhatja, hogy intelligens tisztviselői kara, amelytől oly sok erkölcsi, anyagi, társadalmi és egyéb elsőrendű államérdek megvédését követeli meg — ing nélkül járjon. Hölgyek figyelmébe I Velour- és bársony-modellek, nemez- és gyászkalapok, fátyol, szallag és toltüzékek­ben nagy választék. Alakitások és díszíté­sek jutányos árban, úgyszintén szőrme, sapka é3 garnitúra a'akitasakat vá'lal. ÓZS2 SsrsrLfjé, női kalap divaterme Deák Ferencz-u. és Oroszlán-ti. sarok

Next

/
Oldalképek
Tartalom