Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-23 / 18. szám

YARORSZÁ Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 305. fesas Szeged, 1918. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 36.— K. negyedévre K. félévre . . 18.— K. egy hónapra a— K. Egyes bzAiii Ara I4 fillér. SSa^^m. Klsdóblvsfals SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A kiadóhivatal telefonja: 81. VII. évfolyam, 18. szám. Szerda január 23. Munkások politikája. A legközelebbi idők közéleti harcainak céljait három pontba foglalták össze a magyarországi munkások. Követelik a mielőbbi békekötést annexió és hadikárpótlás nélkül, a választójogi törvényjavaslat haladéktalan elintézését, a közélelmezés alapos és gyors megjavítását. A három követelés tekintetéhen a jelek szerint a kormány és a munkásság között nincs nézeteltérés, amint a mutatkozó hangulatból az is megállapítható, hogy a polgárság zöme is a fölállított követelések mögött áll. Bresztlitovszkban a lassan haladó béketárgyalásokat másodszor szakították meg afe elmúlt héten. Lehet, hogy a könnyen támadó remények felcsigázták a várakozásokat, mindenki emlékezhet azonban arra, hogy decemberben mi békét vártunk — január végére. Ha most visszagondolunk a közelmúlt időkre, látjuk, hogy a napok és hetek gyorsvonat sebességével vágtattak tova, hogy mohón faltuk a bresztlítovszki vitákról kiadott jelentéseket, hogv élveztük az elmeélt, eluntuk az olykor orosz részről is megnyilatkozó rabulisztikát és hogy a béke megkötésétől még mindig elég messze vagyunk. Talán némi valószinüséggel mondható el, hogy sok mindent elengedett volna a közvélemény, ha már eddig cserébe kapta volna érte a békeszerződés főbb pontjaiban való megegyezést. A polgárság ma sem vall egységes véleményt arról, hogy helyes vagy célszerű dolog volt-e a választójog reformját a háboru alatt napirendre hozni. Pedig az erről való okoskodást az események rég túlhaladták. A választójog reformját napirendre hozták. A törvényjavaslat a ietárgyalásra hivatott parlamenti bizottság előtt van. Ma már mindenkinek azt kell nézni, akár helyeselte a kérdés aktuálissá tételét, akár nem, hogy ez a nagv állami és közéleti probléma a napirendről minél előbb lekerüljön. Ennek pedig csak egv módja van: Vázsonyi törvénytervezetének sürgős parlamenti elintézése a vállalt kötelezettségek minden következményével. Nem állítjuk, hogy a jogkiterjesztés tervezett mértékének az egész ország helyesel, de föltételezzük. hogy az eredményben — ha az ország eldöntötte — azok Ts meg fognak nyugodni, akik kisebbségben maradtak. A közélelmezési bajok súlya alatt mindenki nyög. De csak az tudja igazán, hogy mi a közélelmezés és a hadisegélv, aki szegény emberek dolgával foglalkozott. A munkásság nagyon helyesen cselekedett, amikor a legnyomatékosabban az élelmiszerek egyenlő elosztását követelte, mert a mi közélelmezésünket egyéb elhibázott és céljatévesztett intézkedések mellett különösen a rendelkezésre álló adagok egyenlőtlen elosztása rontotta meg. Radikális intézkedésekkel ezen a méltatlan gyakorlaton lehetne legkönnyebben és leggyorsabban segíteni. A munkásság az egész ország nevében beszélt, amikor a jobb közélelmezési követelte. Az igéret is, amelyet kapott, az egész országnak szólt. Lehetetlen, hogy a'zt is át ne lássa a kormány, hogy valamennyi ígéretét gyorsan, határozott és erélyes cselekedetekkel kell valóra váltania. Seidler nyilatkozott a prágai rezoluciéróL - A csehek önálló cseh-tót államot akarnak. - A szocialisták nemzetiségi szövetségi állam kiépítését kívánják. — Interpellációk özöne a Reichsratban. — A titokzatos híresztelések után, amelyek eléggé fantasztikusan szárnyaltak az ausztriai és csehországi eseményekkel kapcsolatban, végre hivatalos nyilatkozat hangzett el kedden a Reichsratban. Seidler miniszterelnök ismertette a helyzetet és foglalkozott ennek során a január 6-lki prágai rezolucióval, amely „célzást sem tesz a dinasztiához, vagy az államhoz való tartozásról." Már ebből is, de főleg Klofác beszédéből kiviláglik, hogy Prágában tényleg nagy dolgok történtek és ami a legjellemzőbb az ügyben, a reichsrati cseh képviselők az osztrák parlamentben sem tagadják meg államellenes elveiket. A munkásmozgalmakról szólva az osztrák miniszterelnök kijelentette, hogy a tárgyalások eredményét ne tekintsék az osztályharc produktumának. Már pedig ezt az eredményt harc nélkül valószínűleg nem lehetett volna elérni. Adler erre reflektált, mikor azt hangoztatta, hogy a sztrájkok megszüntetésével tévedés volna azt hinni, hogy a régi Ausztriának szabad az utja. A régi törekvések — uj sztrájkot jelentenek, az uj törekvések pedig Ausztria-Magyarország teljes átalakítására irányulnak. Az érdekes ülésről az alábbi tudósításunk számol be: Bécs, január 22. A Reichsraí keddi ülésén Seidler miniszterelnök hosszabb beszédet tartott. A miniszter elnök először Stranszkinek és társainak január 6-án Prágában tett határozati javaslatával foglalkozott és erre vonatkozólag a kővetkezőket fejtegette: — A szóban forgó prágai rezolucióban hasztalan keres a,z ember csak távolról is célzást a dinasztiához, vagy az államhoz való hozzátartozásra. A rezolució Ausztria és annak ellenségei közé kíván helyezkedni, hogy a már megadottnak vett cseh állami szuverenitás részére a külföldi államok elismerését megszerezze oly módon, hogy a békekötés alkalmával nemzetközi támogatás segitse ezen céljának elnyerésében. A proklamácló befolyásolni és zavarni törekszik a folyamatban levő béketárgyalásokra kiküldött megbizottaink magatartását is. Küzd a béke ellen, ha az nem hozná meg a népek önrendelkezési jogát, amelyet a reZoiució erőszakosan, majdnem a maga céljainak megfelelően alkalmai, Világos mindezekből; hogy a rezolució egyenesen államellenes felfogásra nyújt alkalmat, amelyet minden osztráknak felháborodással kell visszautasítania. A kormánytól távol áll, hogy egy egész népet ama rezoíució végső tendenciáival azonosítson. A murikabeszüntetési mozgalmakkal kapcsolatban a miniszterelnök a következőket mondta: — A kormány és a munkások közti tárgyalások eredményét nem szabad az osztályharc produktumának tekinteni. Veszedelmesen komoly Időket élünk. Állandó politikai differenciák kőzött mozgunk, amelyek a béketárgyalások kellős közepén bizonyára érthetőek, amelyeknek azonban már régen háttérbe kellett volna kerülniök ama közös gondolat mögött, hogy a haza veszedelemben forog. A miniszterelnök beszédének első részét a csehek élénk közbekiáltásokkal zavarták, mig beszéde végén a miniszterelnököt a Ház hosszasan megéljenezte. Ezután áttértek a sürgős kérdések tárgyalására. Galbinskl és társai sürgős kérdést intéztek a bresztlítovszki tárgyalások ügyében és kérdik, hogy vájjon a monarchia politikája rendületlenül ragaszkodik-e ahoz, hogy az Oroszországgal való béke megkötése után a lengyel területek szabadon a lengyel önrendelkezés alá bocsá itassanak, a megszálló hadsereg egyidejű visszavonása mellett. Stanek képviselő és társai kérdik a miniszterelnököt, hogy vájjon a kormány hajlandó-e minden fenntartás nélkül közölni, hogy szándéka van-e a községi választójog teljes demokratizálását végrehajtani. Kérdik továbbá, hajlandó-e a kormány az élelmezés tekintetében végre komolyan szót emelni Magyarországgal ós a többi szövetségesekkel szemben. Kérdik a miniszterelnököt, miért nem lépnek fel nyíltan Németország annekszlós szándéka ellen. Hasonló kérdést intéztek Korosev képviselő és társai is. Ezután Dachitiski képviselő és társai sürgős kérdést intéztek a kormányhoz a kormány képviselőinek bresztlítovszki magatartása ügyében Hotlmann tábornoknak a békét fenyegető fejtegetései miatt, továbbá a közös kormány amaz eljárásáért, hogy vonakodik a lengyel nép képviselőit, mint egyeajogii tárgyalási tényezőt a Wketáfr*