Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-21 / 270. szám

iöJT. i»YM&b*r jT cseh támadások visszautasítása a képviselőházban. A király teljes hatalmával integritásunkat védi. beterjesztése. — A költségvetés rBudapesti tudósítónk telétonjeltmíéM.) A képviselőház keddi ülését délután 4 órakor nyitotta meg Szász Károly elnök. Megemlékezett a király szerencsés megmeneküléséről és mditíványára 'a képviselőiház ebből az alkalomból jiódolatát fejezte ki őfelségének. Megemlékezett még az elnök az olasz fronton diesőségesi harcokban álló csapatainkról, majd elparentálta a Ház halottait. Bemutatta ezután a delegációk összehívásáról szóló királyi kéziratot és bejelentette, hogy sürgős interpellációkra adott engedélyt többeknek. Az elnöki bejelentések után dr. Wekerle Sándor miniszterelnök előterjeszti ekszpozéját. A költségvetést nem ő készítette elő, csak uj adatokkal egészítette ki. A jelenlegi költségvetés nem felel meg azonban a tényleges állapotoknak, mert a hadiköltség nincs benne. Részletes számadatokat terjeszt elő, majd azt fejtegeti, hogy milyen adókkal kell fokozni a jövedelmeket. Az előirányzott mérleg a következő: 2 milliárd 591.000 korona kiadással szemben 2 milliárd 616.000 korona a rendes bevétel. Felsorolja az egyes tárcák nagyobb kiadásait. Ilyenek a belügyi tárcában a régóta vajúdó cigány-kérdés megoldására fordítandó összeg, a hazai fürdők idegenforgalmának emelésére irányzott költség; a pénzügyi tárcában a földgáz bányászat fejlesztésére szolgáló kiadás és a kultusz tárcában a népnevelési kiadások emelkedtek. A rendes bevételek az adóemelésekből fognak szaporodni. A .dohányjövedék bevétele is szaporodni fog. Majd kéri, hogy intézkedjenek a kvóta-bizottság tagjainak megválasztásáról. Beterjeszti ezután a bankszabad atom meghosszabbításáról és a kiegyezési provizóriumról szóló javaslatokat. , (A napirend előtt.) Gróf Tisza István a napirend előtt kér szót. Célja úgymond nem az, hogy nyilatkozatával ellentétes álláspontot fejtsen ki, hanem egy külön kérdést akar tisztázni. Gróf Hadik Jánost, a közélelmezési minisztert támadások érték azért, mert a közélelmezési kérdésekben közös miniszterekkel tárgyalt. Ezekkel a támadásokkal nem azonosítja magát, mert kívánatos, hogy a kormányok kölcsönösen informálják egymást. Kifejezi azt a reményét, hogy abban az esetben, ha megállapodásra nem tudnának jutni, akkor a magyar kormány önállóan fog intézkedni. Sajnálja, hogy Magyarországnak a közélelmezés terén .tett szolgálatait Ausztriában és Németországban helytelenül Ítélik meg. Gróf Hadik János válaszában azt mondja, hogy Tisza azon felszólítását, hogy minden áldozatot hozzunk meg Ausztria támogatására, intézze shlát híveinek címére, Felemlíti, hogy Béliczay munkapárti képviselő Békéscsabán egy gazdagyiilésen azzal izgatta a gazdákat, hogy fel kell emelni a liszt fejkvótát és Ausztriának meg a cseheknek nem szabad egy deka lisztet sem adni. A munkapárti képviselőket tehát arra kéri, csak nyíltan adják elő vádjaikat és ne mindig általánosságban. Landauer Béla azt ajánlja, hogy a hadikölcsönök lombardirozását falragaszokon publikálják. Wekerle Sándor pénzügyminiszter kijelenti, hogy a falvakban számit a papságra és a tanitókra a nép felvilágosítása tekintetében. Béliczay személyes kérdésben szólal fel. Tagadja a közélelmezési miniszter által hangoztatott vádakat. Gróf Hadik János válaszában azt mondja, hogy a vádakat fenntartja. Elnök ezután szünetet rendelt el és megállapítja, hogy a Ház legközelebbi ülését szerdán délután 4 órakor fogja tartani. Szünet után gróf Tisza István kérdést intéz a miniszterelnökhöz, hogy mikor tárgyalják a kormány által beterjesztett rendeletekre vonatkozó jelentéseket. Dr. Wekerle Sándor miniszterelnök azt válaszolja, hogy amint technikailag lehetséges lesz, meg fogják kezdeni azok tárgyalásait. Ezután a Ház áttér az interpellációkra. (A lengyel kérdés.) Gróf Tisza István azt kérdi Wekerle miniszterelnöktől, hogy mi az álláspontja a berlini konferencián megbeszélt lengyel kérdésben. Wekerle azt válaszolja, jhogy a lengyel kérdéssel állandóan foglalkozott. Hogy miképen iparkodtunk a megszállott 'államokat konzerválni, azt az eddigi intézkedéseink mutatják. Hogy a jövőben mikópen fogunk cselekedni, arról most folynak a tanácskozások, de már is örömmel jelentheti, hogy a dicső multu lengyel nép újjászületése egy nj állam jegyebein történik. Többet egyelőre nem mondhat, de kijelenti, hogy mindnyájan örülhetünk annak, hogy a lengyel állam m monarchiával közelebbi vonatkozásba jön, a nélkül, hogy gazdasági és politikai paritásos helyzetünket és törvényben biztosított jogainkat érintené. Tisza és a Ház a választ tudomásul vette. ; j . (A cseh támadások visszautasítása.) Báró Herényi Zsigmond a cseh támadások ügyében kijelenti, hogy megbotránkozással szereztünk tudomást a csehek alávaló támadásáról. A vakmerő támadók a császár palástja mögé bújnak. Stanek utók 13 vármegyét követelnek, ezek rosszabbak a rablóknál, mert ezek házi tolvajok. Mi harcolunk, de annektálni nem akarunk, ők nem harcoltak, de annektálni szerenének. Sajnos* az osztrák miniszterelnöknek semmi szava sem volt ehhez s hallgatásával biinrészességet követett el. Létay Károly: Éljen 1848! Báró Perényi: A csehek ellenszenvüket az élelmezési eljárásunkkal indokolják. Ez hazugság. Wekerle megígérte, hogy sajtó•kámpányt fog indítani e híresztelések letörésére. Mi egy talpalatnyi földet sem engedhetünk ellopni. Hozzák ellenünk a cseh brigádot! Jó lesz, ha az osztrákok eleiét veszik a további támadásoknak, mert aki Magyarország meggyöngítésére törekszik, az Ausztria sirját ássa meg. Kérdi a miniszterelnököt, milyen lépéseket szándékoziktenni a cseh támadások visszautasítására? Polónyi Géza ugyancsak a Reiühsratban elhangzott cseh támadásokat feszi szóvá. Szerinte csak a perszonál unió védhet meg minket. Ezt keli kívánnunk a jövőben. Követeli az önálló .magyar hadsereg felállítását. Ha majd hosszú közéleti pályája utján pihenőre tér, abban a tudatban akar meghalni, hogy Magyarország boldog lesz. A cseh törekvések megvalósulása polgárháborúra vezetne. Kérdi a miniszterelnököt, hogy milyen intézkedéseket akar tenni e gálád törekvések .ellen. Bakonyi Samu felolvassa az Apponyípárt határozati javaslatát. Csatlakozik Polónyi javaslatához, mely csak igazolása a függetlenségi politikának. (Bécsben olyan hangokat lehet ellenünk hallani, amilyet még legvadabb ellenségeink sem használnak. Senki egy szót sem szól védelmünkre. Mi már kiáltottuk a próbát, de a csehek is levizsgáztak. Landauer Béla a cseh ezredek árulását teszi szóvá. Kérdi, hogy milyen konzekvenciát von le a külföld, ha a Reiohsratban elhangzott panaszkodás a magyar parlamentben nem talál méltó visszautasításra. Gróf Andrássy Gyula: A magyar nemzet becsülete olyan magasan áll a cseh urak felett hogy azok nem is sérthetik azt meg. Az integritás szempontjából csak mosollyal térhetünk napirendre a cséh támadások felett. A világháború leleplezte már a valóságot, mert bennünket egykor veszedelmesebbeknek tartottak, mint a cseheket. Most ott állunk a monarchia és a dinasztiaa mellett,nemzetünk önérzete megerősödött és játszva veri vissza a támadásokat. Polónyinak azt feleli, hogy ha az 1867-es XII. tc. nem véd neg bennünket a vádak ellen, máskép kell magunkat alaposan megvédeni .de cseh király és a cseh hadsereg nem támadhat meg bennünket. A cseh törekvéseket badarságoknak kell tekinteni. Feladatunk az, hogy nagyobb szigorral ellenőrizzük, hogy a csehek se izgathassana minálunk. Minden kormány elég erős nesz arra, hogy jó adminisz; rációval és jó nemzetiségi politikával ezek az izgatások nálunk gyökeret ne verhessenek. Megdöbbentő, hogy a Reiűhsrat elnöke nem utasította vissza a magyarellenes támadásokat. Meg kell állapítani azonban, hogy ezt akkor sem telte, mikor i» csehek az osztrákok ellen intéztek hasonló erős kifakadásokat. Kérdi a miniszterelnököt, hogv milyen intézkedéseket kíván tenni a csehek ellen. (A miniszterelnök válasza.) Dr. Wekerle Sándor minisztereinek: Együttesen válaszol az elhangzott interpellációkra. A közélelmezési vádakkal szemben a sajtó felvilágosította Ausztriát, hogy nekünk sincs olyan bőven és nem adhatunk többet. Rágalom az, amit a csehek nemzetiségeinkről állítanak, hogy azok rabszolgaság-