Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-14 / 264. szám

Szégecf, 1917. novemfor 14. Vita a szegedi kamarában „a kizsákmányolókról és kizsákmányoltákról"* — incidens a legutóbbi teljes Ülésen. — (Saját tudósi tónktól.) A kereskedelmi és Iparkamara október 26-án tartott teljes ülésén foglalkozott tudvalevőleg a szegedi átmenetgaiaasági bizottság megalakításával. Az ügy előadója Tonelli Sándor kamarai titkár volt, akinek előadását annak idején részletesen ismertettük. A javaslatról — az ölésről szóló hivatalos jegyzőkönyv szérint — több részletében igen érdekes vita fejlődött ki, amely azzal az incidenssel végződött, hogy Bauer Qyula hódmezővásárhelyi malomtulajdonos a termet elhagyta. Az ülésnek ezt a részét a jegyzőkönyv igy mondja el: Reieh Vilmos (Baja) az előterjesztésnek bevezető részéhez kiván hozzászólni. A nyersanyagbeszerzést illetőleg ő is abban a véleményben van, hogy abban adva van a mi helyzetünk és Németországgal és Ausztriával együtt leszünk kénytelenek eljárni. A multak tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy ilyen közös eljárásoknál igensok esetben megrövidültünk. Például a hadsereg részére történő ipari szállításoknál azokban az iparágakban, amelyek nálunk nincsenek képviselve, az egész szállítást Ausztria kapta, anélkül, hogy ezért másutt kompenzációt nyertünk volna. Kérdés, hogy nem fog-e ez igy történni a nyersanyagbeszerzésnél is. Szükségesnek látja, hogy ezt a kérdést az elnökségnek a figyelmébe ajánlja. Sebestyén József különösen a katonaság birtokában levő anyagok okszerű felhasználásét ajánlja a teljes ülés figyelmébe. Célszerű volna ezekről az anyagokról már most nyilvántartást készíteni és ezt a városoknak rendelkezésére bocsájtani. Ezek az anyagok ugyanis nemcsak a békekötés utáni munka megindításának alapjául szolgálhatnának, hanem egyúttal árszabályozó jelleggel is birnának arra hivatott testületek kezében. Hasonlóan célszerű volna, ha a katonaság turnusokban hazabocsájtaná a bevonult önálló iparosokat, hogy azoknak módjukban legyen megállapítani és bejelenteni, hogy üzemükben mire van legjobban szükségük. Ez a két akció igy egymást kiegészítve volna az átmenetgazdasági munkának szolgálatába állitható. Wimmer Fülöp alelnök ugy véli, hogy a a Reich Vilmos által előadott aggodalomtól nem kell tartani. Ezúttal ugyanis nem ipari szállításról van szó, hanem nyersanyagok behozataláról és ha ezekben az anyagokban Magyarország megkapja a kvóta szerinti részt, panaszra nem lesz oka. Különben is ugy tudja, hogy e tekintben már folytak Németország, Ausztria és Magyaroszág között tárgyalások az arányos elosztás elvének az alapján. Hihetőleg ez az elv a tényleges behozatalnál is érvényesülni fog. Sebestyén József felszólalására ugy véli, hogy ma a katonai készletek felvételére nem lehet számitani. Egyrészt ebbe a katonaság nem menne bele, de másrészt azt sem lehet tudni, hogy mi marad meg ezekből a készletekből a béke idejére. Egyelőre meg kell elégedni annak nyomatékos hangoztatásával, ami különben kormánynyilatkozatokban is megtörtént, hogy a katonaság a békében ne teremtsen konkurrenciát a magániparnak és adja ki a birtokában levő anyagokat, készárukat és eszközöket. A kamarának e tekintetben elfoglalt álláspontját a titkár előadása eléggé megvilágította. Bauer Gyula (Hódmezővásárhely) a titkár által előterjesztett átmenetgazdasági programmot nagyon szépnek, érdekesnek tartja, amelyet élvezettel is hallgatott végig de regényszerünek tekinti, ha a kamara ilyen távolfekvő, elméleti kérdésekkel foglalkozik. Különösen időelöttinek tekinti egy szervezetnek a létesítését, neveknek a felsorolását, mikor sokkal közelebb fekvő praktikus ügyek is várnak a megoldásra. 0 ugy látja, hogy vannak nagyon közel fekvő gyakorlati kérdések, amelyekkel sem a szegedi kamara; sem az országnak egyetlen niás kamarája nem foglalkozott. A háború a gazdasági életben mindenfelé a legszomorúbb jelenségeket váltotta ki. Az ország valósággal két kategóriára oszlott, a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak kategóriájára, melyek valósággal gyűlölködéssel állanak egymással szemben. O (s, mint fogyasztó, kizsákmányoltnak érzi magát, mint termelő viszont kénytelen ezt a kizsákmányolást ugyanolyan mértékben másokra áthárítani. Véleménye szerint ezt kellett volna a kamarának illetőleg a kamaráknak elhárítani, és kerületükben a kereskedelmet ugy inegszer* vezni, hogy az ilyen természetű visszaélése. kizárassanak. Ezt ő közvetlenebb és a minden napi kenyérhez közelebb álló feladatnak tekinti. Wimmer Fülöp alelnök szerint Bauer Gyula, mikor az átmenetgazdasági kérdésekkel való foglalkozást utópiának állította be, ellentmondásba került önmagával, mert tgy még nagyobb utópiának teljesítését kivárna a kamarától. Konkretizálni ugyanis Bauer Gyula kívánságát egyáltalán nem lehet. Ami az átmenet gazdaság ügyét illeti, ő maga is abban a véleményben van, hogy a béke egyhamar nem következik be, mégis az átmenetre emberi számítás szerint elő kell készülni, , nehogy meglepetések következzenek be. Épen azért ma már meg kell teremteni a kereteket, amelyekbén majd a működés le fog bonyolódni. Amit viszont Bauer Gyula kiván, hogy a kamara állítsa meg a kizsákmányolás folyamatát, az teljes lehetetlenség. Ez a processus a háború elején a kenyérmagvak magas maximálásával kezdődött, ami maga után vonta a drágulást az egész vonalon. Akkor az a tendencia nyilvánult meg, hogy pénzhullám öntse el az országot, ami meg is történt. Ezt se a szegedi, se valamennyi kamara együttvéve visszacsinálni nem tudja. Weiner Miksa alelnök szerint ezen a téren a kamarát nem érheti vád, mert hiszen se a maximálásokba, se az árak alakulásába beleszólása nem volt. Ott, ahol gyakorlati ügyekben a kamarának alkalma volt felszólalni, mindig hallatta a szavát. Bauer Gyula félreértett szavainak helyreigazítása cimén kér szót. Amit mondott, az a nem maximálásokra és ármegállapításokra vonatkozott. Hogy a maximálások helyesen történtek-e, vagy helytelenül, arról lehet vitatkozni, kétségtelenül azonban az a szempont volt irányadó, hogy az árak féktelen csapongásának gátat vessenek. Gyakorlati tapasztalatok alapján mondhatja azonban, hogy Hódmezővásárhelyen 27—28 deka kóckötélért 10 koronát, 16 koronára maximált talpért 88-40, sőt 120 komát, 50 fillér áru petróleumért pedig 4—5 koronát is kértek. (Közbeizólások: Fel kell jelenteni!) A feljelentés megtörtént, de kérdi, hogy a kamara mit tett ilyen égetően fontos közérdekű jelenségekkel szemben. Az elnök utal arra, hogy a háború folytán a gazdasági erkölcsök mindenfelé lazultak és egyes testületek erkölcsöket megváltoztatni nem tudnak. Ha Bauer Gyula korainak tartja az átmenetgazdasági bizottság megalakítását, ő viszont korainak tartja annak előzetes lebírálását. Kéri Bauert, hogy tartsa fenn bírálatát arra az időre, ha a bizottságnak már volt alkalma működését kifejteni. Bauer Gyula azt mondta még, hogy mivel az elnök a kritikát nem türi (a háború idejében a fokozottabb munka elől elzárkózni nem lehet) az üléstermet elhagyja. alakítását legdivatossabb formákra jutányosán alakit SZATMÁRI 1, női kalap üzlet Kirász-u. 6. szám. POLITIKAI HÍREK. — Budapesti tudósitónic télefonjetenétee. — (Czernin budapesti tanácskozásai.) G'róf Czernin Ottokár közös külügyminiszter kedden délelőtt a nyugati pályaudvaron, családjával Budapestre érkezett. A külügy min iszíter a pályaudvaron, gróf Coioredo követségi tanácsos, Praznovsztki, a külügyminisztérium sajtóosztályának helyettes vezetője és Marsovtszky, a külügyminiszter magántitkára fogadta. Gróf Czernin és kísérete autókon a Dunapalota-szállóhoz hajitatott, ahol az úgynevezett főhercegi lakosztályt rendezték be számára. Megérkezésekor a külügyminiszternek átadták postáját, majd figyelmesen átolvasta a reggeli lapokat. A külügyminiszter ezután érintkezésbe lépett telefonon Wekerle Sándor miniszterelnökkel, hogy budapesti tartózkodásának programját .megbeszélje. Délelőtt tizenegy órakor gróf Czernin fölkereste gróf T;sza Istvánt Stefánla-ut 35 száfrn alatt levő lakásán, a'kinél hosszabb ideig tartózkodott, majd a miniszterelnökségi palotában Wekerle miniszterelnökkel tanácskozott. Délután a külügyminiszter folytatta látogatásait. A Bud. Tud. jelenti: Gróf Czernin Ottokár külügyminiszternek gróf Tisza Istvánnal való tanácskozása két óra hosszáig tartott. A külügyminiszter háromnegyed egykor a Várba hajtatott, ahol gróf Széchenyi Gyulánál, a király íőlovászmesterénél volt löncsön. Innen visszatért gyalog a Dunapalotába, ahol ,a családjával megebédelt. Délután négy órakoír a ,miniszterelnöki palotába ment, ahol Wekerle miniszterelnökkel £ félóra hosszáig tanácskozott. Ezután gróf Széchenyi Emilt kereste föl, .ahonnan visszatért ismét a szállodába. Itt átöltözködött, feleségével és leányával a miniszterelnöki palotába hajtatott, hogy résztvegyen a tiszteletére adott ebéden. Czer'nin külügyminiszter Wekerle ebédjén nem tett politikai nyilatkozatot. A lakoma alatt hosszan beszélgetett Andrássyvíal és Károlyival. Az újságíróknak a külügyminiszter azt mondotta: — Uraim, nem nyilatkoztatom. (Andrássy Interpellációja az osztrák támadásokról.) Gróf Andrássy Gyula a Hts legközelebbi ütésén sürgős interpellációt fog intézni a kormányhoz az osz'rák támadásoi ügyében. Wekerle Sándor minisztereinö\ Interpellációra nyomban válaszol. (A Károlyi-párt elégtételt kér Wekerlátől a makói választásért.) A Károlyi-párt megbízásából gróf Károlyi Mihály és La eh-, ne Hugó a makói választás ügyében kedden megjelentek Wekerle Sándor miniszterelnöknél. hogy elégtételt követeljenek Ugrón belügyminiszte.riől Justh J.'Vnos főispán részére. Wekerle biztosította őket, hogy gondoskodni fog arról, hogy Ugrón a<z ügyet tisztázhassa., és elégtételt nyújthasson. Ezután megbeszélték az elégtételnek a módozatait. A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiftdóhivatttl 81,