Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-14 / 264. szám

Szeged, 1917. november 14. DÉLMAGYARORSZAG 5 HÍREK ocoo Künn az őszi eső langyos zuhataga paskolta az ablaktáblákat; bent a szobában a kályha tüze zümmögött csöndes melódiákat és a lehulló zsrátnok fé­nye lobogott és hunyt ki, mint gyorsjárásu hajók árbóclámpása kint messze tengereken, viharos éjszakában. Lompos, nehéz füst ka­vargott a levegőben; sünü, kék karikák ke­rengtek, aztán elnyúltak, mint ahogy a köd szétfoszlik egy pillanatra, a gőzsip felsiró bu­gására. A férfi az asszony lábaihoz iill, meg­fogta piciny habkezét ós a sza\Vikat lehelve mesél t-s: — Meával álmodtam ébren és lázas ál­maimban. Egyedül indultam útnak egy hegy­kolosszusra. Lent kopár gránitokon nehéz, lé­lekölő, szivbénitó volt a kietlenség és főjebb zord vadonok komor képe meredt felém. És én mentem és ugráltam és szöktem előre fá­radhatatlanul. Köböl volt a bozót és ércből izzott rám a (hegy orma. Láva csörgedezett a patakök helyén és sziklatömbök álltak ár­nyatadó .fák tövében... [Aztán megszédültén tekintettem vissza, le a messzeségbe, ahol fej­nélküli lelkek vad vihogása kisérte utamat. I)e én csak mentem tovább és előre. — Később szép lankásra értem, végte­len szőlők birodalmába. Felcsillant az őszi nap sárga verőfénye és bearanyozta a kövér, izzó fürtőket. Mosolyogtak és hivogatón néz­tek felém. A finom szellő nedvektől telt, buja gerezdeket himbált és a selymes pázsit lágy ölét teriiette körém. Gyümölcsös fák sorakoz­tak lassan és ágaikon földi javak dns kincsei bongtak. De én mentem tovább és előre. — Újból rémek keltek és port fújtak ve­rejtékes homlokomra. Megijött az éjszaka lá­nya és bánatfelhűket görgetett a kivés oltárá­ra. Sátánok kacagtak sivítva fülembe és savó szemekből nelhéz könnyek árja tengert vará­zsolt utamba. És elém fetrengett egy lomha óriás is, nyelvével páncélos szájpadlását dön­getve. Mindegy, én csak tovább mentem s fel­értem a hegyre. — Az égen vörös csillag gyulladt és ró­zsaszínű fényben remegett a lég. Szeráfok ze­néje halk mosollyal búgott és kacagó léptek­kel tündér lejtett mellém. Átöleli és megcsó­koltuk egymást és kézen fogva 1 még tovább röpültünk, talán fel a mennybe. És mikor le­néztünk, bus szellemek jártak, csüggeteg lé­lekkel, kábán, összetörten. Egyikük ránk esz­mélt és karjával vadul takarta el szemét... A nő keze izzott és forrongott a férfi ke­zében. A kályhában lobbant és kialudt a láng. Kint a szürke eső szomorún csak esett és a férfi még csak annyit mondott: —J íMea, te voltál az! Herceeg István. — Vfgyázó István — üzletvezető. A sze­gedi üzletvezetőség helyettes főnökét Vigyázó István, királyi tanácsost Aradra üzletvezető­nek nevezte ki a kereskedelmi miniszter. Vi­gyázó István ama kevesek közé tartozik, akik tehetségük révén küzdik ki gyors karrierjü­kéit. Tiz évig voll az államvasutak külszol­gálatainál és a Vasúti és Hajózási Főfelügye­lőségnél. Onnan helyezték Szegedre helyettes üzletvezetőül 1915-ben. Ez évben lett. királyi tanácsos és most üzletvezető. Aránylag igen fiatal, 45 éves korában került a fényes pozí­cióba. Szegeden meleg társadalmi életet élt. Alelnöke volt az Országos Mérnökegyesület itteni fiókjának, ahol kiváló felolvasásaival osztatlan sikereket ért el. — Kitüntetések. A király Beck Dezső ) 46. gyalogezredbeli tartalékos hadnagynak az el­lenséggel szemben tanúsított vitéz magatar­tása elismeréseül a katonai érdemereszt 3. osztályát a hadiékitménnyel és a kardokkal adományozta. Égető Ernő 46. gyalogezredbeli főhadnagynak, Róntt József 46, gyalogazred­beli hadnagynak és Hofímann József 5. hon­védgyalogezredbeli hadnagynak a legfelső dicsérő elismerés — a kardok egyidejű ado­mányozása mellett — tudtul adatott, — Fluck Dezső balesete. Fluck Dezső műszaki tanácsost a napokban komoly baleset érte. mely kevésbe múlt, Ihogy végzetes kime­netelű nem lett, Felsőtanyai birtokán barká­csolás közben megkarcolta a kezét, melyre kezdetben ügyet sem vetett, két-három nap múlva azonban, miközben hivatalos ügyben vidékre utazott, a kézfej s az egész kar felda­gadt, ugy, hogy a fertőzés komoly alakban je­lentkezett. Negyvenfokos lázzal jött haza a műszaki tanácsos s nyomban elhivatta dr. Boros József kórházi igazgató-főorvost, aki a vérmérgezés kétségtelen tüneteit állapította meg. Ma már lázmentes Fluck Dezső és a fő­orvos véleménye szerint tul van a veszélyen. — Csanádmegyei köztisztviselők kitün­tetése. A hivatalos lap keddi száma közli, hogy a király Hervay István Csanád vármegye al­ispánjának, Tarnay Ivor főjegyzőnek, dr. Dó­zsa Sámuel tiszti főügyésznek, továbbá Gera Sámuel makói főjegyzőnek és Rákossy Gyula makói rendőrkapitánynak a háború tartama alatt teljesített buzgó hasznos szolgálatuk el­ismeréséül a II. osztályú polgári hadi érdem­keresztet adományozta. Ezeken kívül a hiva­talos lap száznál többi megyei és városi köz­tisztviselő kitüntetését közli. — Ügyvédek mozgalma a párbaj ellen. Budapestről jelentik: Dr. Griin Béla buda­pesti, volt szegedi ügyvéd, a budapesti ügy. védi kamarához sürgős indítványt nyújtott he a párbaj ellen. Az indítvány hivatkozik a katonatisztek párbaja ellen szóló királyi pa­rancsra és ennek kapcsán Grün Béla azt in­dítványozza, hogy a kamara kérje föl az igaz­ságügyi kormányt oly törvényjavaslat elő­készítésére, amely a párbajt közönséges bűn­cselekménynek minősiti. Az indítványt az ügyvédi kamara legközelebbi választmányi ülésén tárgyalják. — Adományok. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Súlyos betegségemből felépültem és ezen al­kalomból, hogy Isten kegyelméből ismét meg­érhettem születésem napját, elhatároztam, hogy Szeged város szegényeinek adakozni fo­gok. Kérem az igen tisztelt szerkesztő urat adományaimat rendeltetési helyükre eljuttat­ni. Nagyságos dr. Somogyi Szilveszter pol­gármester ur kezeihez 5í>0 koronát, a szegé­nyek felruházására, 500 koronát a gyorsse­gély alapra. A Szegedi Zsidó Nőegyletnek 500 koronát, a Szegedi Zsidó Nőegylet által alapított. Zita-alaphoz 500 koronát, 100 koro­nát a Szegedi Zsidó Nőegylet védnöksége alá. tartozó csecsemőknek, 200 koronát a Szegedi Zsidó Leány egyletnek a népkonyhájuk cél­jaira. Fogadja hálás köszönetemet Szerkesztő ur fáradozásaiért. Kiváló tisztelettel: özvegy Holtzer Jakahné, — A nemes elhatározásból származó adományokat, amelyeket születése napján évről-évre megujit a Délmagyaror­stop-nál Holtzer Jakabné, rendeltetési he­lyükre juttatjuk. — Svájcban gyógyítják a magyar és francia internáltakat. Budapestről jelentik: A közös külügyminisztérium és a francia kor­mány között megállapodás jött létre, hogy a magyar és francia, orvosi gyógykezelésre szo­ruló internáltakat kölcsönösen Svájcba bo­csátják. Ugrón Gábor belügyminiszter a meg­egyezésről rendeletben értesítette a törvény­hatóságokat. A Budapesten levő beteg fran­ciák összeírásait már megkezdték. Az inter­náltakat külön vonaton szállítják Svájcba, a Hol hozzátartozóik meglátogathatják őket. Merénylet a kolozsvári színház ellen Kolozsvárról jelentik: Bercsa Mihály inspek­ciós tűzoltó hétfőre virradó éjjel félegy óra­kor első körútját tette meg- a színház épületé­ben. Midőn Bercsa a páholyokhoz ért. minden páholyba benézett ós akkor észrevette, hogy az emeleti baloldalon levő 10. számú páholy­ból valami halvány világosság szűrődik ki. A tűzoltó odasietett és megdöbbenve látta, hogy a páholy padlójára borított linoleumhoz oda­ragasztva egy gyertya ég. A gyertya már csak alig két ujjnyi volt és alig egy ujjnyi távolságra állott a páholy függönyétől. Ha « gyertya egészen végig ég, ugy feltétlenül be­kapott volna a rendkívül könnyen gyulladó linóleumba, amelytől tüzet fog a közvetlen közelben levő függöny és igy az egész színház rövid idő alatt égy hatalmas lángtengerré válhatott volna, A tűzoltó eloltotta a gyer­tyát és az esetről azonnal jelentést tett Bartha Gergely főparancsnoknak, aki viszont a rend­őrséget értesitette a titokzatos esetről, amely­lyel kétségen kívül merényletei akartak el­követni a kolozsvári Nemzeti Színház ellen. A rendőrség erélyesen folytatja a nyomozást, amely legelsősorban abból a feltevésből in­dul ki, hogy a merénylet valamelyes bosszú­nak a .müve. A rendőrség valószínűnek tart­ja, hegy a merényletet a szinház valamelyik jelenlegi, vagy elbocsájtott alkalmazottja követte el. A kolozsvári Nemzeti iSzinkáz egyébként kedden ünnepelte meg fennállásá­nak 125-ik évfordulóját. Az inspekciós tüz: oltó ébersége mentette meg a színházat attól, hegy az évforduló nem. lett szomorú emléke­zetű napja a szinház történetének. — A menekültek elhelyezése Olaszor­szágban. Luganói jelentés szerint az olasz katonái hatóságok az összes római szállodá­kat a katonaság és a menekültek részére fog­' laltók le. Az orfeumokat, színházakat és min­den mulatóhelyet Rómában és Milanóban be­zártak. — Eiöadás. Bokányi Dezső kedden este fél 8 órakor a városháza közgyűlési ermében „Szo­cializmus és keresztényszocializmus" cimen előadást tartott a szegedi szociáldemokrata párt meghívására. — A fémiparosok kapnak már vaslemezt. A „Vasközpont" megalakulása óta nagy baj­ban voltak a fémiparosok. Nem kaptak egy­általán vaslemezt s ezáltal munkájukban ér­zékeny károsodás érte őket. Most az Ipartes­tületek Országos Szövetségének közbenjárá­sára enyhített valamicskét a bajon a minisz­ter, aki megváltoztatta a szigorú intézkedést oly formán, hogy minden fémiparosnak, aki beigazolja, hogy a vaslemezre vállalatánál okvetlen szüksége van, 500 kilogramnyit utal­ványoz annak a vaskereskedőnek az utján, a hol az illető kézműiparos szükségleteit Le­ezokta szerezni. Ezt is a kereskedelmi és ipar­kamaránál keli jelenteni s ott kell egy iv ki­töltése által kérelmezni a vaslemezeket. — Megölte a feleségét a fia segítségével­Aradról jelentik: Kiss György világosi lakos négy éve elváltán él feleségétől, Glósz Ro­zália községi bábától. Kiss november 10-én, az esteli órákban elhatározta, hogy megöli fe­leségét. Gonosz tervét közölte 18 éves Sándor nevű fiával, akit rábeszélt, hogy segédkez­zék neki az asszony kivégzésében. Ma elpusz­títjuk édesanyádat — mondotta fiának. Ez­után kioktatta a részletek felől. Menj el anyádhoz — szólt parancsolólag Kiss György a fiának — és kérj tőle engedelmet, hogy ott tölthesd az éjszakát. Én 9—<10 óra tájban el­jövök, kopogtatok az ajtón és te beengedsz, majd aztán végzünk vele. A fiu beleegyezett és öt órakor a parancshoz hive.n elment édes­anyjához, aki egyedül volt otthon. Vacsora után az asszony utasította fiát, hogy zárja be az ajtót. A fiu kiment és ráfordította a zárt, de titokban azt visszacsavarta és igy az ajtó nyitva maradt. Este 8 óra tájban megjelent az apa, aki egyenesen bement a szobába, ahol az asszony aludt. Az elvetemült ember egye­nesen felesége ágya mellé lépett és az alvó nőt fojtogatni kezdte. Az asszony felriadt, az ágyból kiugrott és védekezni kezdett a hir­telen ért támadás ellen. A férj és feleség közt elszánt, borzalmas dulakodás fejlődött ki, a mely egy teljes óráig tartott. Kissnek végre

Next

/
Oldalképek
Tartalom