Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-23 / 272. szám

v—•»• Vihar a Megválasztották a Házban Tisza beszéde miatt, delegációk tagfait — Wekerle a felmentések további korlátozásáról — (Buéapáiti tudósiténk ttlefonjdmhés*.) A képviselőház csütörtöki ülését délután félnégykor nyitotta mtg Szász Károly elnök. Bejelentette, hogy báró Radvánseky Antalnak sürgős interpellációra adott engedélyt, gr ól Tisza Istvánnak pedig napirend előtti felszólalásra. Gróf Tisza Istváa előadta, hogy a pénzügyi bizottságban kérdést intézett a miniszterelnökhöz egyes megyékben előfordult esetekre vonatkozólag. Akkor a miniszterelnöktől kielégítő választ kapott. Fájdalom a tények ellentétben állanak a miniszterelnök akkori kijelentésével és igy kénytelen szóvá tenni néhány jellemző esetet, amelyek ujab* ban fordultak elő. Reméli, hogy a miniszterelnök ezeket a jelenségeket elitéli és a viszszás helyzetet meg fogja szüntetni, mert ellenkező esetben kénytelenek lesznek erélyesebb eszközöket igénybe venni. Először Tomcsányi Móric turóci főispán eljárását teszi szóvá. Mikor az alispán helyettesének választása elkövetkezett, a főispán arra hivta fel Justh Ödön főjegyzőt, hogy lépjen ki a munkapártból és változtassa meg meggyőződését. " Amikor a főjegyző erre nem volt hajlandó, kicsinyes ürügyekkel fegyelmi eljárás alá vettette. Ez az ügy megbélyegzi a turóci főispánt. (Zaj a baloldalon.) Háromszékmegyében is furcsa dolgok történtek. Az árvaszéki elnök választása előtt az érdemes helyettes elnökkel szemben a főispán pályázatra hívott fel egy fiatal szolgabírót, akinek akkor még a kvalifikációja sem volt meg. Ez az ifjú, aki buzgó tagja a függetlenségi pártnak (Éljenzés « baloldalon ) Hangok e munkapártról: Mit éljenez**1:? Polónyi Géza: Éljen, igen is éljen! Pál Alfréd: öreg közmunkás! Gróf Tisza István: Ez az ováció megfosztja a képviselő urakat a jogtól, hogy kortes-politikáról beszéljenek. Eitner Zsigmond: Maguk beszélnek. Pál Alfréd: A delegáció gyöngye! (Derültség.) Gróf Tisza István: Betöltés előtt állott az ungmegyei alispánság. A megye közönsége, köztük kiváló munkapártiak is a főjegyző mellett foglaltak állást, de a főispán minden terrorral egy főszolgabíró mellett foglalt állást. A kincstári erdészeket azzal fenyegette, hogy Horvátországba helyezteti át őket. Egy igen kiváló ember, aki később gyilkos merényletnek esett áldozatul, levélben panaszolta el, hogy őt miként akarták presszionálni. Egy főszolgabiró szabadságot kért, A főispán követelte, hogy szakítsa meg szabadságát és jöjjön szavazni az ö jelöltjére. Sokan kénytelenek visszavonulni a közélettől, olyan eszközöket vesznek igénybe ellenük. Az ő kormánya alatt ez nem fordult elő. (Dárülttote & zaj a baloldalon.) Igazsága tudatában rámutat arra. hefr a tisztviselőknek, akik sem voltak velük egy politikai meggyőződésen, sohasem eeett bántódásuk. Legvisszatetszőbb, arait a t^oteSh jetikkel esMÜtak. Tk * »4'r a mulatságosabb oldala: két főispán arra is gondol, hogy a munkapárti felmentettek meg ijesatte* álral sajtóalapot teremtsen kormánypári lap számára. A szatmármegyei és hev*smegyei főispánok ezen az uton haladnak, (Nagy zaj és ciUnímondásök a baloldalon.) Szatmármegye főispánját megkérdezte egy tekintélyes munkapárti férfiú, aki gazdasági okokból van felmentve, hogy lesz-e bántódása, ha aktiv részt vesz a választásokban. A főispán erre azt válaszolta, hogy sokkal jobb politikus, sem minthogy ilyen kérdésre válaszoljon. Eitner Zsigmond: Ez a bűne neki? Ez gyerekség! Tisza: Ez nem egyéb, mint fenyegetés. Gróf Andrássy Géza: Ez rabulisz ika! (Nagy zaj a munkapárton. Felkiáltások: Ez nem rabulisztika! Tisza: Azért, mert a képviselő urnák nincsen tudomása a tényekről, azért még nem rabulisztika. Különben akkor beszéljen a képviselő ur, amikor joga van hozzá. Óriási vihar tört ki Tiszának erre a kijelentésére. A munkapárt és a kormányt támogató pártok össze-vissza kiabálnak. A lármában csak egyes felkiáltásokat lehet kiveni: — Ez Andrássy szüzbeszéde volt. Még nem mondott egy összefüggő mondatot! Sümegi Vilmos a padot veri és kiabálja: Oszlassák fel a Házat! Tiszát nem akarjuk itt hallgatni. Egy hang « munkapártból: Akkor menjen ki! Gróf Andrássy Géza feláll és két öklét rázva kiabál Tisza felé. Az elnök rendreutasítja. . Végre elült a zaj és Tisza folytatta beszédét. A hontmegyei alispán a felmentett munkapártiakkal nyilatkozatot akart aláíratni, hogy csatlakoznak a kormánypárthoz. Dr. Wekerle Sándor miniszterelnök reflektált Tisza beszédére. Kijelenti, hogy ha a háború még a jövő évben is tart, a felmentéseket a minimumra fogják korlátozni. Sok behívás történt már az idén is, amelyet a honvédelmi miniszter a legszigorúbb pártatlansággal intézett. Ha megtörténtek, amit nem tart teljesen kizártnak, hogy egyes fő ispánok nem kezelik tárgyilagosan a felraentettek ügyét, a visszaéléseket kíméletet nem ismerve fogja megtorolni. Ezután a Ház áttért a napirend tárgyalására. Megválasztják a kvótabizottság tagjait, majd a delegációk tagjait választják meg. A választások megejtése után Bakonyi Samu előadó a cukoradóró! szóló javaslatot elfogadásra ajánlja. Polónyi Géza és Wekerle miniszterelnök szólottak a javaslathoz. Majd báró Radvánszky Antal interpellált a (hadifoglyok ügyében. Mlszőssy Béla földművelési miniszter megnyugtató válaszát a Ház tudomásul vett®, mir* az ülés véget ért, _JiD JEGYEZZÜNK HADIKÖLCSÖNT! Még egyszer a 80 vagon fáról. A közélelmezési hivatal által a Szegedi Kenderfonógyár munkásai részére eladót: 80 vagon fa ügyében a következő figyelemreméltó sorokat kaptuk: Azon hivatalos nyilatkozatok után, a melyek nyilvánosságra hozattak azon vizsgálatról. amelyet a Közélelmezési Bizottság a polgármester vezetése alatt végzett, azt hihettük, hogy a „Szeged és Vidéke" belátva, hogv mennyire elhamarkodva hozakodott, elő az egész ügygyei, bölcsen hallgatni fog. Ámde amit mindenki mástól nyugodtan elvárni lehet, itt ugy látszik, nem válik be. mert a lap keddi számában még egy ugy látszik utolsó kísérletet tesz, hogy fellépését némileg igazolja. Erre, az egész ügy megítélésénél legutolsó fontosságú, nem tudom ki részéről hangoztatott azon indokot igvekszik felhasználni, mely szerint azért is történt a szóban forgó eladás a Kenderfonógvárnak, mert felsőbb rendeletből a katonai felügyelet alatt álló gyárak munkásait praeferensen kell minden szükséglettel ellátni. Egy ily rendelet tudtommal rem létezik, de az Országos Közélelmezési Hivatal korábbi és mostani elnöke ezen különben termé szetes Óhaját és szándékát nem is egy. hanem több alkalommal is a polgármester és a többi szegedi kiküldött előtt határozottan hangoztatta. De ismétlem, ez majdnem mellékes körülmény. A Kenderfonógyár szóban forgó 80 vaggon vásárlása —• amint ezt minden hivatott közeg azóta belátta és tudja —- egész más szempontból Ítélendő meg. még pedig abból, hogv amint ez azóta a vizsgálat alkalmával köztudomásra jutott, a 'közélelmezési hivatal már az év elején 800 vagon fát vett. még pedig a mult évinél jóval magasabb árban. A Kenderfonógyár, amint ezt a mult évben is tette, — amennyiben Stfauss Gyula utján, amely cég akkor szerezte be a közélelmezési hivatal. faszükségletét. 65 vagon iát vásárolt, — az idén is — és ez az egész ügv legfontosabb mozzanata — szádén már kora tavaszkor utdrtNárí a fdszükség-et beszerzésének, amire nézve a Bankegyesülethez intézett következő levele ad felvilágosítást: „Hivatkozással mai telefonbeszélgetésünkre. Idemellékelten van szerencsénk visszaküldeni a nekünk belekintés végett átengedett tüzííaköílevelet, mig az általunk esetleg átveendő tüzifamennviségre vonatkozólag 1—2 napon belül fogunk nyilatkozni. Szeged, 1917. március 28." Hosszas alkudozás'után. — amire néze szintén a fenti levél a bizonyság — végre belement abba, hogv a város által vásárolt 800 vagonból 10 százalékot 2400 létszámú munkásai és alkalmazottai részére átvesz, ügy, hogy a városnak — amint ez szintén időközben bebizonyult — minden költ-égen felül cirka 20 korona haszna maradt vagononként és hogy az egész esedékes összeget azonnal lefizeti. A közélelmezési hivatal tehát egv, hangsúlyozzuk akkor meglehetős drága árban vásárolt famennyiségnek — arnelvre akkor kora tavaszkor senki sem reflektált — 10 százalékát 2400 szegedi lakosnak, akik fával vaió ellátásukat a várostól egyenlő, sőt eíőny icggal követelhették, megfelelő haszonnal és rőieg elv módon engedte át. hogv ezen famennyiség további lebonyolítását a Kenderfonógyár teljesen levette a válláról — a mennyhen a gyár az ölenként 160 koronába kerülő fát ab feladó állomás vette át, maga hozatta be és az egész szétosztással járó munkát maga vállalta — és természetesen