Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-23 / 272. szám

v—•»• Vihar a Megválasztották a Házban Tisza beszéde miatt, delegációk tagfait — Wekerle a felmentések további korlátozásáról — (Buéapáiti tudósiténk ttlefonjdmhés*.) A képviselőház csütörtöki ülését délután fél­négykor nyitotta mtg Szász Károly elnök. Bejelentette, hogy báró Radvánseky Antal­nak sürgős interpellációra adott engedélyt, gr ól Tisza Istvánnak pedig napirend előtti felszólalásra. Gróf Tisza Istváa előadta, hogy a pénz­ügyi bizottságban kérdést intézett a minisz­terelnökhöz egyes megyékben előfordult ese­tekre vonatkozólag. Akkor a miniszterelnök­től kielégítő választ kapott. Fájdalom a té­nyek ellentétben állanak a miniszterelnök akkori kijelentésével és igy kénytelen szóvá tenni néhány jellemző esetet, amelyek ujab* ban fordultak elő. Reméli, hogy a miniszter­elnök ezeket a jelenségeket elitéli és a visz­szás helyzetet meg fogja szüntetni, mert ellenkező esetben kénytelenek lesznek eré­lyesebb eszközöket igénybe venni. Először Tomcsányi Móric turóci főispán eljárását teszi szóvá. Mikor az alispán he­lyettesének választása elkövetkezett, a fő­ispán arra hivta fel Justh Ödön főjegyzőt, hogy lépjen ki a munkapártból és változtas­sa meg meggyőződését. " Amikor a főjegyző erre nem volt hajlandó, kicsinyes ürügyek­kel fegyelmi eljárás alá vettette. Ez az ügy megbélyegzi a turóci főispánt. (Zaj a bal­oldalon.) Háromszékmegyében is furcsa dol­gok történtek. Az árvaszéki elnök választása előtt az érdemes helyettes elnökkel szemben a főispán pályázatra hívott fel egy fiatal szolgabírót, akinek akkor még a kvalifiká­ciója sem volt meg. Ez az ifjú, aki buzgó tag­ja a függetlenségi pártnak (Éljenzés « bal­oldalon ) Hangok e munkapártról: Mit éljenez**1:? Polónyi Géza: Éljen, igen is éljen! Pál Alfréd: öreg közmunkás! Gróf Tisza István: Ez az ováció meg­fosztja a képviselő urakat a jogtól, hogy kortes-politikáról beszéljenek. Eitner Zsigmond: Maguk beszélnek. Pál Alfréd: A delegáció gyöngye! (De­rültség.) Gróf Tisza István: Betöltés előtt állott az ungmegyei alispánság. A megye közön­sége, köztük kiváló munkapártiak is a fő­jegyző mellett foglaltak állást, de a főispán minden terrorral egy főszolgabíró mellett foglalt állást. A kincstári erdészeket azzal fenyegette, hogy Horvátországba helyezteti át őket. Egy igen kiváló ember, aki később gyilkos merényletnek esett áldozatul, levél­ben panaszolta el, hogy őt miként akarták presszionálni. Egy főszolgabiró szabadságot kért, A főispán követelte, hogy szakítsa meg szabadságát és jöjjön szavazni az ö jelölt­jére. Sokan kénytelenek visszavonulni a köz­élettől, olyan eszközöket vesznek igénybe ellenük. Az ő kormánya alatt ez nem fordult elő. (Dárülttote & zaj a baloldalon.) Igazsága tudatában rámutat arra. hefr a tisztviselőknek, akik sem voltak velük egy politikai meggyőződésen, sohasem eeett bán­tódásuk. Legvisszatetszőbb, arait a t^oteSh jetikkel esMÜtak. Tk * »4'r a mulatságosabb oldala: két főispán arra is gondol, hogy a munkapárti felmentettek meg ijesatte* álral sajtóalapot teremtsen kor­mánypári lap számára. A szatmármegyei és hev*smegyei főispánok ezen az uton halad­nak, (Nagy zaj és ciUnímondásök a balolda­lon.) Szatmármegye főispánját megkérdezte egy tekintélyes munkapárti férfiú, aki gaz­dasági okokból van felmentve, hogy lesz-e bántódása, ha aktiv részt vesz a választá­sokban. A főispán erre azt válaszolta, hogy sokkal jobb politikus, sem minthogy ilyen kérdésre válaszoljon. Eitner Zsigmond: Ez a bűne neki? Ez gyerekség! Tisza: Ez nem egyéb, mint fenyegetés. Gróf Andrássy Géza: Ez rabulisz ika! (Nagy zaj a munkapárton. Felkiáltások: Ez nem rabulisztika! Tisza: Azért, mert a képviselő urnák nincsen tudomása a tényekről, azért még nem rabulisztika. Különben akkor beszéljen a képviselő ur, amikor joga van hozzá. Óriási vihar tört ki Tiszának erre a ki­jelentésére. A munkapárt és a kormányt tá­mogató pártok össze-vissza kiabálnak. A lármában csak egyes felkiáltásokat lehet ki­veni: — Ez Andrássy szüzbeszéde volt. Még nem mondott egy összefüggő mondatot! Sümegi Vilmos a padot veri és kiabálja: Oszlassák fel a Házat! Tiszát nem akarjuk itt hallgatni. Egy hang « munkapártból: Akkor men­jen ki! Gróf Andrássy Géza feláll és két öklét rázva kiabál Tisza felé. Az elnök rendre­utasítja. . Végre elült a zaj és Tisza folytatta be­szédét. A hontmegyei alispán a felmentett munkapártiakkal nyilatkozatot akart aláírat­ni, hogy csatlakoznak a kormánypárthoz. Dr. Wekerle Sándor miniszterelnök ref­lektált Tisza beszédére. Kijelenti, hogy ha a háború még a jövő évben is tart, a felmenté­seket a minimumra fogják korlátozni. Sok behívás történt már az idén is, amelyet a honvédelmi miniszter a legszigorúbb pártat­lansággal intézett. Ha megtörténtek, amit nem tart teljesen kizártnak, hogy egyes fő ispánok nem kezelik tárgyilagosan a felraen­tettek ügyét, a visszaéléseket kíméletet nem ismerve fogja megtorolni. Ezután a Ház áttért a napirend tárgya­lására. Megválasztják a kvótabizottság tag­jait, majd a delegációk tagjait választják meg. A választások megejtése után Bakonyi Samu előadó a cukoradóró! szóló javaslatot elfogadásra ajánlja. Polónyi Géza és We­kerle miniszterelnök szólottak a javaslathoz. Majd báró Radvánszky Antal interpellált a (hadifoglyok ügyében. Mlszőssy Béla föld­művelési miniszter megnyugtató válaszát a Ház tudomásul vett®, mir* az ülés véget ért, _JiD JEGYEZZÜNK HADIKÖLCSÖNT! Még egyszer a 80 vagon fáról. A közélelmezési hivatal által a Szegedi Kenderfonógyár munkásai részére eladót: 80 vagon fa ügyében a következő figyelem­reméltó sorokat kaptuk: Azon hivatalos nyilatkozatok után, a melyek nyilvánosságra hozattak azon vizs­gálatról. amelyet a Közélelmezési Bizottság a polgármester vezetése alatt végzett, azt hihettük, hogy a „Szeged és Vidéke" belátva, hogv mennyire elhamarkodva hozakodott, elő az egész ügygyei, bölcsen hallgatni fog. Ám­de amit mindenki mástól nyugodtan elvárni lehet, itt ugy látszik, nem válik be. mert a lap keddi számában még egy ugy látszik utolsó kísérletet tesz, hogy fellépését némileg igazolja. Erre, az egész ügy megítélésénél leg­utolsó fontosságú, nem tudom ki részéről hangoztatott azon indokot igvekszik felhasz­nálni, mely szerint azért is történt a szóban forgó eladás a Kenderfonógvárnak, mert felsőbb rendeletből a katonai felügyelet alatt álló gyárak munkásait praeferensen kell min­den szükséglettel ellátni. Egy ily rendelet tudtommal rem létezik, de az Országos Közélelmezési Hivatal ko­rábbi és mostani elnöke ezen különben termé szetes Óhaját és szándékát nem is egy. ha­nem több alkalommal is a polgármester és a többi szegedi kiküldött előtt határozottan hangoztatta. De ismétlem, ez majdnem mellékes kö­rülmény. A Kenderfonógyár szóban forgó 80 vag­gon vásárlása —• amint ezt minden hivatott közeg azóta belátta és tudja —- egész más szempontból Ítélendő meg. még pedig abból, hogv amint ez azóta a vizsgálat alkalmával köztudomásra jutott, a 'közélelmezési hivatal már az év elején 800 vagon fát vett. még pedig a mult évinél jóval magasabb árban. A Kenderfonógyár, amint ezt a mult évben is tette, — amennyiben Stfauss Gyula utján, amely cég akkor szerezte be a köz­élelmezési hivatal. faszükségletét. 65 vagon iát vásárolt, — az idén is — és ez az egész ügv legfontosabb mozzanata — szádén már kora tavaszkor utdrtNárí a fdszükség-et be­szerzésének, amire nézve a Bankegyesület­hez intézett következő levele ad felvilágosí­tást: „Hivatkozással mai telefonbeszélgeté­sünkre. Idemellékelten van szerencsénk visszaküldeni a nekünk belekintés végett átengedett tüzííaköílevelet, mig az általunk esetleg átveendő tüzifamennviségre vonat­kozólag 1—2 napon belül fogunk nyilat­kozni. Szeged, 1917. március 28." Hosszas alkudozás'után. — amire néz­e szintén a fenti levél a bizonyság — végre belement abba, hogv a város által vásárolt 800 vagonból 10 százalékot 2400 létszámú munkásai és alkalmazottai részére átvesz, ügy, hogy a városnak — amint ez szintén időközben bebizonyult — minden költ-égen felül cirka 20 korona haszna maradt vago­nonként és hogy az egész esedékes összeget azonnal lefizeti. A közélelmezési hivatal tehát egv, hang­súlyozzuk akkor meglehetős drága árban vá­sárolt famennyiségnek — arnelvre akkor kora tavaszkor senki sem reflektált — 10 százalékát 2400 szegedi lakosnak, akik fával vaió ellátásukat a várostól egyenlő, sőt eíőny icggal követelhették, megfelelő haszonnal és rőieg elv módon engedte át. hogv ezen fa­mennyiség további lebonyolítását a Kender­fonógyár teljesen levette a válláról — a mennyhen a gyár az ölenként 160 koroná­ba kerülő fát ab feladó állomás vette át, ma­ga hozatta be és az egész szétosztással járó munkát maga vállalta — és természetesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom