Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-23 / 272. szám

4 'MtoLMriH irtKWiftá V Szeged, 1JM?. november. 2fj. •ísstk aránylag annyi fát -adott ki a gyárnak munkásai részére, mint amennvit neki kötéseire leszállítottak. Igy fest ez az annyira kifogásolt üzlet, amely csak a Kenderfonógvár vezetőségének frörülíekíntését és munkásai ellátása iránti buzgóságát bizonyítja; míg teljesen mellékes é Saját tudósítónktól.) Háborús történet következik alább, több érdekes fordulattal* fiasznos tanulságokkal, továbbá egy éles és bíztató reménységgel, amely — ha jó! megy nekiink — talán hamarosan valóra is válik. Persze, most is minden azoktól a felsőbb hatalmaktól fiigg, akiknek sújtó jobbkezét már igen-igen sokszor tapasztaltuk keserves álmélkodással. No, nem kell megijedni, nem égi, hanem földi hatalmasságokra gondolunk, akiknek van balkezük is. Vagy talán az inkább a baj, hogv egygyel több ilven balkezük van, mint azt megérdemelnénk, mint kellene. Ki tudná megmondani. De itt van a történet maga s az eléggé ékes beszéd lesz minden fölösleges bevezetésnél: Van talán már egy éve is annak, hogy a város hatósága 80U vagon áft rendelt a Nasicí Fatermelő Részvénytársaságnál. De a rendelés (hosszú hónapokon át csak rendelés maradt; a fakitermelő részvénytársaságnak azonban nem jutott eszébe, hogy le is szállisa ezt a rendelést. Végre hosszas vajúdás után, amelyben igen gyakran szerepeltek sürgető követelőzések a hatóság részéről, a fakitermelő értesítette dr. Somogyi Szilveszter polgármestert, hogy szívesen küld 36 vagon fát a megrendelt 800 vagonból, ha a polgármester, illetőleg a város hatósága közbenjár a zágrábi iizletvezetőségnél, hogy a szállításra 36 vagont rendelkezésre bocsásson és az üzletvezetőség területén átengedjen. Hogy történt, mint történt, ne kutassuk, de tény, hogy a 36 üres vagon beállott a fakitermelő rakodóállomására, a melyről aztán az íizletvezetőség engedélyével az egyik borús őszi napon el is indult, megrakva drága és jó tűzifával, És az elindult tehervonat borúsan tekergőzött az éjszakákban, mint lihegő vándor, amelynek utja vége a bizonytalanság tengerében vész. És egy reggel megérkezett a vonat (amelynek a horvát bán szava adta meg a megindulási svungot a zágrábi üzletvezetőség területén) Magyarországra. Kies és szomorú kis állomás várta itt ezt a tűzifával megrakott vonatot, amelynek ekkor már nem imponált a bán szava sem. A vonat ugyanis a Pécsi üzletvezetőség egyik kis állomásán állott. És megakadt. A pécsi üzletvezetőség ugyanis ugy rendelkezett, hogy a vonatnak továbbmenni nem szabad. az a kőrülménVj hogy rendeletben lett-e közzétéve és milyen szám alatt az országos hivatal, azon szándéka* hogy a katonai felügyelet alatt álló gyárak munkásai oraeierensen látandók e! és hogv mikor .jelent meg ez a rendelet. W. Fi Nosza, megindultak újból a táviratok. Szegedről indultak, Pécsre mentek; innen uj távirat indult, amely Szegedre ért s miután ennyi energia nem veszhet el nyomtalanul még háböru idején sem, a mi vonatunk is újra megindult. Lasan és lihegve haladt most már tovább a vinat és miután nincs olyan hosszú, aminek vége ne legyen, egyszer elérkezett egy uj állomásra, amely fölött azonban már nem volt ur a pécsi üzletvezető. Itten a szabadkai üzletvezetőség szava dominált s ez bizony szigorú volt nagyon. Szigorubb mint a zágrábi, sőt szigorúbb a pécsinél is. Nem engedte Erdődnél tovább a vonatot. Most aztán újból megindultak a táviratok. (Ha a vonat nem megy, legalább a táviratok ne vesztegeljenek. Elvégre minden •igazán nem állhat meg.) A polgármester Uray Zoltán szegedi üzletvezetőhöz fordult engedélyért, hogy a vonat tovább jöhessen, de itt is azt mondták, hogy nem lehet. Mintán azonban a szegedi üzletvezető mégis közelebb esik Szegedhez, mint a szabadkai végül mégis megadta az engedélyt a vonat Szegedre való indításához. Ezt aztán Somogyi polgármester megtáviratozta Szabadkára s ennek alapján kért engedélyt a vonatnak útjára való indításához. Ám ez sem használt. Szabadka kitartott rendületlenül eredeti álláspontja mellett. Közben Zágrábban észreveték, hogy 36 vagon hiányzik. Nyomozni kezdtek utána s megállapították, hogy Szegedre indult. Jött tehát a távirat Zágrábból, hogy intézkedjen a város, mert különben kiüríttetik a 36 vagont és viszik. Most aztán ezt táviratozták meg Szabadkára. És — csudák csudája — ez az érv hatott. Az is lehet azonban, hogy a sok zaklatást unták meg, szóval erre a táviratra már igenlő választ adott a szabadkai íizletvezetőség is. A vonat tehát Erdődről is megindulhat s talán már el is indultHa jól megy, éppen most akad el valamelyik ujabb állomáson. Pedig a 36 vagon fa körüli bonyodalmak ezzel meg korátnsem értek véget. Oh, nem. Valószínű, hogy a fa nem fog tudni egykönnyen bejutni Szeged-Rókus állomásra sem. Legalább innen azt jelentették. De — talán — itt már mégis könnyebben tud intézkedni a szegedi üzletvezető. Szóval most már egész közel jár Szegedhez 36 vagon fa s könnyen megeshetik* bogy ide is ér. Ha csak közbe nem szól még egyszer a balkéz, amely annyit szerepelt e fák káíváriás utján. Mert megeshet, hogy a zágrábi üzletvezető rendelkezése még valahol Horgoson csípi el a vonatot és tényleg kiürítteti. Ezek az urak nem tréfálnak sokat, de inkább cselekednek. Balkézzel, persze. Hogy ebből a Sherlock Holmes törtéé netből mi a tanulság? Az, hogv ideális viszonyok között élünk. Reménykedésre mindig nyílik alkalmunk. Akkor is. amikor fagyni készülünk, akkor is, mikor az éhenhalás környékez bennünket. Nos, hát reménykedjünk. Talán mégis csak kapunk fát. Szeged faeliátása ezidőszerint — ezt talán mondanunk sem kell —• a legkritikusabb. Csaknem minden fa elfogyott. Készlet még a rakereskedőknél sincsen, ugy, hogy 30—50 kilónál nagyobb mennyiségben senki sem kaphat fát. A polgármester most, — a szűkös viszonyokra való tekintette! — azzal I a gondolattal foglalkozik, hogy rekviráltatni fogja a magánosok fölös tiizifakészletét. Giattfelder megyéspüspök pásztorlevele a háborús hitéletről. (Saját tudósítónktól.) Dr. Giattfelder. Gyula megyéspüspök most bocsáitotta ki tizennegyedik pasztorlevelét az egyházmegye papsagához. A pásztorlevél, amely nagy részt egyházi utasításokat tartalmaz, foglalkozik napi kérdéseksel is. igv a katholikus sajtó kérdésével, a hadikölcsöniegvzésektvel s közli az uj böjti rendeletet. A pásztorlevél Szegedre csütörtökön érkezett mee. Érdekes és n nagyközönséget érdeklő rendelkezései a körlevélnek .itt következnek: A katholikus sajtó támogatásának szükségességével kapcsolatban a következő'*-* mondja a körlevél: Azok az elvek és szenvedelmek. amelyek a világháború inditóokai voltak, nem a Jézus Krisztus vallásának tanításai. nem a keresztény erkölcs talajából fakadtak. A világpusztulás eme napjaiban az egyeseknek, a családoknak, a népeknek és nemzeteknek arra kell törekedniük, hogy a hadviselő leieket újból visszavigyék a helyes és igaz elvek útjára, s a szenvedélyeket igazságos mederbe tereljék. Ezt a ielszót már a háború első napjaiban kiadta XV. Benedek pápa, ezt nem szűnik meg azóta hangoztatni. azzal a népek szivéhez-lelkéhez férkőzni és csak a közelmúltban részletesen kidolgozott békc.iavaslattal fordult a népekihez. A körlevél következő része -i házasságok megáldásának kérdésével foglalkozik. Ez eddig advent első vasárnapjától karácsonyig tilos volt és csak püsnöki fölhatalmazással volt teljesíthető. Most a püspök az egyházmegye területére nézve a tiltott időben is engedélyezte a jegyesek kihirdessél és a házasságok megkötését. A magyar püspöki kar — mondja tom»MMMMim«mn»iwi»»>w» mmwiMMHi ir.wnitfi.jxa. Baa«B.».B«.»«n»e»»in»»aiami«> Amíg harminchat vagon fa Szegedre ér. — A faollátás n«hézség«l. — ÓVÁS! Rájöttem, hogy az általam gyártott „Modiano-Clubspeeiaíité" szivaHkahüvelynek utánzatai vannak forgalomban, amelyek eilcn egyedüti Aa . védetem a védjegy és azaiáirásom pontos megfigyelése. ~ A védjegy.