Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-16 / 215. szám

Szeged, 1917. szeptember 12. i)«f íMÁÜ YARÖfefe éM Rz idei télen félannyi fa sem jön Szegedre, mint tavaly, — Értekezlet a szegedi széneitátás ügyében. — A 'keresteedelpíi .mírflsatier .rtenictelete ér'felmében városonkánit is zénbijz ottisá gotka t ikeltett a'lakitaini ;a szén,ellátás irandeZése; és. á: Iközönség ellátá'slánaik: íbiztaslitása imíaft. A szegedi, szériibizottság, .amelynek megalakításáról elsőnek számodít. be a Délmn]gya).ország, szombaton dédatói; ttartobtia meg első iilését dr. Somogyi Szi-lvéBZiter polgármester élnökiésévei. Az értakiejZtet lefolyásáról, a melyen résztelek tárgyalás. a'lá vették a imnniü^zteri ^eniaetetét, /hagy /a 'teendő antiázikedésék'et ímegállapiiitbass'áík, 'a következő tudósításunk számol be: , Dr. Sopiogyi Szüivtészter polgárime's't'er közölte, hogy imi&gfaliakíto'tfa a .szegedi szénbizottságot,, 'amelyniek tagjai: Balogh Károly, dr. Szalay József, Vertes NMks!a, llosefipftd iNlátodor, Milkó Henriik, Bach -Jenő, Jfausef Rezső Sándor, Smbó Gyuíia és * Ábrahám Mátyás. Vértes Miksa Íeilőadíó isimerteití a .kereskedelmi miniszter nemdeleltét, amely eílsősorbáin 'a isaán'szOks'églat összeiirás ütjám való ntegállapításáról, ríntézikedük. Az összelírást bejellelntő lápok útiján fogják Mganato'sit;apii s, ezeket la, lapokat ziárlos ihiatérklőn, ibeJííl teWdlehlki ikltölitfín'i tartozik. Megjegyzi, a ^szegedi tekeresikedőik elhatározták, Ihogy iiráinidqn, kötésükíélt Szegedre hozzák. Föl keiül hiviT ,a kereskedőket, jelén'tslélk he, ímeininyí fát ikötöttieik íle s ebből! fogják ős az e állói tani a ísziikségés siíiaiti'siztilkiai adatokat. A írendetet, ikim'cúdjia azt is, hogy a szenet lehetőleg íá#11 kélk pótoll'niii. i Balájgh Károly wáiliajsziol a .kérdésre. A vános1 1500 vaggon fa szállítására csinált kötést, még januárban. Ebből eddig mllinida össze ötszáz viaggo'n fát Isizáfetottak be. 'A, fak'ereskedőik őisfsaes! kötése imifntegy 11200—' 1500 'v'aiggoh. Szegedre jön tehát öisszieisem 3000 \;aggon fia, hai mind beszáll liitj.ák, 'holott tavaly '6000 vajggoln jött be a várdsíba. Az.. idfen tehát fele 'sem tesz *a itíavtalyi jsizükös njednyiiségttek.' j Bpfrh 'Jenő figyelmezteti ia hatóisiágot, hogy ,a kötésékmek legfeljebb hia felét szállbtj'áJk be. Néni tenne ineál3ísca számítás, ha nindleni kötést dölvénnénék. A vonalizárak és! sizál'ltáls'ii zavarok még 101hónlapig is ikésle'itothe'tdk ia szállítást. i Vertei) Miksa tejvasílatáira kimondta a bizottság, föli'rin'ak ,a sízéribizattsághoz, hogy •a szegedi gázgyár kokszából' a imiagá.nlháztartások mellett >a siziegedii kávéházak, Vendé gliők, initézeiteik, 'száiiíoldák és egyíéb nyi'lvábois; helyek isizüksóglleiíét is elláthassák. Októbertől kezídvie nieg fogják katní a iszénikeire'skedetem kezét. Ettől aiz időpont-, tói kezdve csak azokat a szérumetnhyiségek'eit 'leh'et tózáí'lataní, iaimeilyet a sz'énibilzottisá/g jóváhagy. Ihté'zkediásekjeit tesznek az alléim i!s', hogy ia Szegedre, jött slzén a vidékre inie mchesseln Szegedről. Átiirlatban kérik ia magyairi államvasutakat, . hogy- Szegediről jósak aisizíáribiizd;t|ság éngadélVéveil vehessék Iföl ia iszénsizáiMiiíimányoikat. 'Néhány ládtalhiisztr'ativ ügy elintézése titán. ezzel 'az ülési véget érte, MBMIHMtMIIIHHilMIHItMHtilUimilMIWIUM Indítvány a földművelők szegedi nevelőintézetének fölállításáról. (Sálját iiidátftórítítól.) Somlyódy István (áblablró, 'törVénylhatósági bizottsági -tag a következő indítványt nyújtotta be a városhojz: , , Mqndja iki a közgyűlés, hogy a szegedi magyar fölidlmiivelőlk nevelöüntézdtét a hatóság és 'társadalom együttes feladatának ínyilivánütja és arnvalk sürgős .megvalósíitására a ,mai közgyűlésből egy bizottságot azzal az utasítással küld :kí, hogy <a inovelőiintézetet a hadiánvák imfelőbbi elhelyeizése érídeciében ás sürgősen (fölállítsa és .eljárásának eredményét mielőbb jefeütse'. 'fond okolás: a Az alföld legnagyobb és legmagyarabb -városában Szegeiden' ,a magyar földművelők gyerm'ekei'nek ántiézményes neveléséről kellő gotnidosikodás, iniiniöse,n. Van nievelőiinltózetülki ia hazalfias gandolkozásiu sváiboknlak, rácolklnaks italán ínég az oláholklnjak is1, csalk ;ép a -ihagyanság kellős közepében, Malgyaronsizág 'sziiivében inincs, ,goíndolslkcfiva arról, hogy az átlagnál tehetségesebb és ajz oitthqni gondoskodásban ugy szólván fel estlegesnek látszó harmadik, n'egyediiik gyertnekíöldmivelési, ipari és kene.akeÜeimi kiképzése, akár iíngyéniesen,, akár csiókjél'yebb dijaizás mejlletf bi'ztosiitva legyen. , Nem volt Ititok a háború élőtt som, hogy a imagy'air íalj (iriinden fogíalkozáai ágában tnegáija a helyét. A háborúban Epedig megmutattuk, hogy a. magyar földmivelőből let't honvédőnek szlvős'ságbap, bátorságblain és hálált, iekliosiinylő hősiességben a kerek -világion rímesen párja. Tehát nyilvánvaló, hogy a magyar földmívelő családok megélhekósét, magát a földimivdlés érdiekét is akkor mozdítjuk élő a 'leghatásosabban; ha' alkalmait adunk arra, hogy á' földművesek gyerimieikéi magúikat memo.sak a földmivellésr (bon;, hanem ihajíatmuk és tehetségük szériát, {ipaH és heresketflélmi &zdkakkaii is kiképáp,héásék és. a' magyarság cselekvő és kereső képességék magasabb értelmiségükké), foko'zzák, fajunk 'versenyképességéit álll'aindóisitsiák. Ezit akarjuk ,elérni speoiálisiam fölldínlvesek részéire létesítendő neyalői'nt'éjzét által. ) s- ' Hatóság és társadalom, ha' együttesen akarja eiz iinitézlmé'ny létesítését, 'akikor Az as&zoay, meg a fiúcska Irta: Herczeg István. A fekete asszony szép volt, fiatal és 'Margitnak hívták. A fiúcska gyenge, vézna barna senki. Azért egész éjjel együtt ültek a kávéháziban és tették egymás mögé a fehér nagy dominó köveket, amelyeken bus fekete pontok tarkólottak nyűgös összevisszaságban. A férj valamelyik idegen asztalnál iilt, rendszerint artista-társaságban, handa-bandázott. adta az urat és a meeenást, az asszonyának társaságát kerülte, meg aztán durva volt a nölhöz, mert ez nem szaladt utána. Hajnal felé mindig intimusabb lett a han gulat. A pincérek a gázlusztereket kioltották, itt-ott villany kacérkodott .csak a szürkülettel, fáradtak és őszinték, kimerültek és érzelgők lettek az emberek. A hosszú márvány asztal mellett a puha plüs díványon néha az asszony meg a fiúcska combja összeért kedves melegséggel és odadással, aztán következtek megint a célnélküli pillanatok, a dominó kövek elhibázott rakosgatásai. Az asszony mindég észrevette a hibát és kacagott', felső ajakát felhúzta egészen az orráig és kilátszott ilyenkor kedves korálos foghúsa. A fiúcska pedig megremegett. Szerette volna nagyon szerette volna az asszonyt, csak ugy tisztán, szűziesen, kicsikhez-illőn. Szerette volna megfogni, forró, fehér kezét, simogatni hullámos hollófekete haját, csókolni a homlokát, az arcát, gúnyos ajakát, mindenét. Szeretett volna vele egygyé válni testben — lélekben, mindég csak mellette lenni, vele beszélni, hangjának zenéjét, sötét szemeinek mély tüzét élvezni. Szeretett volna vele együtt térni „haza", bármilyen kis, rongyos zugba is. Soha hangos szavakai nem beszélni, mindig csak suttogni, búgni. Szeretett volna az utcán hozzá simulni, másokat nem is ismerni, meg se látni, észre se venni. És hogy szerette volna, ha az asszony is ilyen szeretett volna lenni. Soha nem sírni, soha nem félni ós •egy asszonnyal örökké tisztán és megértve együtt élni! Araint ezeket elgondolta ott az asztal mellett, az asszony közelségének melegében, felgyülemlett benne minden keserűség. Lát-1 ta a férjet, aki tizenöt évvel idősebb volt asszonyánál, durva és közönséges. Szerette volna, ha felesége minden gondolatát ellesi, minden mondásában, szokásában és tettében majmolja. Szerette volna, ha a nő mindenkinek csak róla beszélt és őt dicsérte volna. Ha felesége egy érzéketlen fabáb lett volna és minden külső érintkezésben csak közös érdekük vezérelte volna. És ha az asszony viselkedéséből mindenki azt a konzekvenciát vonta volna le, hogy ez egy boldog, megelégedett házaspár, pedig hát férjein-uram nem is papucshős. És a fiuoska fürge, okos eszével azt is megbírálta, hogy az asszony ennyire nem közönséges, nem hitvány. Az idealizmus lelkéből még nem halt ki teljesen és tudna még igazi szerelemmel szeretni, gondolatban megnemesedni, érzésben megtisztulni, könnyezni, ölelni, sirni, kacagni, csókolni. És el fogta a csöndes fiúcskát távoli vágyak forradalma, mikor arra gondolt, hogy ez a két egymástól oly messze lévő egyén, nemsokára ismét, mint minden nap, együtt fog haza menni. Ezt mindjárt, ötletszerűen megakarta mondani Margitnak, az asszonynak. Kiakarta fejteni előtte, hogy mily kis kaliberű gyönge nő; nem mer és nem tud túllépni társadalmi bárgyuságokon. Fél a szóbeszédtől, a pletykák, hülyék és tartalmatlanok híreszteléseitől. És inkább megöregszik és tönkremegy, elpusztul egy ember oldala mellett, akit nem szeret és aki nem is érdemes arra, hogy szeressék. De a fiúcska ezt még se merte kimondani. Tisztába volt mindezzel, de csak sóhajtozott és máskép kezdte ugyanezeket. Abba maradt már a dominózás, egész világos reggel volt, az asszony fáradtan dőlt a karjára, a fiúcska pedig közelébe húzódott, szelíden és más szavakkal mondta ugyanazokat: — Látja Erőssyné — nem merte leánynevén szólítani az asszonyt, — én most még senki vagyok. Egy fiatal gyerek, akit maga semmiképp se akar komolyan venni. Bűnöm talán csak az, hogy még magánál is fiatalabb vagyok; ezt az egyet én is sajnálom. De a fia-