Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-16 / 215. szám

DELMAGYAKORSZÁG. Szeged, 1917. szeptember 16. ez létesülni fog. Süifgöls 'az ügy, nemcsak aztórjt, tmert teázol1 tmár ildádig is sokat késtünk é's más '.nemzeti'ségelc e 'téten niemc'siaik megtelőzteik, fennem Túlszárnyaltak 'honmünlkef; hanem sürgős azért is, mert az o's'toiba és in alakos 'viliáiglhábontbóí a • Ihadi'árvák 'ezerszámra myujitdgVitjáik fotónk e'sdelklő, könyörgő kezeiket,, Ihogy .aizdkinak a haniyédőtónielk az •ivadékait, akik tmegvéddanieztek henintiniket (az ég négy .tájéka; felől .ránk özőmlő rabló csordáktól. — ne hagyjuk pusztufóbatni, no Ifogyjulk tehoszőben, 'mórt a hősök árváiból is vfalaha' hűsöli, békében (a iniamzefi mm•ka jliásiea lehatnak. Azokká kell őket nevett-ntinik és lkárpóko'lniit kelll Őlket az 'elvestitett drága szülőikért, a'z elvesztett oftlioniukl&n® a iszétidui't családi fászaként) Ne feledjük, hogy (minden magyar ctiiládü fesztek 1 fajúinknak egy-egy sziki a vára,, erőssége. Eze,ke az .a'pró végeket kell ujrá fel'épiifenünk idebeinn, iaz örsizáig belsejében ép ugy, mint a Kárpátcíkbiau. Mindéin ímegmanfett imfa-, gyár azfv ogy-egy ragyogó irmfenysugár nemzetünk .jövőjéntek kék 'egén, agy még szebb és 'jobban épített jövendőért, a iinagya rs'áig szi mpampáis fel virágzásáér't. Ne, dikciózzumlk, ine szlándkoljumk 'sokait. A sok szóbeszédtől elbágyad az ajkta-nat. •Akarni unlk és cselekedijünk és ha nagy későin, .is, de áMiiííst|k fel még ebben laz laszbendő-* ben .a m'agyár főSdinkfelűk szegedi', flu- éi I eányne velőinttóz ef ót. Beszélgessünk. * ,A fahonvéd: Változatosság okáért ezen a héten a sztrájkra került a sor. Sztrájkoltak a s z a bőm u r.'k áso k, a, bérkocsisok, a gebék, akik ma-holnap visszafelé tolják a rozoga kocsikat. Én: Olyan soványak szegények, hogy az a csoda, hogy magukat tudják húzni, vonszolni. A fahonvéd: Nekik zabtalan, szénátlan t álság az erő, az erő meg a hatalom. És ba el nem züllök a vad, kietlen magányban, .ha akad majd valaki, aki bátorit és emlékeztet néha, hát bizonyára, lesz belőlem valami. Valami, amit nem lehet csinálni, ami magától támad, nő, növekszik és bircssé. elismertté lesz. — És én a fiúcska, nem birom odáig ám magam. Hej, ba valaki, az az egy uő megértene. Ha eldobná értem a meglevő, hamis szerelmet, ha. lerázná magáról azt a rozsdás köteléket amely igazi boldogságot nem hozhat soha és ha jönne velem az álmok országába, csodás csillogó fehér partokon. Ha jönne, ba jönne... Hiszen ugy hívom. Együtt mennénk karöltve, a, vágyak és remények szines, illatos mezején. Együtt tépnénk a bánatos orchideákat, együtt örülnénk a százszorszépnek, együtt sírnánk az illatos jázminnal és együtt érnénk el távol partok ködén át a nyugalmas révbe ... Az asszony csak hallgatta a szavak lüktetését, a gondolat páthoszát, .az érzelem melegségét, aztán megnyalta szája szélét, mint a cirmos, lomha, egértfaló macska és nevetett, hangosan, jóizü, csengő kacagással. * Az évek tengere háborog. A vad. haragos hullámok szerte dobják a kis csolnakokat és bennük az élet itt zajlik néha, másszor ott. Akik szeretik egymást elkerülnek, akik gyűlölik egymást, összejönnek, majd megfordítás töktelen napjaik vannak és egyik-másiknak már meg vannak számlálva a napjaik. Nem csodálnám, ha kimondanák a végleges sztrájkot. Én: De .a tanyai magyarok nem sztrájkolnak. Ök most aratnak és az aratásuk nincs időszakhoz szabva, egész éven át tart, A fahonvéd: Hogy a jó Isten ne tartsa meg a rossz szokásukat, ugyancsak kihasználják a helyzetet. Én: Még csak az hiányzik, hogy kinevezzék őket gazdasági tanácsosnak. Kisguczi Illés minit közéleti tényező. Nem festene roszszul . A fahonvéd: Nem tudom, hogy festene, de annyi bizonyos, hogy nem változtatnék elvet oly gyakran, mint az egyéb tényezők. Én: Aki szerepelni akar, annak valamit csak kell csinálnia, hogy észre vegyék. Az egyszeri csizmadia i,s beleszólt a kántorválasztás alkalmával a próbaéneklésbe és amikor megkérdezték tőle, hogy miért tette, nagy bölcsen azt válaszolta: Ha nem szóltam volna bele, ki tudná, hogy jelen vagyok. A fahonvéd: Ez az, jelen lenni. Mindig és mindenütt. Én: És ugy irányítani a fotogirafáló gépet, hogy becses személyük .mindig előtérben legyen. A fahonvéd (mosolyogváj: A multkorában jóizü dolog jutott a fülembe. Nem tudom, hallotta-e? Az uj pártalakitók egyik polgártársunkat kapacitálták, hogy sorakozna az uj lobogó alá. És a polgártárs a nagy kérlelésre csak annyit válaszolt alázatos szerényen: De uraim, én eddig a maguk szava után szerettem meg a vezérünket, hogy kívánhatnék most, hogy a maguk szaváa kiszeressek belőle? Már én csak a galléromat változtatom... Én: Kis, fehér szivü ember mondta és azok lettek a mondásától fehérek, akik a bismárki mondást mindenáron igazolni akarják. A fahonvéd: Én meg azt mondom, hogy nem tanácsos a szív melegét a házitüzhely mellől idegenbe vinni. Én: Nem ám, mert néha idill kerekedik belőle a korzón. Szép látvány volt az e heti is, amikor az uri amazonok kontyolták egymást. A szokatlan offenzíváról gyorsfénykép is készült. A fahonvéd: Azt kellett volna lefotografálni, amint az idült Romeo eliszkirilt a platánok alól, Szégyen a, futás, de hasznos. va. Az asszony is meg a fiúcska is évekig távol voltak. A fiatal, szép asszonyból, szép gszszony lett, a szép asszonyból molett asszony lett, a molett asszonyból csak egyszerit aszszony vált, aki még nem vén, de már nem fiatal, nem is szép, de már tul molett, egyszóval asszony. A fiacskából idővel fiu lett, maid fiatal ember és végtére is ember. Hires, okos, jól kereső ember, aki már tudta, hogy ólmokból élni nem lehetett vclua, de aki mégis álmok árán küzdte fel magát a meg nem hunyászkodó, diadalmas nagy életre. És az évek tengere megint háborgott, a hullámok és kis csolnakok mozgolódtak és megint összetalálkozott az egyszeri fiúcska, az egyszeri szép, fiatal asszonnyal, valahol a végtelen óceán csöndes szigetén. Az asszonyt még mindig az egyszeri ura gyötörte, egy morozussá lett, tehetségtelen vén rikácsoló ember. És mikor az asszony a fiacskával, ,a régi emlékek régi ismerőjével beszélni kezdett, az ura gyorsan tette kezét a féltve őrzött kopott, csikorgó kormányra ós egyszerre hazafelé irányozta a hajót. Az asszony kelletlenül ment utána, szenvedőn, krisztusi türelemmel, de mielőtt végleg elment volna, az egyszeri fiúcska fülébe súgta, évek tüzétől megizzott csókkal: — Látja, milyen féltékeny az uram. És nevetett hangosan, sírósra álló szájjal, kacagott jóizü*n, vérző lélekkel... Én: És addig boldog a szivünk, amig-szeretni tud. A fahonvéd: A boldogság, jó uram, nagy csoda. Ezt csak azok érzik, ha érzik, akik a mások zsírján híztak gömbölyűre, akik vámpír módjára szívják a szegény, szenvedő emberiség vérét. Én: Ezek nem ismerik a szenvedést, csak a szivás gyönyörét. A )):honvéd: Ki kap manapság szivni valót? Protekció nélkül bajos dohányhoz, cigarettához, vagy szivarhoz jutni. Én. csak azon tűnődöm, hogy egyik-másik trafikban miért a bolt hátsó raktárából és bepakolva adják ki a füstölni valót? Én: Igy talán célirányosabb és igy azok, akik nem juthatnak trajfikkoz, nem láthatják, hogy a kiválasztottak miit ós mennyit kapnak. A fahonvéd: Sose voltam kiválasztott, de megelégednék, ha kiválasztallan füstölni vallót kaphatnék hébe-hóba. Én: Talán, ha elfagy majd a lába, a hóba, mint rokkanton megkönyörülnek és a drága pénzeért hozzájuthat egy azirolához, Vagy egy pakli dohányhoz. A fahonvéd: Azoké a világ, akiknek vágott dohányuk van. Én: Vagy akiik sertést hizlalhatuak. A fahonvéd: Mcst mindenki hizlalhat. Én is, maga is, más is. Csak a hizlalóéhoz két dolog kell. Én: Kukorica, meg disznó. A fahonvéd: Eltalálta, Disznóban vau az ur... POLLO MOZGÓ SZÍNHÁZ. Vásárnap szeptember 16-án Két pompás attrakció. m\m irítii Vígjáték 3 részben. Szerelmi dráma 3 részben. Előadások délután 2 órától kezdve. — Gyermekjegyek csak az első előadásokra érvényesek. Jegyek előreválthatok délutón fél 2 órától kezdve. A legjobb szórakozó hely a BERLINI TFT TI Naponta Szegeden elismert házi zenekarom hangversenyez. Minden vasárés ünnepnapon nagy díszes TOMBOLA-EST, amelyen a legszebb és legdíszesebb tárgyak sorsoltatnak ki. Hideg Italok 6s pontos klsüoloálás. Helyiség : Deál: Ferenc-utci 24. Szíves pártfogást kér IiELLER J. a Berlini-kávéház tulajdonosa. ífiÜSfe